Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-04 / 101. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 4. www.ujszo.com RÖVIDEN Duba Gyula, Mács József és az olvasók Pozsony. Ma 16.30-kor rendhagyó író-olvasó találkozóra kerül sor a Csemadok Május 1. téri székházának nagytermében, ahol a két író pályatárs, Duba Gyula és Mács József egymást faggatja, (ú) Dusza István-emlékest Pozsony. Május 5-én, kedden 18.00 órai kezdettel Dusza István publicistára emlékeznek barátai, tisztelői. A Pozsonyi Casinóban sorra kerülő emlékesten Csanda Gábor, Kövesdi Károly, Huszár László, Szilvássy József és Kecskés Marika idézik meg a gömöri származású újságíró, szerkesztő alakját, akikkel Juhász Dósa János beszélget. Az esten közreműködik Juhász László és Culka Ottó. (ú) A helytörténészek Xlll. országos találkozója Palástra került a Patria-díj ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Mérföldkövek XIII címmel május 2-án Udvardon tartották a szlovákiai magyar helytörténészek országos szakmai és baráti találkozóját. Koncsol Lászlótól, a Pro Patria Honismereti Szövetség elnökétől Szarka Katalin, a Csemadok Palásti Alapszervezetének elnöke vette át a sokat jelentő elismerést. Amikor a szövetség tagjai ellátogattak Palástra, nem volt kétségük afelől, hogy Palást méltó a Patria-díjra. A templom közelében található falumúzeumot 2002. augusztus 10-én nyitották meg. „A múzeum létrejötte családi munka, az emberek szabadidejüket feláldozva végezték a gyűjtést. A múzeum oszlopos tornácával messziről felhívja magára a figyelmet, a füstöskonyhát kemencével láttuk el, itt kaptak helyet a különböző háztartási eszközök, a tisztaszobába díszes párnák kerültek, különlegességnek számít a faragott házi oltár. A bölcsőben babakelengye-gyűjteményünk tekinthető meg, de látható itt faragott lóca, megannyi háztartási eszköz, a ház udvarában gémeskút áll. A fészerben régi mozsarak, teknők állnak, a guzsaly, rokka, motolla sem hiányoznak a gyűjteményből” - ismertette a múzeum gyűjteményét Szarka Katalin. A Mérföldkövek szakmai találkozón az udvardi művelődési házban Katona Tamás, Petrás Éva és Limpár Péter történészek tartottak érdekfeszítő és vitaindító előadásokat. Ezek részét képezte a magyar-szlovák kapcsolatok elemzése, többször is elhangzott: más a szlovákok és más a magyarok „történelmi emlékezete”. Ennek ellenére okulni kéne a múltból, nem nemzeti mámorban kell keresni az identitást. Délután a hazai helytörténészek számoltak be kutatási munkájuk legfrissebb eredményeiről. (száz) Üdébben hatott volna a történet, ha nem keltette volna pusztán betanult szöveg érzetét... Molnár Ferenc - Az ördög Műterem. Mélyen alvó festő, aki paplanjába burkolózva álmában lefordul az ágyról, s a földön is tovább szundikál. A maga korában zseniálisnak tartott, a szerző Molnár Ferenc számára világhírnevet hozó darab, Az ördög április 24-én Kassán a Thália színház színészeinek tolmácsolásában az előadás elején szereplő festőművészhez hasonlítható volt. FECSÓ YVETT Álmos, nehezen ébredő, nehezen ébreszthető, talán kissé másnapos is. Az első tíz perc után próbáltam megfejteni, mi lehet a gond. Sorra véve a lehetőségeket, ami elsőként szemébe ötlik az embernek: a díszlet, a jelmez. „Elhanyagolható, a darab lélektana a fontos”, ahogy Valló Péter rendező a sajtótájékoztatón megjegyezte. S valóban, a háttér egy nem túl látványos forgatható „üvegfal”, az első felvonásban János, a festőművész lakásának szobája, teleaggatva a festő által megfestett képekkel. A második jelenetben a bálterem átszűrődő fényeit kitűnően érzékeltető hatalmas ablakként funkcionál, amely egy kertre nyílik. Itt játszódnak a második felvonás első részének eseményei. Előnye, hogy jelenet közben is mozgatható, bár a második felvonásban a színpad átrendezésénél talán velem együtt fellélegeztek a színészek is - akik a színpadon állva mintegy átsétáltak egyik helyszínről a másikra -, hogy sikerült megúszni a munkahelyi balesetet. Talán tényleg nem túl lényeges elem. Nem emel, nem ront. A lényeges, ami a színfalak előtt történik. Szerelmi háromszög. 1907-ben, születésekor a téma merésznek, a darab szenzációsnak hatott. Mára megszokott, talán túlságosan is. A „vedd el, ami kell, és menj tovább” korszak idejét élve legfeljebb betekintést nyújt egy letűnt időbe, lám, egykor ilyen is létezett: a férj legjobb barátja és felesége egymás előtt, s talán önmaguk előtt is évekig képesek titkolni egymás iránti érzelmeiket. Az évek óta táplált „szimpátia” új dimenziókba kerül azzal, hogy a festő végre elhatározza, megörökíti múzsáját, pőrén - meztelen vál- lakkal. Amikor a feleség eljut odáig, hogy levegye blúzát, az ördög végérvényesen színre lép. Ez az a momentum, amikor az elnyomott vágyaknak a színpadon is érzékelhető szenvedélybe kellett volna átcsapniuk. A szenvedélyt azonban hiába várja a néző, az egész darab alatt csak egyszer, a végén jelenik meg, amikor a férj közeledni próbál feleségéhez, hogy kiderüljön, van-e mégközük egymáshoz. Az ördög az elsötétített színen az előtte még üres fotelből a festő nehezen visz- szavezethető múltbeli barátjaként kerül elő, s az érzelmekről a hangsúly ekkor teljesen az ördög figurájára kerül át, s ez így is marad a darabvégéig. A bemutató előtt az ördögöt játszó Korognai Károly elárulta, hogy az ördögnek szerinte „elegáns eszközrendszerrel dolgozó figurának” kell lennie. Tökéletesen belebújni az ördög bőrébe talán még színpadon is veszélyes, ne rójuk föl, ha ez nem sikerül maradéktalanul. Nem könnyű a pusztán párbeszédre alapozott játék, amikor talán „rendezői koncepció” a minél kevesebb mozgás. Talán emiatt is tűnt úgy, hogy a darab már az elején „leült”. Bizonyára üdébben és könnyedebben hatott volna a történet, ha a szöveg kevesebb, kevésbé csapott volna át monotonizmusba, s nem keltette volna a pusztán betanult szöveg érzetét. A gyors, felsorolás- nakható beszéd időnként oda vezetett, hogy nem maradt kellő figyelem az artikulációra, így sajnos néhány baki is becsúszott. Az ördög figuráját ettől eltekintve sem sikerült túl elegánsra formálni. De nem volt eléggé fondorlatos és fifikus sem. Az elegancia megtestesítője az előadásban Jolán, a feleség, Varga Lívia megformálásában. Egyedül ő tud visszahozni valamit a múlt század polgári világának miliőjéből megjelenésével, hanghordozásával, tartózkodásával. Megpróbál igazi nő lenni, játékos, néha kétértelmű. Mégsem elegendő az a hatás, amit kivált. A festővel közös jelenetében jól eltaláltak a hatásszünetek, bizonyos helyzetekben javítanak a történet menetén, beszédesebbek, mint ahol a szöveg a főszereplő. Petrik Szilárd - János, a festő - alakított már ennél nagyobbat. Az ő játékában már saját stílusnak, „kézjegynek” értékelhetőek a jól megszokott mosolyok, arckifejezések, gesztusok. Hogy festő vagy sem, lényegtelen, fontosabb, hogy egy boldogságot kereső elkeseredett férfi alakját kell eljátszania, aki unottan és egykedvűen sodródik. Hazudik, hogy Selyem Cinkával vaSzarka Katalin, a Csemadok Palásti Alapszervezetének elnöke Koncsol Lászlótól vette át a Patria-díjat (Csuport István felvétele) Korognai Károly és Petrik Szilárd ló laza kapcsolatát megtartsa. Annyira bizonytalan és önállótlan figura, hogy rávehető arra is, egy tőle függetlenül kiszemelt feleségjelölt mellett majdhogynem megállapodjon. A Selyem Cinkával közös jelenetében tűnik úgy, mintha őt is érdekelné ez a darab. Egyébként Márkus Judit (Cinka) teszi leginkább hihetővé a történetet köny- nyed és koncentrált játékával, ő emel valamit a jelenetek élvezhető- ségén, bár a darab ott is vontatott marad, ahol ő van a színen, a párbeszédek a végszóra várakoznak. A „semmit nem látó, nem halló” férj szerepe nem túl jelentős, Reiter Zoltán alakítása mégis nagyobb hatásúnak tűnik, mint a főszereplőké. Könnyen el tudtam volna képzelni az ördög szerepében mint a szálakat gabalyító rosszindulatú irányítót. Dinamizmusával talán a darabot is jobban föl tudta volna pörgetni. Elza, a festőnek kiszemelt menyasszony az ördög tanácsára megpróbál mindent, hogy hatással legyen a festőre, s már-már sikerül is. Bár Šafarik Katalinnak általában a jól érezhető akcentusát szokták hiányosságként fölróni, az ő játékában most inkább a kiegyensúlyo(Gabriel Bodnár felvétele) zadanság és némi összevisszaság volt zavaró. A megfontolt nő szerepét nehezen tudja visszaadni, az elkényeztetett, kicsit izgága kislány pedig mintha kilógna a történetből . Ez a figura mintha megszerzendő dologként tekintene a házasságra. Nem világos teljesen, hogymikorés hol szeretett bele a festőbe olyan halálosan, hogy majd eleped és sír is érte. Nem tűnik a vesztes nő típusának, legalábbis sokkal kevésbé, mint Selyem Cinka, aki mégis őt próbálja tanítani arra, hogyan lehet a szerelmi csalódásokon könnyedén túllendülni. Pólós Árpád Andrást, a festő „komornyikját” a szolgálatkészség mintapéldányaként alakítja, játéka teljesen beleülik a közegbe, több, mint ami megjelenik a színpadon, talán nem is szükséges. A darabválasztás célja színészpedagógiai volt, ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott. Hogy menynyit sikerült a rendezőnek átadnia a saját elképzeléséből a színészeknek, mennyire volt ez számukra iskola is egyben, nehezen lehet lemérni. Bizonyos, hogy Az ördög nem a legjobb előadások egyike, amelyet ebben a színházban láthattunk. ■ _______________OTTHONUNK A NYIIV Államnyelven (is) a magyar óvodákban? (I.) MISAD KATALIN A közelmúltban az Új Szónak köszönhetően értesült a magyar ajkú nyilvánosság annak a módszertani útmutatónak ( Metodický list na osvojovanie štátneho jazyka v materských školách s vyučovacím jazykom národnostných menšín, www.statpedu.sk) a létezéséről, amelyet a 2008. május 22-én elfogadott új közoktatási törvényre hivatkozva dolgozott ki az Országos Pedagógiai Intézet a kisebbségi nevelési nyelvű óvodák számára. Az útmutató - a közoktatási törvény nevelési céljaival (pl.: ,A szülők, az ország kulturális és nemzeti értékei és hagyományai, az anyanyelv, az államnyelv, valamint a saját kultúra iránti tisztelet megerősítése” stb.) összhangban-hangsúlyozza az államnyelv bizonyos szintű elsajátításának fontosságát már az iskoláskor előtti intézményes nevelés során. A szerző (Katarína Guziová) meg van győződve arról, hogy a négyéves óvodás már készen áll az államnyelv elsajátítására, hiszen „ekkorra befejeződik nála az anyanyelv hangzó formájának kialakulása”. Való igaz: az ide- gennyelv-oktatás mikéntjét kutató szakemberek azt vallják, hogy az iskoláskor előtti időszakban a legcélszerűbb megkezdeni az idegen nyelv oktatását, mivel az ide- gennyelv-elsajátítás feltételei kisgyermekkorban a legoptimálisabbak. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az idegen nyelvek oktatásában - s ez a többségi nyelv vonatkozásában is érvényes - természetes, hogy a nyelvtanulókat nem homogén tömbként kell kezelni, hanem különbséget kell tenni az eltérő nyelvismerettel rendelkező, eltérő társadalmi, nyelvi és demográfiai körülmények között élő csoportok között. Az anyanyelvén nehezen kommunikáló gyermeket például még korszerű módszerek alkalmazásával sem kény- szeríthetjük egy másik nyelv tanulására, mert ezzel csak erősítjük nyelvi bizonytalanságát. S bár az anyanyelv használatának elsődleges képességei - jó esetben - valóban kialakulhattak már egy négyéves gyermeknél, ne feledkezzünk meg azokról a tényekről, amelyeket konkrét kutatások támasztanak alá: a gyermek kb. hatéves korára válik képessé arra, hogy meg tudja különböztetni anyanyelve beszédhangjait, ebben az életkorban azonban még problémát okozhat számára a magánhangzók időtartamának felismerése, az egyes mássalhangzócsoportok ejtése, valamint az 1 és az r hangok megkülönböztetése. A fentiek alapján megkérdőjelezzük tehát a módszertani útmutató azon elvárásait, miszerint a magyar nevelési óvodát látogató hatéves gyermeknek már „néhány szavas egyszerű bővített mondatokkal” kellene magát szlovák nyelven kifej eznie. Nem vagyunk ellene annak, hogy - a törvénnyel, rendelettel egyelőre nem szabályozott, de jelenleg is folyó - szlovák nyelvű foglalkozásokon a magyar anyanyelvű óvodások elsajátítsanak néhány, a többségi nyelven folytatott -kommunikáció szempontjából fontos szerkezetet vagy mondatot (pl. udvariassági formulákat: prosím, nech sa páči, ďakujem, prepáč, illetve egyéb pragmatikai jellegű alakulatokat: Ja som Anikó, Volám sa Zsolt, Dobrý deň prajem, Dovidenia). S az ellen sincs kifogásunk, ha megtanulnak egy-egy szlovák nyelvű mondókát vagy dalt, hiszen ezek egyrészt segítik a többségi nemzet kultúrájának és hagyományainak megismerését, másrészt zenei és ritmikai elemeiknek köszönhetően az óvodáskorú gyermek könnyen megtanulja „utánozni” a számára idegen nyelv hangjait, hangkapcsolatait s mondatainak intonációját. Az iskoláskor előtti szakaszban azonban egyértelműen az anyanyelv használatának elsődleges képességeit kell megalapozni, ü- letve továbbfejleszteni, az idegen nyelvvel - legyen az a szlovák vagy az angol - csak az ismerkedés, Ulet- ve egy új artikulációs rendszerre, egy új kultúrára való ráhangolódás szintjénkellfoglalkozni.
