Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-15 / 110. szám, péntek

vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 15. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HÁÁREC Barack Obama arra kérte az izraeli kormányfőt, ne lepje meg az USA-t Irán elleni kato­nai támadással - írta a Háárec izraeli napilap. Az üzenetet az amerikai kormány magas ran­gú képviselője adta át, aki Izra­elben tárgyalt, előkészítve Benjámin Netanjahu washing­toni látogatását. Hogy az ame­rikai elnök üzenetével nem várta meg a személyes találko­zót Netanjahuval, azt mutatja: Washington komolyan aggó­dik amiatt, hogy Izrael elve­szítheti türelmét az atomprog­ramjához ragaszkodó Iránnal szemben - vélte a Háárec. Obamát bizonyára aggasztják Netanjahu egyes kijelentései. Megválasztása előtt azt mondta: ha kormányfő lesz, nem hagyja, hogy Irán atom­fegyverre tegyen szert. (mti) A jelenleg nyolc EU-tagállamban kormányzó baloldal nem találja a közös hangot a választókkal Történelmi térvesztés várható Az Európai Unió országai­nak többségében a felmé­rések rossz eredményeket jeleznek előre a szocialis­táknak a júniusi európai parlamenti választásokon. MT1-HÁTTÉR Függetlenül történelmi hagyo­mányaitól a jelenleg nyolc tagál­lamban kormányzó baloldal nem találja a közös hangot a választók­kal: a válság miatt balra tolódott közbeszéd ellenére a baloldalnak nincsenek mozgósító témái, a gondviselő állam újragondolására tett erőfeszítések pedig egyelőre nem vezettek eredményre - véli a Le Monde című francia napilap. A mértékadó párizsi újság szerdai számában megjelent elemzés szerint a szociáldemok­rácia visszaszorulása történelmi méretű Európában. A bölcsőjé­nek számító skandináv orszá­gokban a baloldali pártok már az elmúlt években jelentős veresé­geket szenvedtek. A versenyképesség és a munka­helyek biztonsága közti megbéké­lését hirdető „rugbiztonság” (ru­galmasság + biztonság) fogalmát megalkotó Dániában a baloldal 2001 óta nincs hatalmon. Az időn­ként idegengyűlölő beszédet is használó populista pártokkal szö­vetséget kötött, „gazdagabb és igazságosabb Dániát” hirdető jobboldalnak viszont sikerült a szo­ciális modell megmentőjének sze­repébe bújnia. Svédországban a szociáldemokraták nem tudták visszaszorítani ,a munkanélkülisé­get, s az a fiatalok negyedét sújtotta a 2006-os választások előtt, ame­lyet a konzervatívok nyertek meg. Az európai baloldal neuralgi­kus pontja azonban a Le Monde szerint a német szociáldemokrá­cia, amely tíz éve a német ipar versenyképességének megtartá­sára törekszik a globalizációban, az előrelátó szociális állam és egy megelőző vízió kidolgozásával: a politika az oktatásra és a képzés­re koncentrál. Gerhard Schröder kancellársá­ga idején a Német Szociáldemok­rata Párt (SPD) hozzájárult a német gazdaság megerősödésé­hez, de az alacsony fizetések ará­nyának növelésével mélyítette a társadalmon belüli egyenlőtlen­ségeket. A szeptemberi parla­menti választások közeledtével azonban a szociáldemokraták ismét a leggazdagabbak adójá­nak emelésében és a minimálbér törvényben rögzítésében látnák a megoldást. Ezzel párhuzamosan a balolda­li liberalizmus is hanyatlásnak indult. A blairizmus nemcsak névadóját veszítette el, hanem vezető szerepét is az európai bal­oldalon. A 12 évnyi hatalomban megfáradt brit Munkáspárt ideo­lógiáját olyan szociális liberaliz­mushoz szokás hasonlítani, amely inkább liberális, mint szo­ciális - emlékeztet a lap. A Le Monde szerint viszont miközben az Új Munkáspárt fénykora egyben a londoni City fénykora is volt, a munkáspárti kormányok növelték a közszférá­ban dolgozók arányát, és a köz­szolgáltatásokba is jelentősen be­ruháztak. Ugyanakkor a Gordon Brown vezette kormány gazda­ságélénkítő programjának és a közelmúltban bejelentett bankál­lamosító intézkedéseinek ellené­re a munkáspártiak mára lehetet­len helyzetbe kerültek, s képtele­nek a gazdasági szabályozás elő­futárai lenni. A francia lap szerint a kérdés az, hogy a szociálliberális modell, amelyet a lengyel, a szlovák és a magyar szocialisták is zászlajukra tűztek, túléli-e megvalósítóit, akik- úgy tűnik - vereséget szenved­ned az EP-választásokon. A modem baloldal utolsó bás­tyája Spanyolország. A reform­hagyományaihoz hű Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és Jósé Luis Rodriguez Zapatero kormányfő pragmatista politikát folytat: a gazdaság liberális jelle­gét megtartva próbál tartalmat adni a nem túl erős gondviselő ál­lamnak. A munkanélküliség lát­ványos emelkedésével és a terme­lés visszaesésével azonban elkép­zelhető, hogy a PSOE vereséget szenved június 7-én. A francia lap szerint az elmúlt időszak baloldali megújulási fo­lyamatából teljesen kimaradt francia, belga és görög baloldal sem tud megfelelő válaszokkal szolgálni. A 12 éve ellenzékben levő ortodox francia szocialisták arra is képtelenek voltak, hogy a lecsúszással fenyegetett népréte­geket elhódítsák a jobboldaltól. A globalizációt eleinte alábecsülve, majd elutasítva sem tudták meg­akadályozni, hogy a jobboldal le­gyen a gazdasági szabályozás és a védelmező Európa képviselője- írta a Le Monde. Aki politikai pályára lép, annak a közérdeket kell szolgálnia, nem saját érdekeit - mondta a kormányfő Brown elnézést kért a közvéleménytől MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Gordon Brown nemcsak a kor­mányzó Munkáspárt, hanem az összes politikai párt nevében meg­követte a közvéleményt, miután a legnagyobb brit konzervatív napi­lap, a The Daily Telegraph leleplező riportsorozatot közölt arról, mi mindent számoltak el hivatalos költ­ségként az alsóházi képviselők. Brown kijelentette: a politikában a legmagasabb magatartási normá­kat kell érvényesíteni, és ha „történ­tek hibák” a képviselői költség-el­számolási rendszer alkalmazásá­ban, azokat „azonnal” helyre kell hozni. „Aki politikai pályára lép, an­nak a közérdeket kell szolgálnia, nem saját érdekeit” - fogalmazott a miniszterelnök. A tekintélyes jobboldali újság a múlt hét vége óta közli címlapján az általa feltárt - a főszerkesztő szerint esetenként csalással felérő - vissza­térítési igényeket, jóllehet több érin­tett már tütakozott, cáfolt, sőt jogi lépésekkel fenyegetőzött. Ez utóbbiak között van Phil Woo- las bevándorlásügyi államtitkár, aki a Telegraph állítása szerint - férfi lé­tére - női ruhákat, valamint pelen- kákatis elszámoltköltségként. Woolas „gusztustalannak” ne­vezte a brit lap eljárását, közölve: az említett tételek csak rajta voltak az általa benyújtott hosszabb költség­elszámolási listán, de ezekért nem vett fel pénzt. Barbara Follett kultu­rális államtitkárról - Ken Follett világhírű regényíró feleségéről - a lap azt írta, hogy négy év alatt több mint 25 ezer font védelmi költséget számolt el, miután egyszer kirabol­ták. Szerepelt a lap listáján olyan képviselő, aki fürdőszobai bojlerjé­nek javíttatására igényelt vissza több ezer fontot, azzal az indokkal, hogy a készülék„túl forróra” melegí­tette fel fürdővizét. A The Daily Telegraph a konzer­vatív ellenzék képviselőinek elszá­molási igényeit is feltárta. Oliver Letwin, a Konzervatív Párt fő politikai stratégája például a lap által megszerzett számlák szerint teniszpályájának szivárgó öntöző- csövét javíttatta meg az adófizetők pénzén, több mint kétezer fontért. Alan Duncan - a toryk költségtérí­tési politikájának felügyelője - két év alatt hétezer fontnál többet pró­bált kertjének gondozási költsége­ként visszaigényelni, David Wületts, a konzervatív árnyékkormány fel­sőoktatási miniszteijelöltje pedig egy 115 fontos számlát nyújtott be azért, mert szerelőkkel cseréltetett ki huszonöt villanykörtét londoni lakásában. Willetts összesen csaknem 2200 font költség-visszatérítést igényelt az otthonában elvégzett javításo­kért, amelyek között olyan tételek is szerepeltek, mint a „zuhanyrózsa­tisztítás”. A képviselői költségekkel kap­csolatos botrányok nem a Te­legraph riportsorozatával kez­dődtek. Jacqui Smith belügymi­niszterről a Sunday Express pél­dául már március végén megírta, hogy egyik tavalyi kábeltévé-elő­fizetési elszámolásában szerepelt öt fizetős pomófilm költsége; igaz, kiderült, hogy ezeket nem ő, hanem - távollétében - a férje te­kintette meg. KOMMENTÁR Mámorító semmittevés MOLNÁR IVÁN Erős állam, nagyobb állami újraelosztás - fogalmazta meg a Smer adófilozófiájának alapjait e héten Ján Počiatek pénz­ügyminiszter, egy az egyben átvéve főnöke, Robert Fico gon­dolatait. Ultrabalos világlátásuk szerint csak akkor lesznek képesek nagyobb támogatásokat nyújtani az iskoláknak, az egészségügynek, csak akkor tudják növelni a szociális juttatá­sokat, ha az eddigieknél is jobban megsarcolják az adófizető­ket. Hogy az ehhez szükséges pénzt úgy is elő lehetne terem­teni, ha az állam nem szórná két kézzel a pénzt a hozzá közel álló cégeknek, arról a jelenlegi kormány hallani sem akar. Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a baloldali hőzön­gésen kívül a Fico-kormány három év alatt sem volt képes ki­dolgozni egy átfogó adótervet, amelyben nyíltan kimondták volna, milyen adórendszert is tartanának megfelelőnek Szlo­vákia számára. A 2006-os választásokat úgy nyerték meg, hogy az előző kormányt rúgták, ahol érték, fűt-fát összeígérve a Dzurinda- kormány reformjaitól elfáradt embereknek. Alacsonyabb áfa az alapélelmiszerekre, energiaszolgáltatásra és könyvekre, 90 fillérrel alacsonyabb jövedéki adó a benzinre, 15 százalékos jövedelemadó-kulcs az évi 130 ezer koronánál kevesebbet ke­resők számára, a nagyvállalatok és bankok nagyobb meg­adóztatása - Robert Fico 2006-os ígéretei, amelyekre manap­ság már csak kevesen emlékeznek. Ezek közül a kormány az­óta csak az áfacsökkentést hajtotta végre, azt is csak a köny­vek és gyógyszerek esetében, ugyanakkor jobban megsarcol­ják a nagyobb bevételekkel rendelkező magánszemélyeket. Háromévnyi kormányzás eredménye... A jelenlegi kormány egyik legnagyob problémája, hogy Fico képtelen kilépni az ellenzéki szerepből. Hároméves regnálás után még mindig úgy viselkedik, mintha Mikuláš Dzurinda lenne a kormányfő, és neki semmi más dolga nem lenne, csak Dzurindát és neoliberális gazdaságpolitikáját kritizálni. Szinte hetente megfenyegeti a bankokat azzal, hogy bevezeti szá­mukra a magasabb adókulcsot, a nagyvállalatokat progresszív adókulcsokkal riogatja, és ha tehetné, még az eddigieknél is jobban összekuszálná járulékfizetési rendszerünket. A kor­mány mögött ugyanakkor erős vállalkozói csoportok állnak, amelyek számára ugyan teljesen mindegy, mit hord össze Fi­co a választóinak, a Dzurinda-kormány által kidolgozott adó­rendszer lényegi elemei mellett azonban kőkeményen kiáll­nak. Robert Fico miniszterelnök és egész adópolitikája így leginkább egy részeg emberre hasonlít, aki csak hátrafelé te­kinget, és a mögötte levőkre kiabál összefüggéstelen szitko­kat, akit a feje folyamatosan balra húz, ő maga mégis egy helyben topog. Normális országokban az ilyen embereket elvonókúrára vagy elmegyógyintézetbe küldik. Nálunk rivaldafényben tündököl­nek, és szinte százszázalékos biztonsággal állíthatjuk, hogy a produkciójuktól elvarázsolt százezrek jövőre újabb négy évre tapsolják őket vissza. JEGYZET Pedagógusok ünnepnapjai JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Sokáig vívódtak az egyik or­szágosnak hirdetett roma szavalóverseny szervezői, hogy munkanapra vagy ün­nepnapra tegyék-e versenyük aktuális évfolyamát, de mivel idén úgy esett, hogy két pén­tek is állami ünnep volt a szlovák naptárban május első felében, megpróbálkoztak a lehetetlennel. Gondolták, hogy azok, akik roma gyere­kekkel intenzíven foglalkoz­nak, legalább nyugodtan el­jöhetnek, s távollétük nem megy a tanítás és egyéb te­endőik rovására. Nos, a szervezők számítása csak részben vált be. Azok a pedagógusok ugyanis, akik tényleg lelkiismeretesen fog­lalkoznak roma gyerekekkel, és fontos számukra az, hogy ezeknek a gyerekeknek is le­gyen sikerélményük, s nem csak ugyanazt a 4-5 gyereket hajtják erőltetett menetben minden versenyre, azok eljöt­tek, s ismét remekül érezték magukat. Főleg kisiskolák pedagógusai, ahol - Gömör- ről lévén szó - a nebulók többsége ehhez az etnikum­hoz tartozik. De voltak, akik számára a távolság sem volt akadály, s az ország keleti és nyugati végeiből is összese- reglettek. Jó volt látni a díját­adásnál a mosolygó, boldog arcokat. Egy verseny, ahol nekik is megadatott a siker lehetősége. A környék nagyobb alapisko­lái viszont szinte kivétel nél­kül távolmaradtak, holott di­ákjaik között akadt még olyan is, aki a Tompa szava­lóverseny döntőjébe is beju­tott. Amikor véledenül össze­futottam az egyik érintett is­kola magyar szakos pedagó­gusával, magyarázatként csak annyit közölt: ünnepnap volt a péntek, s ne váljam el tőle, hogy még ezt is az iskolára áldozza. Nem is áldozta. De hogy hol emlékezett a fasiz­mus elleni győzelemre, már nem tette hozzá. Ahogy azt sem, mivel motiválja ezeket a gyerekeket, ha még egy hely­ben megrendezendő országos verseny sem fontos neki.

Next

/
Thumbnails
Contents