Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-15 / 110. szám, péntek
vww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 15. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ HÁÁREC Barack Obama arra kérte az izraeli kormányfőt, ne lepje meg az USA-t Irán elleni katonai támadással - írta a Háárec izraeli napilap. Az üzenetet az amerikai kormány magas rangú képviselője adta át, aki Izraelben tárgyalt, előkészítve Benjámin Netanjahu washingtoni látogatását. Hogy az amerikai elnök üzenetével nem várta meg a személyes találkozót Netanjahuval, azt mutatja: Washington komolyan aggódik amiatt, hogy Izrael elveszítheti türelmét az atomprogramjához ragaszkodó Iránnal szemben - vélte a Háárec. Obamát bizonyára aggasztják Netanjahu egyes kijelentései. Megválasztása előtt azt mondta: ha kormányfő lesz, nem hagyja, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert. (mti) A jelenleg nyolc EU-tagállamban kormányzó baloldal nem találja a közös hangot a választókkal Történelmi térvesztés várható Az Európai Unió országainak többségében a felmérések rossz eredményeket jeleznek előre a szocialistáknak a júniusi európai parlamenti választásokon. MT1-HÁTTÉR Függetlenül történelmi hagyományaitól a jelenleg nyolc tagállamban kormányzó baloldal nem találja a közös hangot a választókkal: a válság miatt balra tolódott közbeszéd ellenére a baloldalnak nincsenek mozgósító témái, a gondviselő állam újragondolására tett erőfeszítések pedig egyelőre nem vezettek eredményre - véli a Le Monde című francia napilap. A mértékadó párizsi újság szerdai számában megjelent elemzés szerint a szociáldemokrácia visszaszorulása történelmi méretű Európában. A bölcsőjének számító skandináv országokban a baloldali pártok már az elmúlt években jelentős vereségeket szenvedtek. A versenyképesség és a munkahelyek biztonsága közti megbékélését hirdető „rugbiztonság” (rugalmasság + biztonság) fogalmát megalkotó Dániában a baloldal 2001 óta nincs hatalmon. Az időnként idegengyűlölő beszédet is használó populista pártokkal szövetséget kötött, „gazdagabb és igazságosabb Dániát” hirdető jobboldalnak viszont sikerült a szociális modell megmentőjének szerepébe bújnia. Svédországban a szociáldemokraták nem tudták visszaszorítani ,a munkanélküliséget, s az a fiatalok negyedét sújtotta a 2006-os választások előtt, amelyet a konzervatívok nyertek meg. Az európai baloldal neuralgikus pontja azonban a Le Monde szerint a német szociáldemokrácia, amely tíz éve a német ipar versenyképességének megtartására törekszik a globalizációban, az előrelátó szociális állam és egy megelőző vízió kidolgozásával: a politika az oktatásra és a képzésre koncentrál. Gerhard Schröder kancellársága idején a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) hozzájárult a német gazdaság megerősödéséhez, de az alacsony fizetések arányának növelésével mélyítette a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket. A szeptemberi parlamenti választások közeledtével azonban a szociáldemokraták ismét a leggazdagabbak adójának emelésében és a minimálbér törvényben rögzítésében látnák a megoldást. Ezzel párhuzamosan a baloldali liberalizmus is hanyatlásnak indult. A blairizmus nemcsak névadóját veszítette el, hanem vezető szerepét is az európai baloldalon. A 12 évnyi hatalomban megfáradt brit Munkáspárt ideológiáját olyan szociális liberalizmushoz szokás hasonlítani, amely inkább liberális, mint szociális - emlékeztet a lap. A Le Monde szerint viszont miközben az Új Munkáspárt fénykora egyben a londoni City fénykora is volt, a munkáspárti kormányok növelték a közszférában dolgozók arányát, és a közszolgáltatásokba is jelentősen beruháztak. Ugyanakkor a Gordon Brown vezette kormány gazdaságélénkítő programjának és a közelmúltban bejelentett bankállamosító intézkedéseinek ellenére a munkáspártiak mára lehetetlen helyzetbe kerültek, s képtelenek a gazdasági szabályozás előfutárai lenni. A francia lap szerint a kérdés az, hogy a szociálliberális modell, amelyet a lengyel, a szlovák és a magyar szocialisták is zászlajukra tűztek, túléli-e megvalósítóit, akik- úgy tűnik - vereséget szenvedned az EP-választásokon. A modem baloldal utolsó bástyája Spanyolország. A reformhagyományaihoz hű Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és Jósé Luis Rodriguez Zapatero kormányfő pragmatista politikát folytat: a gazdaság liberális jellegét megtartva próbál tartalmat adni a nem túl erős gondviselő államnak. A munkanélküliség látványos emelkedésével és a termelés visszaesésével azonban elképzelhető, hogy a PSOE vereséget szenved június 7-én. A francia lap szerint az elmúlt időszak baloldali megújulási folyamatából teljesen kimaradt francia, belga és görög baloldal sem tud megfelelő válaszokkal szolgálni. A 12 éve ellenzékben levő ortodox francia szocialisták arra is képtelenek voltak, hogy a lecsúszással fenyegetett néprétegeket elhódítsák a jobboldaltól. A globalizációt eleinte alábecsülve, majd elutasítva sem tudták megakadályozni, hogy a jobboldal legyen a gazdasági szabályozás és a védelmező Európa képviselője- írta a Le Monde. Aki politikai pályára lép, annak a közérdeket kell szolgálnia, nem saját érdekeit - mondta a kormányfő Brown elnézést kért a közvéleménytől MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Gordon Brown nemcsak a kormányzó Munkáspárt, hanem az összes politikai párt nevében megkövette a közvéleményt, miután a legnagyobb brit konzervatív napilap, a The Daily Telegraph leleplező riportsorozatot közölt arról, mi mindent számoltak el hivatalos költségként az alsóházi képviselők. Brown kijelentette: a politikában a legmagasabb magatartási normákat kell érvényesíteni, és ha „történtek hibák” a képviselői költség-elszámolási rendszer alkalmazásában, azokat „azonnal” helyre kell hozni. „Aki politikai pályára lép, annak a közérdeket kell szolgálnia, nem saját érdekeit” - fogalmazott a miniszterelnök. A tekintélyes jobboldali újság a múlt hét vége óta közli címlapján az általa feltárt - a főszerkesztő szerint esetenként csalással felérő - visszatérítési igényeket, jóllehet több érintett már tütakozott, cáfolt, sőt jogi lépésekkel fenyegetőzött. Ez utóbbiak között van Phil Woo- las bevándorlásügyi államtitkár, aki a Telegraph állítása szerint - férfi létére - női ruhákat, valamint pelen- kákatis elszámoltköltségként. Woolas „gusztustalannak” nevezte a brit lap eljárását, közölve: az említett tételek csak rajta voltak az általa benyújtott hosszabb költségelszámolási listán, de ezekért nem vett fel pénzt. Barbara Follett kulturális államtitkárról - Ken Follett világhírű regényíró feleségéről - a lap azt írta, hogy négy év alatt több mint 25 ezer font védelmi költséget számolt el, miután egyszer kirabolták. Szerepelt a lap listáján olyan képviselő, aki fürdőszobai bojlerjének javíttatására igényelt vissza több ezer fontot, azzal az indokkal, hogy a készülék„túl forróra” melegítette fel fürdővizét. A The Daily Telegraph a konzervatív ellenzék képviselőinek elszámolási igényeit is feltárta. Oliver Letwin, a Konzervatív Párt fő politikai stratégája például a lap által megszerzett számlák szerint teniszpályájának szivárgó öntöző- csövét javíttatta meg az adófizetők pénzén, több mint kétezer fontért. Alan Duncan - a toryk költségtérítési politikájának felügyelője - két év alatt hétezer fontnál többet próbált kertjének gondozási költségeként visszaigényelni, David Wületts, a konzervatív árnyékkormány felsőoktatási miniszteijelöltje pedig egy 115 fontos számlát nyújtott be azért, mert szerelőkkel cseréltetett ki huszonöt villanykörtét londoni lakásában. Willetts összesen csaknem 2200 font költség-visszatérítést igényelt az otthonában elvégzett javításokért, amelyek között olyan tételek is szerepeltek, mint a „zuhanyrózsatisztítás”. A képviselői költségekkel kapcsolatos botrányok nem a Telegraph riportsorozatával kezdődtek. Jacqui Smith belügyminiszterről a Sunday Express például már március végén megírta, hogy egyik tavalyi kábeltévé-előfizetési elszámolásában szerepelt öt fizetős pomófilm költsége; igaz, kiderült, hogy ezeket nem ő, hanem - távollétében - a férje tekintette meg. KOMMENTÁR Mámorító semmittevés MOLNÁR IVÁN Erős állam, nagyobb állami újraelosztás - fogalmazta meg a Smer adófilozófiájának alapjait e héten Ján Počiatek pénzügyminiszter, egy az egyben átvéve főnöke, Robert Fico gondolatait. Ultrabalos világlátásuk szerint csak akkor lesznek képesek nagyobb támogatásokat nyújtani az iskoláknak, az egészségügynek, csak akkor tudják növelni a szociális juttatásokat, ha az eddigieknél is jobban megsarcolják az adófizetőket. Hogy az ehhez szükséges pénzt úgy is elő lehetne teremteni, ha az állam nem szórná két kézzel a pénzt a hozzá közel álló cégeknek, arról a jelenlegi kormány hallani sem akar. Ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a baloldali hőzöngésen kívül a Fico-kormány három év alatt sem volt képes kidolgozni egy átfogó adótervet, amelyben nyíltan kimondták volna, milyen adórendszert is tartanának megfelelőnek Szlovákia számára. A 2006-os választásokat úgy nyerték meg, hogy az előző kormányt rúgták, ahol érték, fűt-fát összeígérve a Dzurinda- kormány reformjaitól elfáradt embereknek. Alacsonyabb áfa az alapélelmiszerekre, energiaszolgáltatásra és könyvekre, 90 fillérrel alacsonyabb jövedéki adó a benzinre, 15 százalékos jövedelemadó-kulcs az évi 130 ezer koronánál kevesebbet keresők számára, a nagyvállalatok és bankok nagyobb megadóztatása - Robert Fico 2006-os ígéretei, amelyekre manapság már csak kevesen emlékeznek. Ezek közül a kormány azóta csak az áfacsökkentést hajtotta végre, azt is csak a könyvek és gyógyszerek esetében, ugyanakkor jobban megsarcolják a nagyobb bevételekkel rendelkező magánszemélyeket. Háromévnyi kormányzás eredménye... A jelenlegi kormány egyik legnagyob problémája, hogy Fico képtelen kilépni az ellenzéki szerepből. Hároméves regnálás után még mindig úgy viselkedik, mintha Mikuláš Dzurinda lenne a kormányfő, és neki semmi más dolga nem lenne, csak Dzurindát és neoliberális gazdaságpolitikáját kritizálni. Szinte hetente megfenyegeti a bankokat azzal, hogy bevezeti számukra a magasabb adókulcsot, a nagyvállalatokat progresszív adókulcsokkal riogatja, és ha tehetné, még az eddigieknél is jobban összekuszálná járulékfizetési rendszerünket. A kormány mögött ugyanakkor erős vállalkozói csoportok állnak, amelyek számára ugyan teljesen mindegy, mit hord össze Fico a választóinak, a Dzurinda-kormány által kidolgozott adórendszer lényegi elemei mellett azonban kőkeményen kiállnak. Robert Fico miniszterelnök és egész adópolitikája így leginkább egy részeg emberre hasonlít, aki csak hátrafelé tekinget, és a mögötte levőkre kiabál összefüggéstelen szitkokat, akit a feje folyamatosan balra húz, ő maga mégis egy helyben topog. Normális országokban az ilyen embereket elvonókúrára vagy elmegyógyintézetbe küldik. Nálunk rivaldafényben tündökölnek, és szinte százszázalékos biztonsággal állíthatjuk, hogy a produkciójuktól elvarázsolt százezrek jövőre újabb négy évre tapsolják őket vissza. JEGYZET Pedagógusok ünnepnapjai JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Sokáig vívódtak az egyik országosnak hirdetett roma szavalóverseny szervezői, hogy munkanapra vagy ünnepnapra tegyék-e versenyük aktuális évfolyamát, de mivel idén úgy esett, hogy két péntek is állami ünnep volt a szlovák naptárban május első felében, megpróbálkoztak a lehetetlennel. Gondolták, hogy azok, akik roma gyerekekkel intenzíven foglalkoznak, legalább nyugodtan eljöhetnek, s távollétük nem megy a tanítás és egyéb teendőik rovására. Nos, a szervezők számítása csak részben vált be. Azok a pedagógusok ugyanis, akik tényleg lelkiismeretesen foglalkoznak roma gyerekekkel, és fontos számukra az, hogy ezeknek a gyerekeknek is legyen sikerélményük, s nem csak ugyanazt a 4-5 gyereket hajtják erőltetett menetben minden versenyre, azok eljöttek, s ismét remekül érezték magukat. Főleg kisiskolák pedagógusai, ahol - Gömör- ről lévén szó - a nebulók többsége ehhez az etnikumhoz tartozik. De voltak, akik számára a távolság sem volt akadály, s az ország keleti és nyugati végeiből is összese- reglettek. Jó volt látni a díjátadásnál a mosolygó, boldog arcokat. Egy verseny, ahol nekik is megadatott a siker lehetősége. A környék nagyobb alapiskolái viszont szinte kivétel nélkül távolmaradtak, holott diákjaik között akadt még olyan is, aki a Tompa szavalóverseny döntőjébe is bejutott. Amikor véledenül összefutottam az egyik érintett iskola magyar szakos pedagógusával, magyarázatként csak annyit közölt: ünnepnap volt a péntek, s ne váljam el tőle, hogy még ezt is az iskolára áldozza. Nem is áldozta. De hogy hol emlékezett a fasizmus elleni győzelemre, már nem tette hozzá. Ahogy azt sem, mivel motiválja ezeket a gyerekeket, ha még egy helyben megrendezendő országos verseny sem fontos neki.
