Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-13 / 108. szám, szerda
I SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. május 13., szerda ________________________ ' 6. évfolyam, 19. szám A belváros állapotát ellenőrizte a polgármester Van mit rendbe tenni Kassán MARSOVSZKY MIKLÓS Kassa. Bőven akad tennivaló - így lehetne összegezni a František Knapík főpolgármester által kezdeményezett ellenőrző körút tapasztalatait. Knapík a városi képviselők, a városi rendőrség és az egyes ágazatokért felelős munkatársak kíséretében járta körbe a belváros utcáit, hogy ellenőrizze a köztisztaságot, valamint a járdák, utak, épületek és műemlékek állapotát. Az ellenőrző körutat a Maratón téren kezdték, majd a Fő utcán folytatták a Nemzeti Színházig, ahol a Fő utcáról letérve a Kovács utca felé vették az irányt. A sétát a Sas utcai Arda-szobomál fejezték be. Az első nap tapasztalatai vegyesek voltak. Elsősorban a Fő utca kövezetének összetört darabjai, a kerékpárút repedései, valamint a szemetes kosarakból kihullott szemét rontotta az összképet. Második alkalommal a Dargov üzletháznál találkoztak az ületé- kesek, a Fő utca első alkalommal fel nem térképezett részeit látogatták végig. Körbejárták a mellékutcákat, az Erzsébet utca egy részét, az ellenőrzést a Dominikánus téren fejezték be. A Fő utca alsó részén több helyen megrongálódott a burkolat, aminek nyilvánvalóan a nem megfelelő kivitelezés és a rosszul kiválasztott építőanyag az oka. Az Erzsébet utcára vezető aluljárókban a megrongált oszlopok keltették fel a figyelmet, a Dominikánus téren a félkész szökőkút befejezéséről beszéltek az illetékesek. A főpolgármester szerint a belváros egészében véve hangulatos, a legtöbb hibát pedig rövid időn belül ki lehet küszöbölni. Erre a célra a költségvetésből különítettek el pénzt. A kukák sok helyen zavaró elemek a város összképében (A szerző felvétele) Voltak autók, amelyek „akcióban" is bemutatkoztak - például a nagy sikerű gumifüstölési versenyen Alfa Rómeók - minden mennyiségben Dél-Komárom. Április 18-án, szombaton, a délkomáromi Monostori Erődben került sor Közép- Európa eddigi legnagyobb Alfa Romeo-találkozójára. VAS GYULA Az AlfaCity 09 elnevezésű rendezvény szervezői bevallottan a Guinness Rekordok Könyvébe kívánták beírni a nevüket - és ez sikerült is nekik. Több mint hétszáz „alfás” érkezett ugyanis, felülmúlva a legmerészebb várakozásokat is. Még szerencse, hogy az erőd kb. 15 futballpályányi udvarának befogadóképessége gyakorlatilag kor- ládan... A fő attrakciót természetesen maguk az autók jelentették, a kitűnő állapotban lévő veteránoktól kezdve egészen a legújabb modellekig. Láttunk itt példásan restaurált Giuliákat/Giuiiettákat, Alfettákat, felsorakoztak a legendás 75-ösök, az újabbak közül pedig az ékszerdoboz-szépségű Spi- derektől a 147/156/159-es mo- dellcsaládon keresztül egészen a GT-ig, a MiTóig és a Breráig terjedt a skála. Gazdáik - magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek, románok - élénk gesztikuláció kíséretében vitatták meg masináik kiválóbbnál kiválóbb tulajdonságait, nemegyszer derékig bebújva egymás motorházába. (Mellesleg tudják önök, hogy a MiTo név a legendás olasz márka két fellegvárának, Milánónak és Torinónak a rövidítése...?) Voltak autók, amelyek „akcióban” is bemutatkoztak - például a gumifüstölési verseny keretében, amely hatalmas sikert aratott, bár a biztonság terén hagyott némi kívánnivalót maga után. A kocsik ugyanis - ordító motorral, égő abroncsokkal - olykor pár centire az extázisbán lévő nézők orra előtt piruetteztek. Szerencsére baj nélkül lezajlott a Egy a több mint 700 autó közül bemutató. Szépségversenyt is rendeztek, a szavazás rendkívül egyszerű volt: csak rá kellett ragasztani a „Bella Macchina” feliratú matricát a legszebbnek tartott Alfára... A rendezvény azonban távolról sem csak autókról szólt. A hatalmas kiterjedésű erőd zegzugos, félhomályos katakombái például kiváló lehetőséget biztosítottak egy kis „lézerháborúra” a gyerekek számára. Utána - győztesként vagy vesztesként - ugyanolyan lendülettel rohamozták meg a mászófalat. Délután pedig Szup- kay Viktor, a Dumaszínház tagja szórakoztatta a közönséget vérbő humorával. S volt mindehhez verőfényes napsütés, nyár eleji meleg, ételek-italok mindenki gusztusa szerint - egyszóval minden, ami az igazi majális-hangulathoz kell... A nézők orra előtt égtek a gumik (A szerző felvételei) JEGYZET Föld, víz, levegő KÖVESDl KÁROLY A Jászság felől gurulunk haza, a szlovák főváros felé. Az egykori medvei határátkelőn, a Dunaiadon átkelve a Csallóköz kacs- karingós, faluzó útjaira kanyarodunk. Gyönyörű tavasz van, örülhetne az ember lelke, ha nem a főváros betondzsungele felé motorozna. Pozsonyhoz közeledve mindig elszorul a torkom, látva a természetrombolást, az ember érzéketlen terjeszkedését. A város jellegzetes szagával együtt Somoija előtt feltűnnek a bacsfai műdombok, művölgyek és műtavak, amelyekről az jut eszembe, hogy nemrég volt a Föld napja. Látva az össze-vissza dózerolt, egykori termékeny termőföld helyén az újgazdagok kedvtelését kiszolgálójátékteret, valahányszor eszembe jut, mi mindenre fog még szolgálni a jó csallóközi róna, amelyet a trianoni döntéshozók azért csatoltak ide, hogy legyen kenyere Csehszlovákiának, s nem azért, hogy ipartelep, golfpálya és házerdő épüljön rajta. Tévedés ne essék, nem egy társadalmi réteggel, s főleg nem annak hobbijával van bajom, hiszen szenvedélyes horgászként, természetjáró emberként mélyen együttérzek mindenkivel, aki a homo ludens kategóriájába tartozik. De miért éppen a legjobb földeken kell labdát ütö- getni, lakni, vállalkozni? Eszembe jut, hogy a pártállam évtizedeiben, amikor az volt a jelszó, hogy búzából és jancsi- szögből önellátónak kell lenni (nem véletlenül, hiszen a terv- gazdálkodásos szegénységben nem futotta nyugati importcikkekre), ennek megfelelően védték a termőföldet is. A törvényt persze, akkor is kijátszottak, de talán nem olyan arcátlanul, mint manapság. A mai napig nem derült ki, ki adta a beleegyezést ahhoz, hogy tulajdonosa a bacsfai földet terméketlenné tegye. Vélhetően a dunaszerdahelyi földhivatalból valaki. Este a tévében, a napi fáradalmat akarván kipihenni, megnézek egy természetfilmet, amely a kaliforniai mocsarakban élő aligátorok és az emberek viszonyáról szól; arról, hogyan sajátítja ki az ember a vadon élő állatok életterét, aztán hogyan csodálkozik, ha egy-egy fajtársunkat felfalják a krokodilok. Miközben a befektetők vígan építik a házakat az egyre zsugorodó érintetlen, védtelen természetben, szemforgató módon alapítványok százai próbálják védeni az afrikai orrszarvút, gorillát, gepárdot. Jó messzire, valahol a Föld túlfelén. Mintha mindenki az otthonától távol akarná védeni a természetet, ahol nem kell helyi maffiákkal hadakozni. A televízióadók például napi szinten nyomják az agyunkba nekünk, közép-európaiaknak, hogyan szaporodik Eszak-Ame- rika folyóiban a mindent felzabáló kígyófejű hal, miközben alig esik szó arról, hogy a kertek alatt folyó Dunát ellepték az ikrazabáló gébek, hogy a halastavainkban horgászó pecást az őrületbe kergeti a törpeharcsák kipusztíthatatlan tömege, hogy egy-egy nálunk telelő kormorán febérhalak, süllők tonnáit zabálja fel. A téma már az Európai Unióban is napirendre került, itthon nem nagyon hallani róla. Pedig a természet, a termőföld és vizeink védelme különösen mostanában kaphatna nagy szerepet, amikor a világ gazdasága válságban vergődik. A józan paraszti ész is azt diktálja, amit a közgazdászok rebesgetnek, hogy a világon végigsöprő válságot éppen azoknak az országoknak van esélyük a legnagyobb veszteségek nélkül átvészelni, amelyeknek fejlett a mezőgazdaságuk. Nálunk mindent lát az ember, csak azt nem, hogy védenék az éltető földet. Sajnos, Heves megyében sem tapasztaltam paradicsomi állapotokat. Magyarország második legnagyobb víztározójának és horgászparadicsomának, a Ti- sza-tónak a vizét például tavaly is közvetlenül ívás után engedték le a vízügyesek, halikrák mil- liárdjainak pusztulását okozva. Mesélik az ottani horgászok, hogy hetekig kerülni kellett a környéket a förtelmes bűz miatt. Amit a természet szívós, lassú munkával alkot, azt a gondatlan ember napok alatt képes tönkre tenni. Úgyhogy a Föld napja is megmarad egy kipipálható kockának a naptárban, amelyet legfeljebb széplelkek ünnepelnek, mialatt a többiek gátlástalanul szemetelnek, rombolnak és pusztítanak.
