Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-12 / 107. szám, kedd
6 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 12. www.ujszo.com _____________ OLVASÓI LEVÉL Időutazás visszafelé Már régóta előfizetői vagyunk az Új Szónak, megéltünk sok mindent (a lappal kapcsolatban), nem győzünk bosszankodni a helyesírási hibák miatt, ami mondhatni napi rendszerességgel előfordul, de ami május 2-án esett meg, az már nekünk is sok. A féljem reggel kiment, hogy behozza a napi újságot, és ahogy ránézett, hirtelen azt hitte, visszaforgott az idő. Történt ugyanis, hogy a postás jóvoltából megkaptuk még egyszer az előző heti szombati újságot a friss helyett. Gondolom, nem kell részleteznem a reakciónkat. A féljem rögtön telefonálni akart a szerkesztőségbe, de én leintettem, mondván, abból csak nekem lesz plusz kiadásom. Elment hát a legközelebbi újságoshoz, hogy megnézze, ott van-e aznapi lap. Volt. És az újságárus azt mondta, már többen is panaszkodtak nála ez ügyben. Nos, dupla áron, de „megkaptuk” a szombati lapot, azonban szeretném tudni, hogy történhetett meg mindez, hol történt mulasztás. Gondolom, a panaszunkkal nem vagyunk egyedül. Zsigmond Andrea SZEMPONT Uniós illemhelytérkép Nemrég tanulmányúton jártunk Strasbourgban az Európai Parlamentben. Nagyszerű program, idilli francia városkák. Kis időre elmerülhettünk az elzászi tartomány utánozhatatlan hangulatában. Odafelé, az osztrák és német tájakon suhanva - nyugati irányban - egyre nőtt a tisztaság és a rend, aztán pár nap múlva visszafelé, „keletre” tartva ismét lelombozódhattuk a piszok és rendetlenség láttán. Már 89 után, a vasfüggöny fel- gördülésekor rácsodálkozhattunk a nyugati kulturáltságra, a tiszta utcákra, a parkosított, virágzó közterekre, a rendezett falusi portákra. Ennek láttán az akkori, friss demokráciánkban megválasztott képviselő-testületek rögvest elhatározták, ezután már mi is eltüntetjük (mi több, szelektáljuk) a szemetünket, és ha törik, ha szakad, a legkisebb falucskáinkban is utánozzuk az osztrák települések küllemét. Ám azóta két évtized telt el, és bár elmozdultunk a holtpontról, az arculatváltozás csak kis mértékű. Serényen búgnak ugyan a fűnyíró gépek, muskátli és más egynyári virág is akad már az ablakainkban, de a tájat errefelé többnyire még mindig szemét „ékesíti”: erdőben, útszélen, árkokban, bokrokban és másutt. A lakóhelyemhez közeli városka egyik felkapott és takaros cukrászdájában az illemhelyen (amely ugyan elég tiszta) szokásommá vált „számba venni”, hogy éppen mi hiányzik. Még sohasem volt meg minden „alaptartozék”. Ha volt folyékony szappan és papír kéztörlő, akkor a végépapír hiányzott. Ha viszont az utóbbira leltem, akkor tuti, hogy az előző kettő valamelyike fogyott ki „éppen”. (Csak azt nem tudom, miért nem figyeli a tulajdonos folyamatosan.) Úgy látszik, nálunk már az is a luxus, hogy legalább valamiO) hébe-hóba akad az alapdolgok közül, és elfogadható szinten van az illemhely tisztasága. Az ember az unió eme tájékán amúgy is megszokta, hogy mindennel felszerelkezve menjen toalettre (ezeket is el- bíija a legendás női táska)... Az unión belül nyugatabbra tartva nemegy helyen a benzinkút illemhelyét rohamoztuk meg a 13 órás utazás alatt, így aztán a számtalan, ajkunkat elhagyó „bezzeg” kezdetű sóhajok mellett akár precíz feljegyzéseket is készíthettem volna egy tervezett uniós illemhelytérképhez. Minél nyugatabbra jártunk, annál inkább nőtt a toalettek tisztasága, a csempék csillogása, a felszereltség gazdagsága és mindezzel egyenes arányú intenzitásban áradt a kellemes illat is. Néhány száz kilométerre még „csak” a makulátlan tisztaság volt szembetűnő, és megnyugodva könyvelhettük el, hogy van vécépapír, merthogy sehol sincs pont akkor kifogyva, mikor éppen mi érünk oda. A távolabbi megállóhelyeken már „automatikusan automatára” működött mindaz, aminek normális helyeken arra kell működnie a csaptól a kézszárítóig. Gyümölcsillat frissítette a légteret és diszkrét háttérzene szólt. A vécésnéni (néhol üyen is akadt) frissen vasalt, tiszta ruhába öltözött mosolygós hölgy volt, aki azon fáradozott, hogy a csaknem egy autóbusz- nyi nőseregünket a minél gyorsabb „ügyintézés” érdekében illedelmesen navigálja. Későbbi illemhely-látogatásainkat per koponya 50 cent bánta, ám a még színvonalasabb szolgáltatás fejében ezt egy cseppet sem sajnáltuk. Csőid formájában tehát végül viszontláthattuk az illemhelybe befektetett kis tőkénket. Arrafelé már természetes az ülőkét fertőtlenítő automata, és lám, egyik fülkében sem volt semmi elromolva vagy megrongálva! A toalett névjegykártya is. Arról, aki fenntartja s arról, aki használja. A kulturáltságról, a műveltségről, az élet tiszteletéről, a testi-lelki tisztaságról, az egészséges életszemléletről beszél. Lehet, hogy éppen ezek valamelyike a hiánycikk errefelé?! Csak reménykedni lehet, hogy egyszer megérjük azt is, hogy erre, enyhén kelet felé csillogó csempékkel burkolják a toalettek falát, hogy nem tűnik el semmilyen kellék, vagy ha elfogy, a tulajdonos sebtében pótolja. Jakubecz Márta _______________________________________ SZEMSZÖG Tľ^niriiifrrťrtfTiiff^rftrrTiTrfniiri^ — Szlovákiai magyar szalámi Még a második világháborút követő koalíciós időkben került be a politikai köztudatba a szalámitaktika kifejezés. Az 1945-ös választásokon abszolút többséget szerző Füg- geden Kisgazdapártot ezzel a mód- szerrelgyengítettékmegvégzetesen a hatalomra törő kommunisták. A gádástalan intrikák sikerét megkönnyítette a kisgazdák belső megosztottsága, a külső szemlélő számára úgy tűnhetett, az FKGP önmagát szalámizta fel. Több jel mutat arra, hogy a Magyar Koalíció Pártja belső feszültségei és bomlási folyamata leporolja a magyar politikatörténet e rossz emlékű fejezetét. A történelmi párhuzamokat ismerve, adódik a kérdés: kinek áll érdekében a magyar szalámi rúdját felszeletelve tálalni a választópolgároknak. Többször is fejtegettem már ezeken a hasábokon, van-e létjogosultsága, remélhető-e politikai haszna az MKP mellett felálló alternatív formációnak. Változatianul úgy gondolom, több érv szól az etnikai alapon szerveződő egységes fellépés mellett, mint ellene. Nagyon is kétséges egy regionális kisebbségi párt, vagy a szlovák választókat is megszólító polgári elven zászlót bontó tömörülés politikai haszna. Könnyen megjósolhatóan az új párt - rövidtávon egészen bizonyosan - az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt maradna, gyengítve a szlovákiai magyarság parlamenti képvise- leténeksúlyát. Miért került mégis veszélybe az egység? Az MKP megalakulása óta sokféle értékrendű, gondolkodású politikusnak ad otthont. Más gyűjtőpártoknál - manapság a nagy néppártok mindegyike ilyen - is megfigyelhető, hogy a feszültségek, érdekellentétek kikerülhetetlenek, de leküzdhetők, ha a pártvezetés felül tud emelkedni a rivális csoportok érdekein és a kompromisszumok robotosaként sikeresen menedzseli a pártot. Az MKP-n belüli ellentétek nem véletlenül a pártelnökváltás után erősödtek fel. A Csá- kyt pajzsra emelők a rossz kompromisszumok időszakát akarták lezárni, de a politika mégis a kompromisszumok művészete. Csáky politikája azért bukott meg, mert kíméletlen volt. Innen nézve már az is érdektelen, hogy igaza volt-e! A magyar jobboldal érzelmi alapon politizál. Ennek számos előnye van: a lelkes törzsszavazókat szikla- szilárdan köti a párthoz, de politikai hozadéka ezzel együtt is kétes. A ku- ruckodó lelkesedés több embert riaszt, mint vonz. Különösen igaz ez kisebbségi környezetben. Egy párt nem létezhet ideológia nélkül, de ha zászlajára harsogó betűkkel vannak a jelszavak felírva, politikájához nem talál szövetségeseket. Ekkor érezhetik úgy a párt hívei, hogy sokan vannak, de soha nem lesznek elegen. Csákyért a szimbolikus ügyek vállalása miatt könnyebb lelkesedni, mint Bugárért, de a politika sikerét nem a kipirult arcok és a csillogó szemek száma határozza meg. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy ma már nem folytatható ugyanott, mint a pártelnökváltás előtt. A parlamenti frakciót elhagyóknak talán van erejük súlyos károkat okozni, de a párt egységét megteremteni ma már aligha. Kilépésükkel, talán zsarolási potenciáljukattúlbecsülve, kiterítették lapjaikat. A puska azonban visszafelé sült el, hiszen olyan helyzetet teremtettek, amelyben sokan lehetséges támogatóik közül is kényszerűen ugyan, de felsorakoztak a jelenlegi pártvezetés mellett. Innen nézve már az is érdektelen, hogy erkölcsileg igazuk volt-e. A politikai hibának ára van, a visszaút, ha ugyan még lehetséges, csakis Ca- nossa-járáslehet. A párt monopolhelyzetét a szlovákiai magyar politikai piacon talán sikerül megőrizni, hitelét azonban egyre kevésbé. Ebben az iszapbirkózásban, ha objektiven nézzük, nincsenek jók és rosszak, csak rövidlátás van és politikai hülyeség. Meg jó adag önsorsrontás, ugyanis a magyar szalámit saját kezűleg szeleteljük apró darabokra. Azt, hogy a háttérből ki kacag elégedetten, mindenkisejtheti. Kolek Zsolt KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Közelebb az autonómiához? Többnyire üdvözlik a lapunk által megkérdezett önkormányzati vezetők a kormány tegnap elfogadott decentralizálási tervét, valamint a helyi rendőrségek létrehozásáról szóló törvénytervezetet, ám van kétkedő is, aki szerint a kormány decentralizálásért tett lépéseilátszatintézkedések. Elfogadta tegnap a kormány az egészségügy és a sportlétesítmények decentralizálásának stratégiáját, valamint a helyi rendőrség létrehozásáról szóló törvénytervezetet, s hamarosan következik a tanügy és a mezőgazdaság decent- ralizációjais. A decentralizáció által a megyei kórházak a megyei tanácsok, a települések kórházai pedig a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerülnek át - mondta el Emil Boc kormányfő. Ez alól kivételek a területi, illetve az országos jelentőségű egészségügyi intézmények. ,A decentralizáció azt jelenti, hogy előjogokat adunk a helyi és megyei önkormányzatoknak, és hozzá anyagi forrást is, oldják meg hatékonyabban a helyi közösségek problémáit” - magyarázta a miniszterelnök a tegnapi rendkívüli kormányülés után. Az egészségügyi rendszer decentralizálásáról július 1-jéig dolgozzák ki a törvényt, és szeptember 1-jétől lép életbe, pénzügyi szempontból pedig 2010. január 1-jétől érvényesül. loan Bazac egészség- ügyi miniszter szerint a sürgősségi ellátás még három évig a tárcához tartozik majd. Elmondta, az egészségügyi igazgatóságok is a megyei tanács irányítása alá kerülnek, egészségügyi ellátási igazgatóság néven, ezek hatáskörébe tartoznak majd a megye egészségügyi ellátásával kapcsolatos problémák. A törvénytervezet értelmében helyi rendőrségek alakulnak, melyek által növelik az önkormányzatok hatáskörét a közrend fenntartása, az építkezések, a környezetvédelem, kereskedelem, lakosságnyilvántartás, valamint a közúti forgalomterén. „Ez olyan előjog, mely eddig nem volt megadva a közösségi rendőrségeknek, de a jövőben - miután a tervezetből törvény lesz - nagyobb lesz a hatáskörük a polgármestereknek és helyi tanácsoknak, hogy meg tudják oldani a településeken a közúti forgalommal kapcsolatos gondokat” - fejtette ki Boc. Ugyanakkor a sportlétesítményeket is a helyi hatóságok adminisztrálhatják vagy az Ifjúsági és Sportminisztériummal, vagy a helyi sportklubbal szövetkezve. A decentralizációt többnyire üdvözlik az önkormányzati vezetők. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere úgy véli, annak ellenére, hogy nem elég felkészültek az intézmények átvételére, támogatja, hogy a kórházaktól a tanügyi intézményekig minden helyi kézbe kerüljön, és reméli, hogy a döntéshozataljoga mellé az anyagi forrást is biztosítja a kormány. Mint mondta, eddig rossz tapasztalataik voltak, hiszen amikor a lakossági nyüii j magyar szó vántartó hivatal és az útlevélosztály önkormányzati kézbe került, a finanszírozás csak nagyon késve érkezett. A megfelelő finanszírozásban bízik a Hargita Megyei Tanács elnöke, Borboly Csaba is, aki szerint felkészültek a megyei kórház átvételére. „Mindenképpen jó, ha a mi kezünkbe kerül a döntés, így lehetőség lesz visszahelyezni tisztségükbe a leváltott igazgatókat” - mondta Borboly. Nem minden helyi vezető hisz azonban a decentralizáció hasznában, sem annak közeli megvalósulásában. Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert szerint ezek egyelőre látszatintézkedések, „középtávon semmiféle hasznukat nem fogjuk tapasztalni”, és úgy gondolja, a helyi rendőrség létrehozásáról szóló törvény sem valósul meg egyhamar. „Én annak örültem volna igazán, ha az iskolák igazgatása kerül a helyi önkormányzatok hatáskörébe, de úgy tűnik, arra még várni kell” - tette hozzá a polgármester.
