Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)
2009-05-09 / 105. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 9. Szalon 11 VELEMENY-e (REUTERS/Lucy Nicholson) Blogmustra Fekete május elseje Sokáig tabunak számított, de máig kevés szó esik a 90 évvel ezelőtti, 1919. május 1-jei eseményekről: a főleg huszonéves, képzetlen katonákból és munkásokból álló csapat megpróbálta kiűzni Komáromból a cseh megszállókat. Az ellenség visszaverte a szervezetlen támadást, és a szigeten rekedt, elmenekülni nem tudó munkásokat kegyetlenül kivégezték. A 90. évfordulón főhajtással emlékeztek a hősökre. A főként győri, szőnyi és tatai munkásokból álló csapat abban a hitben kelt át a túlpartra, hogy a komáromi hajógyári munkások is csatlakoznak akciójukhoz. Nem tudták még akkor, hogy a hajógyáriak parancsnokát két nappal az akció előtt letartóztatták, így az erősítés elmaradt. A győri kommunista vezetők ráadásul abban is bíztak, hogy a csehszlovákok megnyerhetek a kommunizmus ügyének, így önként leteszik a fegyvert, vagy átállnak hozzájuk. (A teljes cikk a Komáromi blog- ban olvasható: www. komaromi blog.com) Hol a pénz, Robi? Az utóbbi időben ügy tűnhet, mintha Robert Fico jó útra tért volna. Sorra vadássza le saját minisztereit, akik gazdasági válság ide vagy oda, az államra nézve rendkívül előnytelen, müliárdos összegű szerződéseket kötnek. A gond csak ott van, hogy kizárólag külső nyomásra reagál, miután az egyre pofátlanabb és durvább le- nyúlások a közvélemény és az EU előtt is tarthatadanná válnak. További érdekesség, hogy kizárólag a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) minisztereit alázza, miközben saját szponzorai csendben, fű alatt, kevésbé primitív és jóval cizelláltabb módon, mint Slotáék, vígan zsi- ványkodnak. Úgy tűnik, hogy Robert Ficónak a gazdasági válság, csökkenő pártpreferenciái és a romokban heverő állami költség- vetés közepette az előrehozott választások igazi megváltást jelentenének. Ha pedig az SNS hagyja magát kiprovokálni, netán visszavág, könnyen be is következhet. Ahogy ez már idén februárban meg lett szellőztetve. Hisz elégtételt venni könnyen lehet. Ádáthataüan közbeszerzések, a nyüvánosság előtt titkolt versenytárgyalások, közvetíen állami megbízások, saját támogatói körök felhizlalása, pártfinanszíro- zás-gyanús ügyletek. Opal22-nek köszönhetően most csak egy üyen érdekes ügyletről számolunk be, melyre ha rá szeretnénk fogni a fent leírtakat, akkor sem nézne ki másként. (A teljes bejegyzés a Körkép blog- ban olvasható: www.korkep.sk) A nemre szavazva Érdekes mondatok hangoztak el az elmúlt közel másfél hétben a sikertelen dunaszerdahelyi polgármesterjelölt, Antal Ágota szájából. Az összefogást és a választópolgárok érdektelenségét helyezte a sikertelensége középpontjába, ami igazán elgondolkoztatott. Valóban a választók hibásak, ha nem mennek el szavazni? Itt most nem elsősorban a dunaszerdahelyi eseményekről van szó, mert azok olyanok, amilyenek - szóval hagyjuk is őket. Ugyanis a fejlődő demokratikus rendszer egyik sajátossága szokott lenni, hogy idővel az embereket egyre kevésbé érdekli a politika, mivel sorsdöntő szerepe az életükre megszűnt. Ez azt jelentené, hogy bármelyik politikai erő kerülne is hatalomra, az életük alapvető elemei megmaradnának. Végső soron erről kellene a demokráciának szólnia. Kialakulnak a politikai erők, s aki akar, ideológia vagy program szerint dönt. Tehát nem azért megy el szavazni, mert fél! Egyik oldalon azt mondhatjuk, hogy az emberek kiábrándulnak a politikából, ezért aztán elég nagy baromságnak tartom azt a sok helyen hallható kijelentést, hogy mindenképp menjünk el szavazni. Igen, vannak olyan pillanatok, amikor érdemes elmenni, de a távolléttel is döntünk, mégpedig arról, hogy a bűzlő levesből nem kérünk. Gondoljunk csak az öt évvel ezelőtti elnökválasztásra, amikor sokan elmentek „rettegett” Ivánra szavazni, s ma látjuk, mi lett az egész eredménye. Rengeteg ember megbánta a döntését, s azt hiszem, már kétszer meggondolja mindenki, milyen kritériumok alapján voksol! (A teljes cikk a Philosophus naplója blogban olvasható: www. bumm.sk/blog/philosopher) Globalwarming a Csallóközben Nem kellett rá várni sokáig, elért hozzánk is. Az eddig csak a médiában, interneten folyó felmelegedés-ideológia gyakorlása elérkezett hozzánk, békés felvidéki hobbitokhoz is. Csak hogy világos legyen: rég nem arról van szó, hogy változik a Föld klímája (az mindig változott, változik, változni fog). A lényeg: a globalwarmingos eszme érveinek felhasználása gazdasági (vagy politikai) haszon elérése érdekében. Jelen esetben szélturbina-építésben a Csallóköz szívében. Semmi ellenvetés a szabad vállalkozás eszméje ellen, de hol volna most a szélenergia-biznisz a drága és kevésbé hatékony erőműveivel a globalwarmingos hátszél nélkül? Ez a hátszél pedig erős: egyrészt ideológiai (melyben boldogan asszisztál az értelmiségiek, a média döntő része), másrészt gazdasági: adókedvezmények, uniós és állami dotációk, kutatásfejlesztés támogatása, garantált felvásárlási árak satöbbi. Csallóközi utópia Jó hír viszont, hogy az eset kapcsán felbukkant egypár öntudatos polgár, melyből nálunk, felvidéki hobbitok között sajnos elég kevés akad. Lássuk csak, mivel is akarták őket meggyőzni egy lakossági fórumon! A kivitelező tulajdonosai „arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, hogy a község javára válhat a szélpark. A földgáz-kőolaj- szén fogyóban van a világban, ezért itt az ideje, hogy megújuló energia- forrásokban gondolkodjunk”. Bin- gó! íme, a globalwarming egyik ütőérve, nehéz vele ellenkezni, inkább csendben elviseljük, hogy széltorony legyen a kertünk végében és bedarálj a a madarakat? (A teljes bejegyzés a Párkenyer blogban olvasható: www.parka nyer. blogspot. com) Lashee Jani vagyok. Milyen pénz? (Vladimír Šimíček felvétele) F0LY0IRAT-AJANL0 Olvasnivalók a Palócföld legújabb számában KENÉZ BORBÁLA Tavaly ilyentájt jelent meg Tőzsér Árpádnak egy Bulgakov- motívumokból építkező igen jó verse a Népszabadság hasábjain, nos, ennek egy igen jó átiratával lepi meg olvasóját a Palócföld idei második száma. A Mizser Attila főszerkesztésében alakuló salgótarjáni periodika egyébként is rendre sok jó verset közöl, ebben a számában Az ész csele című Tőzsér-opuson kívül Balia Zsófia öt miniatűrjét, valamint Csehy Zoltánnak egy díjnyertes költeményét, az Orpheusz című darabot, mely alcíme szerint szimfonikus variáció Vergilius negyedik eclogájára („Görög vagyok, menthetetlen.”) A versek sorát Kupcsulik Ágneséi folytatják (úgyszintén a folyóirat által kiírt Mikszáth-pályázat díjazott darabjai), végül három rövidke: Nemes Z. Márió, Barcsai László és Palágyi László verse. Valahol (konkrétan:) a líra és a próza határvonalán Szávai Attila rovata, a Szávairatok, ebben a mostaniban egy orkeszterből szól kifelé a szövegben beszélő, a megszólított pedig a brácsás, egy brácsás („sokat kinézek a brácsásomból...”). A Próza és vidéke rovat két nagyon egyéni hangú, szövegében, szerkezetében kiváló kisprózát hoz, Benedek Szabolcsét (Madárka) és Szeifert Natáliáét (A szobrász vonatkozásai). A Kutatóterület rovat Lövétei Lázár László dolgozatával indul (ez is pályázatnyertes munka), ebben szerzője „Költő” volt-e Arany János? címmel a címbe emelt szerzőről (nagyságának milyenségéről) való vélekedések közt keresi és találja meg a maga Arany-középútját. A kérdés, melyre számos idézettel megtámogatott, esszéisztikus válaszát fogalmazza, sarkítva így szól: csak nagyszerű mesterember volt-e Arany János, avagy ihletett költő, zseni. Végh Károly Irodalom és identitás címmel a nyolcvan évvel ezelőtt született Czine Mihály irodalomtörténészi szerepét foglalja össze. (Az irodalom mint megtartó erő, népi- ség, magyarság, személyes kapcsolatai a kisebbségi irodalom képviselőivel, az irodalom életalakító küldetése: „Nála a befogadás örömmé válik.”) A Kép-tér rovat a tarjáni Nógrádi Történeti Múzeum által tavaly megrendezett Open Art Nyilvános Nemzetközi Szimpóziumot mutatja be, melyen szlovákiai képzőművészek (Szabó Ottó, Tóth József, Jozef Sucho- ža) munkái is szerepeltek. A lapszám belsejét is az itt kiállított művekkel illusztrálták. Az egyik résztvevővel, Fürjesi Csaba festőművésszel Bozó Andrea beszélget, s ugyanitt olvasható Zalán Tibor táriatmegnyitója is. A Találkozási pontok rovat beszélgetése címében (Lazán) is jelzi, hogy pihentető, kikapcsolódásra alkalmas szöveg; Kárpáti Etelka Csach Gáborral, a Kino- puskin („alternatív rock”-)együt- tes frontemberével beszélget („A Puskin-dalok belőlünk fakadtak, mint Rubensből az elhízott csajok...”). Az Ami marad (kritikai) rovat ismét jóval terjedelmesebb, mint azt az irodalmi folyóiratok ilyen fertályán megszoktuk; kilenc könyvismertető olvasható itt. Balázs Beáta Kurdi Imre válogatott verseit recenzálja („dialogizált életműdráma”), Kenderessy Lili a Vass Tibor válogatott és új verseit tartalmazó Nem sok nemet („Olyan aprólékos leírást kapunk a szerző életéről, hogy magunk sem hisszük, ehhez valóban közünk lehet.”), Debreceni Boglárka a Használati utasítás című versantológiát („a költőknek kötelező manapság a PhD, ellenben a PhD-hallgatóknak vagy a magyar szakos hallgatóknak nem kötelező a költés...”), Koós István a Saját erőd című - „poétikai bravúroktól vagy látványos tematikától távol álló” - Filip Tamás- verseskötetet, Nagy Csilla a Japán Cédrus (Napkút Kiadó) sorozat első két darabját: Zalán Tibor Váz című haikugyűjteményét és az Ősi fenyő című, a haiku japán klasszikusait bemutató gyűjteményét, Halmosi Krisztina a Holdvilág című Kakuk Móni-re- gényt („Ezzel az első kötettel talán várni kellett volna.”), Róna Z. Péter az Ablak című, kortárs tibeti elbeszélők antológiáját, Molnár Krisztián a Tűzoltókrém (A Kino- puskin élcsapattánczenekar első húsz éve) című kortörténeti ösz- szefoglaló munkát (albumot), Handó Péter pedig Barbara Reynolds Dante-monográfiáját (Dante - a költő, a politikai gondolkodó, az ember) - „Dante és költőtársai a férfi fejével gondolkodtak és írtak. Hogy a nők mit gondolnak, az, úgy tűnik, nem volt tárgya a költészetnek” - idézi a recenzens a szerzőt. A címlapon Tóth József (Kassa) Dobozban című festménye. illa Zsófia iehy Zoltán ímes Z. Márió ízsér Árpád fBenedek Szabolcs prózája k; Lázár László pcfalÜM, művészeti, közéleti folyóirat k tV. évfolyam • 2009/2. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
