Új Szó, 2009. május (62. évfolyam, 100-123. szám)

2009-05-09 / 105. szám, szombat

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. MÁJUS 9. www.ujszo.com Egy költő, aki minden időben korszerű Kányádi Sándor 80 éves ÉVFORDULÓ Nyolcvanéves Kányádi Sándor költő, műfordító, szerkesztő, s költészetét e jubileum - nemze­dékektől s irodalmi irányzatoktól függetlenül - töretlen s manap­ság szokatlanul széles körű népszerűségében találja. Neve s versei tájainkon is ismertek, nem utolsósorban a Billegballag című gyermekverskötetének köszön­hetően, mely a Kalligram mű­helyében tavaly már harmadik kiadását érte meg. E játékos han­gulatú, humorral, derűvel teli gyermekversei, melyek többsége megzenésített formában is terjed, az erdélyi népköltészet hagyo­mányaiból ugyanúgy merítenek, (Képarchívum) mint a műköltészet gazdag ha­gyományából. A sokrétűség és a folyamatos megújulás egyik fő ismérve költé­szetének, amit a kortárs kritika a poeta doctus univerzalitásaként jellemez, mondván, hogy benne a magyar irodalom törzsfejlődése ismétlődik meg: a népköltészettől, zsoltároktól, krónikás énekektől Petőfin, Arany Jánoson, Adyn át a posztmodemig. „Az ív, amelyet költői pályájával megrajzolt, talán példa nélküli: a 19. században gyökerező líra szinte észrevétlenül válik huszadik századivá, a falusi, paraszti világ európai horizontú­vá, egyetemessé; az egyszerű él­ménylíra bölcseleti, létfilozófiai költészetté” - írja róla monográfu- sa, Pécsi Györgyi (e tanulmánykö­tet is a Kalligramnál jelent meg). Az ekként megrajzolt ívet jól szemlélteti egy korábbi, a nyolc­vanas évek elején írt s egy újabb versének nyitó szakasza: „el­mondhatom én az emberiségnek/ ahhoz a szűk nem tudom hánya­dához / tartozom akik igazán faj­ra felekezetre / sőt nemzetiségre való tekintet nélkül / a legfelső emeleten élnek laknak” (Elmond­hatom); „fölfeslettek a metaforák / mint valami viseltes dunyhák / pihéjükben már csak a moly rág / szétfújni a szelek is unják” (Affek- tált ars poetica) Egy évtizede tagja a Magyar Irodalom Digitális Akadémiájá­nak, azóta műveinek jelentős része a világhálón is olvasható. Kossuth- és Herder-díjas, idén pedig a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. (cs) Egy zacskó cseresznye kortárs román lírikusokkal A hídverés fontos pillére NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Csütörtök es­te Vida Gergely Madách-díjas köl­tő mutatta be Balázs F. Attila leg­újabb, a kortárs román líra leg­jobbjait felvonultató fordításköte­tét a Budapest Kávéházban. Vida szerint fontos, hogy megismerjük a szomszédos nemzetek költésze­tét, ugyanis ma a szomszédság gyakran azt jelenti, keveset tu­dunk a másikról. Ez az est a hídve­rés egyik fontos pillérének tekint­hető. Újabb kaput vagy ablakot nyitott a két kulturális térre. Összehasonlítva a román és magyar költészetet Vida úgy lát­ja, a román költészetben sokkal nagyobb teret kap a neoavant- gard irányzat, posztmodem ele­meket tartalmaznak, valamint nagyobbak az eltérések, mint a hasonlóságok. Nyíltabban beszél­Vida Gergely és Balázs F. Attila nek a költők a hazáról, és sokkal kritikusabban, nem szégyellik észrevenni, kimondani a dolgo­kat. A verseknél antiretorikus be­állítottság észlelhető. A sokszí­nűség kiaknázására kiválóan al­kalmas az antológia, hiszen nem túlzás azt állítani, hogy (modern) költészeti tendenciák sorjázásá- ról beszélhetünk. A Kolozsvárott született Balázs F. Attila negyven elismert, élvo­nalbeli román kortárs költő ver­sét fordította magyarra, és igye­kezett nem eltérni az eredeti ro­mán szövegtől. A negyven kitűnő költő nagyobb hányada ismeret­len a hazai magyar szakma és kö­zönség számára, noha a szerzők az irodalom élvonalát képezik. A lefordításra szánt művek váloga­tásához és kiadásához a romániai írószövetség vezérkara nyújtott segítséget. (A szerző felvétele) Az oszlopgalériában Haydn mellett az Esterházy hercegek és a Habsburg-Lotharingiai ház családtagjainak portra is láthatók- V.™ i ’ * jMi ■i] I č' w. f ft 1 \m m ; H '{ i! § *.: 4 Kpj f V , t A Haydn Év keretében pazar kiállítással emlékeznek a zeneszerzőre a kismartoni Esterházy-kastélyban „Zenestadti” robbanás Haydn papa kedélyesen rám kacsintott. Mielőtt a kedves olvasó azt hinné, hogy „ko­moly tünetnek” számító hal- lucinációmmal traktálom, megnyugtatom: hasonló, sőt további számos meglepő, lenyűgöző és kellemes él­ményben lehet része, ha ellá­togat az ausztriai Eisen- stadtba, azaz Kismartonba, egészen pontosan az ottani Esterházy kastélyba, ahol Haydn Explozív címmel pa­zar, több „érzékszervi fronton” egyszerre támadó kiállítás látható. MISLAY EDIT Az idei esztendő Haydn jegyé­ben telik, halálának 200. évfordu­lója alkalmából. Ausztria (is) számtalan rendezvénnyel emlé­kezik meg híres szülöttéről. Az ünneplésből nem marad ki Kis­marton sem. Miért is maradna? Haydn évtizedeket töltött az Es­terházyak szolgálatában - a művészetkedvelő hercegi család­nál indult karrierje az udvari ze­nekar másodkarmestereként, s európai hírű művészként, korá­nak ünnepelt zeneszerzőjeként hunyt el Bécsben. (Hamvai 1820-tól Kismartonban nyugsza­nak.) Joseph Haydn élete igazi siker- történet: 1732-ben a Hamburg­hoz közeli, osztrákok, magyarok és horvátok lakta Rohrau nevű kis faluban született egy szívesen ze- nélgető, énekelgető szegény ke­rékgyártó fiaként. Tehetségének, szorgalmának, kitartásának - és nem utolsósorban mecénásainak, az Esterházyaknak - köszönhető­en szép ívű pályát futott be. A ze­netörténet a szimfóniák atyjaként (több mint százat komponált), a vonósnégyes „feltalálójaként” tartja számon Haydnt, aki nagy hatással volt az őt követő zenei fejlődésre, s akinek művei ma sem hiányoznak a koncertpódiumok­ról. Ennek tükrében az is figye­lemre méltó, hogy Haydn amo­lyan „autodidaktaként” volt kény­telen tudását fejleszteni: Kismar­tonban ugyan nyugodt munkakö­rülmények között, ám a külvilág­tól csaknem teljesen elzárva alko­tott. Nem követhette naprakészen az egyetemes zenei fejlődést, így a komponálást illetően sok mindent saját magának kellett kikísérle­teznie. A dicsőség azonban nem szállt a fejébe: magánemberként ugyanolyan kellemes, nyugodt, kedélyes volt, mint a muzsikája - a hercegi udvarban Haydn papá­nak nevezték. Dr. Stefan Ottrubay, az Ester­házy Privatstiftung (Esterházy- alapítványok) igazgatója dr. Her­bert Lachmayert kérte fel a kiállí­tás megrendezésére, mivel ő „mindig elő tud rántani valami különlegeset a kalapjából”. Az el­ismert nemzetközi szaktekintély­nek számító kurátor elmondta: halálának bicentenáriuma alkal­mából nem csupán a zeneszerző emlékét szerették volna felidézni, hanem igyekeztek azt is megfo­galmazni, mitől, miért aktuális ma is Haydn és muzsikája. Ennek szellemében a kiállítás Haydnt „a nemzetközi zenei életre gyakorolt hatásának szemszögéből közelíti meg, és a vüágvárosokban, Bécs­ben, Párizsban és Londonban el­ért sikereit mutatja be”. A belső kastélyudvaron átsé­tálva, a földszinti főbejáraton be­lépve a klasszikus oszlopsorok között Haydn és az Esterházyak kapcsolatával ismerkedhetünk meg. Az Európa terem a zene­szerző pályájának legfontosabb állomásait jeleníti meg. A Vonós­négyes szalon e zenei műfaj szü­letését mutatja be, különlegesen látványosan, míg a Nyomda ne­vet viselő helyiség a kottanyom­tatás eredetét és kezdeteit hozza közelebb. Az Operatermet a 18. század népszerű zeneműfajának szentelték a kiállítás rendezői, s az Esterházy-udvar pazar opera- előadásainak hangulatát elevení­Az Európa terem a zeneszerző karrierjének fontos állomásait, Kismar­tont, Londont, Párizst és Bécset idézi meg (Fotók: archívum) ti fel. A Bécsi szalon részleg a 18. század szellemi életét mutatja be, a Kabinetben pedig Haydn ha­gyatéka kapott helyet. A kiállításon kortárs művészek Haydn által ihletett alkotásai is láthatók: ezek közül Pipilotti Rist játékos és ötletdús multimediális alkotását ajánlom a figyelmükbe, amely az Önzetlenül a lávafürdő­ben címet kapta. Számos különleges kiállítási da­rabbal büszkélkedhet a Haydn Explozív: nem csupán az Esterhá­zy család magángyűjteményének évszázados darabjait csodálhatjuk meg, kölcsönkapott műtárgyak utaztak Kismartonba Magyaror­szágról és Londonból is. Haydn-pálya- és korkép, mes­teri „ecsettel”, fantáziadúsan fest­ve, Haydn muzsikájával körítve - bele lehet feledkezni, nem hiány­zik belőle sem a szépség, sem a le­leményesség, sem a humor, sem a magával ragadó emelkedettség. Amint Dr. Herbert Lachmayer fo­galmazott: igyekeztek vegyíteni a reális világot a szürreálissal. Sike­rült. Ha Kismarton környékén járnak, szakítsanak időt a Haydn Explozív kiállításra, amely no­vember ll-'ig várja a látogatókat. Nem fognak csalódni.

Next

/
Thumbnails
Contents