Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-04 / 79. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 4. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A lakosság 97%-a hallott arról, hogy Bajnai Gordont jelöli az MSZP a miniszterelnöki székbe. A Szonda Ipsos felméréséből az is kiderül, a megkérdezettek 70%-a szerint a Fidesz kétharmados többségbe kerülne a parlamentben. 68% azt is tudja, hogy a miniszterelnök-jelölt válságkezelő programmal állt elő. A válaszadók háromnegyede úgy gondolja, a gazdaság rendbetételéhez szükség van megszorításokra. Az MSZP-szavazók kétharmada hisz abban, hogy Bajnaival javulnak a dolgok. A Fidesz-tá- bor 37%-a kedvezőtlen változásokra számít, 16%-a kedvezőre. A bizonytalanok 27%-a szerint javul a helyzet, 17% szerint romlik, (mti) Köztársaságielnök-választás (Peter Gossónyi rajza HÉTVÉG(R)i Fico veszélyes szenvedélybeteg Robert Fico súlyos szenvedélybetegségben szenved, és gyors segítségre szorul. Kormányfőnk nem alkoholista, nem kábítószerezik és nem is a félkarú rablók ejtették hatalmukba. Ennél sokkal súlyosabb az állapota. MOLNÁR IVÁN Fico kényszeres pénzköltési mániában szenved. Hogy ez nem szenvedélybetegség? Tévedés. Armin Falk professzor, a Bonni Egyetem neves kutatója nemrég bebizonyította, hogy a kényszeres pénzköltés és a kábítószerezés között több hasonlóság van, mint gondolnánk, hiszen a pénzköltés az emberi agy ugyanazon jutalmazási központját stimulálja, mint amely a szenvedélybetegségekért is felel. A megrögzött pénzszórás így olyan impulzus-kontroli betegségek közé tartozik, mint amilyen a dohányzás, az alkoholizmus, a kábítószerezés vagy a szerencsejáték-szenvedély. Egy-egy pénzszórási roham átmeneti megkönnyebbülést hoz a depressziós, szorongó embernek, de olyanok is vannak, akik az indulataikat igyekeznek így enyhíteni. A kormányfő pénzszórási mániája a gazdag örökösökre jellemző módon alakult ki. Az előző kormánytól egészséges, jól tejelő gazdaságot örökölt, aminek köszönhetően önfeledten szórhatta a pénzt. Azt hihettük, hogy a gazdasági válság ennek véget vet. Ezt azonban csak azok gondolhatták, akiknek a családjában nincs szenvedélybeteg. Krízishelyzetben ugyanis az alkoholista még többet iszik, a drogos nagyobb adagokkal kábítja magát. Fico így az elmúlt hetekben milli- árdokat szórt szét olyan értelmetlen dolgokra, mint a roncsprémium, a kiemelt cégek dotációja, a vasúti teherszállító cégnek nyújtott, a valóságban soha meg nem térülő hitel. A szenvedélybetegségben tengődók rigolyáit leggyakrabban a családtagok szenvedik meg. Egy alkoholista már kora reggel egy halom pénzt elkölt, miközben a gyerekei éheznek. Fico - miután több milliárd koronányi összeget szórt szét értelmeden dolgokra - a „családtagjain”, az összes szlovák állampolgáron próbál meg spórolni. Hirtelen 15-20 milliárd koronás megtakarításokat követel a költségvetésben, olyan alulfinanszírozott tárcákat is takarékoskodásra kényszerítve, mint az iskola- vagy az egészségügy. Pénzszórási mániája az alkoholizmushoz hasonlít abban is, hogy folyamatosan eskü- dözik: ez volt az utolsó. E héten többször kijelentette, a most elfogadott válságkezelő intézkedések voltak az utolsók, többé nem szórja a pénzt. Hisz még neki valaki? A szenvedélybetegek többsége önmaga képtelen megszabadulni a betegségétől. Ha nem akarjuk, hogy Fico teljesen tönkretegye Szlovákia amúgy is ingatag alapokon álló „családi kasszáját”, gyors beavatkozásra lenne szükség. A kormányfőt leghamarabb csak jövőre küldhetjük „elvonókúrára”, ráadásul a gazdasági válságtanácsban ülő, többségében szintén mániákus pénzszórásban szenvedő cimborái nem támogatják gyógyulását. A gyors felépülést tovább bonyolítja, hogy az amerikai és európai politikusok nagy része is hasonló betegségben szenved, így külföldről sem számíthatunk jelentős erkölcsi támogatásra. De a legnagyobb baj magukkal a „családtagokkal” van. Többségük nemcsak tolerálja a kormányfő szenvedélybetegségét, hanem még tapsol is annak, hogy elherdálja a családi vagyont. Már annak is örülhetnénk, ha a családtagok, a szlovákiai választókjózanodnánakki. Dušan M., a HZDS akkori képviselője azt mondta kollégájának: Tudod, hogy mi a végsőkig elmegyünk. Gaulieder, az elnökválasztás és a jogállam ĽUBALESNÁ A köztársaságielnök-választás előtt az újságírók František Gaulie- derre, a HZDS képviselőjére is emlékeztek, akit 1996 december elején a szlovák parlament jogtalanul megfosztott mandátumától. Ugyanis a mečiarizmus virágkorában, amikor Szlovákiában a HZDS uralkodott, a kormányban annak elnöke, Vladimír Mečiar, Gaulieder úgy döntött, kilép a mozgalomból. 1996. november 5-én hagyta el a mozgalmat, miután már hosszabb ideje folyt a vita közte és a HZDS közt. Távozását az újságíróknak Michal Kováč államfő fiának elrablásával indokolta, valamint azzal, hogy az ügyet nem vizsgálták ki. Az okok közt szerepelt Róbert Remiáš meggyilkolásának lezáratlan dossziéja, aki ifjabb Michal Kováč elrablása koronatanújának, Fegyveres Oszkárnak a legjobb barátja volt. Mindkét esetben, de továbbiakban is az Ivan Lexa és Jaroslav Svéchota vezette SIS alaposan gyanúsítható volt azzal, hogy társtettes. Gaulieder tudta, miről beszél, mert abban az időben a parlament védelmi bizottságának tagja volt. Mielőtt azonban bejelentette volna kilépési szándékát, valaki levélbombával akarta megfélemlíteni. Gaulieder elmondta, 1995 márciusának közepén kézbesítették neki a gyanús küldeményt. Szerencséje volt. Annak az embernek, akinek kézbesítenie kellett volna a levelet, valószínűleg lelkifurdalása lehetett, mert bevallotta Gaulie- demek, mit tartalmaz a boríték. A levelet rendőrségi szakértők bontották fel. Valóban bomba volt benne. Soha nem vizsgálták, ki akarta ilyen durván megfélemlíteni. Gaulieder nem változtatta meg szándékát, több mint egy év elteltével szakított a mozgalommal. A HZDS képviselői, akik akkor többségben voltak a nemzeti tanácsban, azzal büntették meg, hogy egyszerűen kirúgták, holott Gaulieder rendesen parlamenti választások után kapott mandátumot. Dušan M., a HZDS akkori képviselője 1996. december 4-én azt mondta Gauliedemek: „Tudod jól, hogy mi a végsőkig elmegyünk. Hiszen ismered ezt a finommechanikát. A fejedet ezüsttálcán hozzák el a barátaid az öregnek.” Két nappal később, 1996. december 4-én éjjel negyed egykor fölrobbant Gaulie- der családi házának bejárata előtt a szemtex és danubit keverékéből készült robbanószer. Gaulieder feleségével és kisebbik, hatéves fiával otthon volt. Szerencsére senkinek sem esett bántódása. A bejárat mellett álló beton virágtartó ripityára tört. Valószínűleg abba rejtették a robbanószert. A szemben álló ház ablakai kitörtek. Néhány nappal a robbantás után, december 11-én Dušan M. azt mondta Gauliedemek: „Fero, én figyelmeztettelek, de nem akartál hinni nekem”. 1997 júniusában, azaz néhány hónappal a robbantás után névtelen levelet kapott, amelyben szerepelt egy autó márkája és rendszáma (Mitsubishi colt, DSC 80-70) és azoknak a neve, akik 1996. december 5-én elhelyezték a háza előtt a bombát. Ugyanazok a nevek bukkantak fel ifjabb Michal Kováč elrablásával kapcsolatban is. A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint az SIS tagjai voltak. Ám a mai napig nem ítéltek el senkit emiatt. A leírtak közül sok mindent maga František Gaulieder mesélt el nekem, amikor Az elnök fiának elrablása című könyvemet írtam. A beszélgetés során összebarátkoztunk. Gauliedert ugyanis abban az időben egyetlen dolog érdekelte: hogy napvilágra kerüljön az igazság. Erre azonban hiába vár. Bár az Alkotmánybíróság egy év elteltével úgy döntött, jogtalanul fosztották meg mandátumától, azt már soha senki nem adja vissza neki. És már kevesen emlékeznek arra, hogy a mandátum törvénytelen megvonása aláássa a parlamenti demokrácia elveit, valamint a jogállamban élők jogbiztonságát. A levélbombát már mindenki elfelejtette, de már a háza előtti robbanást is elfelejtették. Mintha senkit sem zavarna, hogy kilencvenhatban nálunk azzal félemlítettek meg valakit, hogy veszélyeztették az otthonát, amelyben ott volt a felesége és a hatéves fia. Csak az újságíróknak jut eszébe Gaulieder időnként, ha valaki azok közül, akik megfosztották mandátumától, egyre magasabb állami pozícióba törtet. Bevallom, szívesen föltennék néhány kérdést azoknak a politikusoknak, akik egyre magasabb állami funkcióba igyekeznek. Miért nem ragaszkodnak ahhoz, hogy következetesen kivizsgálják, ki veszélyeztette František Gaulieder és családja, sőt szomszédai életét azzal, hogy hagyta felrobbanni a bombát Gaulieder háza előtt? Miért nem igyekeznek olyan vehemensen szavatolni az ország jog- biztonságát, amilyen lendülettel igyekeznek megszerezni a megálmodott funkciót. És szívesen megkérdezném az újságírókat is. Miért nem hívjuk föl a figyelmet naponta a képviselői mandátum jogtalan megvonására, miért nem hangsúlyozzuk, hogy ehhez hasonló tett még véletlenül sem illik a demokratikus állam készletébe? És miért nem követeljük naponta azok megbüntetését, akik fölrobbantották a szemtex-danubit keveréket az ország állampolgárának háza előtt. GLOSSZA Kormányzati spam SERES LÁSZLÓ Szia Drága Állampolgár, én vagyok a Kormány. A profile-ódat és mahogy nehéz neked, mert. Keresztülmentél kemény időkön a múltban most is, hogy sokpénznekfizetted, hogy gondoskodjon ajelenről, amit elkúrt néhány kormány mint pl. az Enyém is. Most az van hogy tanács: add nekünk a bizalmadat még ma. VÁRJÁL NE UTALJÁL PÉNZT előbb olvasd gyorsan de utána jöhet bizalom, a money úgyis elvonjuk utána. Én egy kis kelet-közép-európai országnak Kormánya vagyok, pénzem fogyó, azisTőledhamég remember. Egy kisebb történelmi baleset miatt vettem át a Rudat. Enyém előd politikailag meghalt, very sad történet Fériről ha érdekel egyszer elmondom hogyjutottunk ide mert azt is Te finanszíroztad a story-t itt konfirmálhatod. CsakÉnhúzhatomkia country szekerét ff om deep shit, ehhez van most már programunk, pénzünk majd lesz, ha a GDP-ará- nyos államadósság nem lesz nagyobb a Fuji Szent Hegyénél, God Bless. Anywayúgydöntöttemhogylépjekkapcsolatba Önt, tetszik majd, hogy válaszoljon nekem. Ugyanis a baj ez: program van, popular támogatás nincs. Pedigkéne, különben. Akár Isten akarata hogy Tehelp-olj nekünk hamar, és bizalmi kapcsolatba lépjünk, ehhez confident vagyunkhogy nem élsz vissza. BáraBM-benazt informálták Nekem hogy Ön konkrétan előrehozná az election-t, above all. LOL!!!!!!!!! Még mit nem. Választás? Nem gondolod hogy meglépjük. Előbb a bizalom kell VÁRJÁL NE UTALJÁL PÉNZT. Ha election, az elfecsérel értékes idő ami egyenlő no satisfaction guaranteed. Lépni kell. Socialist Kormány Party megígérte a kedvemért idiot csinál magából, mindent szupportál hogy mondhassa nem ő tehet róla. Socialist Kormány Party ad Nekem blank cheque minden, amit so far nem mertmeglépni. Ezzelszámoljanakelők. Program: Take away 13. havi és más non existing hónapok nyugdíja, havi bére. Befagyasztom a közszférát és a közhangulatot. Még tegnap délután megemeltem a pension korhatár mert nincs időnk és pénzünk Sweden-t játszani. Szociálisan Rád szorulok úgyhogy bevezetem a szociális rászorultságot, nem megyek bele details. Te is tudod hogy ezeket már 15 éve kellett volna. Csak éppen nem, de most igen és annál inkább, minél. De ehhez az kell hogy megint Bízzál Bennem. Anélkül no fucking way és akkor jön IMF és dob mentőöv és akkor már késő mert ország hajója will be Titanic. Támogass Drága. Unpopular intézkedések különösebb politikai legitimáció nélkül - ez Magyar Csoda! Let’sCsináljukmegdeakkorneakarjálszavazóuma! Fontos hogy tegyél lehetővé minket. Kellene követned az útmutatásainkat, mint eddig minden system-ben amit survive-oltál. Ha Mi programunk megfelel neked és küldöd a bizalmat hamar a Kormányzat Central Office telexébe a másolatait és konfirmálásért nagy hála neked és a bankáraidnak. Köszönöm bye-bye Drága, találkozunk perszonálisán remélhetőlegsoha.ATiéd őszintén. ilcím szereztem a Belügyminisztérium Központi Adat Nyüvántartó- ból ahol Te is benne Drága és más 10 millió Állampolgár, és tudjuk JEGYZET Fogyó napjaim TALLÓSI BÉLA Rosszmájúan vártam a hatását annak a korábbi előrejelzésnek, hogy emelni készülnek a cigaretta árát. Vártam kárörvendőn, hogy kolléganőim azzal vonulnak a dohányzásra kijelölt helyre, hogy füstölögneka füstölnivaló árának emelése miatt. Nem hízhatott a májam, mivel hiába vártam a dohányosok kitörő haragját, csaknemjött az emelés. De hogy valóban nem-e? Drágábban füstöl, aki füstöl: egy cseles manőverrel kivettekegy szálat a dobozból- húszat fizet, tizenkilencet kap. Bár néma megvont dohánnyal, ám mintha engem is átvertek volna. Aminap vettem meg a háromhavi bérletet a városi tömegközlekedésre. Akorábban negyedéves - mára kilencvennaposra keresz- telt-bérlet, amióta vásárolom, s annakmárjó ideje, sokmindenben változott: a papírformáról átmentek csipre, többször módosult az ár, felfelé kúszó tendenciával. Változott a fizetési eszközis: előbb csehszlovák korona helyett szlovákkal, most euróval térítem az árat. Ám évekre visszamenően egy valami nem módosult: bérletem a kezdő hónap hetedikétől a záró hónap nyolcadikáig volt érvényes. Úgy tűnik, most, hogy begyűrűzött a válság, elővesszük a „lerövidítés” módszerét, mint anno, amikor Pepin bácsilefűrészelte az asztallábat, Mariska meg levágta lobogó hosszú haját a Sörgyári capriccióban. Talán ennek mintájára történt,hogya bérletemet is lerövidítették, azaz „megvágták”: április nyolcadi- kától fizetem, de már nem július hetedikéig, hanem csakhatodi- káigérvényes. (Eztmégmindig jobban el tudom fogadni, mintha olyan spórolási intézkedéseket hoznának, hogyezentúlhárom keréken közlekednek a fővárosi buszok- a negyedikhelyére mindenki a sajátját akasztja.) Mélyebben belegondolva a díj- rövidítésbe, rájöttem (jóllehet, nem ötletet akarok adni): kényszerű intézkedésként miért ne fordulhatna elő, hogy a következő bérletvásárláskor a hatodika ötödikére, majd az ötödiké negyedikére változik, és így tovább, mígnem a napok csökkentésével olyannyira lerövidül a bérlet használhatóságának ideje, hogy ahárom hónap áráért egyetlen nap sem lesz érvényes. Ilyenformán megeshet, hogy az adott év április nyolcadikán megveszem a bérletet azzal, hogy ugyanazon év április hetedikén lejárt. Nem tudom, hogyan lesz az utazással, de számításaim szerint dohányozni egyszerű lesz akkor is, amikor a húszhelyett tizenkilenc, majd tizennyolc, majd csaknyolc, aztán két, végül egy szál se kerül a dobozba ugyanazért az árért. Mert akkor a dohányos két do- boztvesz: egy üreset, meg egyet, amelybenhúsz, aztán márcsaktizenkilencszál cigaretta lesz. Pazar megoldás, hogy szegény polgár ráfizessen!
