Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-03 / 78. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 3. Kertészkedő 19 Zöldségek és dísznövények termesztése - legfontosabb tudnivalók a talajelőkészítésről és a magvetésről A bőséges termés érdekében (Fotó: Somogyi Tibor) Április a szabadföldi vetés ideje. A talaj ekkor már a legtöbb zöldség és dísznövény magja számára biztosítja a kikeléshez szükséges hőmérsékletet A vetést azonban számos előkészületnek kell megelőznie, hogy bőséges termést kapjunk. ÖSSZEFOGLALÓ Szabadban lehetőleg néhány héttel a magvetés tervezett időpontja előtt lazítsuk fel a talajt, hogy legyen ideje megülepedni. A talaj-előkészítés célja a vetésre kerülő növény különleges igényeihez igazodó jó vetőágy előállítása. A jó vetőágy talajműveléssel létrehozható jellemzői a_ következők: aprómorzsás szerkezet, ülepedett vagy tömörített talaj, sima talajfelszín, gyomnövénymentes terület. Az aprómorzsás és ülepedett talaj a magvak levegő- és vízellátásának feltétele. A sima talaj- felszín az egyenletes vetési mélység szempontjából szükséges, a gyomtalanítás pedig a kelő növényekre fő veszélyt jelentő károsítóktól me- netesíti a táblát. A megfelelően ülepedett talaj mellett fontos a nedvességtartalom is. Ugyanakkor a földnek túl vizesnek sem szabad lennie. Ha mégis frissen ásott talajba kell vetni, úgy valamilyen eszközzel tömöríteni kell a magágyás talaját, hogy a frissen kikelt csíranövények meg tudjanak kapaszkodni a talajszemcsékben, továbbá azért, mert a hézagos, sok levegőt tartalmazó talaj könnyen kiszárad, így a friss kelés elpusztul. Ha ládába vetünk, úgy a laza talajszerkezet a jobb, mert ilyenkor gyakrabban öntözünk, s a tömör talaj felülete gyorsan kicse- repesedik, tömörré válik, ezáltal a csíranövények nem jutnak elég levegőhöz. A túl kötött talaj homokkal keverve lazítható. A növények tápanyagigénye eltérő: a lassú növekedés, vagy a növekedés leállása, a kicsi, sárgás levelek azt jelzik, hogy kevés a tápanyag. A túl buja növekedés, a virágok elrúgása, a nagy levelek, a hosszú, gyenge hajtások pedig arra utalnak, hogy túl sok a tápanyag. Óvakodjunk a növények túladagolásától, ugyanis a túltáplált növény fogyasztásra alkalmatlan, a felhalmozódott nitráttartalom miatt. A leginkább tápanyagigényes növények a káposztafélék, az uborka, a tök, a dinnye, a sütőtök, a paradicsom, a paprika, a padlizsán, a burgonya. Ezek a közvetlenül megtrágyázott talajban fejlődnek a legjobban. A cékla, sárgarépa, petrezselyem, zeller, retek, hagymafélék, saláta, spenót számára legkedvezőbb az előző évben trágyázott talaj, míg a borsó és a bab gyakorlatilag minden talajban jól fejlődik. A mag előkészítése A bő és jó minőségű termés előfeltétele a jó minőségű vetőmag. A kereskedelemben kiváló minőségű magok kaphatók, ezért nem érdemes kísérletezni a házikertben szedett vetőmaggal. Ha a csírázást gyorsítani akarjuk, vetés előtt 24 órára be lehet áztatni a magokat. Ezt azonban csak akkor célszerű alkalmazni, ha vetés után minden körülmény (hőmérséklet, nedvességtartalom, talaj) optimális. Ha valamely körülmény várhatóan nem kielégítő, akkor csak a szokásos vetést szabad alkalmazni. Végleges helyre azokat a növényeket vetjük, amelyek nem, vagy nehezen tűrik az átültetést. Végleges helyre vetjük a sárgarépát, petrezselymet, céklát, hagymát, zöldbabot, zöldborsót, spenótot, cikóriát, csemegekukoricát. Lehet palántáról és helybevetésről nevelni a görög- és sárgadinnyét, a paradicsomot, fejes salátát, de a helybevetésnél számítani kell arra, hogy később alakul ki a termés, viszont a növények jobban bírják a szélsőségesebb viszonyokat. A helybevetés köztes módszere, ha a szabadba, de vetőmagágyás- ba vetünk, s csak a palánták kifejlődésekor ültetjük a növényeket állandó helyükre. Ennek a módszernek az előnye, hogy kisebb helyen a nagyobb gondosságot igénylő magágy elkészítése kevesebb munkával végezhető, a palánták ápolása is kevesebb időt és anyagot emészt fel. így vethetők a káposztafélék, a késői paradicsom, a saláta, a késői paprika, jó néhány egynyári virág magja, ha a korai vetést elmulasztottuk. A vetés módja Házikertben a magot legtöbbször kézzel szórva, sorba, vagy fészekbe lehet vetni. A szórva vetés a legkevésbé szerencsés, sorba vetésnél a vetés mélysége a barázda mélységével szabályozható és a sorok valamilyen gyorsan kelő, ún. sorjelző növénnyel jelölhetők. Leggyakrabban salátamagot szoktak keverni a lassan csírázó növények magjához, s ez jól jelöli, hogy hol van a növényünk. A spenótot és a sóskát vetik a leggyakrabban szórva. Fészekbe vetéskor több magot lehet tenni a fészekbe, s ha szükséges, kelés után ki lehet egyelni a szükséges tőszámra. Fészekbe a tököt, sárgadinnyét, görögdinnyét, illetve a burgonyát vetik. Fészekbe és sorba vethető a bab, kukorica és az uborka, fészkenként 3-5 maggal. A fészekbe vetésnél a távolság megtartása nagyon fontos. A fészkek kijelölése négyzetháló módszerrel történhet, ahol a háló egyes sarkai a fészkek helyei. Valamennyi vetésnél fontos, hogy a talajfelszínt kellően tömörítsük rá a magokra, majd locsoljuk be a földet, s a kiszáradás megakadályozására száraz, morzsalékos földdel takarjuk le. A magvetés beöntözésénél kerülni kell a túl erős vízsugarat, mert ez a magok kiverését eredményezheti, ezért inkább permetezve és lassabban jutassuk ki a vizet. A vetés mélységét a mag nagysága határozza meg. Általában a mag nagyságának négyszerese a kívánatos mélység. A vetés sűrűségére vonatkozóan nincs előírás, de olyan legyen, hogy a növények ne akadályozzák egymást a fejlődésben. A túl sűrű vetés mindig kiritkítható. A vetés idejét a mag csírázásához szükséges talajhőmérséklet, továbbá a tenyészidő alatti hőigény határozza meg. A szabadban nevelt növények optimális hőmérsékletét a vetés időpontjának megfelelő időzítésével lehet szabályozni. A vetés ápolása Tavaszi és őszi vetésnél a legtöbb talajban biztosítottak a kelés feltételei. A nyári vetésnél a csírázás már nedvességszegény időszakra esik, ezért ilyenkor főleg a megfelelő mennyiségű víz biztosítása a legfontosabb. A vályogtalajoknál legtöbbször elegendő a vetés előtt alaposan beáztatni a talajt, s az a kelésig legtöbbször kellő nedvességet biztosít. Ezzel elkerülhető a talajfelszín cserepesedése, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a fiatal csíranövények nem képesek áttörni a kemény talajfelszínt. Ha mégis öntözni kell, mert a talaj túlzottan kiszárad - ez főleg a homokosabb talajon fordul elő -, akkor törekedni kell arra, hogy ne alakuljon ki cserepes talajfelszín, amit állandó nedvesen tartással lehet biztosítani. Ennek legegyszerűbb módja, ha valamilyen nedves anyagot (pl. zsákdarabot), vagy nagyobb felületen nedvességtartó vékony kom- posztréteget szórunk ki. Ha már a vetéskor számítani lehet a kiszáradásra és a későbbi öntözés szükségességére, érdemes a magot barázdába vetni, és kom- posztfölddel vagy homokkal kevert talajjal takarni, így elkerülhető az öntözés következtében fellépő cserepesedés. Ha mégis kéreg alakul ki, akkor azt nagyon óvatosan fel kell tömi. Villáskapával vagy küllős kapával, a talaj forgatása nélkül elvégezhető a feltörés, de előzetesen mindig meg kell győződni arról, hogy müyen állapotban vannak a csíranövények. Az öntözés lehűlést eredményez, ezért a melegigényes magokat minél ritkábban, nagyobb vízadaggal és lehetőleg napsütéses időben öntözzük. AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL A hüllők vedléséről Van egy gekkóm, amely még nem vedlett, pedig a tartási körülmények, a páratalom és a hőmérséklet ideálisak. A gekkók is hasonlóan vedle- nek, mint a kígyók, eldobhatják a farkukat is, mint némelyik hüllő? (S. Péter) DR. NAGY KORNÉL A kígyók egyben vetik le elöregedett bőrüket, míg a gyíkok több darabban. Ez azért történik, mert a sejtek kreatint kezdenek felhalmozni a citoplazmában, és a sejtmagjuk degenerálódik. A hüllőkön ez látszatra abban nyilvánul meg, hogy színük tompulni kezd, majd később szürkéssé válik. A váladék lassan kezd felszívódni, majd az állat megszabadul az elhalt bőrrétegtől. A legtöbb gyík vedlése mérettől, kortól és körülményektől függően napokig eltarthat. Külön vedlenek a mellső és hátsó végtagok, a fej, a törzs és a farok. A gekkók viszonylag gyorsan megszabadulnak elhalt hámsejtjeiktől. Az állatok addig nyalogatják orrukat, míg a bőr fel nem pöndörödik, és alá nem tudnak nyúlni húsos nyelvükkel, ezután a berendezési tárgyak és szájuk segítségével szó szerint lecibál- ják magukról a bőrt, amit azonnal elfogyasztanak. Ezzel a módszerrel juttatják vissza szervezetükbe a hasznos anyagokat. A vedlési folyamat meghosszabbodhat, ha a tartási hőmérséklet a kelleténél alacsonyabb. Ugyanez a helyzet teleltetéskor, amikor az anyagcsere lelassul, valamint különböző szervi betegségek esetén. A vedlési időszak le is rövidülhet, ha a hőmérséklet magasabb - ilyenkor az anyagcsere felgyorsul és vele együtt a növekedés is. Sérülések után az állatok 1-2 héten belül levedlenek és a teljes regenerációig a vedlési ciklus visszaáll a normális időintervallumába. Cafatolt vedlésről akkor beszélünk, amikor az állat testén ki- sebb-nagyobb bőrfoszlányok láthatók. Oka lehet a nem megfelelő páratartalom, vagy ha a vedlést segítő tereptárgyak hiányoznak (faágak, növények, kövek). Gyakori ok még a rossz takarmányozás is. Ha az állat nem képes megszabadulni az elhalt bőrdaraboktól, segítem kell neki. Készítsünk számára langyos fürdőt, és néhány percig áztassuk benne az érintett testfelületet, hogy a bőr felpuhuljon. Az állatot ez idő alatt figyeljük, némi biztonságérzetet nyújthatunk számára, ha valamiben megkapaszkodhat. Ezután egy csipesz segítségével könnyedén leválaszthatjuk a felesleges bőrdarabot. Ha az állatnak vedlési problémája van, ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra. Gondosan ellenőrizzük, hogy a hüllő számára ideálisak-e a tartási körülmények, és ha nem, akkor mielőbb változtassunk rajta. Ha minden rendben van a hőmérséklettel és a páratartalommal, akkor vegyük számba a többi lehetőséget. Ha vitaminhiányra gyanakszunk, akkor emeljük meg egy kicsit az állat vitamin- por adagját, de semmiképpen ne adjunk neki önkényesen A-vita- mint, mert túladagolhatjuk. Ha az állat levert vagy nem táplálkozik, vigyük állatorvoshoz. A gyíkok legtöbbjénél így a gekkóknál is megfigyelhető egy nagyon érdekes védekezési módszer: ha egy ragadozó sarokba szorítja vagy a szájába veszi, az ledobja a farkát, amely rángatózásával magára vonja támadója figyelmét, és ezt kihasználva a gyík farkának egy részével szegényebben ugyan, de elmenekülhet. A faroknak ilyen védekezésből történő ledo- bását autotómiának nevezzük. Annak érdekében, hogy egy végtag ilyen könnyen leválhasson a testről, a csigolyák középső részén ún. törési zónák helyezkednek el, amik szivacsos szerkezetük miatt könnyedén törnek. A letört farokrész hamar újranő, de sohasem lesz olyan szép és hajlékony, mint az eredeti. Éppen ezért, ha elkerülhető, ne fogjuk meg a gyíkok farkát, mert könnyen előfordulhat, hogy a kezünkben marad, miközben kedvencünk kereket old. Egy esetleges újabb farokleválás mindig csak az eredeti farkon, tehát az előző sérülés felett lehetséges, mert az új farok váza nem csontos, hanem porcos. Vannak azonban olyan hüllőfajok, például a kaméleonok, vagy a zöld leguán, amelyek nem képesek önvédelemből ledobni farkukat, de ha az erőszakos külső behatás következtében mégis leszakad, egyáltalán nem, vagy csak részlegesen regenerálódik. Egy másik, kevésbé közismert önvédelmi módszer a pánikved- lés. Ezt néhány gekkófajnál figyelhetjük meg, amikor a marokba fogott gekkó bőrének egy része a támadó markában marad, míg a gekkó elmenekül. D Éá„Á _______PIACI ÁRSÉTA ________________ ’^irrTrPOTTTnumrr w ii ■' iiwirrr i'iHTim i~'~MüTiiHi»n ..tt~"t •••••» .."iiimniiiri Tfnwnir" BwiiOTMi^aiiriwiii'TWH »mir~‘TrT7iirnir iiriMiniTiríi^|WTľTTHiniTrriTTnÉľfiíniífiTirífn~Tírľi~i(iiTiwiiiíľfí^ j~rrririiTTii~iiriifrrTifrrn~^fniiTi'fiíifniwnHrT‘riHT sárgarépa Pozsony április 1-jén 0,55 euró/kg Komárom április 1-jén 0,50-0,60 euró/kg Rimaszombat április 1-jén 0,50 euró/kg Zselíz április 1-jén 0,30 euró/kg Losonc április 2-án 0,50-0,83 euró/kg Szepsi április 1-jén 0,59 euró/kg Kassa április 1-jén 0,43 euró/kg petrezselyem M1.60 euró/kg ■K0,85*1 euró/kg 1,66 euró/kg 0,80 euró/kg 1,16 euró/kg 1,39 euró/kg 1 euró/kg burgonya 0,45 euró/kg 0,40 euró/kg 0,33 euró/kg 0,35 euró/kg 0,33 euró/kg 0,33 euró/kg 0,32 euró/kg tojás ■■■HMMrót/dfirt HlRMNbtilMMMi ■■PÍ10 euró/db HHHHHMMHi HHHKiiu rá/dtfHS£i HHHIWMMi hagyma (fokhagyma) 0,66 (3,35) euró/kg 0,50 euró/kg (0,17 euró/db) 0,66 (3,30) euró/kg 0,40 (2,50) euró/kg 0,40 (3,29) euró/kg 0,39 (3,29) euró/kg 0,40 (3,29) euró/kg zeller Hh,33 euró/kg HMMERiMiMMH 1,33 euró/kg 0,30 euró/db álflÁQ.83-1.16 euró/ko 0,95 euró/kg 0,86 euró/kg paprika 2,98 euró/kg 2,99 euró/kg 3,98 euró/kg X 2,82-2,95 euró/kg 2,99 euró/kg 2,90 euró/kg paradicsom 3 euró/kg 3 euró/kg 1,99 euró/kg hmhh 2,23 euró/kg 1,59-1,82 euró/kg ■t|46 euró/kg kelkáposzta 1 euró/kg 0,66 euró/kg 0,66 euró/kg X 0,96 euró/kg 0,92-1,39 euró/kg 0,63 euró/kg méz 5-6 euró/kg 3-4,50 euró/kg 3,21 euró/kg 3,60 euró/kg 3,40-4 euró/kg 3-4 euró/kgx 5-7 euró/kg alma/körte 0,50-0,90/2 euró/kg 0,50-0,70/x euró/kg 0,50-0,70/1,99 euró/kg 0,80/x euró/kg 0,60-1,16/1,99 euró/kg 0,49/1,69 euró/kg 0,89-1,33/1,85 euró/kg örült piros paprika 12,30 euró/kg ■IPS 9,96 euró/kg 12.60 euró/kg iü( iUHiiSO euró/kg X X X karfiol/karalábé 1,80/0,70 euró/db x/0,50 euró/kg 1,70/0,65 euró/db x/0,35 euró/db 1,50-1,80 euró/db,/0,53 euró/kg 1,89 euró/db/0,69 euró/kg 1,59/0,50 euró/db káposzta W0,40 euró/kg ilJHtSt,35 euró/kg 0,33 euró/kg X 0,30-0,53 euró/kg 0,33-0,35 euró/kg 0,23 euró/kg savanyú káposzta/dióbél 1-1,10/5,10 euró/kg 0,80/4,98 euró/kg 0,83/4,98 euró/kg x/5 euró/kg 0,83/85,32-6 euró/kg 0,59-0,70/3-4 euró/kg 1,45/5-6 euró/kg
