Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-01 / 76. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 1. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ SME Az elnök képe az ország ké­pe. Gašparovič mellett a kép ré­sze Ján Slota és Robert Fico is. E képre árnyékot vet a kommu­nizmus, az ország szétlopása, a polgárok ellen elkövetett erő­szak és a magyargyűlölet. Gaš­parovič az utóbbi években lát­szólag új arcát mutatta, mely­ről eltűnt a Mečiaral együtt töl­tött sötét kor árnyéka. Elég volt egyetlen hét, és újra a 90-es évek elején járunk - írta a Sme-, amikor az embereket nemzetiségük alapján osztot­ták jókra és rosszakra. Gašpa­rovič igyekezett modem poli­tikusnak látszani, hansúlyoz- ta.hogyő mindig a Nyugat fe­lé fordult, tettette, hogy szí- vesenjavítaná a kapcsolatot a magyarokkal. Színészkedett. 15 évet ment vissza az időben. A régi arc újra látható. Ugyanaz a Gašparovič, akiről 1998-ban Fico azt nyilatkoz­ta, olyan folt, aki állami funk­ciót nem tölthet be. (sz. a.)- Most a fiivet égeti a szomszéd, előtte a magyarok ellen tüzelte a szlovák választókat. (Peter Gossónyi rajza Bajnai programja az SZDSZ-éhez hasonló, de a párt kétszer is következetlen volt a folyamat során Hosszú bukás, hosszú átmenet Hosszú bukást zárt le egy kínos hatalomátmentési folyamat - így foglalhatók össze a magyar belpolitika egy hetének eseményei, szombattól szombatig. Va­sárnap már a Gyurcsány utáni túlélés és az előre­hozott választás elkerülése volt a tét. LAKNERZOLTÁN Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök-pártelnök március 21 -i beszéde nem volt váratlan. Inkább az a kér­dés, miért várt eddig a távozással. A magyarázatot a tisztújító MSZP- kongresszus küldöttei adták meg, akik rögvest 85%-os többséggel dí­jazták a hősies gesztust gyakorló Gyurcsányt, amikor ismét pártel­nökké emelték. Gyurcsány remény­kedhetett, hogy irányítani tudja utódlásának folyamatát. Amennyire rekonstruálható a ké­sőbb parttalanná váló folyamat, az MSZP több olyan jelölt nevével is dolgozott, akikről tudható volt, hogy az SZDSZ elutasítja őket. Velük szemben az SZDSZ kemény intéz­kedéseket szorgalmazó közgazdá­szokat ajánlott. A közös pontot Surányi György, volt jegybankelnök jelentette, aki az MSZP „listáján” szerepelt, de az SZDSZ még inkább magáénak érezhette. Hogy a liberá­lisok biztosítsák a látszatot, mely szerint ók kizárólag az ország kor- mányozhatósága és az előrehozott választások kiírásával járó idővesz­teség (júliusban alakulhatna új kormány) elkerülése érdekében egyezkednek a szocialistákkal, csü­törtöki határidőt szabtak a jelöltállí­tásnak. A két párt gondjai akkor kezdtek gyarapodni, mikor kiderült: Surányi csak a Fidesz beleegyezésével vállcű- ja a posztot. AFidesznek viszont esze ágában sem volt támogatni egy olyan konstrukciót, amely az előre hozott választást hivatott megaka­dályozni, amikor a Fidesz simán megnyerné azt. Surányi csütörtökön jelentette be, hogy nem lesz miniszterelnök, épp amikor az SZDSZ határideje le­járt. Ám a liberális párt tovább tár­gyalt. A csütörtök a miniszterelnök­jelöltek részben a politika, részben a sajtó által keltett kavalkádja jegyé­ben telt, amit pénteken a politikailag ismeretlen Electrolux-vezér jelölése követett az MSZP részéről. Ekkor dühödtek fel a liberálisok annyira, hogy pénteken Bokros Lajost, a rabi- átus volt pénzügyminisztert jelölték kormányfőnek, annak ellenére, hogy Bokros most az MDF EP-lista- vezetője. Ó az egyetlen olyan gazda­sági és politikai kaliberű jelölt, akiről tudható volt, hogy vállalja, s akire mutatva a liberálisok megmagya­rázhatták, miért ülnek csütörtök után is a tárgyalóasztalnál. A hírek szerint a párt elnöke és kampányfő­nöke elutasította jelölését, ahogy ezt tette a Gyurcsány támogatásával az Európa Tanács főtitkári posztjára pályázó Eörsi Mátyás is. Ä játszma lényegében Bokros vagy előreho­zott választás képletre szűkült, ko­rábban ugyanis axiómaként fogal­mazódott meg, hogy az MSZP nem akatjaBokros Lajost. Ez volt az a pont, amikor a szocia­listák rádöbbentek: Gyurcsány ke­zéből kicsúszott a folyamat irányítá­sa. Szombaton, egy héttel azt köve­tően, hogy elmondta kongresszusi beszédét, maratoni ülést tartott az MSZP elnöksége, majd a megyei pártelnökök. Gyurcsány bedobta a törölközőt: a pártelnökségről is le­mondott, érzékelve, hogy saját szö­vetségesei is elhagyják, megérezve a változó szélirányt. A szombat másik fordulatát Bok­ros Lajos produkálta, aki sértőnek nevezte az SZDSZ miniszterelnök­ségre vonatkozó ajánlatát. Holott, mint kiderült, ő maga hatalmazta fel a liberálisokat, hogy vigyék be a nevét az MSZP-vel folytatott tár­gyalásra. Ez Bokros második önel­lentmondása rövid időn belül, ugyanis még mindig nem oldódott meg az a rejtély, hogy tagja volt-e az MSZP-nek, ahogy azt egy 1996-os interjúban mondta, vagy nem, ahogymaállílja. Az SZDSZ-nek tehát nem maradt ideje örülni annak, hogy egy Gyur­csány nélküli MSZP-vel jobban el­adható az alku. A végső határidő és a végső jelölt visszalépése után az SZDSZ továbbra is a tárgyalóasztal­nál maradt. Az MSZP vasárnap min­den mindegy típusú döntést hozott, amikor a hírek szerint nem is határo­zatképes frakció „szimpátia-szava­záson” Bajnai Gordon fejlesztési minisztert ajánlotta miniszterel­nöknek, akit kétfordulós keserű vita után az SZDSZ vezetése és frakciója támogatott. így végül a Gyurcsánnyal és a li­berális frakcióvezetővel, Fodor pártelnök ellenlábasával jó kapcso­latokat ápoló Bajnai lehet az új kormányfő. Ez Gyurcsánynak ked­vező kimenet lehetett volna, ha közben nem megy rá másik széke is a váltásra. Az SZDSZ-nek előnyös lehet, hogy Gyurcsány felügyelete nélkül kapja meg a szeptemberben megcélzott szakértői kormányt, Bajnai programja az SZDSZ-éhez hasonló, de a párt kétszer is követ- kezetlen volt a folyamat során. A li­berálisok belső megosztottsága fo­kozódhat, az MSZP-t pedig valami­féle kollektív vezetés menedzselhe­ti, miközben a pártot eluralta a le­targia. Fodor Gábor hétfőre virra­dóra arról beszélt, hogy döntően külső szakértők alkotnák a kor­mányt, ami azt jelentheti, hogy né­hány szocialista kormánytag a he­lyén maradhat. A képletben nyil­ván szintén külső szakértőnek számító Bajnainak egészen külön­leges produkciót kell nyújtania ah­hoz, hogy bebizonyítsa: nem kizá­rólag az MSZP és az SZDSZ válasz­tási idónyerési szándéka motiválta miniszterelnök-jelöltté emelését. A magas aktivitást mutató értelmiségiek, fővárosiak 43, illetve 47 százaléka nem talál magának pártot Növekszik a közéleti apátia, romlik a közhangulat MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A Szonda Ipsos felmérése szerint erősödnek a pártokkal szembeni ellenérzések, növek­szik a közéleti apátia, romlik a közhangulat; a közvélemény­kutató cég adatai azt mutatják, hogy már 3,6-3,7 millió válasz­tópolgár kerüli a pártokat - ol­vasható Népszabadságban. A Szonda Ipsos még a kor­mányfő lemondása előtt, már­cius 17-25. között készítette az adatfelvételt 1500 felnőtt meg­kérdezésével. A cég arra mutatott rá, hogy a szkeptikusok tábora lényegében ugyanakkora, mint a két legna­gyobb támogatottságot élvező párté együttesen, s ez eddig elég ritkán fordult elő. Az adatok sze­rint a politikailag bizonytalan, passzív csoportot az MSZP-től mostanában ellépők bővítették ilyen jelentős méretűre. A rendszerint magas aktivi­tást mutató értelmiségiek, fővá­rosiak körében 43, illetve 47 százalék nem talál magának pártot. A pártokat elkerülök 94 százaléka szerint Magyarorszá­gon rossz irányba mennek a dolgok, a kormányzat tevé­kenységét - egy százfokú ská­lán - mindössze 14 pontra, az ellenzékét 25 pontra értékelik. A megkérdezettek háromne­gyedét a politika egyáltalán nem érdekli, a többieket is legfeljebb közepes mértékben köti le. A szavazásra jogosultak 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy minden bizonnyal elmen­ne szavazni, ha most lenne par­lamenti választás. Az európai, parlamenti választás még ennél is kevesebb embert hoz lázba; csupán 32 százalék jelezte rész­vételi szándékát. A szocialisták szimpatizánsai évek óta mérsé­keltebb érdeklődést mutatnak a választások iránt, mint a fide- szesek, de most különösen nagy a lemaradásuk. A korábbiakban körülbelül hat tizedük, most 53 százalékuk érez magában erős késztetést, hogy elmenjen voksolni. A Fi- desz-tábor sokkal felfűtöttebb: 67 százalékuk részt venne egy parlamenti szavazáson. Arra a kérdésre, ha most len­nének az országgyűlési válasz­tások, melyik pártra szavazná­nak, a megkérdezettek 30 szá­zaléka a Fideszt, 15 százaléka az MSZP-t választotta. Az MDF- re és a Jobbikra a válaszadók két-két százaléka, az SZDSZ-re és a MIÉP-re pedig egy-egy szá­zaléka voksolna. A bizonytala­nok vagy a szavazástól távol maradók az összes megkérde­zett csoport 46 százalékát te­szik ki. KOMMENTÁR El kell menni választani MOLNÁR NORBERT ...és Iveta Radičovára kell szavazni. Két nagyon erős érv szól emellett: Ivan Gašparovič teljesen alkalmadan a tisztségre, Iveta Radičová viszont nem a kisebbik rossz, hanem a „na­gyobbikjó”, vagyis minden normálisan gondolkodó ember nyugodt szívvel leadhatja rá a voksát.Nemzetiségtől függedenül. Minden Ivan Gašparovič ellen szól. A véledennek köszönheti azt az öt évet, amelyet semmitte­véssel töltött a Grassalkovich-palotában. Ha 2004-ben egy konzervdoboz jut be a második fordulóba, az is legyőzte vol­na Vladimír Mečiart. Hobbiállamfőként egyeden tettét sem lehet megemlíteni, ami miatt azt mondhatnánk, megérdemli az ismétlést. Autóversenyek, folkfesztiválok, hokimeccsek és bakik szegélyezik elnöki ösvényét. Múltja tele májfoltokkal. Tevékeny részese volt annak az idő­szaknak, amely mellékvágányra állította Szlovákiát. Mečiar hoppmestereként végigasszisztálta a vadprivatizációt, a hosszú kések éjszakáját, az összes olyan kétes ügyet, ami mi­att Szlovákia fekete lyukként szerepelt az európai térképen. Most éppen Fico kormányfőnek pitizik pincsikutyaként. A magyarokat lépten-nyomon alázza, Slota szótára már az övé is. Nagyon gyorsan elfelejtette, hogy nekik is köszönheti öt­éves királyságát. Egyetlen gesztusra sem tellett tőle, egyetlen olyan kijelentés nem hagyta el száját, amely arra utalna, állampolgárként ke­zel bennünket. Számára Szlovákia nemzetállam, a szlovákok állama. 2004-ben azt írtam, sosem hittem volna, hogy eljön az idő, amikor Vladimír Mečiart tartom a kisebbik rossznak, márpe­dig kevésbé veszélyes, mint Gašparovič. Az idő engem igazolt. Szavazna Ön olyan emberre, aki toleráns, művelt, szocioló­giaprofesszor, több nyelven beszél, akinek az ellenfelétől elté­rően nincs kommunista múltja, aki nem megoszt, hanem * egyesít, aki nem nemzetiség alapján osztályozza a társadal­mat, aki ellenfelével szemben nem keveri a Balkánt a balkon­nal, Lisszabont Libanonnal, John Majort Tony Blairrel; aki tisztességesen viselkedik, aki gondolkodik? Ha igen, akkor otthon vagyunk: voksoljon Ön is nyugodt szívvel Iveta Radičovára! Szlovákiának először lehet olyan elnöke, aki miatt nem kell szégyenkezni sem itthon, sem külföldön. 2004-ben a kisebbik rossz elve alapján éppen a magyarok szavazataival nyert Gašparovič. A szlovákiai magyarok igenis eldönthetik egy választás sorsát. Tartozunk annyival magunknak, hogy a lehető legtöbben el­megyünk szavazni, és eltüntetjük a történelem süllyesztőjé­ben azt, akit annak idején trónra segítettünk. Radičová az egyetlen választás. Teszem hozzá még egyszer: jó választás. JEGYZET szavazataiért cserében sem. Ám ezzel még jobban magára haragított néhány lelki atyát, aki Radičovát mint erkölcste­len - értsd: az egyház által nem szentesített - párkapcso­latban élő személyt ítélte el a hívők előtt. Tény, hogy Radičová új élettársat talált magának, amihez - lévén a legjobb korban levő, csinos nő, de ha nem így lenne is - joga van. Élettársa pedig egy tolókocsis, mozgássérült férfi, akinek személye pillanatnyi­lag nem lényeges. A fontos az, hogy Radičovában olyan társra talált, akire támasz­kodhat a szó szoros és átvitt értelmében is. Aki elfogadta őt sérültként is, aki felfedezte a benne rejlő értékeket, a vá­gyat, az erőt, a szeretetet. Mindazt, amit a sérült ember - ép társaihoz hasonlóan - magában hordoz, csak épp ritkán van alkalma megmu­tatni. Mert valljuk be, igen­csak kevesen vannak, akik le merik hántani a sérült ember védőburkát. Hogy alatta megtalálják a kincset. Nos, Radičová ezt meg merte tenni. És van annyira tisztes­séges, hogy kampányában nem élt vissza ezzel a hatal­mas erkölcsi tőkével. Ezért is megérdemli vala­mennyiünk tiszteletét és tá­mogatását. Hiszen emberségből is jelesre vizsgázott. Az érintettek nevében NAGY ILDIKÓ Iveta Radičová államfőjelöl­tet az utóbbi hetekben széles e hazában mindenki megis­merhette. Azok is, akik előtte semmit sem tudtak róla. Pél­dául azt, hogy nagy pártfogó­ja volt a 90-es évek közepén indult, a nőket felkaroló és számukra a társadalmi meg a politikai életben több teret és lehetőséget követelő hazai nőmozgalomnak. Vagy azt - mert nem verte nagydobra és nem használta fel kampány­fogásként -, hogy özvegye a 89 utáni progresszív szlovák humor és szatíra jeles képvi­selőjének, a fiatalon elhunyt Stano Radičnak. Csak aki régóta és közelebbről ismeri, az tudja Radičováról, hogy aktív résztvevője volt a 89-es rendszerváltásnak, egyike a legképzettebb hazai szocio­lógusoknak, egyetemi pro­fesszor, amellett egy rokon­szenves, intelligens nő. A katolikus egyház egyik-má­sik túlbuzgó képviselője még­is a rossz megtestesítőjénék kiáltotta őt ki, amikor az abortusz kérdésében a nők döntési joga mellett állt ki. És elveit nem adta fel az esetleg megnyerhető hívők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents