Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-03 / 78. szám, péntek

8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 3. www.ujszo.com Schneider József agyában született meg a zseniális ötlet: a gyűlölt dinasztia ellen harcoló maroknyi nép szabadságharcának alakjait örökíti meg A magyar kártya Még a legvadabb nemzetiek is kénytelenek máriásozáshoz magyar kártyát használni (Képarchívum^ Ha közéleti, társadalmi vagy politikai kérdésekről van szó, szűkebb pátriánk­ban gyakran előkerül a magyarkártya fogalma. Ilyenkor újonnan felsóhajt az ember: már megint ve­lünk riogatnak. Anélkül, hogy belegondolnánk, van- e valós alapja e fogalom­nak, vajon miről van szó? OZOGÁNYERNŐ Létezik-e a valóságban magyar kártya? Bár megszoktuk, hogy ha snapszert, hetest, ultit, ferblit, hu­szonegyest vagy máriást játszunk, használjuk e fogalmat, sokszor magunk is csak amiatt gondoljuk magyar kártyának a kezünkben forgatott lapokat, mivel a legtöbb esetben a budapesti játékkártya­gyár termékéről van szó, amely­ben a négy színt jelző évszakokra anyanyelvűnkön írták rá a tavasz, nyár, ősz, tél fogalmakat, ugyan­úgy az alsókra és a felsőkre a nyolc szereplő nevét is. Viszont, ha e fi­gurákat tüzetesebben megnézzük, rájövünk, hogy a svájci történelem valós és kitalált alakjairól van szó. Amiből egyenesen következik, hogy kapásból svájci kártyáról be­széljünk, ahogy azt a szakirodalom egy része teszi. Mint általában, a látszat ezúttal is csal. Sokan amiatt tekintik magyar kártyának azt a harminckét (ese­tenként harminchat) lapból álló paklit, amely (hatosból), hetesből, nyolcasból, kilencesből, tízesből, alsóból, felsőből, királyból és ász­ból (disznóból) áll, ahol az egyes színeket pirosnak (tavasz), töknek (nyár), zöldnek (ősz) és makknak (tél) nevezik, mert egy magyaror­szági származású bécsi gyáros, Piatnik Ferdinánd terjesztette el szerte a világon. Róla tudni érde­mes, hogy édesapja Budán szüle­tett, Pozsonyban végezte a kártya­festő iskolát, majd Bécsben tele­pedett le. A Piatnik cég 1865-ben dobta piacra a későbbiekben le­gendássá vált kártyáját, amely hamarosan népszerű lett az egész monarchiában, olyannyira, hogy a növekvő igények fedezésére Pes­ten, Krakkóban és a csehországi Kolínban is létesítettek fióküze­met. Röpke két évtized alatt az ál­taluk gyártott kártyák átvették a vezető szerepet Ausztriában, Szlo­véniában, Horvátországban, Ma­gyarországon, Csehországban és Lengyelországban, vagyis az egy­kori Osztrák-Magyar Monarchia teljes területén. Oly mély gyökeret vert az egyház által egykor az „ör­dög bibliájának” nevezett termék, hogy még a birodalom felbomlása sem tudott gátat vetni nép­szerűségének: napjainkig is a leg­elterjedtebb játék az említett terü­leteken. Azt a vélekedést, hogy svájci eredetűnek tekintsék, a lehető legegyszerűbben lehet cáfolni: a helvétek országában nem is gyárt­ják és jóformán nem is ismerik. De valójában csak Piatnik származá­sa miatt terjedt el róla, hogy köze van a magyarokhoz? Volt ugyan egy legenda, amely szerint e ter­mék valójában a reformkor ide­jén, Pesten látta meg a napvilágot, viszont ez nem adott magyaráza­tot arra, miért egy idegen ország történelmi figuráit ábrázolja, másrészt erre nem volt közveden bizonyíték. Egészen addig, amíg elő nem került. Méghozzá nem is oly régen, 1973-ban. Sylvia Mann angol gyűjtő és kártyatörténész egy régi kártyagyűjtemény meg­vásárlásával jutott azoknak az eredeti példányoknak a birtoká­ba, amelyekről már Kolb Jenő: Régi Játékkártyák című művében is beszámol, valószínűsítve, hogy a Teli-kártya Magyarországon született. A hozzá csatolt tanúsít­vány szerint a nyomólemezek ké­szítője a pesti Schneider József, a kiadás ideje nagyjából 1835. Ezen a ponton kezd a történet érdekes­sé válni. A reformkor forrongó idősza­kában felmerült, hogy szükség lenne a nemzeti hagyományokat ápoló kártyajáték kiadására. A mindenütt jelen levő cenzúra mi­att viszont leheteden volt nyíltan Habsburg-ellenes, magyar hősö­ket ábrázoló kártyajáték kiadása. Gondoljunk csak arra, milyen vi­szontagságok után kerülhetett színre Katona József Bánk bánja, amelyben csak utalás hangzik el arra, hogy a merániak - vagyis a németek - kifosztják Magyaror­szágot. Ebben a helyzetben köz­tes megoldást kellett választani. Schneider József agyában szüle­tett meg a zseniális ödet: a gyűlölt dinasztia ellen harcoló és szabadságát kivívó maroknyi nép szabadságharcának alakjait örö­kíti meg. A történet amúgy is köz­ismert volt a korabeli Magyaror­szágon, tekintve, hogy Friedrich Schiller Teli Vilmos című, 1804-ben írt drámáját 1827-ben a kincses városban, Kolozsváron bemutatták, majd néhány évvel később a pesti német színházban is játszották. Azaz nagyon is ak­tuális politikai kérdésnek számí­tott abban az időben a svájciak egykori szabadságharca. Ebből a közvetett, de egyértelmű utalás­ból megszületett magyar kártya hamarosan népszerűvé vált, hi­szen arra emlékeztetett, hogy az ország nem szabad a Habsburgok alatt, miközben a svájciak alapo­san elpáholták néhány évszázad­dal korábban e gőgös dinasztiát. Történelmi forrásokból az is ki­derült, hogy az 1848-49-es sza­badságharc bukása után a fellel­hető paklikat elkobozták, és megsemmisítették. Viszont, hogy milyen mély nyomot hagyott az emberekben az emléke, arra a legjobb példa, hogy az ötvenes évek közepén Giergl János, Gier- gl István és Zsíros István meg­próbálta rekonstruálni az egyes alakokat. Mit sem sejtve arról, hogy az eredeti példányokat az emigránsok kicsempészték Ang­liába. Oly jól sikerült e konspirá­ció, hogy több mint százhúsz év­nek kellett eltelnie, mire előke­rült Schneider egykori alkotása. A 94x56 milliméteres rézmet­szésű lapokról eredetileg fekete­fehér levonatok készültek, amit aztán a kártyafestők piros, skar­látvörös, kék és barna sablonnal színeztek, a sárgát, a rózsaszínt és a halványzöldet ecsettel vitték fel a már kinyomtatott lapokra. A hátoldal a tizenkilencedik század első felére jellemzően vörös, márványerezetű volt. A kártyaké­szítő saját nevét a makk VII-es la­pon tüntette fel: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth”. A ké­sei bizonyíték alapján az is kide­rült, hogy mind Giergl, mind Zsí­ros néhány részletre rosszul em­lékezett: a kuoni pásztort tök al­sóként, míg Reding Itellt piros al­sóként ábrázolta, vagyis felcse­rélte a színeket. A lapok közepén levő életképek némelyike is fel­cserélődött. így más lapra helyez­ték azt a jelenetet, amelyen Teli Gessler parancsára lelőni készül fia fejéről az almát, amelyen Gessler póznára helyezett kalapja van, ez előtt a svájciaknak meg kellett hajolniuk, valamint a Telinek búcsút intő feleségét is, vagy amelyen a csónakon átkelő svájci szabadsághős látható. Az 1865-ös Piatnik gyártású kártyáról egyértelműen megálla­pítható, hogy stílusában és alakja­iban a Schneider által megálmo­dott alakokat ábrázolja, bár né­hány változtatást végeztek rajta. A legjellemzőbb - amit az osztrák és cseh gyártmányokon is lehet látni -, hogy a nyarat jelképező tök ász férfialakját sarlót tartó lánnyal helyettesítették, a makk ász tűz mellett guggoló férfialak­ját pedig rőzseköteget cipelő öregasszonnyal váltották fel. Ugyanígy kisebb változtatásokat hajtottak végre a kuoni pásztoron (piros alsó), a stüszi vadászon (tök felső) és a zöld ászon, amely­ből az egyik alakot kivették. Ettől függetlenül szinte változatlan formában fennmaradtak Schnei­der József egykori alkotásának alakjai, stílusa, hangulata. A ma­gyar kártya legfőbb jellegzetessé­ge, hogy egyedülálló módon egy irodalmi alkotás történetét mond­ja el képekben. Az egykori pesti mester kártyá­ja napjainkig él, töretlen nép­szerűségnek örvend. Azon a bu­dapesti, VII. kerületi házon, ahol a magyar kártya megszületett, a közelmúltban emléktáblát he­lyeztek el. Napjainkban naponta millióknak szerez örömet, szóra­kozást, kikapcsolódást, olykor bosszúságot ez a kétségkívül iz­galmasjáték. Számunkra külön öröm, sőt elégtétel, hogy még a bennünket oly nagyon nem szerető, legva­dabb mélynemzetiek is - akár tet­szik, akár nem - máriásozás köz­ben kénytelenek, magyar kártyá­val játszani. Keddtől kapható a Vasárnap 14. száma A tartalomból: U,'"'tAn'.Al! ..... • Sokan vagyunk, akik igazságos Szlovákiát szeretnénk! - Iveta Radičová a Vasárnapnak j • Húsvétfa a karácsonyfa mintájára • Egy magyarországi kolléga, Vadas Zsuzsa • A búvárok paradicsoma Egyiptomban • A vakság egyik leggyakoribb okozója • Tolvajok a boltokban - naponta három vevőt meglopnak Ajándékba Húsvéti receptes Ünnepi menüajánlat: a báránytól a sonkán keresztül a pulykáig Húsmentes finomságok Olcsón, gyorsan húsvétkor is Oňová Orbán Gizivel Népek konyhája Piros tojás helyett - aprósütemények Locsolóknakvaló Nincsen ünnep torta nélkül Likőrök házilag és egyéb ínyencségek Érdemes megvenni! VASÁRNAP, a magyar családok magazinja fCL H; ■J VASÁRNAP

Next

/
Thumbnails
Contents