Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-30 / 99. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 30.

Kultúra 9

Beszélgetés Bárdos Ágnessel és Hushegyi Dórával, az Újságírói Díj 2008 győzteseivel

A szlovák kollégák is gratuláltak

Bárdos Ágnes és Hushegyi Dóra (Somogyi Tibor felvétele)

Milan Žitný publicista, a zsűri tagja a díjazott műsorról

Bárdos Ágnes és Rudas Dóra lett a győztese a Nyitott Társadalomért Alapítvány - Open Society Found Újságírói díj 2008 (Novinárska cena 2008) által ötödik alkalommal meghirdetett verseny „A legjobb beszélgetés, vita az elektronikus médiában” kategóriájának.

MISLAY EDIT

Az első helyet a Terítéken publicisztikai műsor Előítéletek és sztereotípiák a szlovák-magyar kapcsolatokban című adásával vívták ki. Bárdos Ágnessel és Hushegyi Dórával, a Szlovák Televízió Magyar Adásának munkatársaival beszélgettünk.

Kategóriagyőztes műsorotok tavaly ősszel szerepelt az STV képernyőjén. Hogyan született?

Bárdos Ágnes: Megjelent Lampl Zsuzsanna szociológus Magyarnak lenni című könyve, és ez inspirált bennünket. Az volt az alapgondolat, hogy a könyv kapcsán fogunk beszélgetni arról, milyen magyarnak lenni ma Szlovákéban. Éppen akkor hozták nyilvánosságra azt a felmérést is, amelyből kiderült, a 15-18 éves szlovák fiatalokból az itteni magyarság váltja ki a legnagyobb ellenszenvet.

Hushegyi Dóra: Azt találtuk ki, hogy kihagyjuk a politikát, és a politikusokat, olyan vendégeket hívunk, akik a mindennapokon, a saját történeteiken keresztül tudják megmutatni a magyar-szlovák kapcsolatokat. Ha mondhatom így, ez a műsor a vendégek révén volt érdekes, meg a bejátszott riportoktól.

B. Á.: Vendégünk volt Lampl Zsuzsanna és Hunčík Péter, ezúttal inkább mint mediátor és közíró, nem mint pszichiáter, továbbá Róbert Haas, az STV munkatársa és Danka Kapitáňová. Robo Haas magyar gyökerű, és ebben a műsorban nemcsak a magyar gyökereit vállalta, hanem a zsidó kötődést is. Danka Kapitáňová rendező volt egykor, ma író, egy időben Komáromban is élt, és a félje kedvéért tanult meg magyarul.

Mivel kis szerkesztőségről van szó, nincs külön dramaturg, riporter, szerkesztő. „Multi- funkciósan” működtök.

B. Á.: Csapatmunka folyik.

H. D.: Debnár Klárának, a fő- szerkesztőnknek ugyan nincs ott a neve az oklevélen, de legalább annyira részt vett ő is a munkában, mint mi. Most éppen összesen hárman vagyunk a szerkesz,Anélkül, hogy a kollégáimmal (a kategória zsűrijének elnöke Marcel Dékanovský, a Music Box vezérigazgatója, másik tagja Václav Moravec, a Cseh Televízió szerkesztője, műsorvezetője volt - a szerk. megj.) előzetesen egyeztettünk volna, amikor először találkoztunk, és kitettük az asztalra a jegyzeteinket, mind a hármunknál a Terítéken szerepelt az első helyen. Már ez is magáért beszél. Hogy milyen kritériumok alapján döntöttünk? Egyrészt a témaválasztásra figyeltünk: a szlovák-magyar viszony nagyon

tőségben. Tulajdonképpen nincs olyan műsor, amelyben mind a hármunknak ne lenne benne a keze. Másként nem megy.

Előny ez vagy hátrány?

B. Á.: Valószínűleg nyugodtabb lenne az életünk, ha pontosan kijelölt feladataink lennének, nem arról szólna a téma, hogy az ember azzal jön be, a Terítékeiméi foglalkozhat, de közben helyzet van, el kell rohanni egy sajtóra vagy a híreket meg kell csinálni, mindent az adott szituációhoz igazítani.

H. D.: Nagyobb összpontosításra lenne lehetőség, ha többen készíthetnénk a műsorokat. Én az elmúlt nyolc évben külföldi televíziók szlovákiai tudósítójaként tulajdonképpen mindent csináltam, nekem ez nem különleges állapot, de nehéz. Sok a munka. De szeretjük.

B. Á.: Mindketten a rádióban kaptuk a „kiképzést”. Rádiós múlttal az ember valóban szinte mindent csinál.

Amikor lement a műsor, rögtön kaptatok visszajelzéseket?

B. Á.: Általában minden Terítéken után fel szoktak hívni emberek, de ez után jóval több, és főként sokkal több pozitív szlovák visszajelzést kaptunk.

H. D.: Rengeteg szlovák tévés kollégánk gratulált, hogy nagyon tetszett nekik, és hogy végre emberi hangon lehetett hallani valamit a szlovák-magyar kapcsolatokról. Hunčík Péter mondta, hogy több tucat telefont és e-ma- ilt kapott, szinte csak szlovákoktól, akik azt mondták, hogy új dolgokat tudtak meg a magyarokról.

időszerű kérdés. Másrészt a téma feldolgozásának minősége, továbbá egyfajta hozzáadott plusz érték volt döntő. Ennek kapcsán több momentum is elnyerte a tetszésünket. A beszélgetéseket általában bizonyos statikusság jellemzi. A győztes munkában ellenben több élő riport tarkította a műsort. Különösen jó volt ezek közül az, amely egy magyar nemzetiségű fiatal nőről és szlovák férjéről szólt, akik Zsolnán élnek, amely a nyilvánosság szemében a szlovák nacionalizmus egyfajta skanzenje. Az ebbe a kömyeKinek az ötlete volt, hogy benevezzétek a műsort a versenybe?

H. D.: Debnár Klárinak, a fő- szerkesztőnknek.

B. Á.: Nyilván jött egy infó a központi vezetéstől, hogy van egy ilyen lehetőség. Összeültünk, hogy eldöntsük, mit küldjünk be, és a kiválasztott anyagok között a Terítéken is ott volt.

H. D.: Paradox módon a mi műsorainknál előny, hogy feliratozni kell őket. Ennek köszönhetően a szlovák néző is érti, ami magyarul hangzik el.

B. Á.: 1994-ben eljutottam egy hazai magyar újságíró csoporttal Washingtonba, és ott nagyon fel voltak belőlünk készülve. Megmutattak egy angol nyelvű, nagyon szép kiállítású folyóiratot, Hispanic a neve, azzal, hogy ez az Egyesült Államok spanyol anyanyelvű polgárainak a folyóirata. És azt kérdezték, vajon mi miért nem csinálunk egy hasonlót, amelyet az itteni magyar újságírók írnának az itteni magyarokról a szlovák többségnek szlovákul. Nálunk üyen folyóirat azóta sincs, úgy gondolom azonban, a műsoraink a feliratoknak köszönhetően valamiképp ezt a feladatot teljesítik.

Számítottatok a díjra vagy meglepetés volt?

H. D.: Engem nagyon meglepett, de szerintem mindenkit. Debnár Klári meg én mentünk a díjkiosztóra, mert Ági a Tompa Mihály Verseny országos döntőjén épp a Kulcsár Tibor-díjat vette át. Hát... nagyot dobbant a szívem, amikor felolvasták a nevünket.

B. Á.: Amikor Dóra elém tette a

zetbe helyezett riport nagyon jól hatott, élénkítette a beszélgetést, és nagyon autentikus volt. Rendkívül tetszett a fordítás váltakozása is a feliratozásban, magyarról szlovákra és fordítva, attól függően, hogy a megszólalók milyen nyelven beszéltek. Látszott a műsoron a mögötte húzódó nagy logisztikai munka, amelyet a szerkesztőség végzett az élő példák felkutatása során a szlovák-magyar kapcsolatokat illetően. Mindez együttesen meggyőzött bennünket arról, hogy a Terí- tékenmegérdemliadíjat.” (me)

jelöltek listáját, és láttam, hogy ebben a kategóriában egy rádiós és egy televíziós műsor szerepel még, nem ismertem ugyan a zsűri összetételét, de bíztam a sikerben. Nem is a téma miatt, hiszen a szlovák-magyar viszonyról azokban a hetekben rengeteget beszéltek, és számos műsor foglalkozott a témával, abban bíztam, hogy a formai megvalósítás, vagyis hogy tényleg két magyar és két szlovák ember beszélget, felkelti a figyelmüket.

Mindketten tapasztalt újságírók vagytok, sokéves munka áll mögöttetek. Mit jelent a pályátok szempontjából ez az elismerés?

B. Á.: Nyüvánvalóan ösztönöz. Az igazán szép azonban ebben a történetben az, hogy tavaly volt huszonöt éve, hogy a Szlovák Te- levízó Magyar Adása létrejött, és ilyen elismerést még sosem ért el. Úgy gondolom, ez az elismerés nemcsak ennek a műsornak szól, hanem az itt folyó munkának is.

H. D.: Másfél éve vagyok a szerkesztőség tagja, úgyhogy én csak annyit tudok mondani, hogy nagyon-nagyon örülök neki.

B. Á.: Amikor Dóra megírta, hogy megnyertük, persze hogy nagyon megörültem, de hogy a szlovák szakma szemében mit jelent ez a díj, csak akkor tudatosítottam, amikor a folyosón tévés, híradós kollégák állítottak meg, hogy gratuláljanak.

H. D.: A zsűri tagjai részéről, akik arról döntöttek, hogy melyik lesz a legjobb műsor, számomra ez igazán óriási szakmai elismerés, mert olyan emberekről van szó, akik nem lehettek elfogultak senkivel és semmivel szemben.

Nagy vállalkozás az Európa Kulturális Fővárosa

Csaknem tízmillió Kassának

MARSOVSZKY MIKLÓS

Pozsony/Kassa. Megszavazta a kormány az Európa Kulturális Fővárosa program támogatását. A projektre összesen 9 960 000 euró (300 millió korona) jut a kulturális minisztérium költségvetéséből.

Zora Jaurová, az Európa Kulturális Fővárosa - Kassa 2013 szervezet igazgatója kijelentette, hosszú tárgyalási folyamatok eredménye ez, ami lehetővé teszi, hogy megvalósuljon Szlovákia legnagyobb kulturális beruházása. Az elnyert támogatás a költségek egyharmadát teszi ki. A szervezet 2014-ig 31 millió eurót (933 906 000 korona) szeretne elkölteni erre a célra. František Knapík, Kassa főpolgármestere üdvözölte a tegnapi döntést. „Becsülöm a kormány támogatását a jelenlegi, válságos időkben. Az EKF - Kassa 2013 szervezet ambíciója, a város

fejlesztése a kultúra segítségével.” A kormány által megszavazott pénzt részletekben kapja meg a szervezet. Idén 166 000 eurót (5 millió korona), jövőre 1 162 000 eurót (35 millió korona),

2011-ben 1 992 000 eurót (60 millió korona), 2012-ben és 2013-ban egyaránt 3 320 000 eurót (100 millió korona).

Az Európa Kulturális Fővárosa projektet 2007-ben indította az Európai Unió. A címet mindig két város nyeri el. Egy az európai 15-ökből és egy a 2004-ben vagy azután belépett tagállamok városai közül. A 2013-as kassai projekt összköltsége megközelítőleg 85 millió euró (2560 millió korona). A szükséges pénzt egyebek között a megyei önkormányzat, Kassa városa, a szlovák kormány, az EU Strukturális Alap, a megyében található városok és magánbefektetők fogják biztosítani.

Érsekújvárban lép fel a 30Y és a Vad Fruttik

Ingyenes koncertek

ELŐZETES

Érsekújvár. Az MR2 Petőfi rádió és az Érsekújvári Polgári Klub közös szervezésében holnap, május 1-jén Érsekújvár főterén lép fel a 30Y és a Vad Fruttik, valamint három helyi zenekar, a No Entry, a Mantinels és a The PROJ3CT. A kezdés időpontja este hat óra, a belépés ingyenes.

A Magyar Rádió újjászületése óta a Petőfi rádió - közszolgáltatási kötelezettségéből adódóan - látja el a hazai altematív-under- ground zene terjesztésének profetikus szerepét. Azt vallják, hogy a zene kultúra, a kultúra pedig közszolgálat. Ezen küldetés egy újabb állomása a határon túli magyar fiatalok becserkészése olyan zenekarok szerepeltetésével, amelyek sokat köszönhetnek a Petőfinek, hiszen a rádióban folyamatosan játszott számaik országos ismertséget hoztak nekik.

A 30Y egy szombathelyi buszjáratról kapta a nevét, a tagok 2000-ben ismerték meg egymást Pécsett, és akkor alapították a zenekart. Fokozatosan meghódították a pécsi közönséget, illetve felléphettek a legnagyobb országos fesztiválokon. 2004-re lettek „nagykorúak”.

A pécsi fiatalok számára a 30Y zenekar hordozza azokat az értékeket, amelyek a magas és a kommersz kultúra között helyezkednek el. Zenei és szövegvilágukkal egyaránt képesek megszólítani az egyetemista és középiskolás hallgatóságot. Első nagylemezük bemutatóját a Petőfi Csarnokban tartották a Kispál és a Borz vendégeként, ahol 3000 ember előtt állhatták színpadra. A koncertet követő egy hétben 1500-an töltötték le a lemezüket a www.30y.hu honlapról. Ők maguk az 1990-es évek amerikai zenekarainak életérzését tartják követendő példának, és nem szeretik kategorizálni zenéjüket.

A Vad Fruttik számos tehetségkutatót nyert, míg végül felfigyeltek rá a rádiócsatornák. 2006-ban jött ki első nagylemezük „Rózsikámnak digitálisan” címmel, amelyről több dal szerepelt a Radio Cafe, a Cool TV, és az MTV slágerlistáin.

A 2007-es Sziget és VOLT fesztiválon teltházas koncerteket adtak, és felkerültek a Magyar Könnyűzenei Exportiroda éves válogatáslemezére. Az MR2 Petőfi rádió műsorstruktúra váltása óta napi szinten hallhatóak országosan is. A Radio Café

2008-as szavazásán Az év albuma címet nyerték második nagylemezükkel, melynek címe: Egy éjszaka Bohémiában. Rengeteget koncerteznek szerte az országban. Bővebb információ a következő címen található a zenekarról: www.vadfimttik.hu (juk)

A Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermeiben visszatekintő kiállítást nyitottak A pozsonyi vár címmel, mely a vár történetét mutatja be képzőművészeti alkotások révén. A tárlat június 14-éig tekinthető meg. A képen Friedrich Bernhard Wemer, Martin Engel- brecht: A pozsonyi vár látképe 1740 körül. (Képarchívum)