Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-24 / 94. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 24. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Javulást várnak Bajnaitól A megkérdezettek 34%-a úgy véli, javul az ország helyzete a Bajnai-csomag nyomán, 22%-ukszerinttovábbromlik- derült ki a Szonda Ipsos felméréséből. A csomagtól kedvező hatásokat remélő 42% jóval meghaladja a kormánypárti szavazók arányát, a pártállásukban bizonytalanok fele, a Fidesz-tábor háromtizede is osztja ezt a véleményt. A relatív többség, 39% nem vár érdemi változást az új kormány lépéseitől. Az emberek megosztottak abban, hogy az intézkedések enyhítik-e a gazdasági válság magyarországi hatásait: 42% szerint igen, 49% szerint nem. (mti)- Most már az sem segítene rajtad, ha összehívnád a válságstábot! (Peter Gossónyi rajza) Gondolni kell a jövőre, és szolidárisnak kell lenni a szegényekkel, akik reménytelenül „lézengenek' Nem aludhat ki a fény Kelet-Európa és a Független Államok Szövetsége országaiban régóta húzódó szociális recesszió valósággá válik. Ez annak a komoly pénzügyi válságnak a következménye, amelyet a klímaválság és az élelmiszerárak növekedése egyre jobban elmélyít. JENSVANDEL Az előrejelzések a munkanélküliségi arány növekedéséről és az elszegényedésről szólnak. Ez a folyamatos válság, mely a világ legvagyonosabb gazdaságaiban gyökerezik, egyre nagyobb adót követel a fejlődő vüág kevésbé prosperáló országaitól, és leleplezi a globális gazdaság igazságtalanságait. Ráadásul azok a gazdasági intézmények és intézkedések, amelyek kiváltották a válságot, még jobban elmélyítették a szakadékot az egyes országok között, megterhelték a szociális rendszereket, megnehezítették a kollektív megoldás kereséséneklehetőségét. A fejlett gazdaságú országok vezetői az egész világon egy sor összehangolt szisztematikus rendelkezést hoztak - legutóbb a G20-ak csúcstalálkozóján. Az optimizmusra is van ok, ez azt jelzi, hogy a kulcsfontosságú országok képesek kilábalni a pénzügyi válságból. Ám ez csak egyahárom válságközül. Több tudós azt állítja, hogy a szénhidrogénekkel takarékosan bánó gazdálkodásé a jövő. Ez fenntartható gazdaság, olyan, amilyenre az emberek vágynak, és amelyben élni szeretnének. A pénzügyi válság hatásainak leküzdésekor figyelembe kellene ezt vennünk, és a menedzsment első elvéhez kellene igazodnunk - az elképzelt véggel kell kezdeni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gazdaságot át kell állítani a szénhidrogénekkel takarékosan bánó gazdálkodásra, és meg kell fordítani az emberek és az országokközti egyenlőtlenség elvét. A stimuláló intézkedések több fajtája él ezzel a logikával, és közvetve vagy közvetlenül elkülönítenek pénzt az energiafogyasztás csökkentésére, az energia- takarékos gazdálkodás támogatására. Nem veszik figyelembe azonban az egyenlőtlenség elvét. Az intézkedések első fordulójában az adófizetők pénzével frissítették a pénzügyi rendszert. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank további pénzügyi akciói is hasonlók lesznek. Ez a lépés elkerülhetetlen, de szociális elfogadása és megtartása többet igényel. Most arra van szükség, hogy a szegény és a veszélyeztetett lakosságra irányítsák a figyelmet. A szegénység enyhítésére és az elviselhetőbb jövő megteremtésére több megoldás kínálkozik. Növelhetjük a pénzforrások mértékét, kölcsönökkel és külföldi befektetőkkel támogathatjuk a kereskedelmet vagy növelhetjük kölcsönös fejlesztési támogatást. Ami a pénzügyi válságot illeti, az első megoldás szükségszerű, de az aránytalan banki tőke, valamint a bizalom hiánya csökkenti a kölcsönzókedvet, főleg a szegényekét. Egyre kevesebb a közvetlen külföldi befektetés az egész régióban. A kereskedelem az egész világon visszaesett a kereslet csökkenése és a megtévesztő protekcionizmus miatt - ez legsúlyosabban épp a lakosság legszegényebb rétegét érinti. A válság következményeinek felszámolására irányuló intézkedések fontosak, de nem szabad, hogy a fejlesztési támogatás legyen az áldozata. Kétségtelen, hogy a donorként működő országok is gondokkal küszködnek. Gondolni kell azonban a jövőre, és szolidárisnak kell lenni a szegényekkel, akik reménytelenül „lézengenek” az EU határai mentén. Ha tisztáznánk saját érdekeinket, hozzájárulnánk a világ biztonságának megtartásához. Fontos, hogy segítsük az országok stabilizálását a válság idején. A szakadék mélyítése minden országban szociális frusztrációt és feszültséget okoz. Végül konfliktusokhoz vezethet, fokozhatja a bűnözési hajlamot, elindíthatja az újabb menekültáradatot, sőt illegális gazdasági migrációhoz vezethet. Ne feledjük, hogy ezen jelenségek következményeinek megoldása, felszámolása elsősorban az Európai Uniót terhelné meg anyagilag. Arideg gazdasági logika is azt mondja, hogy a leggazdaságosabb segítő kezet nyújtani a szegényeknek. A hatékony fejlesztési támogatásnak a schengeni határtól keletre levő régióba kell irányulnia, és aktívan kell segíteni a zöldmezős munkahelyek létrehozását. így fel lehet újítani a régi épületeket, csökken az energiafogyasztás, a szegényebb rétegek is hozzájutnak a napenergiához. A mikrokölcsönök bevezetésével elindulhatnak a kisvállalkozások, amivel megteremtődik a kevésbé energiafaló gazdaság bevezeté- sénekfeltétele. A szegény és.a szociálisan veszélyeztetett rétegeket arra kell ösztönözni, hogy kapcsolódjanak be a gazdaság élénkítésébe, és el kell őket vezetni a kevésbé energiafüggő gazdaság útjára. Ellenkező esetben számukra „ldalszik a fény az alagút végén”, és a reménytelenség csapdájába esnek. A szerző az ENSZ Fejlesztési Program Regionális Központjának igazgatója JEGYZET Öngyógyítás PÉTERFl SZONYA Akár áprilisi tréfának is tűnhet az orvosokkezdeményezése.mely szerint a betegtől haj tják be a kezelés árát. Mivel néhány egészség- biztosítóval időben nem sikerült megkötnia szerződéseket, nincs, akiazellátásértjáróösszegetmeg- térítse. Ezért vagynemvizsgálják mega beteget, vagy pénzt kémek tőle, elvégre Krisztus koporsóját semóriztékingyen. Szó sincs tréfáról, a helyzet nagyon is komoly. Az egészségügyiszolgáltatókközötti háború ismét a legnehezebben élők, a kisgyerekes családokés a nyugdíjasokkárára folyik. Nem vigasz, hogy minden orvos köteles ellátni az akut eseteket, mert hány „halálán levő” szerencsétlen gyó- gyíttatja nyavalyáit általános orvosával? ! Abetegekzöme nem tudja (miért is tudná?), hogy kezelő orvosa milyen szerződést és melyik egészségbiztosítóval (nem) írt alá. Ők, mígdolgoztak, hozzájárultak az egészségügy működéséhez, s amióta nyugdíjasoklettek, betegellátásuk terhei az államra hárultak. Nem az ő bűnük, hogy minden kormány a tényleges kiadásoknál mindigjóval kevesebbet fizetett az általa biztosítottakért, az idősekért és a gyermekekért is. A legkisebbek és azidőseknem úrijókedvükben dőlnekágynak. Akadnakugyan, akikszeretneküldögélniaváróte- remben, adokivalfolytatottbe- szélgetésselpróbálnakszabadulni amagányérzésétól. Vannak, akikazt remélik, orvosuk olyan gyógyszert ad nekik, amelytől jobban lesznek, kerül, amibe kerül. Inkább lekoplalják az árát. És vannak betegek, akik orvosság nélkülnemboldogulnak. Ezért várták az április elsejére meghirdetett gyógyszerárcsökkenést, lelkűk mélyén bíztak a kormány ígéretében. Sokuknak ismét csalódniuk kellett. Mert bár egy-egy diagnóziscsoportban általában van térítésmentes orvosság, de például több betegség kezeléséhez nélkü- lözhetetlenszemcseppekheznem járhozzájárulás.Adaganatosbe- tegnekis fizetnie kell ahányingert csökkentő korszerű szerért, s aki antibiotikumos kezelésre szorul, nem kevés eurót hagy a patikában. Újabban egyre többen, főleg a kisnyugdíjasok, öngyógyítással, gyógynövényekkel, gyógyteákkal kísérleteznek csak azért, mert nem tudj ák kifizetni a szívgyógyszereket, a vérnyomáscsökkentőket, a köhögés-, a lázcsillapítókat, az orrcseppeket. Sokan későn, súlyos szövődményekkel fordulnak orvoshoz, emiatt kórházi kezelésre szorulnak. Sajnos, az egészségügyben uralkodó áldatlan helyzetet már megint a vétlen beteg sínyli meg. Ha a dokinak nincs szerződése az egészségbiztosítóval, csak akkor kezeli,haabetegfizet. Hajöve- delméből nem futja, marad az öngyógyítás. Amint súlyossá, életveszélyessé válik az állapota, az orvos kötelessége ellátni a beteget, ha van szerződése, ha nincs. Miért nem érdekli az illetékeseket, hogy mindez jóval többe kerül?! KOMMENTÁR Gázos nemzetiek MOLNÁR IVÁN Szlovákia józanabb ítélőképességű polgárai még magukhoz sem tértek a Szlovák Nemzeti Párt forgatókönyve alapján íródott faliújságtender okozta sokkból, egy a nemzetiek által vezetett másik minisztérium újabb jól irányzott ütést mért a nemzet gyomorszájára. Ez utóbbi az anyagiakat tekintve sem számít kisebbnek az előzőnél. Míg az építésügyi tárca tudatosan elbaltázott tendere miatt az adófizetők pénztárcájából 119 millió eurót, vagyis mintegy 3,6 milliárd koronának megfelelő összeget szippanthatnak ki, a környezetvédelmi tárca szén-dioxid botránya akár 160 millió euróval, vagyis mintegy 4,82 milliárd koronával is megkurtíthatta a bevételeinket. Erkölcsi tekintetben ráadásul a Fico-kormány eddigi talán leggázosabb botrányával állunk szemben. Szó szerint gázossal. Szlovákiának ugyanis a régió több országához hasonlóan forrólevegó-tartaléka van, mivel a Kiotói Egyezményben előírtnál kevesebb szén-dioxidot bocsát ki. 2012-ig ezért 50 millió tonnánál többet is piacra tudunk dobni belőle. Ami azonban más országokban az állam számára is nyereséges üzletnek számít, abból a jelek szerint nálunk csak a nemzet egy része, pontosabban magát a nemzettel nemegyszer azonosító Szlovák Nemzeti Párt emberei profitálhatnak. A párt jelöltje, Ján Chrbet által vezetett környezetvédelmi tárca még tavaly ősszel tízmillió tonna szén-dioxid-kvótát adott el közvetlen értékesítés útján az Interblue Group társaságnak, tonnánként 6,05 euróért. Magyarország ugyanekkor és ugyanilyen módon tonnánként 14 euróért értékesítette a kvótáját. Ha a kvótánkat aukció keretében kínáltuk volna fel, akár 22 eurót is kaphattunk volna egy tonnáért. A környezetvédelmi tárca azonban a közvetlen eladást részesítette előnyben, ráadásul egy olyan ismeretlen közvetítő társasággal kötött üzletet, amelyet közvetlenül az üzlet előtt jegyeztek be az Egyesült Államokban, és amelyet egyre több szál köt Szlovákiához. Ácéget egy vérbeli amerikai, AlexHlavacek alapította, a honlapját pedig a Szlovák Műszaki Egyetem egyik diákja készítette. Ján Chrbet szerint ugyanakkor ők a cégről szinte semmit nem tudnak, ami már önmagában is furcsa egy ilyen üzletnél. A miniszter tegnap ráadásul bejelentette, hogy esze ágában sincs közzétenni az adásvételi szerződést. Korábban azonban kiszivárgott, hogy ez nem tartalmazza azokat az egyébként standard kikötéseket, amelyek szerint a kvótaeladásból befolyt pénzt mérhető zöld beruházásokra kell fordítani. Ami közös a faliújság- és a szén-doxid botrányban, hogy a kormányfő ezúttal is teljes mellszélességgel kiáll a nemzetiek mellett, nem riadva vissza a hazudozástól sem. A közvetlen eladást például azzal védte, hogy az értékesítésnek ezt a módját még a Dzurin- da-kabinet hivatali ideje alatt, 2004-ben fogadták el, az ellenzéknek így nincs joga kritizálni az ügyletet. Az igazság persze az, hogy a közvetlen, versenypályázat nélküli eladás lehetőségét már Ficó- ék kormányzása idején, 2007-ben tették lehetővé. A kormányfőtől azonban már megszoktuk a félrebeszélést és a ködösítést, különösen akkor, ha a Szlovák Nemzeti Párt érdekeit kell védenie. Fico persze nem nagyon tehet mást. A következő választásokat követően valószínűleg már csak a nemzetiekkel szeretne kormányt alakítani, ezért a jövőben is kénytelen lesz Slota egyre arcátlanabbul korrupt minisztereinek a szekerét tolni, még ha emiatt egyre idegesebb is. Még szerencse, hogy itt vannak az üzletláncok, a bankok, a médiák és a magyarok, akiken kiolthatja a dühét. TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST A globális politikai megoldások lehetőségét nyújtó ritka pillanatról írt Henry Kissinger a The Washington Postban. A volt amerikai külügyminiszter szerint a világgazdasági válság leküzdése felemészti a nagyhatalmak energiáit, ezért bármilyen nézeteltérések vannak is közöttük, egyelőre fel kell függeszteniük a konf- rontációs politikát. A nemzetközi diplomácia híres szakértője szerint Barack Obama - kormánya eddigi külpolitikai kezdeményezései alapján - egyfajta nemzetközi összhangra törekszik, olyanra, amilyen a napóleoni háborúk utáni két évtizedben létezett. Akkor a hatalmi csoportok együttműködtek a nemzetközi normák kikényszerítése érdekében. Kissinger szerint egy ilyen nemzetközi rendben, amelyben minden ország lehetőségei szerint vállal felelősséget, nem feltétlenül létezik egy domináns hatalom, ha mégis, visszafogottan tölti be ezt a szerepet. A világgazdasági válság elősegíti egy ilyen rend kialakulását, bár nagyon kevés példa van arra, hogy ez a rendszer huzamos ideig fenntartható - tette hozzá. Rámutatott, hogy az államok eltérő mértékben hajlandók kockázatot vállalni és forrásokat áldozni a nemzetközi összhang megteremtésére. Kissinger meggyőződése szerint a nemzetközi egyetértésen alapuló világrendet elsősorban Észak-Korea és Irán fenyegeti. Ha ugyanis a nagyhatalmak és az ENSZ Biztonsági Tanácsa ellenében nukleáris fegy- verarzenálhozjutnak, ezzel jelentősen sérül a homogén nemzetközi rend. Szó szerint a következő néhány év lesz az utolsó lehetőség arra, hogy érvényesíthető korlátok működjenek e téren. Észak- Korea kapcsán megjegyezte: ha ezt az Egyesült Államok, Kína, Japán, Dél-Korea és Oroszország egy súlytalan állammal szemben nem lesznekképesek elérni, akkor a világközösség fogalma kiüresedik. Ajelentékeny térségbeli befolyással rendelkező Irán körül geostratégiai egyensúlyt kell kialakítani, s ehhez elengedhetetlenek a kétoldalú iráni-amerikai tárgyalások - hangsúlyozta Kis- singerelemzésében. (mti)
