Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-02 / 77. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 2. Riport 13 A kétarcú Dél-Szlovákia Sikerül < Két dél-szlovákiai község: Mad és Szútor. Sok mindenben különböznek, egy valamiben azonban nem: mindkét falu „egyként” tud támogatni egy-egy jelöltet. Persze, mindkettő mást. Szútoron Ivan Gašparovič 94,66%-ot kapott, míg Madon a választók 97%-a szavazott Iveta Radičovára. LŐR1NCZ ADRIÁN Volt már szó ebben az országban többről is - állítják a téma avatott szakértői, ha az elnökválasztásról esik szó. Mindenesetre már az is eredmény, hogy kerek húsz évvel a rendszerváltás után végre nem a kisebbik vagy a nagyobbik rossz mellett kell állást foglalnunk. Az erővonalak tisztán látszanak - legalábbis Szlovákia déli csücskéből szemlélve. Ketten maradtak - adta tudtunkra a média alig két hete, pontosan beszámolva a „futottak még” kategóriában elért eredményekről is. A választásra jogosultaknak mindössze 43, 63 százaléka vette magának a fáradságot, hogy az ország 5919 szavazóhelyiségének valamelyikében az urnához járuljon. Iveta Radičovára 713 735, Ivan Gašparovičra meg 876 061 választópolgár adta a voksát, ami egyebek közt arról is tanúskodik, hogy az országban még mindig - vagy inkább: hagyományosan - lehet politikai karriert építeni a kommunista érából sikerrel átmentett popu- lizmusra, valamint a mesterségesen szított nemzeti érzületre. Közel a száz százalékhoz Folklórelemnek tekinthető e honban az is, hogy ismét csak Dél- Szlovákiában volt a legmagasabb a részvételi arány; persze azonnal szóvá is tették: nehogy már a kisebbségben élő magyarok válasszanak köztársasági elnököt a többségi nemzetnek! A magyarlakta vidéknek két olyan települése akadt, melyben az Iveta Radičovára, illetve Ivan Gašparovičra leadott szavazatok aránya csaknem elérte a száz százalékot: Mad és Szútor. Az első az ország konszolidáltabb vidékének számító Csallóköz középső részében, a második a „vadabbik végeken”, Rimaszombattól délkeletre található. Lássuk, miről árulkodnak a tények egyik és másik esetben. Szelíd gömöri lankák között kanyarog az út, míg Rimaszombatból Rimajánosin, Pálfalván, majd Belényen keresztül elérjük Szútort. Bár a statisztikák, kiváltképp azok, melyek a munkanélküliség arányait taglalják, lesújtó képet adnak e vidékről, tévedés volna azt hinnünk, hogy Szútor elesett falu. 486 lakosával inkább amolyan vidám barakként hat a szépen művelt, zöldellő mezők ölelésében. Gondosan „kirámolt” református templom emelkedik a falu fölé; ajtaja nincs, az ablakok helyén és a tető résein vígan közlekedik ki s be a tavaszi fuvallat. A zsongás jellemzi az egész falut - az útra kirajzott iskoláskorú gyerekek közt szlalomozva étjük el a községi hivatalt, Balog Tibor polgármester fellegvárát. Azt hiszem, nem túlzás e kifejezés használata - a talán hetvenes években emelt építmény magasan kiemelkedik a többi közül, s magán viseli a célszerűden tervezés szinte valamennyi jegyét. Homlokzatáról közel kétméteres „kiszerelésben” Gašparovič elnök úr tekint le jóságosán alattvalóira. helyzetkép Szútorról és Mádról, ahol Ivan Gašparovič és Iveta Radičová a legmagasabb százalékot érte el i múltat végképp eltörölni? ! i A község patrónusa. Gašparovič-plakát a szútori községi hivatal falán. „Rossz szociális körülmények közepette élnek a szútoriak - mondja Balog úr. - A munkaképes lakosság kilencvenhét százalékának nincs munkája, s az esélyük is kevés arra, hogy elhelyezkedjenek. Ennek az az oka, hogy' a környékbeli üzemek, vállalkozók nem szívesen alkalmaznak romákat. Még ha a munkaügyi hivatal felkínál is egy-egy állást, az ajánlat általában az első személyes találkozásig érvényes, majd hirtelen időszerűségét veszti. Amúgy fiatal a község - talán egy tucat hetven éven felüli lakosunk van, míg az elemi iskolát látogató gyerekek száma meghaladja a hetvenet.” A község lakosainak kilencvenkilenc százaléka roma - s ez nem afféle becslés, hanem hivatalos tényállás. Az egy százalékot a falun kívüli pusztán élő és gazdálkodó család tagjai alkotják, akiknek elődeit a huszadik század derekán telepítették a kiterjedt úri birtokra. Vélhetőleg az ő szavazataik tették ki azt az 5,34 százalékot, mely az elnökválasztás első fordulója során nem a jelenlegi köztársasági elnököt erősítette. Mindig, mindenhol akadnak rebellisek... A hagyomány ereje A község talán legjelesebb szülöttje bizonyos Jozef Šimko (doktori rangban), aki közrendőrből küzdötte fel magát a besztercebányai közigazgatási egység alispánjává. 2002-ben azért lépett ki a HZDS-ből, mert az félrevezette az ország lakosságát; azóta a Demokráciáért Mozgalom (HZD) tagja. „Sokat köszönhet a falu Šimko úrnak, bár meglátásom szerint az is nagyban hozzájárul Gašparovič elnök úr népszerűségéhez, hogy 2005-ben személyesen látogatott el a községbe - tudom meg Balog Tibortól. - Šimko úr támogatásának köszönhetően sikerült felújítanunk az iskola és a kultúrközpont épületét, utat építettünk a cigánysoron, lett új ravatalozónk és közegészségügyi központunk. Ha mennek kifelé a faluból, meglátják, hogy a dombok aljában épülnek a szociális lakások, melyek huszonnégy családnak adnak otthont.” Szútor évente átlagban két pályázatot nyújt be a megyének, sikerességük általában százszázalékos. Terveknek nincsenek híján - s míg megvannak a megfelelő kapcsolatok, a települést nyugodtan sorolhatjuk a lendületesen fejlődő falvak közé. Röpke felmérést végzek a helyi lakosság körében Ivan Gašparovič népszerűségéről. Jó elnök, mert nem csinál rosszat az embereknek, állítják legtöbben, de olyan is akad, aki megesküszik rá: ilyen miniszterelnöke még nem volt e honnak! Ó a főparancsnoka azoknak a fegyveres erőknek, melyek annak idején leverték a kelet-szlovákiai romák éhséglázadását, hozom fel ellenérvként, de ez itt nem sokat nyom a latban. Jó, és kész, különben is mondták, hogy őrá kell szavazni. A községből kifelé robogva megcsodáljuk az építési területet; a hangszórókból bömbölő romapop által feltüzelt helybeli férfiak bőszen ássák a szociális lakások alapjait. Az az érzésem támad, hogy megtaláltam Európa egyetlen olyan települését, melyet soha, semmiféle válság nem ér el. Fő a békesség A csallóközi Mad az a települése a honnak, ahol bicska nyílik a bicskafán. Nem vicc: igazságos Mátyás királyunk, akinek egykor vadászlaka állt itt, egy napon udvari embereivel egy mocsári tölgy alá ült le falatozni a falu határában. Javában eszegettek, amikor egy gyönyörű szarvas tűnt fel a láthatáron; az urak oly hirtelen eredtek a nyomába, hogy falatozó bicskáikról is megfeledkeztek. A jó madiak meg azt hitték, bicskát termett a fa, s később is visszajártak alá, a termés reményében. Mivel csalatkozniuk kellett, a tölgyet egy idő után elpusztították; maradt viszont a piros és zöld nyelű (érett meg éretlen) bicska iránti vonzalom, mely mára a község nem hivatalos jelképévé vált. „Kilencvenhét százalékos támogatottságot ért el községünkben Iveta Radičová asszony - vet számót a közelmúlt történéseivel Gabriel László polgármester. - A siker titka véleményem szerint az, hogy az elnökjelöltek közül ő volt az egyedüli, aki meg tudta szólítani a magyar választókat. Nem ígért semmit, de legalább felvette velünk a kapcsolatot, jelezte, hogy a magyar kisebbségnek és a többségi nemzetnek egyaránt elnöke óhajt lenni.” A madiak különben nagyon fegyelmezett választók, ez a parlamenti és a helyhatósági választások alkalmával is megmutatkozott. „Nem ez az első eset, hogy az ötszáz lelket számláló község lakosai ilyen nagy arányban mentek el választani - folytatja a polgármester. - A lakosok döntő többsége magyarnak vallja magát, de tudomásul veszik, hogy Szlovákiában élnek, s felelősek az ország jövőjéért. Ez főképp a nyugdíjasokra és a középkorosztály képviselőire jellemző. Radičová asszony sikerének különben az is lehet a titka, hogy az embereknek elegük van már a magyarkártya folytonos előhú- zogatásából, meg a Slota és Du- ray által szított gyűlölködésből; békességben, nyugodtan akarnak élni, hogy ne kelljen lövészárkokban bujdosniuk. Mert ez az állandó uszítás akár oda is vezethet.”Az igazságosság szelleme A helyi specifikumokhoz visszatérve jegyzi meg a polgár- mester, hogy egy községben az időjárás is beleszólhat a részvételi arány alakulásába. „Ha szombaton jó idő lesz, egyesek inkább biztosan otthon maradnak kertészkedni” - jegyzi meg. A magam részéről - minden tisztelettel - ehhez csak annyit fűznék hozzá: bicska helyett idén gondolkodjanak nagyobb dolgokban. A terepszemle itt sem maradhat el - s tekintettel az idő előrehaladottságára, a legkülönb alkalomnak a helyi Bicsak Vendéglő felkeresése kínálkozik. Nevezett intézményben hétköznapi békés hangulat uralkodik; Mátyás, az igazságos szelleme érezhetően huzamosabb időre beköltözött a falak közé. „Őszinte leszek - mondja egy ékesebb úriember. - Amikor néhány évvel ezelőtt arról volt szó, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű nyugdíjasok valamiféle kiegészítő juttatást kapjanak, Radičová volt az, aki ezért síkra szállt. A feleségem, akinek nincsenek meg a nyugdíjhoz az évei, így havi nyolcszáznyolcvan korona többlethez jutott, ami azért nem kis pénz! Sőt, miután felmutattuk, hogy mennyiből élünk, még hónapokra visszamenőleg is kifizették. No, Gašparovič úr egyszer sem hozakodott elő ilyen javaslattal, hát logikus, hogy felfigyeltünk Radičovára. Mert igazságos, és nem mindegy neki, mi van a szociálisan hátrányos helyzetű emberekkel.” Csak a tévéből Kampány nem folyt Madon, tudom meg, mindenki a józan eszére hallgatott. A községbe települt szlovák családok többsége is, akiket itt megbecsülnek, s akik megbecsülik magukat meg a közeget, mely befogadta őket. „Csak a tévében meg az újságokban láttam eddig Radičovát, itt sosem járt, mégis őt fogom megint választani, mert szüksége van már ennek az országnak a változásra - osztja meg velem véleményét egy középkorú lakos. - Ne visszafelé fejlődjünk már, mint Magyarország, hanem ha lehet, előre. Három kommunista múltú elnöke volt ennek az országnak, s Gašparovič pártkönyvében több bejegyzés lehet, mint nekem volt a régi, lapozós személyimben...” Ebben lehet valami; bár tudnivaló dolog, hogy tájainkon a pártós elyhűség nem feltétlenül a politikai karrier záloga. Húsz évvel a rendszerváltás után Szlovákiában már mindenesetre az is eredménynek számítana, ha egy merész választással sikerülne kilépnünk múltunk árnyékából. Itt minden világos. A madiak nem vacillálnak. (Somogyi Tibor felvételei)
