Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-21 / 91. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 21. Vélemény És háttér 5 tah6z6 NÉPSZABADSÁG Az egészségügyi ellátást óv­nák a megszorításoktól legin­kább az emberek a Marketing Centrum márciusi adatfelvéte­le szerint, melyet a Népszabad­ság ismertetett. Az ezer ember nagy többsége nem tartotta el­fogadhatónak, ha az árvízvé­delemre, a családi pótlékra, az anyasági támogatásokra, a közoktatásra, az energiaár­támogatásra kevesebbet köl­tené az állam. A legtöbben az egyházi és alapítványi támoga­tásokat fognák vissza, s az ál­lami intézmények fenntartásá­ra is kevesebbet költenének. A többség visszafogná a sportra és a honvédelemre fordított összegeket, és másfélszeresére nőtt a kultúrán, a tudományon és az infrastruktúra fejleszté- sénspórolókszáma. (mti)- Képviselő úr, hallom, újabb roncshullám közeleg. Most az ön magyarellenes kijelentéseit zúzzák be. (Peter Gossónyi rajza) Az SLD április végére szerény konferenciát rendez, amely a lengyel baloldal vívmányait foglalja össze Borús baloldali jubileum Fennállásának tízéves évfor­dulóját ünnepli a lengyel Bal­oldali Demokratikus Szövet­ség (SLD). Jubileumi ünnep­séget mégsem rendeznek, a pártnak ugyanis nincs oka az ünneplésre. Az egyetlen bal­oldali parlamenti tömörülés krónikus identitásválságban szenved, és politikai üzenetei csak minden tizenegyedik lengyel számára vonzók. MT1-HÁTTÉR Az SLD 1999 áprilisában jött lét­re az azonos nevű baloldali pártko­alícióból. A párttá alakulás kezde­ményezője a pártszövetség akkori legerősebb tagpártja, a posztkom­munista Lengyel Köztársaság Szo­ciáldemokráciájának (SdRP) veze­tője, Leszek Miller (későbbi kor­mányfő) volt, akit az új egyesült baloldali tömörülés első elnökévé választottak. A pártban kezdettől jelen volt a viszálykodás. „Az volt a vélemé­nyünk, hogy az egyesülési folyamat túl gyorsan halad. Miller azonban erős egyéniség. Nem nyitott vitát” ­magyarázta Józef Oleksy, az SLD alelnöke a Dziennik jobboldali na­pilapnak. Az új párthoz nem csatla­kozott két fontos baloldali csopor­tosulás, a kis Munka Uniója (UP) és a Lengyel Szocialista Párt (PPS). Eleinte telitalálatnak tűnt az egyesülés. Két évvel alapítása után, 2001 őszén az SLD 41 százalékot szerzett a parlamenti választáso­kon, és átvette a kormányrudat. Miután a szintén baloldali Alek- sander Kwasniewskit 2000-ben másodszor is államfővé választot­ták, a lengyel baloldal kezében összpontosult a politikai hatalom. De az idill nem tartott sokáig. A számtalan korrupciós ügy az SLD kompromittálódását okozta, ami­nek pártszakadás, majd a 2005-ös választásokon elszenvedett súlyos vereség lett a következménye. Azóta a lengyel baloldal mély válságban van. A baloldali pártok újraegyesítésére tett kísérletek ku­darcot vallottak. 2006 szeptembe­rében, röviddel a helyhatósági vá­lasztások előtt a szétaprózódott baloldalból kísérletképpen létre­jött a Baloldal és Demokraták (LiD) nevű pártszövetség, amelyben az SLD az első hegedűs szerepét ját­szotta. A 2007 októberi (előre ho­zott) parlamenti választásokon a LiD 13,2%-ot szerzett, és 53 man­dátummal a harmadik legerősebb frakció lett a szejmben. Tavaly ápri­lisban azonban a LiD szétesett, mi­után az SLD úgy döntött, kizárja a szövetségből a rendszerváltó bal­oldali liberálisok alkotta Demokra­tikus Pártot (PD), a Szabadság Uni­ója utódpártját. A lengyel baloldal azóta ismét a szétaprózódás állapotában van, és tovább veszített politikai súlyából. Felmérések szerint az SLD támoga­tottsága 9%-os. Ez az egyetlen bal­oldali párt, amelynek van esélye a parlamentbejutásra. Miután szakí­tott a Demokratikus Párttal, az SLD baloldali fordulatot hajtott végre. A baloldali retorikához visszatérve próbálja visszaszerezni választóit. Grzegorz Napieralski, akit tavaly május végén a kongresszuson új pártelnökké választottak, az egyik legfőbb szorgalmazója volt az irányváltásnak. Az SLD követelte egy „fehér könyv” összeállítását, amely az állam és a katolikus egy­ház közötti kapcsolatokat vizsgál­ná felül. Javasolta az azonos ne­műek házasságának törvényesíté- sét, a szigorú abortusztörvény eny­hítését, a szakszervezetek helyze­tének erősítését és egy alkalma­zottbarát munkajogi szabályozást. A baloldali fordulat azonban ed­dig nem hozott sikert. Talán azért, mert a párt túl hosszú ideje mély identitásválságban van. Felméré­sek szerint az SLD-politikusok és -tagság nagyobb részének liberális vagy konzervatív nézetei vannak. Azt vallják, hogy az államnak nem kell a gazdaságba beavatkoznia, vagy hogy a homoszexualitás nem egyeztethető össze az emberi ter­mészettel, ezzel az SLD-tagság egyharmada egyetért, és csaknem felük ellenzi a homoszexuálisok házasságát. Jubileumi ünnepség helyett az SLD április végére szerény konfe­renciát rendez, amely a lengyel baloldal vívmányait hivatott össze­foglalni. Az új elnök, Napieralski keresi a megbékélést azokkal a posztkommunista politikusokkal, akik a párt megújulási kísérletei miatt voltak kénytelenek elhagyni a pártot. Egy asztalhoz ültetik a leg­fontosabb baloldali politikusokat, Kwasniewskit, Millert és Oleksyt. Bár ezek az emberek új lendületet adhatnaka Baloldali Demokratikus Szövetségnek, rendkívül csekély az esély az igazi sikerre. A legszebb lányok közül választanak feleséget, nagy házakat építtetnek, a legújabb fegyvereik vannak Kalóznak lenni követendő példa MT1-HÁTTÉR „Van pénzük, hatalmuk, napról napra erősebbek - mondja a tengeri haramiákról a BBC riporterének Ab- di Farah Dzsuha, aki a Szomáliái »ka­lózföld«, Puntland tartomány fővá­rosában, Garoéban él. - A legszebb lányok közül választanak feleséget, nagy házakat építtetnek maguknak, a legújabb autókon közlekednek, a legújabb fegyvereik vannak. A ka­lózkodás társadalmilag elfogadott, sót mára követendővé vált” - teszi hozzá. Egy-egy hajóért, amelyet az Ádeni-öbölben a hatalmukba kerí­tenek, átlag kétmillió dollár vált­ságdíjat kapnak. Ennek tulajdonít­ható, hogy jól bánnak túszaikkal. Ennyi pénz nagyon sok egy olyan or­szágban, amelyben 17 éve tart a klá­nok közti fegyveres konfliktus, és amelyben a lakosság csaknem a fele élelmiszersegélyreszorul. Ahmed Mohammed Ali, a BBC Puntlandba kiküldött riportere sze­rint soha nem látni, hogy marakod­nának, a nagy a jutalom reményé­ben összetartanak. A busás haszon a magyarázata annak is, hogy akciói­kat jól megszervezik és jól együtt­működnek. Sebesült kalózt ritkán látni Puntlandban, és a BBC riporte­re nem hallott olyanról a helyi lako­soktól, hogy holttest sodródott vol­na ki a partra. Ez nagy dolog egy olyan országban, amelyben a klánok szinte mindig harcban álltak egy­mással. Ezek a körülmények magya­rázhatják, hogy az MV Faina ukrán hajó elrablói miért tagadták azokat a jelentéseket, amelyek a köztük ki­tört, halálos kimenetelű lövöldözés­ről szóltak. Az MV Fainát egy 62 fős kalózcsapat támadta meg. Mo­hammed Mohammed, a BBC térségi elemzője szerint az ilyen nagy ban­dák tagjai általában három foglal­kozási csoportra oszthatók: volt ha­lászok, akiket „hadműveleti pa­rancsnokoknak” tekintenek, mert ismerik a tengert, a klánháborúkban edződött milicisták és műszaki em­berek, akik értenek a kalózok által használt fejlett technikai eszközök­höz (GPS, műholdas telefon, számí­tógép, modem fegyverek). A Chat­ham House brit elemző intézet egyik jelentésében azt írta: a Szomáliái ka­lózoknak csupán az idén kifizetett váltságdíjak összege meghaladhatja akár a 30 millió dollárt is. Akalózokfegyvereikzömét állító­lag Jemenben szerzik be, de vásá­rolnak Mogadishuban is. Fegyver­rendeléskor egy közvetítő „cégen” keresztül előleget adnak valamely mogadishui kereskedőnek. Ezután a fegyvereket leszállítják a lázadók­nak, akik annak átvételekor ki- egyenlítikavételárat. Azt mondják, régen gazdag duba- ji üzletemberek adtak kölcsönt a ka­lózoknak. Ma már az üzletemberek kémek kölcsön a kalózoktól. Ez a si­keres életforma nagyon vonzó a puntlandi fiatalok számára, akik ke­véssé reménykedhetnek más „kar­rierben” a háború dúlta, szegény or­szágban. Ha egy kalóz meggazda­godik, egy második, sót harmadik feleséget is szerez, általában nagyon fiatal és szép nőket valamely sze­gény, nomád életű klánból. De nem mindenkit nyűgöz le az új Szomáliái elit. „A kalózkodásnak ne­gatív hatása van az életünkre” - pa­naszkodik Mohammed Haszan ga- roei lakos. A közbiztonság egyre rosszabb, mert százával csatlakoz­nak a kalózokhoz fegyveresek. A tengeri haramiák miatt drágább az élet Puntlandban, mert „hatalmas mennyiségű amerikai dollárt pum­pálnak” a helyi gazdaságba, ami hul­lámzóvá teszi a dollár és a helyi pénznem árfolyamát - állítja Ha­szan. A kalózok életvitele is sokakat nyugtalanít. „Terjesztik a kábító­szer-fogyasztást, a khat rágását, az alkohol fogyasztását” - mondja Ha­szan. A khat - Catha edulis - egy Je­menben és Etiópiában őshonos pszichotróp növény, eufórikus és szimpatomimetikus hatásai miatt közkedvelt. A Szomáliái kalózok ilyen nagy­fokú sikeressége ugyan új jelen­ség, de a kalózkodás 10 éve súlyos probléma a közeli vizeken, amióta a Szomáliái halászok tömegesen veszítették el megélhetésüket, mert hagyományos halászati módszereikkel nem tudták fel­venni a versenyt azokkal a ha­lászhajókkal, amelyek illegálisan törtek be az ő területeikre, és vo­nóhálót használtak. Ezért a kaló­zok nem tekintik magukat kaló­zoknak, hanem parti őröknek. KOMMENTÁR Obama: a naivitás diadala GÁLZSOLT Az amerikai elnöknek az ellenséges, diktatórikus berendezkedésű országokhoz fűződő kapcsolatok javítására tett kísérletei eleve kudarcra vannak ítélve, s ezzel alighanem ő is tisztában van. Lel­kes hívei azonban eléggé naivak ahhoz, hogy elhiggyék, a gesztu­sok, a diplomáciai tárgyalások és a jóakarat semlegesítheti a tartó­san ellentétes érdekeket. Az Obama-tábor - benne nagy számban az elnökért popsztárként rajongók is - úgy véli, hogy a számos országgal hagyományosan rossz és a Bush-érában tovább romló viszonyért Amerikát is jelen­tős felelősség terheli. Ha tehát az Egyesült Államok új elnöke őszintén „kezet/békejobbot nyújt”, „feltételek nélkül kész tárgya­lóasztalhoz ülni”,„levelet ír” vagy „videóüzenetben fordul” az el­lenséges országok népéhez és/vagy vezetéséhez, akkor elindíthat egy olyan folyamatot, amelynek vége a kapcsolatok látványos ja­vulása lehet. Megoldódhat a több mint fél évszázada megoldhatat­lan izraeli-arab konfliktus, Észak-Korea és Irán lemondhat atom­programjáról, Kuba demokratizálódhat, meg lehet egyezni a táli- bokkal, szót lehet érteni a zsidókat és a Nyugatot gyűlölő radikális iszlamistákkal. A Barack Obama új stílusába vetett hit csak arról feledkezik meg, hogy a nemes gesztusok és diplomáciai technikák sikeréhez az is kell, hogy a másik fél is érdekelt legyen a viszony javításában - eh­hez meg főleg az kell, hogy érdekei ezt kívánják meg. Ezzel el is érkeztünk a legnagyobb buktatóhoz. Az észak-koreai, iráni, kubai vagy venezuelai vezetésnek ugyanis az elsődleges érdeke a hata­lom megtartása, az iszlamista fanatikusoknak meg a Nyugat elleni szent háború folytatása. Legyen ez tisztán hideg hatalmi kalkulá­ció vagy politikai, vallási fanatizmus, esetleg a kettő együttes kö­vetkezménye, a végeredmény ugyanaz: a nyugati világ ellensége­inek nem érdeke az Amerikához fűződő viszonyjavítása. Ennek oka legfőképp az, hogy a demokratikus közösség - beleértve a wa­shingtoni vezetést is - saját elveiből kiindulva partnereitől az em­berijogok és a demokratikus játékszabályok legalább részbeni be­tartatását szokta megkövetelni. Ez az, amitől minden diktátornak borsódzik a háta. Az iráni ajatollahok, Kim Dzsong II, Hugó Chá- vez vagy a Castro fivérek nagyon is jól tudják, hogy a részleges demokratizáció, netalán annak kiterjesztése hatalmuk összeomlá­sához, legalábbis látványos meggyengüléséhez vezetne. Nekik létérdekük a bármiféle belső, hazai ellenállás elfojtása, akár a leg­durvább módszerekkel is. Ezt gyakran meg is teszik, aminek ki kell váltania a demokratikus országok tiltakozását - előbb vagy utóbb az Obama-adminisztrációét is. Itt be is zárult a kör, az amerikai nemtetszést a belügyekbe való beavatkozásnak tekintik, majd jö­het a vád: Obama is olyan, mint Bush, Amerika úgyis imperialista, elnyomó nagyhatalom. A diktatórikus vezetés hatalmát általában külső és belső ellensé­gek kreálásával és stratégiai zsarolási eszközökkel igyekszik bebe­tonozni. Az iráni ajatollahok ezért továbbra is rendszeresen uszí­tani fognak Amerika és Izrael ellen, meg Kim elvtárssal együtt szorgosan dolgoznak az atombombájukon. Obama gesztusaira el­lenzéki aktivisták vagy amerikai újságírók letartóztatása, rakéta- kísérletek, urándúsítás, retorikai kirohanások formájában érkezik a kevésbé diplomatikus válasz. Kérdés, milyen következtetést von le ebből Obama támogatóinak tábora. Az egyik lehetőség az, hogy belátják, ha már az általuk rajongásig szeretett új elnöknek sem sikerül áttörést elérni a kapcsolatokban, akkor a másik oldalon van a hiba. Vagy kiábrándulnak Obamából is, és továbbra is nai­van hisznek abban, hogy a világ megváltható, s ehhez elég a nyu­gati országok jóakarata. JEGYZET Mert mindig rohanunk JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem akar ez az írás sem vallo­más, sem gyónás lenni, csupán számvetés a történtekkel, ame­lyek máshogy is megeshettek volna. Nemrég telefonon hívtam egyik tollforgató kollégámat, ügyanis cikket szerettem volna kérni tő­le. Igaz, hogy egy éve nemhal- lottam felőle, az utóbbi években nem is nagyon gyakorolta a mes­terségét, az állattenyésztésben próbált szerencsét, mégis meg­lepett, amikor megtudtam, hogy súlyos betegségen esett át, s a ha­lál küszöbéről visszelépve úgy döntött, lassít a tempóján. Az embernek legfontosabb az élete, s idézte kezelőorvosát, aki azzal a tanáccsal búcsúzotteltőlea kórházban, hogy az embernek mindig arra vanideje, amireő maga akarja. S a legfontosabb mégiscsak az élete és a rokonai, barátai. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor a minap meghalt a nagy­bátyám, aki már hosszú évek óta szociális otthonban élt. Mivel agglegény volt, s komoly egész­ségi problémákkal küszködött, évekkel ezelőtt egytólünknem is túl távoli otthonba költözött, ahol rendszeresen meglátogat­tuk. Ezek a látogatások egészen a haláláig folytatódtak, csupán az utóbbi időben csökkentek. Ho­lott a naptáramban állandóan be volt írva, s még egy esetleges munkalátogatással is összekö­töttem, de a végén mindig elha­lasztottam a látogatást. Aztán jött a telefon, hogy kórházba ke­rült, s legfeljebb egy-két hónapja lehet hátra. Belenéztem a naptá­ramba, s be is terveztük a családi látogatást vasárnapra, mond­ván, legalább azon a napon érez­ze magát családi körben. Reggel jött a telefon a kórházból, hogy váratlanul meghalt, s így már csak a halottasházban láthattam viszont. A temetésen találkoztam néhány rég nem látott rokonnal. S ismét megfogadtam, mától minden másképp lesz. De ekkor elolvas­tam az e-mailjeimet, belenéztem a naptáramba...

Next

/
Thumbnails
Contents