Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-21 / 91. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 21. Vélemény És háttér 5 tah6z6 NÉPSZABADSÁG Az egészségügyi ellátást óvnák a megszorításoktól leginkább az emberek a Marketing Centrum márciusi adatfelvétele szerint, melyet a Népszabadság ismertetett. Az ezer ember nagy többsége nem tartotta elfogadhatónak, ha az árvízvédelemre, a családi pótlékra, az anyasági támogatásokra, a közoktatásra, az energiaártámogatásra kevesebbet költené az állam. A legtöbben az egyházi és alapítványi támogatásokat fognák vissza, s az állami intézmények fenntartására is kevesebbet költenének. A többség visszafogná a sportra és a honvédelemre fordított összegeket, és másfélszeresére nőtt a kultúrán, a tudományon és az infrastruktúra fejleszté- sénspórolókszáma. (mti)- Képviselő úr, hallom, újabb roncshullám közeleg. Most az ön magyarellenes kijelentéseit zúzzák be. (Peter Gossónyi rajza) Az SLD április végére szerény konferenciát rendez, amely a lengyel baloldal vívmányait foglalja össze Borús baloldali jubileum Fennállásának tízéves évfordulóját ünnepli a lengyel Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD). Jubileumi ünnepséget mégsem rendeznek, a pártnak ugyanis nincs oka az ünneplésre. Az egyetlen baloldali parlamenti tömörülés krónikus identitásválságban szenved, és politikai üzenetei csak minden tizenegyedik lengyel számára vonzók. MT1-HÁTTÉR Az SLD 1999 áprilisában jött létre az azonos nevű baloldali pártkoalícióból. A párttá alakulás kezdeményezője a pártszövetség akkori legerősebb tagpártja, a posztkommunista Lengyel Köztársaság Szociáldemokráciájának (SdRP) vezetője, Leszek Miller (későbbi kormányfő) volt, akit az új egyesült baloldali tömörülés első elnökévé választottak. A pártban kezdettől jelen volt a viszálykodás. „Az volt a véleményünk, hogy az egyesülési folyamat túl gyorsan halad. Miller azonban erős egyéniség. Nem nyitott vitát” magyarázta Józef Oleksy, az SLD alelnöke a Dziennik jobboldali napilapnak. Az új párthoz nem csatlakozott két fontos baloldali csoportosulás, a kis Munka Uniója (UP) és a Lengyel Szocialista Párt (PPS). Eleinte telitalálatnak tűnt az egyesülés. Két évvel alapítása után, 2001 őszén az SLD 41 százalékot szerzett a parlamenti választásokon, és átvette a kormányrudat. Miután a szintén baloldali Alek- sander Kwasniewskit 2000-ben másodszor is államfővé választották, a lengyel baloldal kezében összpontosult a politikai hatalom. De az idill nem tartott sokáig. A számtalan korrupciós ügy az SLD kompromittálódását okozta, aminek pártszakadás, majd a 2005-ös választásokon elszenvedett súlyos vereség lett a következménye. Azóta a lengyel baloldal mély válságban van. A baloldali pártok újraegyesítésére tett kísérletek kudarcot vallottak. 2006 szeptemberében, röviddel a helyhatósági választások előtt a szétaprózódott baloldalból kísérletképpen létrejött a Baloldal és Demokraták (LiD) nevű pártszövetség, amelyben az SLD az első hegedűs szerepét játszotta. A 2007 októberi (előre hozott) parlamenti választásokon a LiD 13,2%-ot szerzett, és 53 mandátummal a harmadik legerősebb frakció lett a szejmben. Tavaly áprilisban azonban a LiD szétesett, miután az SLD úgy döntött, kizárja a szövetségből a rendszerváltó baloldali liberálisok alkotta Demokratikus Pártot (PD), a Szabadság Uniója utódpártját. A lengyel baloldal azóta ismét a szétaprózódás állapotában van, és tovább veszített politikai súlyából. Felmérések szerint az SLD támogatottsága 9%-os. Ez az egyetlen baloldali párt, amelynek van esélye a parlamentbejutásra. Miután szakított a Demokratikus Párttal, az SLD baloldali fordulatot hajtott végre. A baloldali retorikához visszatérve próbálja visszaszerezni választóit. Grzegorz Napieralski, akit tavaly május végén a kongresszuson új pártelnökké választottak, az egyik legfőbb szorgalmazója volt az irányváltásnak. Az SLD követelte egy „fehér könyv” összeállítását, amely az állam és a katolikus egyház közötti kapcsolatokat vizsgálná felül. Javasolta az azonos neműek házasságának törvényesíté- sét, a szigorú abortusztörvény enyhítését, a szakszervezetek helyzetének erősítését és egy alkalmazottbarát munkajogi szabályozást. A baloldali fordulat azonban eddig nem hozott sikert. Talán azért, mert a párt túl hosszú ideje mély identitásválságban van. Felmérések szerint az SLD-politikusok és -tagság nagyobb részének liberális vagy konzervatív nézetei vannak. Azt vallják, hogy az államnak nem kell a gazdaságba beavatkoznia, vagy hogy a homoszexualitás nem egyeztethető össze az emberi természettel, ezzel az SLD-tagság egyharmada egyetért, és csaknem felük ellenzi a homoszexuálisok házasságát. Jubileumi ünnepség helyett az SLD április végére szerény konferenciát rendez, amely a lengyel baloldal vívmányait hivatott összefoglalni. Az új elnök, Napieralski keresi a megbékélést azokkal a posztkommunista politikusokkal, akik a párt megújulási kísérletei miatt voltak kénytelenek elhagyni a pártot. Egy asztalhoz ültetik a legfontosabb baloldali politikusokat, Kwasniewskit, Millert és Oleksyt. Bár ezek az emberek új lendületet adhatnaka Baloldali Demokratikus Szövetségnek, rendkívül csekély az esély az igazi sikerre. A legszebb lányok közül választanak feleséget, nagy házakat építtetnek, a legújabb fegyvereik vannak Kalóznak lenni követendő példa MT1-HÁTTÉR „Van pénzük, hatalmuk, napról napra erősebbek - mondja a tengeri haramiákról a BBC riporterének Ab- di Farah Dzsuha, aki a Szomáliái »kalózföld«, Puntland tartomány fővárosában, Garoéban él. - A legszebb lányok közül választanak feleséget, nagy házakat építtetnek maguknak, a legújabb autókon közlekednek, a legújabb fegyvereik vannak. A kalózkodás társadalmilag elfogadott, sót mára követendővé vált” - teszi hozzá. Egy-egy hajóért, amelyet az Ádeni-öbölben a hatalmukba kerítenek, átlag kétmillió dollár váltságdíjat kapnak. Ennek tulajdonítható, hogy jól bánnak túszaikkal. Ennyi pénz nagyon sok egy olyan országban, amelyben 17 éve tart a klánok közti fegyveres konfliktus, és amelyben a lakosság csaknem a fele élelmiszersegélyreszorul. Ahmed Mohammed Ali, a BBC Puntlandba kiküldött riportere szerint soha nem látni, hogy marakodnának, a nagy a jutalom reményében összetartanak. A busás haszon a magyarázata annak is, hogy akcióikat jól megszervezik és jól együttműködnek. Sebesült kalózt ritkán látni Puntlandban, és a BBC riportere nem hallott olyanról a helyi lakosoktól, hogy holttest sodródott volna ki a partra. Ez nagy dolog egy olyan országban, amelyben a klánok szinte mindig harcban álltak egymással. Ezek a körülmények magyarázhatják, hogy az MV Faina ukrán hajó elrablói miért tagadták azokat a jelentéseket, amelyek a köztük kitört, halálos kimenetelű lövöldözésről szóltak. Az MV Fainát egy 62 fős kalózcsapat támadta meg. Mohammed Mohammed, a BBC térségi elemzője szerint az ilyen nagy bandák tagjai általában három foglalkozási csoportra oszthatók: volt halászok, akiket „hadműveleti parancsnokoknak” tekintenek, mert ismerik a tengert, a klánháborúkban edződött milicisták és műszaki emberek, akik értenek a kalózok által használt fejlett technikai eszközökhöz (GPS, műholdas telefon, számítógép, modem fegyverek). A Chatham House brit elemző intézet egyik jelentésében azt írta: a Szomáliái kalózoknak csupán az idén kifizetett váltságdíjak összege meghaladhatja akár a 30 millió dollárt is. Akalózokfegyvereikzömét állítólag Jemenben szerzik be, de vásárolnak Mogadishuban is. Fegyverrendeléskor egy közvetítő „cégen” keresztül előleget adnak valamely mogadishui kereskedőnek. Ezután a fegyvereket leszállítják a lázadóknak, akik annak átvételekor ki- egyenlítikavételárat. Azt mondják, régen gazdag duba- ji üzletemberek adtak kölcsönt a kalózoknak. Ma már az üzletemberek kémek kölcsön a kalózoktól. Ez a sikeres életforma nagyon vonzó a puntlandi fiatalok számára, akik kevéssé reménykedhetnek más „karrierben” a háború dúlta, szegény országban. Ha egy kalóz meggazdagodik, egy második, sót harmadik feleséget is szerez, általában nagyon fiatal és szép nőket valamely szegény, nomád életű klánból. De nem mindenkit nyűgöz le az új Szomáliái elit. „A kalózkodásnak negatív hatása van az életünkre” - panaszkodik Mohammed Haszan ga- roei lakos. A közbiztonság egyre rosszabb, mert százával csatlakoznak a kalózokhoz fegyveresek. A tengeri haramiák miatt drágább az élet Puntlandban, mert „hatalmas mennyiségű amerikai dollárt pumpálnak” a helyi gazdaságba, ami hullámzóvá teszi a dollár és a helyi pénznem árfolyamát - állítja Haszan. A kalózok életvitele is sokakat nyugtalanít. „Terjesztik a kábítószer-fogyasztást, a khat rágását, az alkohol fogyasztását” - mondja Haszan. A khat - Catha edulis - egy Jemenben és Etiópiában őshonos pszichotróp növény, eufórikus és szimpatomimetikus hatásai miatt közkedvelt. A Szomáliái kalózok ilyen nagyfokú sikeressége ugyan új jelenség, de a kalózkodás 10 éve súlyos probléma a közeli vizeken, amióta a Szomáliái halászok tömegesen veszítették el megélhetésüket, mert hagyományos halászati módszereikkel nem tudták felvenni a versenyt azokkal a halászhajókkal, amelyek illegálisan törtek be az ő területeikre, és vonóhálót használtak. Ezért a kalózok nem tekintik magukat kalózoknak, hanem parti őröknek. KOMMENTÁR Obama: a naivitás diadala GÁLZSOLT Az amerikai elnöknek az ellenséges, diktatórikus berendezkedésű országokhoz fűződő kapcsolatok javítására tett kísérletei eleve kudarcra vannak ítélve, s ezzel alighanem ő is tisztában van. Lelkes hívei azonban eléggé naivak ahhoz, hogy elhiggyék, a gesztusok, a diplomáciai tárgyalások és a jóakarat semlegesítheti a tartósan ellentétes érdekeket. Az Obama-tábor - benne nagy számban az elnökért popsztárként rajongók is - úgy véli, hogy a számos országgal hagyományosan rossz és a Bush-érában tovább romló viszonyért Amerikát is jelentős felelősség terheli. Ha tehát az Egyesült Államok új elnöke őszintén „kezet/békejobbot nyújt”, „feltételek nélkül kész tárgyalóasztalhoz ülni”,„levelet ír” vagy „videóüzenetben fordul” az ellenséges országok népéhez és/vagy vezetéséhez, akkor elindíthat egy olyan folyamatot, amelynek vége a kapcsolatok látványos javulása lehet. Megoldódhat a több mint fél évszázada megoldhatatlan izraeli-arab konfliktus, Észak-Korea és Irán lemondhat atomprogramjáról, Kuba demokratizálódhat, meg lehet egyezni a táli- bokkal, szót lehet érteni a zsidókat és a Nyugatot gyűlölő radikális iszlamistákkal. A Barack Obama új stílusába vetett hit csak arról feledkezik meg, hogy a nemes gesztusok és diplomáciai technikák sikeréhez az is kell, hogy a másik fél is érdekelt legyen a viszony javításában - ehhez meg főleg az kell, hogy érdekei ezt kívánják meg. Ezzel el is érkeztünk a legnagyobb buktatóhoz. Az észak-koreai, iráni, kubai vagy venezuelai vezetésnek ugyanis az elsődleges érdeke a hatalom megtartása, az iszlamista fanatikusoknak meg a Nyugat elleni szent háború folytatása. Legyen ez tisztán hideg hatalmi kalkuláció vagy politikai, vallási fanatizmus, esetleg a kettő együttes következménye, a végeredmény ugyanaz: a nyugati világ ellenségeinek nem érdeke az Amerikához fűződő viszonyjavítása. Ennek oka legfőképp az, hogy a demokratikus közösség - beleértve a washingtoni vezetést is - saját elveiből kiindulva partnereitől az emberijogok és a demokratikus játékszabályok legalább részbeni betartatását szokta megkövetelni. Ez az, amitől minden diktátornak borsódzik a háta. Az iráni ajatollahok, Kim Dzsong II, Hugó Chá- vez vagy a Castro fivérek nagyon is jól tudják, hogy a részleges demokratizáció, netalán annak kiterjesztése hatalmuk összeomlásához, legalábbis látványos meggyengüléséhez vezetne. Nekik létérdekük a bármiféle belső, hazai ellenállás elfojtása, akár a legdurvább módszerekkel is. Ezt gyakran meg is teszik, aminek ki kell váltania a demokratikus országok tiltakozását - előbb vagy utóbb az Obama-adminisztrációét is. Itt be is zárult a kör, az amerikai nemtetszést a belügyekbe való beavatkozásnak tekintik, majd jöhet a vád: Obama is olyan, mint Bush, Amerika úgyis imperialista, elnyomó nagyhatalom. A diktatórikus vezetés hatalmát általában külső és belső ellenségek kreálásával és stratégiai zsarolási eszközökkel igyekszik bebetonozni. Az iráni ajatollahok ezért továbbra is rendszeresen uszítani fognak Amerika és Izrael ellen, meg Kim elvtárssal együtt szorgosan dolgoznak az atombombájukon. Obama gesztusaira ellenzéki aktivisták vagy amerikai újságírók letartóztatása, rakéta- kísérletek, urándúsítás, retorikai kirohanások formájában érkezik a kevésbé diplomatikus válasz. Kérdés, milyen következtetést von le ebből Obama támogatóinak tábora. Az egyik lehetőség az, hogy belátják, ha már az általuk rajongásig szeretett új elnöknek sem sikerül áttörést elérni a kapcsolatokban, akkor a másik oldalon van a hiba. Vagy kiábrándulnak Obamából is, és továbbra is naivan hisznek abban, hogy a világ megváltható, s ehhez elég a nyugati országok jóakarata. JEGYZET Mert mindig rohanunk JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem akar ez az írás sem vallomás, sem gyónás lenni, csupán számvetés a történtekkel, amelyek máshogy is megeshettek volna. Nemrég telefonon hívtam egyik tollforgató kollégámat, ügyanis cikket szerettem volna kérni tőle. Igaz, hogy egy éve nemhal- lottam felőle, az utóbbi években nem is nagyon gyakorolta a mesterségét, az állattenyésztésben próbált szerencsét, mégis meglepett, amikor megtudtam, hogy súlyos betegségen esett át, s a halál küszöbéről visszelépve úgy döntött, lassít a tempóján. Az embernek legfontosabb az élete, s idézte kezelőorvosát, aki azzal a tanáccsal búcsúzotteltőlea kórházban, hogy az embernek mindig arra vanideje, amireő maga akarja. S a legfontosabb mégiscsak az élete és a rokonai, barátai. Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor a minap meghalt a nagybátyám, aki már hosszú évek óta szociális otthonban élt. Mivel agglegény volt, s komoly egészségi problémákkal küszködött, évekkel ezelőtt egytólünknem is túl távoli otthonba költözött, ahol rendszeresen meglátogattuk. Ezek a látogatások egészen a haláláig folytatódtak, csupán az utóbbi időben csökkentek. Holott a naptáramban állandóan be volt írva, s még egy esetleges munkalátogatással is összekötöttem, de a végén mindig elhalasztottam a látogatást. Aztán jött a telefon, hogy kórházba került, s legfeljebb egy-két hónapja lehet hátra. Belenéztem a naptáramba, s be is terveztük a családi látogatást vasárnapra, mondván, legalább azon a napon érezze magát családi körben. Reggel jött a telefon a kórházból, hogy váratlanul meghalt, s így már csak a halottasházban láthattam viszont. A temetésen találkoztam néhány rég nem látott rokonnal. S ismét megfogadtam, mától minden másképp lesz. De ekkor elolvastam az e-mailjeimet, belenéztem a naptáramba...
