Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-17 / 88. szám, péntek

14 Ízvilág ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 17. www.ujszo.com Jó, ha tudjuk, hogyan boldoguljunk a konyhában Praktikus tanácsok háziasszonyoknak ÖSSZEFOGLALÓ Konyhakésünk mindig éles le­gyen, így a felvágásnál nem mor­zsolódik a kenyér, a sütemény, min­den munka gyorsabban megy, időt és anyagot takarítunk meg vele. A bizonytalan helyről vásárolt tojásokat ne üssük egymás után tálba, hanem mindegyiket külön- külön egy csésze fölött, nehogy egy rossz elrontsa az összes többit. A hagyma- és halszagot a kézről, a deszkáról, a késről ece­tes-sós vízzel tüntethetjük el. Ne öntsük az ecetet az ételbe soha az üvegből, mindig kanálból, nehogy sokat öntsünk egyszerre. Almát, burgonyát sütő nélkül is süthetünk a tűzhely tetején, lá­bassal lefedve. Ha nagyon erős a hagyma, tisz­títás után a felvágásig tartsuk hi­deg vízben. Nem ég oda a tej, ha a lábast előbb vízzel kiöblítjük. Nyáron a tejet csipetnyi szóda­bikarbónával forraljuk fel, így nem savanyodik hamar. Friss élesztőt eltarthatunk pár napon keresztül, kis pohárba be­nyomva és lefelé fordítva. Az újburgonyát hámozás előtt erősen sózzuk meg, így könnyen lejön a héja. Tűzálló tál helyett erős gránit­tálat is használhatunk. A citrom héját csak gyengén re­szeljük, különben keserű lesz. A reszelt citromhéjat cukorral elkeverve és üvegbe rakva sokáig eltarthatjuk. A citrom is sokáig felhasználha­tó, ha szeletekbe vágjuk, cukorral bőven meghintjük és üvegben le­fedve tartjuk. A kettévágott citromot, ha pár napig el akaijuk termi, mártsuk sóba vagy cukorba, és a vágási fe­lülettel lefelé fordítva tartsuk hi­deg helyen. A vaníliás cukorral a készítmé­nyeket ne főzzük, hanem a főzés után keverjük az anyaghoz. Ha túl sokáig verjük a tejszínha­bot, vaj lesz belőle. A tejszínt felverés előtt 12 órán át tartsuk hűtőben. Forralt tej föléből is lehet verni tejszínt, jól lehűtve. Jobb a hosszúkás, gömb alakú habverő, mint a rugós, mert egyúttal keverhetjük is vele a ha­bos krémeket. 5 dkg kakaót 10 dkg csokoládé­porral helyettesíthetünk, ilyenkor kevesebb vaj és cukor kell. A csokoládét úgy puhítjuk anyagveszteség nélkül, hogy forró vizet öntünk rá, majd pár perc múlva leöntjük róla. A megmaradt tojásfehérje hide­gen tartva napokig eláll. Nem tapad össze a tészta, ha a főzővizébe egy kanál olajat te­szünk. Főzzük a tojásokat sós vízben, könnyebben lejön a héja. Tegyünk a sótartóba pár szem rizst, nem nedvesedik meg a só. Sült, vagy főtt állapotban egya­ránt finomak az ételek, ha fele­részben olajjal, felerészben vajjal készülnek. Ha nem szeretjük az olaj ízét, süssünk ki benne néhány szele­tekre vágott burgonyát, aztán szűrjük le. A csípős ízű juhtúrót fele annyi friss tehéntúróval gyúrjuk össze. A kalácsot csak kihűlve vágjuk fel, vagy ha szükséges, melegített késsel. A húst csendesebben klopfol- hatjuk, ha a deszka alá konyharu­hát teszünk. A savak a zöldségféléket kemé­nyítik, ezért csak egészen puhára főtt állapotban ecetezzük az ételt. A paradicsomot is a már majdnem puha zöldségféléhez, burgonyá­hoz adjuk. A csemegekukoricát forró vízbe tegyük főni, hamarabb lesz kész. A pecsenyezsírral kitűnő rán­tott levest készíthetünk. Nem fröcsköl a zsír, ha egy ke­vés sót teszünk bele. Tojás hiányában megkenhetjük a sütemények tetejét hígított tej­föllel, cukros tejjel, de akár fekete­kávéval is. (ol, jt) EZT JÓL KIFŐZTÜK Alapelem a paradicsom, a paprika Shirt Zsuzsa, Jeruzsálemben élő újságíró „Több mint tíz éve élek Jeru­zsálemben. Nem volt könnyű megbarátkozni az itteni ízekkel, ínyenc szokásokkal. Én in­kább az otthon megta­nult, nagyma­mám által főzött ételeket főzőm, bár meg­próbálom egészségesebbé ten­ni, megkönnyíteni őket. Kevesebb zsiradékkal, több zöldséggel, gyümölccsel készítem az ételt. El­vileg. Vannak olyan bevándorlók, akik 40 év után is csak a hazai ételeket főzik Izraelben, mások az otthonról hozott hagyomá­nyokba egyre inkább beleszövik a helyi ízeket, fűszereket. Pl. meg­jelenik náluk a petrezselyem mellett a kuszbara is. Mindenki más-más mértékben nyitott az új dolgokra, s ennek megfelelően okoz neki nehézséget vagy ép­penséggel örömet és kihívást az új, más dolgok megismerése. Rengeteg friss zöldség és gyümölcs szükségeltetik az izraeli főzéshez. Alapé- j lem a paradicsom, a pap­rika. Nagyon gyakran , szerepel a halak és a ba­romfi is az étlapon. És el- || vileg nincs sertéshús, de persze az, aki azt is szere- '/ ti, beszerezheti a megfe- S lelő nem kóser boltokban. tji Az oroszok egész bolthálóza­tot működtetnek, ahol minden " megtalálható, ami »röfög«. Az it­teni konyha a magyarnál sokkal egészségesebb, ahogy egy nép­szerű tévéműsor címe mondja: fokhagyma, paprika és olívaolaj. Fontos alkotórésze - ahogy azt már említettem - a rengeteg zöldség és gyümölcs, amolyan mindig friss ételekre törekvő me­diterrán konyha, - már ameny- nyiben egységes izraeli konyhá­ról egyáltalán beszélhetünk a rengeteg szerteágazó családi ha­gyomány mellett. Az izraeli konyhában eddig nem találkoz­tam olyan ételekkel, amelyet rö­vid tanulás után ne tudtam volna elkészíteni. Az alapvető minden­napos ételek kis konyhai gyakor­lattal nem okozhatnak nehézsé­get. Ha héberül írták a receptet, akkor meg kell érteni rendesen a szöveget, ami akár évekig is el­tarthat. De ha már búja a nyel­vet, akkor nem túl nagy gyakor­lattal szerintem bárki elkészíthe­ti az Izraelben szokásos fogásokat. Persze vannak olyan tradicionális ételek, mint pl. a gefilte fish (töltött hal), ami soha nem sikerült úgy, mint azé, aki azt az édesanyjától leste el. Van­nak dolgok, amelyeket képtelen­ség receptből megtanulni, látni kell az elkészítés apró trükkjeit, titkait, különben könyvízű lesz a végtermék. Gyermekeim a kinti ételeken nőttek már fel, ezt isme­rik, persze együtt az én ételeim­mel. Egy lélegzetre mondják, hogy kube és palacsinta, csörö- gefánk és szufgania. És hogy mi az én kedvencem? Nagyon szere­tem pl. a kánef nevű arab édessé­get, amit Jeruzsálem óvárosában szoktam beszerezni. Ezt a juh­sajttal, mézzel készült csemegét csakis arab cukrászok készítik különleges sütőkben. Nagyon szeretem még az iraki kubéket, amelyek voltaképpen gombócfé­lék, a marokkói szigart, a tunézi­ai prikaszét, ami mind az izraeli multikulturális konyha szerves részei. Természetesen itt is van olyan étel, amit soha semmi pén­zért nem ennék meg, ez a saksu- ka, nem bírtam megszeretni. Pa­radicsomos-tojásos egytálétel, ami tőlem függetlenül, igen nép­szerű errefelé. Újév kezdetén, ké­szítik a mézes tortát, melyet most az ízvüág olvasóinak ajánlok.” Shiri Zsuzsa lányával Mézes torta Hozzávalók: 3 és fél pohár ré­tesliszt, negyed ká­véskanál só, másfél csomag, sütőpor, 1 kávéskanál szódabikar­bóna, más­fél pohár­nyi tört dió, man­dula vagy mogyoró, 4 tojás, (Képarchívum) negyed pohár cukor, 4 kávéskanál olaj, 2 pohárnyi méz, fél pohár lefőzött kávé. Tehetünk még bele fél kávéskanál fahéjat, negyed kanál szerecsendiót. Elkészítése: Az átszitált lisztet, sót, szódabi­karbónát, fahéjat, szerecsendiót összekeveijük. Másik edénybe bele­tesszük a tojásokat, lassanként a cukrot hozzáadva fölvetjük kemény habbá. Belekeverjük az olajat, a mé­zet és a kávét. Majd összekeveijük a lisztes keverékkel és a diófélékkel. Kikent sütőben megsütjük, (albert) A gefilte fish nevű ételt csak az tudja jól elkészíteni, aki ezt az édesanyjától tanulta IZVILAG A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12,811 08 Bratislava, e-mail: izvilag@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents