Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-17 / 88. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 17. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ LA LIBRE BELGIQUE Franciaajkú belga politikusok nem értenek egyet azzal, hogy Luc Van den Brande volt flamand miniszterelnök legyen az Európa Tanács új főtitkára - írta a La Libre Belgique. A tanács élére várhatóan júniusban választanak új személyt a szeptembertől távozó brit Terry Davies helyére. Van den Brande mellett Eörsi Mátyás (SZDSZ), a volt lengyel miniszterelnök Wlodzimierz Cimo- szewicz és Thorbjöm Jagland korábbi norvég külügyminiszter szerepel ajelöltek névsorában. A brüsszeli lap szerint a tanács egyes franciaajkú belga tagjai azért bírálják Van den Brandét, mert korlátozni kívánta a nemzeti kisebbségi jogok védelméről szóló keretegyezményt, s mert hazájában csupán regionális kormányfő volt, nem szövetségi miniszter. Van den Brande emlékeztetett arra, hogyjelöltségét hivatalosan minden belga politikai párttámogatta, (mti)- Vissza, tizedes úr! Már elfogyott a roncsprémium. (Peter Gossányi rajza Sarkozy offenzív módon ellenfele, a baloldal terepére tör, felismerte, hogy eljött a szabályozás időszaka Hódít a baloldali populizmus Pártállástól függetlenül a kapitalizmus kilengéseinek ostorozásában versengenek az elmúlt hónapokban a francia politikusok. A példa nélküli világgazdasági válságban megvan annak a veszélye, hogy a baloldali radikalizmust nem tudják kordában tartani az azt gerjesztők, élükön Nicolas Sarkozy államfővel - véli a Le Monde című napilap. MTl-HÁTTÉR A mértékadó párizsi újság elemzése szerint a „szélhámos cégvezetők” viselkedését vagy a több tízezer állását elvesztő igazságtalan sorsát a politikusok egy évvel ezelőtt még szó nélkül eltűrték, de a nagyvállalatok igazgatóinak milliós jutalmai és végkielégítései a válság miatti elbocsátási hullám közepette szabályosan érthetetlenné váltak. Hogy ezt a vállalatvezetők nem hajlandók megérteni, az a lap szerint a globalizáció azon „perverz hatásából” fakad, hogy a francia elit egy része elvesztette a nemzeti viszonyítási pontokat és csak világméretekben, az angolszász modell szerint gondolkodik. „Olyan, mintha két, közös érdekek nélküli világ létezne egymás mellett, az összecsapás jelentős kockázatával a válság miatt” - fogalmaz a lap. Ebben a hangulatban a Le Monde szerint a politikusok úgy nyúlnak a baloldali radikalizmushoz, hogy kiszámíthatatlan, képesek lesznek-e kordában tartam az általuk gerjesztett indulatokat vagy pedig azok őket is elsodoiják. Ennek legszembetűnőbb példája az államfő politizálása, aki - felismerve a válság súlyosságát - a kapitalizmus erkölcsössé tételét tűzte zászlajára, s szinte mindennap „kiosztja” valamiért a francia vállalatvezetőket vagy az osztalékok újraelosztására tesz javaslatot. Sarkozy pártja, a jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) pedig törvényjavaslatokat készít elő arra az esetre, ha a vállalkozók maguktól nem teljesítenék az elnök kívánságait. „Olyan ez, mintha a jobboldal hirtelen baloldallá változott volna, hogy Robin Hoodot játsszon” - vélekedik a cikkíró Francoise Fressoz. A Sarkozy-féle radikalizálódás- ban két stratégia keveredik a lap szerint: az államfő offenzív módon ellenfele, a baloldal terepére tör, mert a szocialisták előtt ismerte fel, hogy most a szabályozás időszaka jött el a világban. A másik stratégia azonban inkább védekező magatartás: az elnök túlígérte magát a választási kampányban, és tőle független okok miatt két évvel később képtelen teljesíteni a választási ígéreteket- emlékeztet a lap. A gazdasági növekedés és a javuló vásárlóerő helyett a világméretű recesszió miatt tízezrével megszűnő munkahelyek elvesztését kell Sarkozynek kezelnie. Ha ezt a „hiányt” tudatosítja, a kampányban felépített gondviselő elnök imázsának vége. Ezért Sarkozy inkább úgy tesz, mintha most is kampányidószak lenne és „szómágiával” megjelöli a bűnbakot a tisztességtelen vállalatvezetőkben, az osztalékok újfajta elosztásával a vásárlóerő növekedését ígéri, vagy a munkahelyek megtartásának lehetőségét helyezi kilátásba, amikor egy vállalatvezető túszul ejtésével történő sztrájknál a telephely megmentéséről beszél - hangsúlyozza a Le Monde. A lap szerint a francia politikában a 2007-es elnökválasztási kampányra jellemző populizmus folytatódik a többi volt jelölt, így a baloldali Ségolene Royal és a centrista Francois Bayrou esetében is. Két évvel ezelőtt a szélsőjobboldali szavazók meghódításának köszönhette győzelmét Sarkozy, a jelenlegi válságban viszont „a játék nagyobb rizikóval” jár: míg Royal arról beszél, hogy olyan, mintha monarchia lenne Franciaországban, az államfő jól tudja, hogy a franciák egyszer már lefejezték királyukat- záija írását a Le Monde. GLOSSZA Merjünk őrültek lenni! MOLNÁR IVÁN A szlovák kormány óriási hibát követ el, aminek a következményeit teljes mértékben még nem tudjuk felmérni. Ehéten elfogyott a roncsprémium második fordulójára elkülönített 22,1 millió euró, és a kabinet, tartva magát Robert Fico bejelentéséhez, nem folytatja a lakosság körében rendkívül sikeres autócsereprog- ramot. Teszi ezt, holott Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter is elismerte: a roncsprémium bevezetése a gazdasági válság elleni harc egyik leghatékonyabb eszközének bizonyult. Ajelenle- gi válsághelyzetben nem marad más hátra, minden hazai ágazatnak össze kell fognia, és együttes erővel kell követelniük a roncsprémium további fordulóit. Sót, az összes ágazatra ki kellene terjeszteni. Az autóipar sikerén okulva, a műszaki cikkeket gyártók, a bútoripar és egyéb ágazatok elmúlt hetekben tett javaslatait figyelembe véve, a lapkiadóknak is követelniük kellene egy újságcsereprogram bevezetését. A szociális igazságosság szellemében a lapkiadóknak legalább akkora támogatást kellene kapniuk, mint az autóiparnak, vagyis 55,3 millió eurót. Alapoknál is be kellene vezetni egy felső árhatárt, például 1,5 eurót, hogy a drágább férfimagazinok ne kapjanak állami támogatást. Az új- sághulladék-prémiumhoz bárki hozzájuthatna, aki egy régebbi újságj át leadná a papírhulladékfeldolgozó telepen. Erről a telep igazolást állítana ki, amivel aztán elballaghatnánk a legközelebbi újságárushoz. Tartva magunkat a ' roncsprémium szelleméhez, amelynél a 25 ezer euró felső ár- határnál az ezereurós állami támogatás mellé további ezereurós árkedvezményt adtak az autókereskedők, a legfeljebb 1,5 eurós lapok árához az állam 6 centtel, a kiadók szintén 6 centtel járulnának hozzá. Az újságolvasók ennek köszönhetően minden lapon mintegy 3,60 koronának megfelelő összeget takarítanának meg. Az újságárus ennyivel olcsóbban adná a lapot az igazolást felmutatóknak, később pedig az így összeszedett igazolásokat elkül- dené a kulturális tárcának, amely a támogatásokat fizetné. Az 55,3 millió eurós újsághulla- dék-prémiumnak köszönhetően mintegy 921,6 millió újság eladását lehetne támogatni. A prémiumnak hatalmas szinergiahatása lenne, hiszen a lapok növekvő eladási mutatóinak köszönhetően nagyobb bevételekre tehetne szert a nyomdaipar és a papíripar is, amelyek több ezer embernek adnak munkát. Közvetve jól járna a papíripar beszállítója, az erdővállalat is, amelynek Fico a napokban a túléléshez 100 millió eurós támogatást volt kénytelen megígérni. Az újság- csere-program bevezetése mellett szól az is, hogy ezzel lényegesen több ember olvasna újságot, vagyis nőne az általános műveltség. Az újsághulladék- prémium elutasításával tehát a kormány a nemzet szellemi fel- emelkedését vetné el, amit a nemzeti szocialista elveket valló kabinet nem engedhet meg magának. Legyünk optimisták! Ha kitartóan követeljük az újságcsereprogram bevezetését, pár hét múlva hatalmas sorok kígyózhatnak a papírhulladék-feldolgozó telepek előtt. Ez utóbbiak a válság miatt ugyan hasonló problémákkal küzdenek, mmt az autóbontók, vagyis képtelenek túladni az átvett hulladékon, ám a későbbiekben számukra is elfogadtatnánk valamilyen támogatást. Hogy mindez őrült gondolat? Talán. A roncsprémiumot és az európai politikusok őrült osztogatási rohamait figyelembe véve azonban egy kis őrültséget mi is megengedhetünk magunknak. KOMMENTÁR Csak egy fecske? NAGYANDRÁS Simon Zsolt azon kevés vezető MKP-s politikusok közé tartozott, akik nem valamelyik anyapártban kezdték el karrierjüket a kilencvenes évek elején. A volt mezőgazdasági miniszter a 2002-es választások idején robbant be az elnökségbe és a köztudatba is. Ezért a többséggel szemben Simonban nincs meg az a kódolt vészfék, hogy az MKP-val szemben politizálni eredendő bűn. Szlovákiában az elmúlt tíz év annyira deformálta a magyar politikai gondolkodást, hogy az egypártrendszer a nagy többség számára természetessé vált. Bárki próbálkozott volna bármi újjal, a párton kívül vagy belül, azonnal a magyarság szétverése, képviseletünk eredményességének csökkentése lett volna ellene a vád, s azonnal kicsinálták volna a többiek. Ezért is meg azért is, mert az MKP nyolc éven keresztül kormányon volt, egyetlen szlovákiai magyar politikus sem mert ilyen döntést hozni. Bugár vezetése alatt, de még most sem alakult ki egy igazi frakció, mely a mindenkori pártvezetéssel szemben reális, programban is megjelenő alternatívát tudott vagy akart volna felmutatni. Simon Zsoltnak nem elegendő, hogy az ellenzéki MKP egyszerű képviselője legyen. Ez már pár éve látszik. Ó nem Bugár, Csáky, Duray, A. Nagy, Bárdos nemzedékének tagja; energikusabb, fiatalosabb, aktívabb. Ám nem annyira szervilis a vezetőkkel szemben, mint generációjának többi tagja. Az MKP jelenlegi vezetése az etikai bizottságon keresztül megpróbálta elhallgattatni, ami a legbrutálisabb totalitariánus módszer lett volna a párt történetében. Ebből a szempontból érthető Simon sértődöttsége és elégedetlensége. A párt vezetésének bírálásáért még nem szabadna valakit elnémítani. Ám az etikai ügy nem ezen a héten fejeződött be. Az elmúlt időszakban történnie kellett valami másnak is. Mik azok a gazdasági érdekek, melyeket állítólag Csáky Pálnál előnyt élveznek a párttagság érdekeivel szemben? Kivel akar Simon szövetkezni? Miért nem koordinálta döntését másokkal? Simon Zsolt egyelőre egyedül nem olyan erős, hogy nekimehetne az MKP-nak. S bár a pártban többek sok mindenben egyetértettek vele, sőt ők voltak a párt belső ellenzéke a jelenlegi elnökséggel szemben, a kilépés kamikaze akciónak tűnik. Vajon miért nem lépett ki egyszerre vele még négy-öt képviselő, járási vezető a pártból? A Magyar Koalíció Pártja, de az elődpártok történetében sem volt olyan eset az elmúlt tizenkilenc évben, hogy egy magyar parlamenti képviselő elhagyta volna a frakciót és a pártot. Simon ezzel már beírta magát a történelembe, a kérdés az, hogy elő van-e készítve az út tovább. Talán újra eljött az ideje annak, hogy egy nem feltétlenül etnikai alapú párt jöjjön létre. Egy olyan párt, melyben értelmes szlovákok és magyarok együtt politizáljanak. Simonnak talán körül kellene néznie a szlovák körökben is. Ha van ennyi bátorsága. JEGYZET Egy szál nárcisz PÉTERFl SZONYA Az utóbbi két évben hat 40 és 72 év közötti nőismerósömnél diagnosztizáltak daganatos betegséget. A kezdeti stádium, az aránylag agresszív kemoterápia és sugárkezelés ellenére ketten belehaltak a rákba. A legidősebb - állítják a hozzátartozók - azért, mert kora miatt nem a legkorszerűbb gyógyszerekkel kezelték. Nem hivatalos forrásokból értesültek arról, hogy a méregdrága orvosságokat a fiatalabb betegeknek tartogatják a kórházak, hogy meghosszabbíthassák életüket. Noha az illetékes minisztérium nem adott ilyen utasítást a kórházaknak, számos intézetben íratlan törvény a fiatalabb és az idős páciensek gyógyítása közötti különbség. Anyagi megfontolásból. A daganatos betegek gyógyítására minden ország rengeteget költ, ám minden magára valamit adó állam legfontosabb feladatának a szenvedők életminőségének javítását és a rákkutatás támogatását tartja. Szlovákiában ez másképp működik, a rendszerváltás óta alig volt kormány, amely jelentős összeget fordított volna arra, hogy a kórházak paliatív osztályokat létesíthessenek a magukat ellátni képtelen betegeknek vagy a kutatóintézeteknek. Az utóbbiak nem kaptak megfelelő állami támogatást, holott jelentős nemzetközi sikereket értek el. Magánszemélyek és alapítványok révén, uniós pénzekből próbálnak talpon maradni és segíteni a rászorulókon. A hazai Rákellenes Liga azért szervezi a nárcisz napját, hogy lakossági adományokból segíteni tudja a daganatos betegeket és a rákkutatást. A tavalyi nárcisz napja rekord bevételéből - több mint 24 millió koronából - majd tízmilliót a kórházak felszerelésének, diagnosztikai lehetőségeinek javítására, a korszerű megelőzés feltételeinek megteremtésére osztottak szét. A rák végső stádiumában szenvedők életminőségének és ellátásának javítására több mint hárommillió korona jutott, a tanácsadásra, lakossági tájékoztatásra, a betegek pszi- choszociális támogatására ötmillió. A mai nárcisz napja is egyben az együttérzés napja. Bár sokan a gazdasági válság miatt nehéz helyzetbe kerültek, mégis bízhatnak abban, hogy előbb vagy utóbb ismét talpra állnak. Ám a daganatos betegségben szenvedőknek, sajnos, az állami egészségügyi intézmény- rendszer által nyújtott ellátás mellett egyéb támogatásra is szükségük van. Ezért fontos a nárcisz nap anyagi sikere.
