Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-14 / 85. szám, kedd

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 14. www.ujszo.com RÖVIDEN ____________________ Márai Sándor-emlékműsor Kassa. Április 17-én a Thália Színház Márai stúdiójában Márai Sándorra emlékeznek. Az emlékműsor részeként 20 órakor levetí­tik Sipos József Eszter hagyatéka című magyar filmdrámáját. A ve­títést megelőzően 19 órakor az érdeklődők a film szereplőivel, rendezőjével találkozhatnak. A Márai Sándor regénye alapján 2008-ban készült film főszereplői Nagy-Kálózy Eszter, Cserhalmi György, Törőcsik Mari és Epeijes Károly. Eszter, az önszántából magányosan élő, csinos 50 év körüli hölgy már nem sokat vár az élettől, biztos, nyugodt öregkor előtt áll. Egy nap táviratot kap egyetlen szerelmétől, aki egykor hűtlen volt hozzá. Lajos érkezése a ldsvárosi társaság tagjaiból különböző reakciókat vált ki. Egy do­logban azonban mindenki egyetért: Lajos gazember, (ú) Költészet napi ünnepi est Szene. Április 16-án 18 órakor költészet napi ünnepi estet tar­tanak a Nostalgia étteremben. Az est vendégei Bettes István, Fel­iinger Károly és Tóth Elemér. Az irodalmi találkozón közre­működik Bárdos Ágnes, fellép az Arcok énekegyüttes, (ú) A múzeumok európai éjszakája Párizs. Negyvenegy európai országból 2200 múzeum jelentet­te be részvételét a múzeumok május 16-ára kitűzött ötödik euró­pai éjszakáján, és közülük minden második franciaországi lesz - közölte a francia kulturális minisztérium. A kezdeményezés ma­ga is Franciaországból indult 1999-ben és 2005-ben vált európai megmozdulássá. Tavaly csak Franciaországban másfél millióan éltek a lehetőséggel, hogy a szokottól eltérő esti és éjszakai idő­pontokban ingyen látogathatták a múzeumokat és gyűjtemé­nyeiket. Magyarországon 2003 óta, az év leghosszabb napjához, Szent Iván napjához legközelebb eső szombat éjjel - idén június 20-án - rendezik meg a Múzeumok Éjszakáját. Tavaly mintegy 70 budapesti és 160 vidéki helyszínen várták gazdag múzeumi programok az érdeklődőket, (mti) Magyar képzőművészek közös kiállítása Pozsonyban Övék itt a végtelen tér ELŐZETES Találkozások és ütközések kamarajellegű epizódjainak egymásra épülése Sam Mendes filmje Ha Párizsba befut az álmok hajója Kate Winslet és Leonardo DiCaprio kegyetlen színházat játszik (ČTK/AP-felvétel Pozsony. Két magyarországi és egy szlovákiai magyar képzőmű­vész közös kiállításának ad ott­hont április 16. és 30. között a po­zsonyi Pálffy-palota. Az alkotások a képzőművészeti tér megragadá­sának különböző megközelítési útjait prezentálják. Dobó Krisztina (Magyaror­szág) Doboz-lét című projektjé­ben az objekttel folytat dialógust, amely ebben az esetben egy véletlenszerűen talált doboz, me­lyet a vele való azonosulással a létezés új terébe helyez. Gály Ka­talin (Szlovákia) Unfolding/Ki- bontakozás című installációjában a szimbólumok pozícióival kísér­letezik. A képen kívüli térbe való kibontakoztatásukkal a szimbó­lumok interpretációinak új vilá­gát kínálja fel. Sebők Éva (Ma­gyarország) Mozgások és áram­lások sorozatában a tér végtelen­ségének érzetét kelti. A képek körelemeinek kinetikájával és fényrezonanciáival a vásznon, papíron is túlhaladó létezésük képzetének hatását éri el. A Magyar Köztársaság Kulturá­lis Intézetének társszervezésében megvalósuló kiállítás kurátora Novotny Tihamér művészeti író. A tárlat áprüis 16-án 17 órakor nyílik a Váralja u. 47. szám alatt található Pálffy-palotában. (juk) Miután elcsendesedett a visszhang, melyet a Titanic sikeres filmes katasztrófája keltett, elsimultak a tenger hullámai, s a nagy érzel­meket kavart mozgóképes opus elmerült a filmtörté­netben, annak is a roman­tikus vonulatában, a két fő­szereplőt, Kate Winsletet és Leonardo DiCapriót újra mélyvízbe dobták, Sam Mendes filmjének hősei­ként. TALLÓS1 BÉLA Jól tették, mindketten kitűnő színészek. DiCapriót illetően ter­mészetesen ez nem újság, ezért is kapott jobbnál jobb lehetőségéket Martin Scorsesetől, Ridley Scott- tól és másoktól, ám az opusok, ve­lük együtt DiCaprio alakításai is va­lahogy belesimultak a nagy döm- pingbe, maximum az Oscar-jelölé- sig jutottak el. Talán, mivel a szí­nész valóban nagy volumenű meg- nyüvánulási lehetőségeket kapott, ám azok zöme a kalandra és az erő­szakra, a terrorizmus elleni harcra összpontosítottak - s DiCapriótól inkább a fizikai erőt, a fizikai ma­nőverezést és kevésbé a belső vüá- gokkivetítését kívánta meg. A szabadság útjai lelki vívódás elé állítja a főhőst, illetve a főhősö­ket, mivel DiCaprio (Frank Whe­eler) és Kate Winslet (April Whe­eler) figurája ugyanolyan súllyal viszi a filmet a vállán. DiCaprio pedig hozza a régi jó formáját, olyan lelki erőket szabadít fel eb­ben a kegyetlen játékban, hogy a meglepetés erejével csodálkoztat el: annyi arcát tudja mutatni eb­ben a filmben, mint az előző jó né­hány munkájának talán összessé­gében sem. Ezúttal olyan skáláját prezentálja az ábrázatra ülő lélek változásainak, amely teljességgel kikerekít egy emberöltő ívét: a rá­csodálkozó gyerektől a belefáradt aggastyánig. Kate Winslet drámai energiái feszültséget növelőn so­dornak a tragédia felé. Félő volt, hogy a Titanic lekop- pantását kapja majd a tisztelt né­ző: egy szárba szökkenő, bután bimbódzó és szirmait romantiku­san hajtó - valami miatt tiltott - szerelem történetét, kiszámítható tragikummal. S amikor April nagy várakozással jegyet vált egy óceán­járóra, hogy Amerikából Párizsba költözzenek, óriási csalódást vált ki a film, mivel sejteti, milyen irányt vehetnek az események. S be is indulnak a gondolkodás fo­gaskerekei, vajon volt-e még egy hajó, amely szerencsétlenül járt az óceánon. A szárazföldön mutat azonban sokkal nagyobb tragédiákat a film. Nem hajt olyan látványos fordula­tokat, mint a Titanic, nem kínál olyan filmszerű kalandokat, kasz- kadóri teljesítményekkel kivitele­zett nagy akcióelemeket, olyan pazar látványvüágot, mint ami­lyen mozgalmas kulisszát és me­chanizmusrendszert elvárna az ember egy majd kétórás produkci­ótól. A szabadság útjai csendes mederben csordogál, bár az ener­giákkal így sincs gond. Ezeket a pontosan kidolgozott, már-már sablonszerű karakterek biztosít­ják, s a szükséges töltetet az ideg­szálakat borzoló színészi teljesít­mények adják. Színházi film Sam Mendes alko­tása: külső és belső tereket válta- koztató színpadon is játszódhatna a történet, a központban April és Frank filmtémául választott élet­szeletének kiélezett bemutatásá­val, mintha csak Strindberg vagy Ibsen drámai vénájából fakadná­nak a hősök egymásnak feszülései és összetűzései. Ami abból adódik, hogy beköltöznek egy csodálatos házba a Revolutionary Roadon, ahol mindenki irigykedő bámulat­tal figyeli a beilleszkedésüket. Má­sok ők, mint az amerikai kispolgár. Nem tudni, honnan jöttek, milyen az előéletük, csak az derül ki, hogy mások, szabadabbak, forradalmi­an gondolkodók, akik a szomszé­dokban rokon- vagy ellenszenvet váltanak ki. A szomszéd férfi, aki unalmasan éli napjait felesége mel­lett, elfojtott szerelemtől fűtve les át a sövényen - az ő érzelmeinek prezentálása a film egyik legdomi­nánsabb mellékága. Vagy a gyengeelméjű fiatalember látoga­tása, aki Wheelerék szemébe mondja az igazat. Wheelerék forradalmi hozzáál lása a kisvárosi közegben csak hamar tespedtségbe ülepedni meg, ha nem váltanának jegye egy hajóra, amely a párizsi álomé let felé szeli majd a hullámokat a; óceánon. Találkozások és ütközései kamarajellegű vagy színház megoldásszerű epizódjainak egy másra épülése A szabadság útjai Egy filmre vitt „itt és most” elő adás, amit másodszor talán azér nem néz meg az ember igazából mert elsőre mindent felfedez ben ne, s az mind fájón érinti valóját Ahhoz hatalmas lelki erő kell, hog házi mozin újra és újra átfut tassuk... nem is a sztorit, mert a: nemigen van... Hanem a korhű be rendezésbe ágyazott, feszül dialó gusokkal, keserű iróniával, fáj« humorral átszőtt játékot, amelye filmszalagra rögzített egyszer előadásként nézünk végig. Azt amiért ez a film készült: DiCaprii és Kate Winslet helyzetbe hozását Klasszikus drámai helyzetbe Olyanba, amely mélyen felkavar Mivel A szabadság útjai tartalma mondanivalót hordoz. Milan Lasica és Július Satinský legendás darabja, „monumentális történelmi komédiája" Benkő Géza és Derzsi György előadásában - holnap este Budapesten Barátunk, René - fergeteges komédiázás szlovákul és magyarul MISLAY EDIT Müan Lasica és Július Satinský legendás darabját, a Jozef Ignác Bajza regénye nyomán született Barátunk, René című „monumen­tális történelmi komédiáját” mu­tatta be március végén a szarvasi Cervinus Teátrum. A kultikussá vált eredeti előadás valamennyi alakját Müan Lasica és Július Satinský keltette életre, a Cervi­nus Teátrum előadásában sincs ez másként: Benkő Géza és A Társu­latban népszerűvé vált Derzsi György komédiáznak fergetege­sei a színpadon, Gergely László rendezésében. A Cervinus Teát­rum szlovák nemzetiségi színház, így az előadást ezúttal is két nyelvváltozatban, magyarul és szlovákul állították színpadra. A Barátunk, Renét holnap este Budapesten, a Szlovák Intézetben szlovákul adja elő Benkő Géza és Derzsi György, míg áprüis 16-án és 17-én, azaz csütörtökön és pén­teken 19 órától Komáromban, a RÉV Magyar Kultúra Házában a magyar változatot láthatja a kö­zönség. A vendégszereplés előtt Benkő Gézával beszélgettünk, aki nem csupán egyik főszereplője a Bará­tunk, Renének, hanem más mó­don is köze van ahhoz, hogy a magyar ősbemutató megszüle­tett: a darabot ugyanis ő ültette át magyar nyelvre. Mi ösztönzött arra, hogy le­fordítsd a darabot? Ez egy hatalmas sikerű előadás volt annak idején Pozsonyban, a Štúdio S-ben Müan Lasicával és az azóta sajnos elhunyt Július Satinskýval. Én eleve imádom őket, így amikor kezembe került az a háromkötetes életműkiadás, amelyet Koloman Kertész Bagala jelentetett meg Lasicáékról, s ab­ban elolvastam a Renét - ez 2000-ben történt -, rögtön le is fordítottam az egész darabot. Fel­tett szándékom volt, hogy egyszer majd színpadra állítjuk. Ez egy zseniális regénydramatizáció, hi­szen fantasztikus ötlet egy re­gényt két szereplőre dramatizál­ni, nem beszélve arról, hogy igazi jutalomjáték mindkét színésznek. S mivel a mindenkori hatalomról szól, a diktatúra hétköznapi gya­korlatairól meg arról, hogy senki sem próféta a saját hazájában, mindez ma is nagyon aktuálissá teszi. Egyszerűen meggyőződé­sem volt, hogy megcsináljuk egy­szer. Most érkezett el az ideje. Annak idején láttad a Lasica- Satinský-féle előadást? Sajnos nem. Később azonban kezembe került a darab CD-válto- zata, s amikor Gyurival meghall­gattuk, rájöttünk, hogy az értel­mezést, szöveginterpretációt ille­tően mennyire hasonszőrűén gondolkodunk. Hozzá kell ten­nem, hogy rövidítettem a darabot, a mi előadásunk nem olyan hosszú, mint az eredeti, két és fél óra helyett másfél órás. A magyar változatot természetesen magyar környezetre írtam át, a szlovák verzióban pedig meghagytam a Lasicáék-féle szlovák vonalat. Derzsi Györgyöt elsősorban musicalszínészként, énekesként ismerhette meg a közönség. Ho­gyan került a darabba? Mi már dolgoztunk együtt a Cervinus Teátrumban egy szlovák klasszikus darabban, a Kubo címűben, amelyben ő intézőt ját­szott, én pedig Kubót alakítottam. Gergely László rendezővel úgy gondoltuk, nem követjük a Lasica- Satinský-féle „sovány és kövér színész” tipológiát, így jutott eszünkbe Derzsi Gyuri, aki egy részt fantasztikus komédiás, más részt nagyjából hasonló típusod vagyunk. Tény, hogy ő a próza vi lágába eddig inkább csak epizód szerepek erejéig tett kirándulást Ekkora horderejű szerepe mé; nem volt, nagyon félt tőle, de aztá; hálistennek kiderült, hogy teljese: alaptalanul. Nem volt miért félnie Bátran mondhatom, hogy mind ketten lubickolunk a szerepünk ben. Sót, annyira bejött nekünk közös játék, hogy már tervezzük következő közös előadást. Müan Lasica mit szólt, hozzá hogy megszületett a Barátunk René magyar fordítása? Azzal kommentálta, hogy na gyón keüemesen meglepődön hogy a darabot magyarra fordítói ták, és abszolút áldását adta mir denre, a rövidítésekre is. Ez is na gyón jó érzés. Látta már az előadásotokat? Sajnos még nem. Reményke dünk, hátha sikerül elcsalogai nunk Pestre. De ha ez nem sikerű mindenképpen tervezünk a köze! jövőben egy nagyobb turnét Pc zsonyban és környékén, s akko talán ő is megnézi. (Képarchívum) Benkő Géza és Demi György az előadás egyik jelenetében

Next

/
Thumbnails
Contents