Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-11 / 84. szám, szombat
I HLI mu .. .1 M. U. 1 Ml 111 nil JUJU 11 mil il 1U II Ml 11 I .„.III 16 SzÍNFOLK A rendszerváltáskor újabb törés következett be a csoport életében Az Új Nemzedék népművészeti együttes történetéről SZAKÁL LÁSZLÓ „Az ifjúság nemcsak állapot, hanem elkötelezettség is. Nemcsak ígéret, hanem zálog is. Záloga mindazoknak a reményeknek, sikereknek, történeteknek, amelyek az eljövendő felnőtt életét töltik be, hogy ezernyi sorsból, szívdobbanásból, akarásból megalkossák az élet diadalmas forró egészét.” Ez a Rácz Olivér-idézet indította el az Új Nemzedék krónikáját. Az ifjúsági kultúrcsoportot - ahogy magukat nevezték - 1961 márciusában alapították. A kassai magyar gimnázium diákjai úgy döntöttek, elkezdik gyűjteni és betanulni a néptáncokat. Ebben sokat segített Hemerka Olga zenetanárnő, aki próbálni kezdett a diákokkal az osztályteremben. Később a magyar főiskolások - főleg a Műszaki Egyetem és az Orvosi Egyetem hallgatói - is belestek a próbákra, és szintén kedvet kaptak. így alakult ki a gimnazista lányok és fiúk, valamint a magyar főiskolások csoportja, melyből előbb a néptánccsoport, később az énekkar, az irodalmi színpad és az esztrádcsoport alakult meg. Az intenzív próbák meghozták gyümölcsüket. Az együttes első kassai bemutatkozása 1961. november 30-án sikeres volt. Olgi néni mellett az énekkart Dr. Roskoványi László karnagy segítette, tanította, irányította, az esztrád- csoportnak sokat segített Suba Emil, a bábszínház rendezője. 1962. május 2-án már Somodiban, a járási tánc- és dalünnepélyen is sikerrel léptek fel. A teljes együttes első bemutatkozása 1963. április 28-án volt az akkori Schalkház Szálló nagytermében. Az együttesnek akkor már mintegy 100 tagja volt. 1963. március 2-án bemutatta első műsorát az irodalmi színpad, amellyel részt vett Komáromban a Jókai Napokon, ahol elnyerte a nagydíjat. Következtek a járási tánc- és dalünnepélyek Somodiban, és az Országos Kulturális Ünnepély Gombaszögön. 1963. szeptember 5-én a kassai Amfiteátrumban aratott sikert a csapat, azt a műsort megtekintette Rátonyi Róbert, aki elismerően írt az együttes krónikájába. Az Új Nemzedék második kassai bemutatkozása népművészeti műsorral 1964. május 23-án volt a Schalkház Szálló nagytermében, és nagy sikert aratott. Az előadást megnézte Ádám Jenő zeneszerző is, aki a krónikában nagy sikerű szereplésnek nevezte a műsort. 1969-ben megalakult a Csema- dok Újvárosi Körzeti Szervezete, újra szervezték az Új Nemzedék népi együttest. Először a néptánc- csoport kezdte meg a munkát Stecz László vezetésével, később az énekkar is. Az Újvárosi Nemzeti Bizottság kulturális osztálya biztosította a próbatermeket és támogatta a néptáncegyüttes működését. A néptáncegyüttes próbáit először Stecz László vezette, később Illés Sándor. Újraszerveződött az énekkar is, melyet Havasi József irányított. A népi zenekart Nyíri Béla prímás vezette. 1970-ben a sikeres tájolás után részt vett az Új Nemzedék a járási dal- és táncünnepélyen Somodiban, 1970. június 14-én nagy sikerrel szerepelt az Országos Népművészeti Fesztiválon Zselízen, ahol elnyerte a fesztivál nagydíját, ami további kemény munkára ösztökélte a tagságot. Gombaszögön ugyanebben az évben sikeresen szerepelt az Új Nemzedék, sok műsoros estet adott az együttes a hétvégi tájolások alakalmával a Kassai járás és a Bodrogköz fálvaiban. 1971-73-ban részt vett a járási dal- és táncünnepélyen Somodiban, az Országos Népművészeti Fesztiválon Zselízen és Gombaszögön is. 1974 márciusában az Új Nemzedék - a tánckar, az énekkar és az esztrádcsoport - bemutatkozott új Olga néni műsorával a Thália Színházban. Ugyanebben az évben az Országos Népművészeti Fesztiválon Zselízen ismét elnyerte a fesztivál nagydíját. Sikeresen szerepelt a Jókai Napokon is, Komáromban. Nagyszerű fellépéssorozat következett Magyarországon (Sátoraljaújhelyen, Cigándon), ahol az Új Nemzedék sikeres szereplése jutalmául egy szép kelyhet kapott. Ez a díszes kehely is bizonyítja, hogy a kórus még 1974-ben az Új Nemzedék néven szerepelt. Ezután következett 1974. április 28- án a minősítési díj Sninán, ahol az 1. kategóriába sorolták. Ez adott lehetőséget arra, hogy az együttes részt vegyen a II. Országos Csehszlovákiai Folklórcsoportok döntőjében Poprádon 1974. november 9-10-én. Még a nagykálói fesztiválon 1975. november 2-án is együtt vettünk részt a kórussal, ahol oklevéllel jutalmazták a fellépésünket az V. Kállaikettős Néptáncfesztiválon. Ezután Havasi József és Kolár Péterrel az Új Nemzedék énekkarát 1975 végén átnevezte Csermely névre. 1975. szeptember 12-13-án az együttest meghívták Dolná Lomnára a cseh-morva népművészeti fesztiválra, amelyen szintén nagy sikert aratott. 1976-ban gyakran tájolt az együttes. Lassan megvált a tánckartól Illés Sándor, amiben nagy szerepe volt a Csemadok VB akkori titkárságának. Többen is igyekeztek ezután a tánckaron segíteni, többek között Ádám Csaba volt táncos vagy Péter Zsolt, de ezek csak próbálkozások voltak. Az együttes életében újabb 3-4 év szünet következett. Újabb szereplésre, tehát igazi munkára csak 1981-ben került sor, amikor a tánccsoport próbáit Richtarcsik Mihály koreográfus kezdte el irányítani. Két évvel később a Művészetek Házában lépett fel az Új Nemzedék a Csemadok farsangi bálján. 1983-ban az együttes a zeneiskolában búcsúztatta Hemerka Olgát. Abban az évben az Új Nemzedék részt vett a járási dal és táncünnepélyen Somodiban, szeptemberben fellépett Kassán a Szakszervezetek Házában is, július elején pedig Gombaszögön, az országos kulturális rendezvényen. A táncosokat ekkor már a Csám- borgó zenekar kísérte Kováts Marcel vezetésével. 1984. február 18-án a már szokásos nyitótánc következett a Csemadok farsangi bálján. 1984. március 23-án az Új Nemzedék részt vett a táncegyüttesek táncháztalálkozóján Budapesten a Spotrcsamok- ban. Április 26-án pedig szlovák néptáncegyütesekkel mérte össze tudását. 1986. április 25-én ünnepelte az együttes fennállásának 25. évfordulóját - egy bemutatóval. Ezután többen is próbálkoztak együtt tartam a népi együttest. Még 1986-ban Richtarcsik Mihály koreográfus vezetésével részt vett az Új Nemzedék Gottwladovban egy cseh-morva táncfesztiválon, az év szeptember 8-án elkezdte próbáit a felújított próbateremben. 1989-90-ben, a rendszerváltás idején újabb törés következett, de rövid kihagyás után Pribék Gábor és felesége újból elkezdte a táncpróbákat a fiatalabb korosztállyal a Magyar Közösségi Házban. Sajnos, nem sikerült megtartani a csoportot. A századforduló elején a csoport megszűnt. 1969-ben a néptáncegyüttes kezdte meg a munkát (Képarchívum) ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 11. www.ujszo.com A tökéletesebb tánctudás vágya hozta létre később a nyári tánctáborokat Táncházmozgalom a szlovákiai magyaroknál I. A táncházmozgalom - mondhatjuk nyugodtan - a szlovákiai magyaroknál is gyökeret eresztett és megerősödött. Ezt bizonyítja az évente megrendezett népművészeti, ifjúsági, kulturális fesztiválok és táborok sora, de felidézhetjük a 80-as, 90-es évek tavaszi, nyári, őszi szabadtéri népművészeti rendezvényeket is. TAKÁCS ANDRÁS A táncház ma már jelen van minden jelentősebb kulturális rendezvényen, és fontos szerepet tölt be. Meghonosodott, illetve újra birtokunkba vettük. Kiderült róla, hogy főleg az ifjúság körében olyan népet, nemzetet, nemzetiséget, érdekcsoportot összetartó ereje van, melyet nem lehet semmi mással helyettesítem. Erdélyből indult A táncházak újkori térhódítása Erdélyből, a faluközösségek életéből indult útjára. Ott a XX. század elején a népélet szerves része volt. Nálunk, a Felvidéken is az volt, de a XVIII. század végére az Erdélyben a XX. század közepén újra tért hódító formája megszűnt. A más irányba fejlődő társadalmi, faluközösségi életben életterét vesztette, néprajzi gyűjtőútjaink alkalmával már csak beszéltek róla, pl. Jókán az 1907- ben született Szitás Lajosné Tankó Emerenda 1980-ban úgy emlékezett rá, hogy ősszel, télvíz idején a pásztor lakásán találkozott a fiatalság, és dudára táncoltak egész este, sőt egyes napokon még délután is. Délután, ha volt muzsika, csak úgy odaszaladt, táncolt egyet-kettőt, aztán hazament, elvégezte az esti teendőit, és ment vissza a fiatalok közé táncolni, szórakozni. Erdélyben az egyes magyar tájegységek magyar népcsoportjainál - pl. Széken - a népélet szerves része ma is. Az együttszórakozás módja. A fiatalság mozgás-, zene-, ének- és együttlétigényének kielégítője. Fórum, ahol megismerhették egymást, fórum, ahol életük természetes elemeként megismerkedtek a faluközösség hagyományos dal- és tánckultúrájával, fórum, amely összetartott egy-egy faluközösséget, népcsoportot, nemzetiségi csoportot, nemzedéket. E szokást Erdélyben a II. világháború sem tudta kiszorítani a társadalom életéből, sőt a háború utáni újraéledéskor ez a szokásforma is megerősödött és ma már a természetes jelenléte mellett tudatos fenntartásával is törődnek. Martin, Tímár, Novák és a többiek A hatvanas években kezdett a táncház meghonosodni a magyar- országi kulturális életben. Olyan neves néprajzkutatók, koreográfusok, zenészek fáradoztak a megismertetésével, mint Martin György és az erdélyi Kallós Zoltán néprajzkutató, Tímár Sándor és Novák Ferenc koreográfus, Sebő Ferenc és Halmos Béla népdal- és népzenekutató, Karsai Zsigmond hagyományőrző táncos és még sokan mások. Később az állami művelődéspolitika is elfogadta. Tímár és Sebő Kossuth-díjat is kapott érte. (Sajnos, Martin György, akinek a legnagyobb érdemei vannak ezen a területen is, korai halála miátt e megtisztelésben már nem részesülhetett.) A falukutatók felismerték a táncházban rejlő összetartó erőt és azt, hogy a megváltozott társadalmi életben mennyire tudja szolgálni a hagyományos népi kultúra továbbélteté- sét, beépítését az új életformába, a kultúra nemzeti sajátosságának megerősítését, megtartását. E szellemi értéktöbblet volt az, amit a fiatalság a táncházban felismert, elismert és elsajátításáért sokat tenni, és anyagiakat áldozni is képes volt és képes ma is. A szórakozás nagyon igényes fóruma a táncház. Indulásakor, a fórummal együtt a táncház tartalma is bekerült a magyar néptánc-, népzene- és népdaléletbe. Budapesten és Magyarországon több helyen is a táncház hatására, a szabad tánco- lási formában eleinte uralkodóvá váltak az erdélyi hagyományos táncok, a nagyon igényes, gazdag mozgásanyaggal ellátott, ritmikai- lag erősen aprózott pontozók, legé- nyesek, verbunkosok, a különböző forgatósok, forgók és a párosok, a mai egységes névvel jelölt csárdások. Tehát azok a táncok, melyek a nyolcvanas évek elejéig a tánccsoportok előadásában, csak a színpadra került néptáncokban, csak a színpadi tánckultúrában voltak jelen. Éppen ezért egy aránylag szűk réteg birtokolta őket, illetve birtokolhatta őket. A táncházak újraélesztésével e táncok táncrendi tánccá váltak, és így azok a fiatalok is, akik korábban csak nézőként csodálták a látványos táncokat, de nem éreztek magukban annyi erőt, hogy színpadigényesen el is sajátítsák, most „testközelbe” kerültek vele. A táncházakban a táncokat maguk kedvére, örömére, szórakoztatására tanulják az emberek. Itt a táncok eredeti funkciójukban jelennek meg. A táncházak közönsége nemcsak nézője, hanem aktívélvezője a táncnak, a mozgásnak, a dalnak, a zenének, a táncolásból fakadó belső örömnek. Az igényes táncok elsajátítása a tökéletesebb táncos mozgás kifejlesztését is igényelték és eredményezték. Ezt a kultúrpolitika irányítása is szorgalmazta, de fő szorgalmazói maguk a táncegyüttesek és tánccsoportok lettek - a népi irányzat művelői. E táncos kollektívák, így nevelték ki a támogató törzs- gárdájukat, a „drukker” közönségüket. A fenntartószervük, a kulturális központjuk közönségének állandó magját tartották meg, szoros és állandó élő szálakkal magukhoz kötve a mindenkori tagságukat, és fejlődtek együttesből egészen nagy baráti-családi közösségekké. Nyári tánctáborok A tökéletesebb tánctudás vágya hozta létre később a nyári tánctáborokat. Ma Magyarországon és Erdélyben egy-egy tánctáborban több százan, illetve egy-két ezren is részt vesznek. Erdélyben legnagyobb hírnévnek örvendenek a Kallós Zoltán néprajzkutató örökölt családi birtokán, a saját portáján az erre a célra épített csűrben nyaranta rendezett tánc- és népzenei táborok. Ide a világ minden részéről étkeznek érdeklődők. Ez már nem is tábor, hanem a „néptánc és zenehagyomány nyári egyeteme”. Létrejött egy új, tartalmas formája a szabad idő eltöltésének. Az utóbbi két évtizedben ezrek és ezrek időt és pénzt nem sajnálva, szabadságuk értékes részeként elkönyvelve zarándokolnak a tánctáborokba. Tüdatosan erre az időre tervezik szabadságuk egy részét, és itt a tánctudást elmélyítő, az emberi közösség melegét sugárzó táborokban pihennek, töltődnek fel, erősödnek meg nemzeti tudatukban. Akkora vonzerejük van ezeknek a táboroknak, hogy Japánból, Amerikából, de még Ausztráliából is sokan átvándorolnak értük. A mi, Zselízen, később Nagyfödéme- sen, Gombaszögön, Komáromban stb. rendezett felvidéki egyhetes, tíznapos tánctáborainknak is voltak amerikai, kanadai, japánhoni, németországi (Münchenből egy család: félj, feleség, két gyerek és a nevelő járt éveken keresztül), sőt nagyobb számban magyarországi résztvevői is.
