Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-11 / 84. szám, szombat
14 SzÍNFOLK ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 11. www.ujszo.com A verbunk kialakulása a 18. sz. második felétől nyomon követhető, kiteljesedése a 19. században egybeesik az Európában tapasztalt nemzeti felébredés folyamatával Észak-kisalföldi verbunkok és tanításuk módszertana I. 2007-ben adtam le szakdolgozatomat a Magyar Tánc- művészeti Főiskola néptáncpedagógus-képző tanszékén. Az alábbiakban ebből a dolgozatból olvashatnak egy kivonatot. A helyszűke miatt természetesen csak a fő irányvonalból, mégpedig Észak-Kisalföld területi felosztásának újraértelmezéséről az itt megtalálható verbunkok bemutatásán keresztül. DOBSA TAAAÁS A Kisalföld mint természetföldrajzi és művelődéstörténeti nagytáj fogalma a 18. században alakult ki, mintegy megkülönböztetésként a kárpát-medencei Nagyalföld területétől. A Kisalföld hétezer négyzetkilométernyi, medence jellegű sík vidék, amely kisebb alsó-ausztriai és nyugat-szlovákiai területeket is magában foglal. A kutatások során több könyvben is találkoztam azzal a megállapítással, hogy a Kisalföld északi határa a Duna. Tegyük hozzá, hogy ezek a könyvek nem mind néprajzi témájúak, inkább tájleíró tanulmányok. Ami számomra legmegdöbbentőbb, a magyarországi általános és középiskolás tankönyvekben is így szerepel! Csallóköz - A Duna Pozsony alatti szigetét, illetve szigeteinek sokaságát évszázadokon keresztül Csallóköznek nevezték. Ennek a területnek múltját vizsgálva, az itt lezajló események arról tanúskodnak, hogy ez a terület a történelem során végig, földrajzilag, gazdaságilag, etnikailag és nem utolsósorban nép- rajzüag szerves része volt a Kisalföldnek és az ott lakó magyar lakosságnak.' Csallóközt ma három részre osztjuk: Felső-Csallóköz, Alsó- Csallóköz és a közéjük ékelődő Csilizköz, melyet a Csiliz nevű Du- na-ág hasít ki a szigetből. Ez a ma is élő és használatban lévő tagolás megfelel a régi megyei felosztásnak, mert Csallóköz mai területén egykor három vármegye osztozott. Felső-Csallóköz Pozsony vármegyéhez tartozott, Alsó-Csallóköz Komárom vármegye része volt, Csilizköz pedig Győr vármegyéé volt. E megyék határai az akkori vízrajzi viszonyoknak megfelelően alakultak ki. Fontos, hogy a török a mai Alsó-Csallóköz területéig jutott el. Itt a vizek állították meg. A régi, török előtti településrendszert a Felső- Csallóközben figyelhetjük meg. „Nyárasdon alul a vidék jelleme mindjárt jelentékenyen megváltozik. Kinézése kicsinyben az Alföldéhez hasonló. A sűrűén találkozó falvak helyett itt már csak ritkábban s nagyobb helységeket ér az utas.” írja Ipolyi Amold a Csallóközi úti-képek c. kötetében. Alsó-Csallóköz más jellegét azért is fontos hangsúlyozni, mert néprajzilag már inkább a Komárom környéki falvakkal mutat rokonságot. Nagymegyer és környékétől eltekintve ma is a Komáromi járáshoz tartozik a sziget alsó része. Ezt a területet nemcsak a közigazgatási központ alapján sorolhatjuk egy egységhez, hanem a vásári szokások, sorozás, iskolák miatt is. Minden, ami fontos, Komáromhoz kötötte az itt élő embereket. Természetes tehát, hogy a dallamvilág, táncok, szokások is idomultak egymáshoz. A történeti források említenek egy ún. Vágközt, a 13-14. századig, mely a mai Alsó-Csallóköz területét jelenti. Mátyusföld és Vág-Garam köze - A Vág-Garam köze egy újabb keletű fogalom2 Liszka József a Vág és Garant köze alakban használja, én azonban elfogadom Agócs Gergely érvelését, aki a használatban levő analógiák alapján, pl. Du- na-Tisza köze, a kötőjeles formát ajánlja3. A Vág és Garant közötti nagy kitetjedésű terület megnevezésére nem alakult ki egyetlen történeti vagy népnyelvi kifejezés sem, mert hosszú évszázadok alatt Bars, Esztergom, Komárom és Nyitra megyék osztoztak a terület falvain, a közigazgatás nem vette figyelembe a kulturális összetartozás szempontjait. E mesterséges tagoltság következtében az idők során nem alakult ki a népnyelvben a terület földrajzi elhelyezkedésére utaló általánosan használt név4. A Vág-Garam közét négy altájegy- ségre osztjuk: 1. Érsekújvár és környéke, 2. A Duna, Zsitva, Nyitra által bezárt terület (Komárom környéke), 3. Az Alsó-Garam menti ún. kurtaszoknyás 7 falu területe5, 4. A Vág-Garam közének középső területe. A Vág-Garam köze elnevezés használatát az is indokolja, hogy a néprajzkutatás, ezen belül a népzene-, néptánckutatás egyre több olyan jelenséget tár fel, amely ezen a területen egységesen jelentkezik. Felsó-Csallóközzel ellentétben az Alsó-Csallóközt és a Vág-Garam közét a török alaposan feldúlta és kifosztotta. A térségben a török dúlás nyomán az apró falvak eltűntek. Helyettük viszonylag egységes nagyközségek alakultak ki, ahol főképp mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglakoznak, és nem utolsósorban szőlőtermesztéssel. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a terület folklórját tárgyaló néprajzi munkák egy része megkerülte a közelebbi táji meghatározást és a szóban forgó területet vagy csak egyszerűen a Kisalföld részeként tárgyalta, vagy a szomszédos, Kis-Duna és Vág között elterülő Mátyusföld határát terjesztette ki ide is. Sajnos a Má- tyusföldi népi táncok c. könyv alapján jóhiszeműen oktató néptáncpedagógusok talán nem is tudják, hogy a könyvben szereplő falvak közül egyetlen egy sem tartozik a Mátyusföldhöz, mind a Vág-Garam közén található. A néprajzkutatók megállapították, hogy Mátyusföld inkább Csallóközzel és Szigetközzel alkot egy nagyobb regionális egységet, míg a Vág-Garam köze hagyományos kultúrája inkább átmenetet képez a kisalföldi magyarság és a palócok népi műveltsége között7. A terület megnevezésének kérdéséhez azt is tudni kell, hogy Mátyusföld a történelmi forrásokban, dokumentumokban sem szerepel pontosan meghatározott területként. Eredetileg a 14. században élt trencséni Csák Máté által birtokolt észak-magyarországi hatalmas, több vármegyét magába foglaló területet értettek rajta. Az évszázadok alatt a Mátyusföld területe összeszűkült, mára csak a Vág és a Kis-Duna közötti területet jelenti. Több kutató is összeköti a Mátyusföldet és a Vág-Garam közét, de egyikük sem tudja bizonyítékokkal alátámasztani. Egyetlen ötletem támadt csak, mért terjeszthették ki a Mátyusföldi népi táncok alkotói Mátyusföldet a Vág- Garam közére: mert a 17. században a Komárom megyei református egyházmegyét mátyásföldinek nevezték. Csakhogy, abba beletartozott még Nyitra, Tata is és az egész Szigetköz is!8 A verbunk mint tánctípus - A férfitáncokban gazdag magyar tánckincs új stílusának legkorábbi reprezentatív típusa a verbunk (Martin, 1977,1979)9 A verbunk kialakulása a 18. sz. második felétől nyomon követhető. Kiteljesedése a 19. században egybeesik az Európában tapasztaltnemzeti felébredés folyamatával. Minden bizonnyal két pólusban kell vizsgálnunk a verbunk kialakulását. Először egy természetes folyamat eredményeképpen, a nemzeti zenei stílus nagyobb térhódításának köszönhetően a már akkor kiforrott tánctípusok, mint az ugrós- legényesek, különböző eszközös táncok az új zenére való applikálása következtében. Másodszor ezek új, a régi táncoktól teljesen idegen, a táncmesterek által ldtalált és terjesztett mozgásstruktúrák. Véleményem szerint mindkét út együtt érvényesült. Hiszen voltak olyan községek ahová a verbunkos zene eljutott, de a tánc már nem, így az ott élők formálták a táncot. A 19. századra a verbunk elnyeri végső formáját, jellegzetes jegyeit. A verbunk megnevezéseiből sok mindenre következtethetünk. „A Szigetközben és Csallóközben pedig tovább élt a verbunk névadásában a 17. századi történeti gyakorlat, s az egyes kísérődallamok és ezekhez kapcsolódó táncok egy-egy kiemelkedő zenész vagy táncos nevét őrzik (Sallai verbunk, Bertáké verbunk, Bársony verbunk, Madarász Ignác verbunkja).”10 A verbunknak két funkciója volt. Egyik, mikor a férfiak bemutató jelleggel, vagy a saját kedvükre táncolják, ilyenkor nem követi páros tánc. Rendszerint akkor kerül erre sor, amikor a nők már vagy még nincsenek jelen. Gyakoribb szerepevolta páros tánc kezdése. Szünetek után a fiúk verbunkolva vonultak be a terembe, kb. 20-30 percnyi táncolás után, kis szünetet tartva hívták az oldalt feszülten várakozó lányokat táncba. A friss csárdás és a verbunk szoros összetartozását mutalja a verbunkcsár- dás elnevezés is." ♦ Tejfalun három filmes gyűjtés volt (1970-ben, 2x1972-ben) ezek közül két film maradt épen. Az itt található verbunk motivikailag megegyezik a halászi Bertóké ver- bunkkal. ♦ Nádszegen Végvári Rezső leírása alapján, mely elég pontos, nádszegi egyes verbunk néven közli a helyi verbunk leírását. A leírás megfelel a jókai,Jfertóké” verbunk leírásának. ♦ A Dunaszerdehely környéki Vá- sárúton táncolják a Madarász Ignác verbunkját, melyet a filmen Madarász László táncol (csak névrokon). Sajnos, nem maradt fenn olyan pompájában, mint szigetközi rokona. Zenéjük a friss részben azonos. A másik. Dunaszerdahely környéki falu Vámosfalu, itt Bársony verbunk néven, és kicsit eltérő szerkezettel táncolták a verbunkot. A Bársony verbunknak ismerünk csoportos és szólóban járt formáját is. A csoportban járt tánc annak előtte kötött lehetett. A filmezéskor a táncosok már öregek voltak és csak halványan emlékeztek a kötött sorokra. A friss része viszont teljesen improvizatív. 1 Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, 1989,7.old. 2 Liszka József: Szlovákiai magyarok néprajza 232. old. 3 Agócs-Gombai: Kürti bandák 9. old. 4 Agócs-Gombai: Kürti bandák 9. old. 5Kéménd, Bény, Garampáld, Kő- hídgyarmat, Kiagyarmat, Bart, és Csókás Ferenc elmondása alapján Kicsind 6 Martin-Takács: Mátyusföldi népi táncok 7 Liszka József: Szlovákia magyarok néprajza 235. old. 8 Mátyusföld n 21-22. old. 9 Lányi-Pesovár-Martin: A körver- bunk 10 Pesovár Ernő: A magyar nép tánckultúrája 1983 nMéryné Tóth Margit: Tardos- kedd tánchagyománya Megj. Új Mindenes Gyűjtemény 140. old.
