Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-11 / 84. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 11. www.ujszo.com A gyökér fáradhatatlan kitartása, elképesztő képessége táplálékot teremteni, ellenállni a rothadásnak, csodával határos jelenség, mely magában hordja a reményt Kyra Műnk Matuštíková: Hommage Radnóti Miklós Kyra Matuštíková itt látható művei eredetileg egy multimediális projekt keretében kerültek bemutatásra 2002-ben a somorjai At Home Galériában. Multimediális jellegét akkor a zenével, vetített képpel, fotókkal és mozgásművészettel összekötött festőművészet adta. K1SS-SZEAAÁN ZSÓFIA Ma itt az eredeti projektet vetítés formájában ismerhetjük meg a megnyitó után. A rövid film a festményeken kívül az akkori megnyitó táncimprovizációját is bemutatja. Kyra Matuštíková azok közé a művészek közé tartozik, akiket már alkotómunkájuk kezdetétől foglalkoztatta a szimbólum, a jel, az allegória világa, s ezzel együtt a kultúrák mélyebb összefüggései, jelentései. Már 1995-ben és 1997-ben is rendezett kiállítást Jelek címmel, s egyértelművé vált, hogy a jelekké sűrűsödött jelentések, tartalmak adják művészetének fő vonulatát. Bár ezek a tartalmak nem minden esetben azonosíthatóak vagy értelmezhetőek mindenki számára egyértelműen - hiszen többnyire természeti formákba visszanyúló absztrakt nyelvezettel dolgozik - szín- és formaviláguk intuitív módon is rámutat azok lényegéverse allegória, egy összetett költői kép, mely - teljesen leegyszerűsítve - a költő, a költői én lelkivilágát fejezi ki, és a világhoz való viszonyát. Ahogyan Radnóti viszonyul a gyökérhez és azonosul a gyökérrel, olyan viszonyban áll Kyra Matuštíková a verssel, mindenekelőtt jelentésével. A gyökér (a fa) csupán egy a számtalan szimbólum közül, amelyek segítségével az emberek valamilyen formában - szóban, képben - művészileg megfogalmazzák gondolataikat az életről, halálról, a világ történéseiről, a világegyetemről, tulajdonképpen mindenről, amin keresztül megtapasztalják életüket. A fa, az életfa a világ legnagyobb vallásaiban is meghatározó szerepet töltött be, illetve nyert fejlődése folyamán. Ezeket a szimbólumokat, amelyek különböző kultúrákban és korokban is hasonló jelentéssel bírnak, Jung óta archetípusnak mondjuk. Kétségtelen, hogy a gyökér, a fát tápláló alapfeltétel is ezek közé tartozik. A gyökér fáradhatatlan kitartása, állandó munkája, betont törő ereje, elképesztő képessége esőből és földből táplálékot teremteni, ellenállni a férgeknek és a rothadásnak, csodával határos jelenség, mely magában hordja a reményt, hisz „az álma hófehér” (Radnóti). Ez az erő, ez az összetett, bonyolult szövevény láthatatlan, hisz a föld alatt él (de végül is fontosabb, mint a lombkorona), s mind a versben, mind Kyra Matuštíková festményeiben alászállunk mi is meglátni a lényeget. A képekben - akárcsak a felhőkben az égen - ezernyi forma rejlik, s elég egy tengerszemnyi kristálytisztaság vagy a kőtábla ívei, hogy a gyökér összefonódott karjai életet adó testi, lelki és szellemi fészek maradjon. Hogy mennyire meghatározó és elterjedt képről van szó, mutatja egy skandináv mondakör is. Nem véletlen éppen most és éppen itt ez a példa, hiszen Kyra Matuštíková évek óta Skandináviához kötődik. A skandináv monda szerint a világ közepén állt Yggdrasil, az Ygg otthonát adó kőrisfa, amelynek növekedésétől és termékenységétől függött a kilenc világ. A fát három gyökér táplálta: az első leért az óriások földjéig, a második a kilenc világ legaljáig, a harmadik az istenek városáig (tehát az istenek élete is ettől a fától függött!). Ám a világfa is ki volt téve a viszontagságoknak: nap mint nap Nidhoggr, a sárkány és kisebb kígyók rágcsálták a gyökereit, kecskék ha- rapdálták leveleit és ágait. így mindennap locsolták Yggdrasilt szent tavacskából származó vízzel, hogy életben tartsák a fát. Kívánom, hogy legyen ilyen tavunk. (Elhangzott április 4-én, a kiállítás megnyitóján, Pozsonyban, az MKK1 székházában. Megtekinthető május 7-ig) Pillanatkép a kiállításmegnyitóról. Krasztev Päer, az MKKI igazgatója, Kiss-Szemán Zsófia és Kyra Műnk Matuštíková (Juhász Katalin felvétele) re. (De mint közismert, a szimbólumok fő ereje abban rejlik, hogy olyan közös nyelvet formálnak, amelyet a legtöbb ember megért.) Kyra Matuštíková festményeit Radnóti Miklós Gyökér című verse inspirálta, illetve Radnóti versei, sorsa, végzete. Hangsúlyozom, inspirálta, ugyanis nem illusztrációról van szó, hanem teljes értékű interpretációról, amelyben a művész azonosul a megfogalmazott jelentéssel, élethelyzettel és ezt saját művészi eszközeivel és gondolatmenetével újrafogalmazza, illetve megfogalmazza. Radnóti Gyökér című KÖNYV A SZALONBAN A kultúraközi párbeszéd kreatív példája CSANDA GÁBOR i Zostavil i / Szerkesztette Judit Görözdi Gabriela Magová \ ■ ► Tvorivosť literárnej recepcie Az irodalmi recepció kreativitása Ústav svetovq literatúry SAV Veda Nem szokványos, sajnos, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok, ezen belül is a kulturális és irodalmi együttgondolkodás közös kétnyelvű kiadványokban jelenítődjenek meg s kerüljenek a szélesebb nyilvánosság elé. Inkább azt lehet megállapítani, hogy az ilyen könyvek gyakorisága és száma egészen elenyésző, s ezek jószerével egy- egy tudományos műhely vagy felsőoktatási intézmény ügyévé lettek, amiként egyébként maga a kétnyelvűség is. Már csak ezért is tartható kuriózumnak a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének a közelmúltban megjelent kötete, mely Görözdi Judit és Gabriela Magová kiváló összeállításának és szerkesztésének köszönhetően az összehasonlító irodalomtudomány legújabb, szlovák és magyar kutatási területeit fogjaössze. A Tvorivosť literárnej recepcie - Az irodalmi recepció kreativitása című 284 oldalas publikáció egy az intézet által Karol Tomiš szervezte (azonos nevű) szimpózium tanulmányait adja közre, szorosan kötve a két akadémia, a szlovák és a magyar közti korábbi irodalomtudományi konferenciákra. A tanulmányokat a kötet szlovákul, majd magyarul tartalmazza, lényegében tehát tükörkönyvként, a végén egymásfél oldalas angol nyelvű összefoglalókkal, melyeket - s ez már több, mint ami egy üyesfajta kiadványtól elvárható - igen hasznos és pontos névmutató követ. A pontosság egyébként is erénye a műnek: nemcsak vüágos, jól áttekinthető és szerkezetében következetes, hanem hibátlan is. A dolgozatokat három nagyobb tárgykörbe sorolja, ezek a következők: Az irodalmi recepció kreativitása, Műfordítás és Az irodalomtudomány elmúlt fél évszázada. Az első blokkot Ján Koška dolgozata indítja (Az egymással kapcsolatban álló irodalmak alkotóképessége), ez a Dionýz Ďurišin- és a Rudolf Chmel-féle iskola néhány hozadé- kát taglalja. Ide soroltatott Libuša Vajdová tanulmánya is (A fordítás mint a kultúrához való viszony próbaköve), mely a román irodalomnak a szlovák irodalomban és kultúrában betöltött helyét térképezi föl; továbbá Szüi József tanulmánya (Az angol-amerikai modernség magyarországi befogadásának kezdetei): ennek mind elméleti számvetése (a befogadás mint elért állapot), mind konkrét példái (Ezra Pound és T. S. Eliot fogadtatása a magyar irodalomban) számos poétikai és hatástörténeti szemponttal gyarapítják a nyuga- tosok (Tóth Arpád, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Vas István, de főként Babits) fordításgyakorlatát. Róbert Gáfrik egy merőben speciális hatástörténeti esettanulmánnyal szerepel a kötetben (Az indiai filozófia hatása Ján Maliarik munkásságára) ; ebben kibontakozik a polihisztor és a keleti szellemiség felé tájékozódó lelkész Maliarik eszmevüá- ga, kultúrák iránti fogékonysága, kevéssé ismert, ám annál érdekesebb irodalmi munkássága. Marcela Mikulová is konkrét, szűkén körülhatárolható témát dolgoz fel (Terézia Vansová, Božena Ném- cová és a kései biedermeier koncepciója), mely a két életmű recepciójának kritikáját is magában foglalja. Az első tömböt Timotej Kubiš tanulmánya (Az I. szovjet írókongresszus hatása Pasztemak költészetének recepciójára Szlovákiában) zárja, ez részben - természetesen - a költő cseh hatástörténetét is magában foglalja; az 1934. évi írókongresszus (Majakovszkijjal szemben) Paszternákot emelte pi- edesztálra, műveinek szlovák fordításaihoz (Jesenský, Poničan és Novomeský) ez adta az impulzust, valamint a korábbi cseh Paszter- nak-fordítások. A Műfordítás című blokk három dolgozatot tartalmaz: Mária Kusá Szlovák fordításelméleti megközelítések címmel a fordításirodalom- világirodalom kommunikációs modell szlovák történeti áttekintését adja, a kultúraformálás térségi adottságainak és szükségleteinek fényében. Kappanyos András (Naiv és szubverzív: a fordítás határai) a fordítás (pontosabban a szó szerin- tiség) mulatságos esetein (produktív és hibás példáin) illusztrálja az eredeti szöveg és környezete értelmezési stratégiáit. Ferenczi László esszéje a gyakorló műfordító és az elméleti szakember szempontjait fűzi egybe arról, hogy a világirodalom (a fordítandó szöveg) értelmezése során nagy súllyal esnek latba a fordító nyelvi-kulturális kompetenciái, sőt maga a célnyelv és célirodalom kulturális szocializáltsága. Az irodalomtudomány elmúlt félszázada című elméleti részt Bojtár Endre tanulmánya nyitja (Egy regionális irodalomtörténet múltja, jelene és...), mely a közép- kelet-(dél-) európai térség összehasonlító irodalomtörténeti monográfiáinak, munkáinak esélyeit latolgatja. Szorosan kötődik ehhez Berkes Tamás dolgozata (A középeurópai komparatisztika Magyarországon. Összefoglaló megállapítások), mely a rendszerváltásig számított öt-hat évtized irodalomközi irányvonalait, szemléleti változásait vázolja, különös tekintettel a régió szlavisztikai kutatásainak termékenyítő hatására. Balogh Magdolna (A szocreál újabb recepciója a közép-európai irodalomtudományban) tanulmánya, noha zárlatában idézi a Danilo Kiš-taná- csot („A szocialista realizmus említésekor minden további beszélgetést rekessz bel”) az átideologizált kultúramodell (a totalitárius nyelv, a valósághű ábrázolás, a haladásgondolat stb.) nemzeti irodalmi példákkal illusztrált keresztmetszetét rajzolja fel, tanulmányköteteket, tankönyveket és irodalom- történeteket beszéltetve. Veres András tanulmánya (Irodalomelmélet Magyarországon 1945 és 1990 között) érthetően szintén csak vázlat, a meghatározó iskolák és elméletek rövid, értékelő áttekintésével szolgál, s jellegéből adódóan épp azzal a korszakkal nem foglalkozik, amikor is az irodalom- elmélet Magyarországon szélesebb körben is polgáijogot nyert. A blokkot két színes, adalékszerű tanulmány záija: Adam Bžoché (A pszichoanalízis a szlovák irodalomtudományban) és Ladislav Franeké (Az irodalomköziség a tudomány és művészet szimbiózisában). Bžoch számba veszi a vonatkozó szlovák alapműveket, valamint a pszichoanalízissel és Freud hatásával foglalkozó irodalomtudósokat (Mikón, Popovičon, Čepanon át Mikuláig), azokat tehát, akik a pszichoanalízis örökségét hatékonyan alkalmazták a szlovák irodalomtudományban. Franek a bako- ši-mikói-popoviči vonalon halad, s a gyakorlat (a szlovák lírafordítás) és az elmélet (a szlovák poétikaielméleti diszciplínák) történeti egybeesését vagy széttartását vizsgálja. „Végül is éppen Szlovákiában kell folyamatosan a szemünk előtt tartani azt a tényt, hogy a kritikai elemzések többsége a szlovák műfordítók (gyakran egyben írók vagy költők) gyakorlatából indul ki, s állandó tétjük saját hipotézise- ikigazolása”-állapítjameg. A fenti, ismertető jellegű sorokból nyüvánvaló, hogy a tanulmánykötet az említett témákban érdekelt szakma számára született, a kérdéskörök átmérőiből pedig az sem kevésbé kétséges, hogy megcélzott olvasói alatt az irodalomtudomány nagyon széles körét kell értenünk. Mindenképp olyan kiadványról van tehát szó, melynek kreatív recepciója teljességgel indokolt. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
