Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-11 / 84. szám, szombat

4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 11. www.ujszo.com KOMMENTÁR Hajrá, Moszy! KISS TIBOR NOÉ Bizonyára mindenki hallott arról, hogy kedden nevezik ki Magyaror­szág miniszterelnökének Bajnai Gordont. Ajól értesültek már azt a viccet is ismerik, miszerint ezzel az EU-ban egyszerre két B. Gordon miniszterelnök lesz (a másik Gordon Brown, az Egyesült Királyság­ból). Talán arról is hallottak, hogy a pesti metró építése ismét leállt, a francia alagútépítók egyszerűen hazamentek a Gellért térről. Leg­alább csend van Budán. Pesten nincs, egy kerülettel odébb zajlik az élet. Ezúttal az kavar viharokat, hogy bár Lipcsei Péter kiheverte sé­rülését, az „angol” még a keretbe sem teszi be a FerencvárosiToma Club legendáját. Nemhogy a kezdőbe. Ehhez képest szinte semmiség, hogy az általános ombudsman egy nyilatkozatban a „cigánybűnözők profiljáról” beszélt. Szabó Máté előbb megerősítette a Figyelőnetnek adott nyilatkozatát, majd a til­takozások hatására visszavonta azt. Úgy tűnik, Magyarországon már senki sem tudja, hogy akkor cigánybűnözés az van-e vagy nincs-e. Még az ombudsman sem, aki a témában ejtett tánclépéseivel ko­molytalanná tette magát. Afrikában viszont komoly a helyzet. A BBC szerint a spanyol kormány várhatóan menedékjogot ad egyMoszynevűl8évesbenini férfinek, akire hazájában valószínűleghalál vár. Hogy mi Moszy bűne? Moszy albínónakszületett, márpedig Afrikábannembíijáka„fehéreket”. Tavaly a BBC egyik riportere üzletasszonynak álcázta magát és tan­zániai sámánokat keresett fel azzal a kéréssel, hogy tegyék őt gaz­daggá. Asámánok2000dollárért olyanelixírtkínáltakneki, ami al­bínó emberek végtagjaiból, véréből és hajából készült. Tanzániában tavaly 40 albínót öltek meg, Beninben 10-et. Magyarország mégis jó hely, Bajnaival és az intemacionáléval, cigánybűnözéssel és cigánybűnözés nélkül. Örüljünk ennek. És drukkoljunkMoszynak. JEGYZET jövök, mindig felidézi a halot­takkal kapcsolatos emlékeit. Mivel a szappanoperák általá­ban délután kezdődnek, dél­előtt többször elmegy a faluban található két boltba, és alig vár­ja, hogy valaki megálljon vele egy szóra. Ebből az egyszóból sokszor órákig tartó beszélgetés lesz. Az sem érdekli, hogy ugyanazt a témát naponta akár többször elragozzák. Nemrég, amikor az egyik barátom nálunk vendégeskedett, őttraktálta élményeivel és a múltból vett történeteivel. Mivel többnyire egyedül van otthon, állatokat gyűjtött maga köré, beszélget velük. Korán reggel kel, hogy kutyáit és macskáit megetesse, s együtt szomorkodik a háziálla­tokkal, ha valami bajuk van, nem esznek rendesen. A minap ij edten hívott, hogy a vemhes kecske nem eszik, leesett a lábá­ról. Kihívtuk az állatorvost, a kecske a gyógyszereknek kö­szönhetően jobban lett, meg is ellett, de az egyik gida megsíny­lette a korai világrajövetelt. Lát­szott, hogy nem fog felépülni, de anyám még cumisüveget is vett, így próbálta etetni a sze­rencsétlenjószágot. Még akkor is öntötte belé a tejet, amikor az már alig adott életjelt, s ott pusztult el a kezei között. Anyám az emlékeiből él JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Amikor fiatal volt, s tehette, vet­te az útitáskáját és világot lá­tott. Nem érdekelte különöseb­ben, hogy ez a világ véget ért a szocialista blokk határainál. A kollégái, hisz csak egyszerű gyári munkás volt, szinte cso­dálva néztek rá, de féltették is, hogy olyan helyekre is eluta­zott, ahol még a nyelvet sem bír­ta. Aztán férjhez ment, jöttünk mi, gyerekek, az utazások idő­vel kiszorultak az életéből. Csak a könyvek maradtak, Jókai, Mikszáth és Berkesi összes művét begyűjtötte és kívülről fújta. Ekkor még divat volt a ro­koni kapcsolatok ápolása is. Nem csak vendégségkor, ha­nem úgy általában. Néha felke­rekedett, egy-egy távolabb élő rokonunkat vagy volt kolléga­nőjét is meglátogatta. Később jöttek az unokák, s mivel meg­romlott a látása, maradt a tele­vízió és a mexikói szappanope­rák, amelyeket csak egy-egy temetés kedvéért mulasztott el. Nincs olyan temetés, amelyre ne menne el, este, amikor haza­FIGYELŐ Szeptemberig tart a válság? Szeptemberben véget érhet a recesszió az Egyesült Államok­ban, ami komoly hatással van az egész világgazdaságra. Azon­ban a szakértők szerint a jövő év közepéig biztosan nem nő olyan erősen az amerikai gazdaság, hogy ne nőjön tovább a munka- nélküliek száma. A Wall Street Journal által megkérdezett elemzők azzal számolnak, hogy az amerikai hazai össztermék (GDP) az idei első negyedévben 5%-kal, a másodikban 1,8%-kal csökken éves szinten. Egy mér­sékelt, 0,4%-os növekedésnek a harmadik negyedévig nincs esé­lye a szakértők szerint. A tavalyi utolsó negyedévben a GDP 6,3%-kal esett. A megkérdezett 53 szakértő véleményének az átlaga szerint a recesszió szep­temberben ér véget. A múlt hó­napban a szakértők ezt még ok­tóberre várták. Az amerikai gazdasági visszaesés kezdete óta most először fordult elő, hogy az elemzők nem tolták ki a recesszió végének az időpont­ját. A szakértők továbbra is bo­rúlátóan vélekednek a munka- nélküliség várható alakulása kapcsán. Csupán 12%-uk szá­mít arra, hogy már idén csökken a munkanélküliségi ráta.- Behálóznám ezt a kis húsvéti sonkát. (Peter Gossónyi karikatúrája FIGYELŐ Turkálóba járnak a magyarok A gazdasági válság miatt megnőtt a kereslet a használt ruhák iránt Magyarországon - úja a Napi Gazdaság. Míg korábban tíz megkérdezett vásárló közül hét nyilatko­zott úgy, hogy nem venne használt ruhát, ma már csak négy. A növekvő kereslet mi­att a cégek sorra nyitják új áruházaikat, sőt már túlkíná­lat van. A megkérdezett ke­reskedők a lapnak elmond­ták, a magyar vevők igénye­sek, lényegében csak alig használt, szinte kizárólag Angliából származó ruhákat vásárolnak. A cégek a rosz- szabb minőségű termékeket Romániában, sőt Afrikában értékesítik. Gond azzal adódhat, hogy Angliában is válság van, s így ott is tovább hordják a ruhákat, (mti) HÉT¥ÉG(R)E Roncspolitikusok, válságrigmusok Szépen zárult zöld csütör­tök: piros lapot kapott Ma­rian Janušek építésügyi miniszter. S1DÓ H. ZOLTÁN A nem túl épületes produkciót nyújtó tárcavezető hétfőn még mi­niszterként meglocsolhatja pártfo­gója, Ján Slota nejét, kedden vi­szont már közemberként járulhat hozzá Szlovákia mielőbbi fellendü­léséhez. Az autóipar fellendítését hivatott roncsprémium program- jánaksikereláttán bevezethetnénk a roncspolitikus-programot is. Bi­zonyos feltételeken nem is kellene változtatni, például megszabhat­nánk: 10 év intenzív használat után cseréljük le a népéért fáradó köz­szereplőt, aki méltányosságból nem a hulladékban, hanem valami­lyen alapítványi vagy felügyelő bi­zottsági székben végezné. Persze, ez csak álom, hiszen például a már 20 éve döntően önmagáért fáradó Ivan Gašparovičot sem sikerült a süllyesztőbe küldeni - hiába, a la­kosság jelentős része „márkahű”. Ellenben Ján Slota szeszélyeinek csendes végrehajtóját, Marian Ja­nušek építésügyi minisztert jócs­kán a képzeletbeli 10 éves élettar­tam előtt menesztik. Az más kér­dés, hogy esetében a roncsprémi­um ára nem 1000 vagy 2000 euró, hanem bizony 120 millió euró volt - ennyibe kerül nekünk egy részre- hajlóan knrt és csupán faliújságon tálalt versenypályázat. Hogy ne le­gyünk részrehajlók, az ellenzéki oldalon is volna kit szimbolikusan bezúzni. A két kormányzati ciklus alatt elhasználódott pártok tábo­rából végre előkerült egy viszony­lag új arc, Iveta Radičová, aki az el­nökválasztáson közel 1 millió sza­vazatot gyűjtött be. A szavazatma­ximalizálásra már képtelen Mi­kuláš Dzurinda mégsem akaija át­adni a pártelnöki kormánybotot Radičovának. A derék „biciklista” még mindig görcsösen teker, de már nem húznak úgy a fogaskere­kek - így fennáll a veszély, hogy a 2010-es parlamenti választásokon az SDKÚ prémiuma a roncsolódás lesz. Márpedig új erő kell a vezető ellenzéki párt élére, hiszen az új­ságírók kekeckedése miatt a biz­tonsági tanács összehívásával fe­nyegető Robert Ficóval egyelőre senki sem bír elbánni. Ha csak a mé­lyülő válság, a növekvő munkanél­küliség, a kényszerű takarékossági intézkedések sora nem zsugorítja össze hívei táborát. A krízis ma már annyira hétköz­napjaink részévé vált, hogy nem lenne meglepő, ha a közbeszédbe is bekerülnének a világgazdaság gör­csös rángásával kapcsolatos kifeje­zések. Példának okáért egy kézen­fekvő hasonlat: „Drága vagy, mint egy bankmentő csomag.” Vagy egy mélyebb közgazdasági ismereteket felvillantó: „Akkorát estem, mint egy tőzsdeindex.” Esetleg egy mél­tán elítélendő, de napjaink aktuali­tását híven tükröző óhaj: „Roncs­prémium keretében éltes nejem lecserélem.” Ennél tovább talán ne is menjünk. Viszont jön a húsvét, az unos-untig ismert bökversek, a ra­kott krumpliban kikötő kemény to­jások és a faliszekrények mélyéről előbányászott pumpás parfümök napja. Az egyik magyar hírportál meghirdette a gazdasági válsággal kapcsolatos locsolóversek pályáza­tát. Bizony, unalmas már a „Kis kertben jártam, piros rózsát láttam” kezdetűt felmondani az aj­tófélfának dőlve, ezért íme, néhány tovább csiszolandó zsenge locsoló­vers az omladozó Wall Street által ihletve: „Válság ide, válság oda, meglocsollak, most vagy soha!” Esetleg kis kertben jártam aktuali­zált változata: „Világgazdaságban jártam, recessziót találtam. Csak nem akar elmúlni, szabad-e locsolni?” „Fájni fog a megszorítás, idén nem lesz hímes tojás. Lesz he­lyette jó mély krízis, minek kölni, jó a víz is.” És végül: „Bukott bróker­ként egy utolsót locsolok, tojás he­lyett toxikus értékpapírt is elfogadok.” Na, ezen még dolgozni kell, így hát várjuk a kihordott, to­vábbcsiszolt verziókat! A kárpátaljai szlovák katolikusoknak van szlovák püspökük, a szlovákiai magyaroknak nem lehet Katolikus (szlovák) üdvözlettel KÖVESDl KÁROLY „A Szlovák Püspökkari Konfe­rencia először szlovák, aztán katolikus.” - olvasható az Új Szó honlapján egy frappáns olvasói vé­lemény a hú kapcsán, amely arról tudósított, hogy František Tondra, a Szlovák Püspökkari Konferencia elnöke válaszolt a felvidéki magyar katolikus papok és hívek új egy­házmegyei beosztását sérelmező és egy magyar püspök kinevezését (ismételten) felvető levelére. A vá­laszlevél, amelyet tekinthetnénk akár a szlovákiai magyar katolikus híveknek szánt húsvéti „üdvöz­letnek” is, kurta és lekezelő. A tény­állást „alaposan” kimerítő, a meg­szólítást és az aláírást leszámítva három mondatos levél a következő: „A Nyílt levél tisztelt aláírói! A Szlovák Püspökkari Konferen­cia Központi Titkárságán folytatott megbeszélést követően, amelyre a 25 000 magyar hívő aláírásának át­adása alkalmából került sor, a 2008. szeptember 18-án keltezett levelük tartalmát ismertettem a Szlovák Püspökkari Konferencia 61. együttes ülésén. A püspökök természetesnek tartják, hogy biz­tosítani kell a nemzeti kisebbségek minőségi szinten végzett lelkipász­tori gondozását, beleértve a katoli­kus magyar kisebbségét is. A püs­pökök megállapították, hogy en­nek a lelkipásztori gondozásnak a konkrét megoldása az adott egy­házkormányzati területért felelős megyéspüspök teljes joghatósága alá tartozik. Katolikus üdvözlettel: Mons. František Tondra, a Szlovák Püspökkari Konferencia elnöke.” Mint tudjuk, tavaly év elején hir­dették ki a szlovákiai katolikus egyház legfelsőbb képviselői a ró­mai katolikus egyházmegyék át­szervezését, amelynek lényege, hogy a katolikus egyház Szlovákiá­ban már nyolc egyházmegyére osz­lik az eddigi hat helyett. Az egy­házmegyék felosztására beadott javaslattal, amelyet Rudolf Baláž besztercebányai megyéspüspök dolgozott ki, minden megyéspüs­pök egyetértett, majd a tervezettel a Püspöki Kongregáció foglalko­zott a Vatikánban. A pápa döntését tavaly február közepén jelentette be Jozef Tomko bíboros. Ezzel, úgy látszik, sajnálatos véget ért a Komáromi Imana­pokban testet öltött erőfeszítés, melyet a magyar hívek (az MKP támogatásával) fejtettek ki közel két évtizeden keresztül azért, hogy a szlovákiai magyar katoli­kusok magyar főpásztort kapja­nak. A szlovák klérus által történel­minek nevezett lépés nagy felhábo­rodást váltott ki a mintegy négy- százezer szlovákiai magyar katoli­kus hívő körében, akik joggal érez­hetnek hasonlóan, mint a cikk ele­jén idézett levélíró. A2008 február­ja előtt 4 egyházmegye területén élő magyar katolikusokat az új fel­osztás 6 egyházmégyére szórta szét. A döntésnél ugyanis az állami közigazgatáshoz hasonlóan úgy ál­lapították meg az egyházmegyei határokat, hogy a magyar hívek mindenütt kisebbségbe kerülje­nek. A Pozsonyi érsekségbe került a somotjai és a szenei esperesi kerü­let, míg az ipolysági és a nagykür­tösi a besztercebányai püspökség­hez. A nagyszombati egyházme­gyében jelentős maradt a magyar katolikusok száma: itt maradt a dunaszerdahelyi, a galántai, a vág- sellyei, a komáromi és az ógyallai esperesség, de itt is a szlovák espe­resi kerületek kerültek többségbe. A nyitrai püspökséghez eddig mindössze néhány zoboralji ma­gyar egyházközség tartozott, ta­valy oda csatolták az érsekújvári, a párkányi és a zselízi esperesség magyar plébániáit, ahol azóta a húsz százalékot sem éri el a magyar hívek száma. A tavalyi bejelentéssel egy idő­ben a Szlovák Püspökkari Konfe­rencia nyilatkozatot adott ki a pa­pok és a hívek részére, amelyben hálára buzdította őket az új egy­házmegyei elrendezés kapcsán. Hála helyett 25 000 magyar hívó, katolikus pap és 25 magyar szerve­zet nyűt levelet fogalmazott, és ag­gályainak adott hangot. Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak annyit, hogy például a kárpátaljai szlovák katolikusoknak van szlovák püspö­kük, de a Romániában, Szerbiában és Ukrajnában élő magyar katoli­kus kisebbségnek is van magyar nemzetiségű püspöke, mi több, a szlovákiai roma katolikus kisebb­ségnek szintén van megbízott püs­pöke. Csak a szlovákiai magyarok­nak nem lehet. Kedves szlovákiai magyar katolikusok, minden sértő felhang nélkül: lehet, hogy eljött a reformáció ideje?

Next

/
Thumbnails
Contents