Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)
2009-04-09 / 83. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 9. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ La LIBRE BELGIQUE Nem biztos, hogy Bajnai Gordon kormánya kitart a 2010-es választásokig - írta a La Libre Belgique belga lap. Christine Dupré közép-európai tudósító úgy ítélte meg, Bajnai „elképesztően hasonlít” elődjére, csak az eddigi gazdasági miniszter még elkötelezettebb híve a liberalizmusnak. De a lakosság már belefásult a hithű liberalizmussal politizáló baloldalba - vélte a szerző, utalva arra, hogy közvélemény-kutatások szerint a választók 60%-a a Fideszre szándékozik szavazni. Megemlítette, Bajnai nem tervez német vagy francia mintájú gazdaságélénkítő programot, az a hitvallása, hogy megszorításokkal kell ellenőrzés alá vonni a helyzetet, (mti)- Mi történt, képviselő úr, hogy a választói régiójában jár? Elromlott a navigálója? (Peter Gossónyi rajza) A konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét az egykori NSZK-ban vezették be 1949-ben Német gyökerű indítvány A konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét elsőként a hajdani Német Szövetségi Köztársaságban vezették be 1949-ben, mégpedig a Weimari Köztársaság rossz tapasztalatai alapján. Ezt a megoldást vette át 1990-ben az új magyar alkotmányos rendszer is. MT1-HÁTTÉR Az intézkedés Németországban mindenekelőtt a kormányozható- ság fenntartását célozta. Hogy elkerüljék azt: a több pártból álló parlament úgy buktathassa meg a kancellárt, illetve a kormányt, hogy azzal egy időben nem képes új kancellárt választani. Az alkotmány értelmében az indítvány határozati javaslat formájában az új kormányfőjelölt megnevezésével együtt nyújtható be, aki a javaslat megszavazásával egyben megválasztott új kancellárnak számít. Németországban ez eddig egy alkalommal történt meg, 1982 októberében, amikor a benyújtott indítvány következtében a konzervatív Helmut Kohlt választották kancellárnak a szociáldemokrata Helmut Schmidthelyett. A konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásához Németországban a képviselők legkevesebb egynegyedének támogatása szükséges. Tehát minimum 153 képviselő felkéri a szövetségi államfőt a hivatalban levő kancellár felmentésére, egyben pedig indítványozzák: a bizalmatlansági indítvány megszavazása után az elnök az általuk javasolt jelöltet nevezze ki kancellárnak. A bizalmatlansági indítvány sikeréhez abszolút többség szükséges, ami a jelenlegi parlamenti viszonyok ismeretében minimum 306 képviselő támogatását jelenti. A Bundestag- képviselókszáma 612. A német rendszer szakértők szerint a legszigorúbb, azt célozva, hogy ne lehessen állandóan miniszterelnököt buktatgatni új kormányfőjelölése nélkül. Az egykori Weimari Köztársaság nemzetgyűlése által 1919-ben elfogadott akkori alkotmány még az úgynevezett destruktív bizalmatlansági indítvány rendszerét tartalmazta. Lehetővé tette a szövetségi kancellár és miniszterek lemon- datását, ha a parlamenti többség kinyilvánította bizalmatlanságát, de új kancellárt, illetve kormányt egy időben nem kellett választani. Akkoriban többször buktattak meg kancellárokat, illetve kormányokat, de hosszabb ideig tartó kormányválság alakult ki. Az 1949-ben elfogadott új alkotmány mindenekelőtt ezen kívánt változtatni. A konstruktív bizalmatlansági indítvány alkalmazására „élesben” a legszemléletesebb példát Németországban az 1982-es Helmut Schmidt-Helmut Kohl kancellárcsere jelentette. Az SPD és az FDP közötti heves koalíciós viták és mindenekelőtt gazdasági nézeteltérések után az akkori szociáldemokrata-liberális koalíció kisebbik tagja titokban megegyezett az ellenzéki CDU-val a konstruktív bizal- madansági indítvány benyújtásában. Az FDP miniszterei kiléptek a kormányból, s 1982. szeptember 28-án közösen nyújtották be az indítványt Helmut Schmidt és az SPD ellen, s egyben a CDU elnökét, Helmut Kohlt javasolták új kancellárnak. A szavazásra a szükséges 48 órás határidő lejárta után 1982. október 1-jén került sor, s Kohl 256, azaz a szükségesnél 7-tel több szavazatot szerzett. Mindez a hatalmon levő kancellár - és a nagyobbik kormánypárt, azaz az SPD - akarata ellenére történt, annak benyújtását nem a kormánypárt, hanem az ellenzékkezdeményezte. A választói legitimitási kérdést megoldandó, Kohl nem sokkal később egy vitatott lépést tett, bizalmi szavazást kért maga ellen. 1982. december 17-én formálisan megvonták a bizalmat az új kancellártól. Karl Carstens akkori szövetségi elnök hosszú gondolkodás után feloszlatta a Bundestagot, s 1983 tavaszára új választásokat írt ki, amelyek nem változtattak a hatalmiviszonyokon. A németországi konstruktív bizalmatlansági indítványra egy másik példaként szolgált az 1972-es eset. 1972 áprilisában az akkori CDU/CSU ellenzék, minthogy elutasította a keleti szerződéseket, konstruktív bizalmadansági indítványt nyújtott be a Willy Brandt vezette akkori szociáldemokrata-liberális kormány ellen, s kormányfőnek a CDU elnökét, Rainer Barzelt jelölte. Barzel azonban a szükséges 249 szavazat helyett csak 247-et kapott, pártjának két képviselője ellene szavazott. Jogi szakértők szerint a konstruktív bizalmadansági indítvány rendszere nagy hatással volt Németország háború utáni történetének alakulására. KÉZ,IRAT Ünnepváró MIKLÓSI PÉTER Deréksajtótörténészeka megmondhatói, hogy DeákFerenc kora óta-legalábbisígyünnepektá- ján - a politika megtanulta az ü- lemszabályt: hagyta a tollforgató- kat kedvükre véleményt mondani a hangulatukban különböző, ám évrőlévremégiscsaksotjázóhús- vétokon. A múlt század első harmadában ígytettpéldáulKrúdyis, aki 1927húsvétjánkissé rezignálton emlékezett arra a korszakra, midőn azembereketnema vérmes politika, hanem az ünnepnapi mondanivalókérdekeltékvalá- különösképpen az álmok és élmé- nyekmesélgetése... Napjaink krónikásának ehhez csupán annyit illendő hozzáfűznie, hogy a húsvét talán még ma is egyike ama ritka, Krúdyvalszólva, örömösnapok- nak, amikorvalamiképpenbiza- kodóbbá válik az ember. Afeltá- madás gondolatkörénekigézeté- ben bízni kezd egyjobbjövő eljöttében, amikormegintvisszatémek a köznapi élet apró, de nélkülözhe- tetíen örömei és az embernek nem kell újra megújra, szinte naponta megtagadnia önmagát, emberi méltóságát, munkája értékét, tisztességes megélhetésénekjutal- mát. Estalánabbanszinténigaza van a szepességi Podolinban is otthonosan mozgó örökpesti Szind- bádnak, hogy ilyenkor kezd hinni az ember a feltámadás csodájában, az új életben! Bár az is igaz, hogy a feltámadásnak nemcsak örömei s reményei lehetnek, hanem bizonyos értelemben kockázatai is. Példa erre ama szegény kocsis különös esete, akitTamásiÁronjó- voltából ismerünk. Ezaderékhaj- tó, a püspök úrnál egész életében robotoló szegényember abban bízott eleitől fogva, hogy majd a másvilágon bizton igazság lesz. Aztán meghalt, eltemették, feltámadt az ítélet napján fiával együtt, de ugyancsak meghökkent, amikor akkurátus angyalokcím és rang szerint sorba állították a tolongó népet, mondván: ez rendszeretőfeltámadás. Szegény öregnekmeg is magyarázta az egyik kardoskodó angyal, hogy neki, kocsis előélete miatt, a sorvégén kell állnia, mert előbb a püspök urakés a nagyvilági uraságok mennekki a kapun; ugyanis nem lehet mindjárt az első napon ezt az új világot felforgatni. Én csak azért említem Krúdy örö- mös napjainak reményét és Tamá- si Áron szomorkás igazságát, mert a mi generációnk, legalábbis itt a Tátra és a Duna között, pár hónap híján két évtizede tapossa egymást abban a csalékony reményben, hogy ha nem is az ígéret földjére, de legalább a közelébe eljuthatunk. A’89-es rendszerváltás utáni huszadüt tavaszon mégis egyre több asztalnál teszik fel a kérdést a családok: megéri-easokküszkö- dés, van-e értelmük a gyötrelmeknek, megjutalmazza-e valaha az idő a fáradságunkat, valóban révbe jut-e valahára is ez az ország? A holtpontról való elmozdulás ténye tagadhatatlan, ám a valós célok elérése, sajnos, mégodébbvan. Mert ténynektény: ’89 előtt arról álmodott a család, hogy szabadon utazgathasson Bécstól Stockholmig; a gazda pedig arról merengett, hogy egyszer talán visszakapja a földjét, s akkoriban még azt mondogatta: ha újra lenne magánbirtok, kezet fogna az úristennel. Nos, e vágyak teljesültek, de miközben lerohant bennünket a fogyasztásra ösztönző vüág, egyhamar az is kiderült, hogy ez csak akülszín; hogyabelbecsdolgai- ban az idő is megtréfált bennünket. A demokrácia tanulóéveit azzal töltöttük, hogy pörlekedtünk, hogy sűrűn magyaráztuk tegnapi bizonyítványunkat. Ki hitelesen, ki kevésbé - miközben a bizonytalankodásokkal együtt járó következményekkel elérkeztünk a szikárjelen idejű mába. Napjaink ellentmondásos alapélménye, hogy a múlttól már elszakadtunk, de a jövendőbe csak a remények, a feltámadás hétköznapjainak igézetében kapaszkodhatunk. Ha még sok húsvéton mulasztjuk el ezt az esélyt, félő, hogy sokáig olyan pangó csendesség lesz köröttünk, mint nagypénteken a mészárszékben. KOMMENTÁR Kijózanodás MAL1NÁK ISTVÁN Már csak az utca embere sztárolja Európában Obamát, a politikai elit nem, az amerikai elnöknek a személyével kapcsolatos kezdeti eufóriát a kedden véget ért nyolcnapos tengerentúli turnéjával sikerült eloszlatnia. Azért jött Európába, hogy eltüntesse azokat a törésvonalakat, amelyek az öreg kontinens és Amerika között keletkeztek a Bush-adminisztráció alatt, s helyettük újak jelentek meg. Kezdődött ez már a G20 csúcson azzal a válságkezelési koncepcióval, amit Topolánek cseh kormányfő a pokolba vezető útként jellemzett, majd Törökország uniós tagságának támogatásával tetőzött. Az egyhetes csúcsdömpingnek és az egész cirkusznak, ami körülötte zajlott, egyetlen igazi hőse volt: Anders Fogh Rasmussen eddigi dán kormányfő. Benne volt a pakliban, hogyaNATOazúj főtitkár személyét illetően épp olyan elvtelenül enged a török zsarolásnak, mint az ukrán és grúz tagság ügyében az orosznak. Szerencsére nem így történt. Rasmussen lesz a szövetség új főtitkára - a törökök amerikai nyomásra nem vétóztak. Adán kormányfőben volt annyi karakánság, hogy elmenjen Isztambulba. És ahelyett, hogy bocsánatot kért volna a Moham- med-karikatúrákért, kioktatta az ankarai vezetést: a karikatúrák közlése igenis beletartozik a sajtó- és szólásszabadság fogalmába, a cenzúra bevezetése, ahogy Törökország és az iszlám vüág szeretné, összeegyeztethetetlen a demokráciával. Azzal az értékrenddel, amelyet Európának és minden NATO-tagnak, így Törökországnak is vallania kellene. Brüsszeli források szerint biztosan hatással lesz a török-uniós tárgyalásokra is az, ahogyan Ankara viselkedett ebben az ügyben. Ekkor jött Obama, aki a NATO-csúcson is, meg utána Prágában, az EU-USÄ csúcsértekezleten is kiállt Törökország uniós tagsága mellett. Ebben egyedül a britek támogatták, a franciák rögtön és látványosan elutasították. Sarkozy számára a török EU-tagság nem fogadható el, maximum valamiféle különleges partneri viszonyt tud elképzelni Törökország és az unió között. Igazán érdekes a német reagálás volt. Merkel látványosan haUga- tott, konzervatív politikustársai pedig olyan dühödten bírálták az EU ügyeibe érzéketlenül beavatkozó amerikai elnököt- Bush szintén ezt tette -, hogy az már a német elemzőket is meglepte. Még a szociáldemokrata Steinmeier külügyminiszter is visszafogta magát, pedig pártja eddig támogatta a török uniós tagságot. Bernd Posselt, a CSU EP-képviselóje azt mondta, az amerikai elnök az európaiak rovására akarta díjazni Ankarát, és azt ajánlotta Obamá- nak, vegye fel Törökországot az USA „51. szövetségi áüamának”. Talán a legnagyobb csalódást Csehországban okozta Obama. A Mladá fronta Dnes például egy szövetséges állammal szembeni arroganciának minősítette, hogy Obama figyelmen kívül hagyta, müyen súlyos belpolitikai vitákat, válságos helyzeteket, társadalmi megosztottságot okozott az amerikai radar ügye. Mindezek után nem volt hajlandó egyértelműen állást foglalni a rakétavédelem kérdésében, csak ködösített. A lap szerint Obama nagyon határozatlan ember benyomását keltette, aki csupán a szavakkal tud zsonglőrködni. És egyenesen sértőnek tartják a csehek, hogy kétnapos prágai látogatása alatt nem volt hajlandó válaszolni az újságírók kérdéseire, egyszer tartott egy sajtótájékoztatót, de csak tíz kiválasztott ember számára, ignorálvaatöbbi-minimumfélezer-újságírót. FIGYELŐ Elodázott katasztrófa Elodázott katasztrófa címmel budapesti elemzésben foglalkozott a magyarországi belpolitikai helyzettel a Frankfurter Aügeme- ine Zeitung. A konzervatív német napilap tudósítója, Reinhard Olt megállapította, hogy a magyar szocialistákra az új vezetés alatt sem vár semmi jó. Beszámolt a konstruktív bizalmatlansági indítványról, Bajnai Gordon várható megválasztásáról. Úgy ítélte meg: a gazdasági válság Gyur- csányt lemondásra kényszerítette, de a távozó kormányfő nem adott fel minden ellenőrzést, Bajnai ugyanis szoros bizalmasa. A szocialistákat Gyurcsány távozása nem mentesíti valamennyi gond alól - írta Olt, idézve a budapesti Nézőpont Intézet politológusát, aki szerint a párt élén végrehajtott változással az MSZP „csak befagyasztotta, de nem oldotta meg” konfliktusait. Bajnai miniszterelnök-jelöltté választását szükségmegoldásnak nevezte, emlékeztetve, hogy a szocialista párt kongresszusa előtti, kaotikus héten 18 jelölt neve merült fel. A szocialisták és a liberálisok végül a közvélemény-kutatási adatok miatt lettek fegyelmezettebbek - vélte, utalva arra: ha a közeljövőben tartanák a parlamenti választást, a szocialistáknak attól keüene tartaniuk, hogy mandátumaik felét elveszítik, a liberálisoknak attól, hogy nem érik el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt. Bajnai is kételkedik abban, hogy a két párt közötti megegyezés húsvét utánra is fennmarad. Ezért mindkét párt frakciójától írásban kérte annak megerősítését, hogy nemcsak a kormányfők megválasztásakor, hanem a takarékossági intézkedésekről tartandó szavazások során is támogatják ót. Olt ismertette Bajnai „válságcsomagját”, beszámolt a Hősök terei tüntetésről, ami „ízelítő” volt azokból a felzúdulásokból, amelyeket a takarékossági program kiválthat. A liberálisok drágán megfizettetik, hogy Bajnainak szüksége van támogatásukra. Fodor Gábor közölte, biztosítani kívánják, hogy az új kormány csakszakértói lehet. Bajnai a szocialisták egyetlen kabinettagját sem tarthatná meg, ami a szocialista képviselőknek nincs ínyére. A lakosság eüenezni fogja a takarékossági csomagot, s hogy Baj- nainak engedményeket keü tennie az SZDSZ liberális klientúrájának, a szocialisták helyzetét aligha javítja. Utóbbiak mérsékelt várakozásait jelzi, hogy nemegy új generáció kerül hatalomra, hanem az öt évvel ezelőtt általa háttérbe szorított pártelit tér vissza az MSZP élére - véle- kedettReinhardOlt. (mti)
