Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-08 / 82. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 8. Szülőföldünk 13 Anyalai „Pepes" Sándor, a híres cigányprímás, 82 évesen is aktívan zenél A hírnév kötelez (A szerző felvétele) „Mindig és mindenütt igyekeztem a legjobb tudá­som szerint helytállni, hi­szen a hírnév kötelez. Ze­nész családból származom, édesapám és nagyapám is zenéléssel foglalkozott. Édesapám a környék leg­ismertebb prímása volt.” GULYÁS ZSUZSANNA Anyalai „Pepes” Sándor neve nemcsak Párkányban és környé­kén cseng ismerősen, hanem egész Dél-Szlovákiában, sőt kül­földön is. 2006-ban a Szlovák Köztársaság ezüstplakettjével tüntették ki. A 82 éves cigányprímás korát meghazudtoló vitalitással és tett- rekészséggel, derűsen éli hétköz­napjait, és tesz eleget a különböző felkéréseknek. Szinte minden hétvégére jut egy-egy fellépés. „Soha nem voltam szabadságon, mindig szolgálatban vagyok. De nem panaszkodom, hiszen szere­tek zenélni, erre tettem fel az éle­tem. Zenekarommal egyetemben szeretek mulatni, ezért a mulatta- tás is megy. Szíwel-lélekkel ját­szunk, és ha a vendég úgy kívánja, rögtönzünk” - sorolta vidáman, mikor arról kérdeztem, hogy a gazdasági válság szele elérte-e őket is. A zenéléssel korán, négyéves Több mint ezer nótát rejt a vonó Mestetséjek,] mestetek Jövö héten Bott Frigyes borászt mutatjuk be. korában kezdett foglalkozni. Hét­évesen már apja zenekarában muzsikált. Rengeteg magyar és szlovák nótát ismert meg a kör­nyéket járva. Ennek akkor vette legnagyobb hasznát, amikor a második világháború alatt fogoly­táborba került. „A nyilasok össze­szedtek a faluban minden leven­tét, engem is elvittek. Ha nem le­venteként, akkor cigányságom miatt kerültem volna transzport­ba. Buchenwaldban, Dachauban és Birkenauban megjártam a pok­lok poklát. Ott is és később Mün­chenben is folyton zenélnem kel­lett. Már Érsekújvárban az állo­máson kiválasztott a transport- führer” - emlékezett vissza élete legnehezebb és legszomorúbb időszakára Sanyi bácsi. „Az egészben csak az volt a jó, hogy megtanultam németül és angolul. Beszélek franciául is, ami sokat segített, amikor külföl­dön zenéltünk vagy egy-egy ran­gosabb fellépés alkalmával kel­lett intézkednem. Cigányprímás­nak lenni elkötelezettség. Nem­csak a hallgatókkal, hanem a ze­nésztársakkal szemben is. Gon­doskodni kell arról, hogy folyto­nosan legyen munka, hiszen ez jelenti számunkra a kenyeret. Szerencsére sok felkérést ka­punk. Játszunk lakodalmakban, temetéseken, bálokban, nótaes­teken, születésnapokon is. Le­gyen az egy aprócska tanyán vagy egy világvárosban, egyre megy” - vázolta a mesterségével járó kötelezettségeket. Édesapja halála után 1950-ben vette át a zenekar vezetését. Eb­ben az évben ismerte meg felesé­gét is. Öt lányuk született. „Sze­rencsére van utánpódás, hiszen amellett, hogy a lányaim is mu­zsikálnak, unokáim is folytatják a hagyományt. Vannak közöttük hegedűművészek is, Laci a 100 tagú cigányzenekarban játszott. Egyik vejem a mai napig tagja az együttesnek” - mondta büszkén Sanyi bácsi. Élete egyik legnagyobb meg­tiszteltetésének tartja, hogy Ull- mann báró lányának lakodalmá­ban is ők húzhatták a talpaláva- lót. „Itt, a bélai kastélyban történt meg velem egy érdekes dolog, amire mindig mosolyogva gondo­lok vissza. Rajtunk kívül még két zenekar játszott a lagziban. Az egyik a Gipsy Kings, a másik a Flamenco volt. Ez utóbbi vezető­jének nagyon tetszett a zenénk, szóba elegyedtünk. Először ango­lul beszélgettünk, majd meg­egyeztünk abban, hogy németül könnyebben menne a társalgás. Már jó ideje diskuráltunk, amikor kiderült, hogy a kolléga kolozs­vári. Nem magyar véledenül? - kérdeztem. De! - válaszolta ne­vetve. így aztán természetesen magyarul beszéltünk tovább” - mesélte a környék leghíresebb prímása, aki büszke arra, hogy életében olyan magyar híressé­gekkel is színpadra léphetett, mint Bangó Margit vagy Tamai Kis László. Az ország egyik legjelentősebb méhészrendezvénye Hetedszer találkoztak Ipolyságon a méhészek ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ipolyság. A VII. Ipoly menti Nemzetközi Méhésztalálkozó egyik rendezője a Szlovákiai Mé­hészek Szervezetének (SzMSz) Ipolyszakállosi Ipolyvölgye Alap­szervezete volt. A szervezet az egyik legkisebb ilyen tömörülés az országban, mindössze 32 tagot számlál. Hozzávetőleg negyven árus és kiállító töltötte meg az Ipolysági Szakközépiskola tornatermét, az épület előtt is legalább tízen kínál­ták portékájukat. Összesen közel 600 érdeklődő látogatott el a ren­dezvényre. Az egyik legfontosabb feladat a méz népszerűsítése. Ná­lunk átlagosan 30-35 dekagramm az egy főre eső éves mézfogyasz­tás, Magyarországon 35-40 deka­gramm, Németországban viszont két és fél kiló. Ľudovít Gál hangsú­lyozta, csak folyamatos tanulással és tapasztalatszerzéssel hozható be a lemaradás. A legutóbbi ada­tok szerint Szlovákiában 219 739 méhcsaláddal 13 790 méhész fog­lalkozik. Egy méhésznek átlago­san 14-15 családja van, Magyaror­szágon 86. Itt 950 ezer méhcsalád oszlik meg 11 ezer méhész között. Az ipolyszakállosi alapszervezet­ben a méhcsaládok száma maga­san meghaladja az országos átla­got, ez 96-100 családot jelent. Kiss Sándor, az SzMSz Ipolyszakállosi Alapszervezetének elnöke kiemel­te, a profi méhészeté a jövő. Szlo­vákiában Magyarországhoz ké­pest még mindig kevesen élnek a méhészetből. Nagy Csabának, az OMME elnökének előadásából ki­derült, 25-26 ezer tonna mézet ál­lítanak elő a termelők évente, sőt volt már 30 ezer tonna is. Ezt a mennyiséget semmiképp sem le­het csak Magyarországon értéke­síteni, szükség van a külföldi piac­ra. Ezzel szemben a Szlovákiában termelt körülbelül 3300 tonna mézet okos stratégiával el lehetne adni az ország területén, (fm) Akinek rajfogó kellett, az sem csalódott (Zoller Viktória felvétele Fontos a jó anya Ján Kopernický, a Lipótvári Kutatóintézetek vezetője a jó minőségű méhanya jelentőségéről beszélt. Fekete József, az OM­ME alelnöke, szaktanácsadó a magyar méhészeknek hatalmas le­hetőségeket nyújtó Magyar Méhészeti Nemzeti Programot, vala­mint a 19 szaktanácsadóból álló hálózat tevékenységét mutatta be. Igor Dibus, a Csehországi Kutatóintézet munkatársa elmond­ta, hogyan képesek saját bevételeikből fenntartani magukat. Csehországban már nem ellenség a profi méhész, hanem köve­tendő példa. Tóth Péter szaktanácsadó a vegyszerektől a méhé­szek hanyagságáig számba vette a méhpusztulás lehetséges okait. Kiss Sándor, az SzMSz Ipolyszakállosi Alapszervezetének elnöke pedig egy új, magas fehéijetartalmú méhtakarmányról tartott előadást, (fm) Sok itt a szép lány, az alkoholista, érdekes a sompálinka és a kisebbség helyzete - a megkérdezett külföldiek többsége így látja ezt a vidéket Rozsnyó a világban - a város és a környék több arcát is megmutatták ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Rozsnyó. A rozsnyói Turiszti­kai Információs Központ több nagyszabású fesztiválon is bemu­tatkozott az év eleje óta. Január végén a gazdasági minisztérium védnöksége alatt rendezték meg a pozsonyi Inchebában a 15. ITF Slovakiatour nagyvásárt. Az ide­genforgalom területén ez a vásár az egyik legjelentősebb. Idén el­sőként önálló standon mutatko­zott be mind a nyolc szlovákiai megye. Csaknem 38 ezer négy­zetméteren 35 ország 889 kiállí­tója volt jelen. Egyebek között a Dominikai Köztársaság, Egyip­tom, Görögország, Japán vagy India. A négy nap alatt 65 124 lá­togató fordult meg a vásárban. Az idei ITF Slovakiatouron Kassa megye 146 négyzetméte­ren mutatkozott be. Különleges kínálattal érkezett Gömör, Sze- pesség, Zemplén, Abaúj és Kassa is, a leggazdagabb kínálatot két­ségtelenül Gömör nyújtotta. Ez a vidék a látnivalóihoz és a specia­litásaihoz hozzátette népművészetét is. A látogatókat különféle katalógusokkal várták, amelyekből megismerhették Gömört és Rozsnyót. A gömöri régió öt barlangot mutatott be, amelyek az UNESCO nyilvántar­tásában is szerepelnek, ezen kí­vül Stósz-fürdőt, a Szlovák Karszt Nemzeti Parkot, Rozsnyót, Dob- sinát, a Domica Mikrorégiót, a Csetneki-völgyet, a Csermosnya- völgyet, Szádelőt. Holiday World címmel február elején szervezték meg a legjelen­tősebb európai idegenforgalmi rendezvényt a prágai Incheba Expón. Ennek része a régiók be­mutatkozása is, Region World címmel. A négy nap alatt a külön­féle országok turisztikai informá­ciós irodái és az utazási irodák bemutatták az új szabadidős programokat, ismert és kevésbé ismert tájakra kalauzolták el az érdeklődőket. 50 ország 870 kiál­lítója volt ott. Szlovákiából egye­bek között Rozsnyó, Kassa megye és Kassa városa is bemutatkozott. Rozsnyót a helyi Turisztikai In­formációs Központ képviselte több kísérő rendezvénnyel és programmal. Bemutatták Rozs­nyó új emblémáját és szlogenjét is. A várost több vonatkozásban is megismertették: Rozsnyó és környéke, a Gömör-Tomai Karszt látványosságai, Rozsnyó kulturá­lis-történelmi emlékei, ezen kívül több hasznos térképpel és röp­lappal szolgáltak az érdeklődők­nek. A központ közvélemény-kuta­tást is végzett. A megkérdezettek szerint Rozsnyó a történelme mi­att izgalmas, amely a bányászat­hoz és a város főteréhez kapcso­lódik. Legismertebb látnivalónak Krasznahorka várát, a betléri kas­télyt, a barlangokat, Rozsnyón az Őrtornyot, a bányászati múzeu­mot és a katedrálist tartják. De akadtak érdekes válaszok arra a kérdésre is, hogyan látják ezt a vidéket a külföldiek. Szerintük sok itt a szép lány, az alkoholista, érdekes a sompálinka, és a ki­sebbség helyzete. A vidéket összekapcsolták a jó időjárással, a jóféle étkekkel, a magyar be­széddel és a közeíi magyar határ­ral. Igaz, akadtak olyanok is, akik nem jönnek ide többet, mert ki­rabolták őket, vagy eltévedtek a rosszul kijelölt turistautakon, il­letve nem találtak autóbusz- vagy vonatmenetrendet. A Turisztikai Információs Központ további jelentős ese­ményekre készül: részt vesz az Utazás Budapest és a Menjünk világgá Miskolc nagyvásárokon, vagy a Lato Warszawa 2009 rendezvényen. Február 21-én pedig bekapcsolódnak az Ide­genvezetők világnapjába, ebből az alkalomból az idegenvezetők díjmentesen mutatják meg az érdeklődőknek Rozsnyót, (kov) SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-maü: melinda.kIein@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents