Új Szó, 2009. április (62. évfolyam, 76-99. szám)

2009-04-08 / 82. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. ÁPRILIS 8. Kultúra 9 Újítsunk, változtassunk, ne féljünk a botránytól, fő a bevétel! - hangoztatják napjaink intendánsai Mozihősök az operaszínpadokon Prágában mutatták be Benjamin Britten Halál Velencében című operáját (Képarchívum Tosca, Aida, Mimi, Turandot, Mefisztó, Falstaff, Des Gri- eux, Simon Boccanegra? Új idők, új történetek, új karak­terek. Búcsú a klasszikusok­tól? Aligha! Bár a mai opera- színpadok másfajta hősöket keresnek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mozihősöket. Egészen ponto­san olyan történeteket, amelyeket a nézők egyszer már elfogadtak, sőt élvezettel néztek. Természete­sen a moziban. De miért ne lehet­ne operába öltetni egy világraszó­ló filmsikert? Ha a fehér vásznon „helyt áll” egy láncfúrészes gyil­kos, egy véres kezű „keresztapa” vagy egy szörnnyé változó zseni, és ha ez a film ráadásul milliókat kaszál, akkor ugyanez a borzalom mién ne lenne érdekes a világ leg­rangosabb operaszínpadain is? - teszik fel a kérdést azok, akik már megelégelték a szívszorító love storykat, vagy a hatalom mozga­tórugóit ábrázoló, ármányokkal és cselszövésekkel dúsított, törté­nelmi drámákat. Újítsunk, változ­tassunk, ne féljünk a botránytól, fő a bevétel! - hangoztatják napja­ink intendánsai, producerei, me­nedzserei. Verdi, Puccini, Doni­zetti, Wagner és a többiek hősei mellé zárkózzanak fel végre ko­runk hősei. Azok, akik a moziban már bizonyítottak. Legalábbis anyagilag. Prágában, az Állami Operaház­ban a közelmúltban mutatták be Benjamin Britten Halál Velencé­ben című operáját. A Thomas Mann regénye nyomán született zeneművet két évvel előzte meg Luchino Visconti legendás filmje. Gustav von Aschenbach, az idős író érzelmi fellángolása a lenyűgöző szépségű, szőke ka­maszfiú, Tadzio iránt most opera­színpadon is megtalálta a maga közönségét, főleg, hogy a díszlet- tervező 12 méter hosszú és 8 mé­ter széles medencét építtetett a színre, így idézve meg a lagúnák városát. Mivel Prága koprodukci­óban gondolkozott, az előadás nemsokára „továbbúszik” az ang­liai Aldenburgba, ahol Britten élt és alkotott, majd Lyonba és Tori­nóba. Visconti filmje mindenütt szélesre tárta a kapukat a cseh színpadon brit énekesek, japán rendező, angol karmester és né­met díszlettervező által létreho­zottelőadás előtt. Giorgio Battistelli 1992-ben Pi­er Paolo Pasolini filmje, a Teoré­ma nyomán komponált operát, de David Lynch kultuszfilmje, a Lost Highway is eljutott már a világ operatársulataihoz. Ez utóbbit egy osztrák női páros, Olga Neu- wirth zeneszerző és Elfriede Jeli­nek Nobel-díjas prózaíró ültette át másik műfajba. Az előadás hibát­lan, állítják a szigorú zenekritiku­sok, így London után bizonyára másutt is játszani fogják. De nem panaszkodhat a dogmafilmek aty­ja, Lars von Trier sem. Az ő rende­zései közül a Tánc a sötétben szolgált alapul egy nagy sikerű előadáshoz, amelynek zenéjét Poul Ruders komponálta meg. A legnagyobb „filmes” opera­siker mégis A légy. David Cro­nenberg rendezése és George Langelaan regénye alapján Dávid Hervy írt librettót, a darab zene­szerzője pedig az a Howard Sho­re, aki A gyűrűk ura zenéjét is komponálta. Az opera bemutató­ja Párizsban volt, a Chatellet színpadán, a karmesteri pulpitu­son pedig nem más állt, mint Pla­cido Domingo, korunk egyik leg­híresebb tenoija. A teleportáló gépe által léggyé változó tudós története csak a filmvásznon volt horrorisztikusan riasztó, hiszen a nagy átváltozás, az arc és a kü­lönböző testrészek teljesen elké­pesztő módosulását az operatő­rök, a sminkesek (és a trükkmes­terek!) munkájának köszönhető­en szemlélhettük egészen közel­ről. Az operában e páratlan me­tamorfózis részletes ábrázolása technikaüag is kivitelezhetetlen, ám a hatás, a döbbenetkeltés ott sem marad el, hiszen egy lénye­ges momentumtól (és egy hát- borzongató élménytől!) foszta­nák meg a nézőt. A léggyé változó tudós mellett azonban Richard Nixonról, Albert Einsteinről, Róbert Oppenhei- merről, az atombomba feltaláló­járól, sőt a palesztin terroristák ál­tal meggyilkolt, mozgáskorláto­zott Leon Klinghofferről is készült már opera. A prágai Nemzeti Színház Na­gano című operája a cseh jégko­rong-válogatottnak, a brünni Opera pedig - 68 májusa címmel - a Prágai Tavasz résztvevőinek állít emléket. A témák tárháza kimeríthetetlen. Még Szaddam Husszein is lehet színpadi hős, ugyanúgy, mint Bin Laden vagy Radovan Karadzsics. A Gonosz megtestesítői előbb-utóbb elnye­rik méltó színpadi ábrázolásukat. Szörnyekben egyébként eddig sem szenvedett hiányt az opera. Gondoljunk csak Jan Cikker kül­földön is nagy sikerrel játszott Mr Scrooge című operájának félelme­tes rémeire, Philip Glass alkotásá­ra, A szépség és a szörnyetegre, és Borisz Godunovra, ahol a meg­gyilkolt kis cárevics véres árnya je­lenik meg a főhősnek, vagy a már említett Benjamin Britten A csa­var elfordul című operájára, amelyben a gonosz inas kísértei­ként bolyong a nyűt színen. A rettegés foka bizonyára a kö­vetkező évek operáiban sem lesz alacsonyabb. Elég, ha csak az el­múlt esztendőben készült vámpír­filmet, az Alkonyatot, a vérfarka­sokkal riogató Underworldöt vagy épp A sötét lovagot vesszük szám­ba. Előbb-utóbb ezek a moziból vett történetek is felkerülnek az operaházak repertoárjára. Vámbéty Irodalmi Est - Simon Attila történész monográfiájának bemutatója a Budapest Kávéházban Árnyalja a kolonizációról ismert képet NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél- Szlovákiában a két világháború között című könyvével ismerked­hetett meg a közönség a Vámbéry Irodalmi Est legutóbbi rendezvé­nyén a Budapest Kávézóban. A kö­Simon Attila és Vajda Barnabás tetet, melyet a Fórum Kisebbség­kutató Intézet adott ki 2008-ban, Vajda Barnabás irodalomtörté­nész, egyetemi oktató mutatta be az érdeklődőknek. Az ismert fiatal hazai történész - akinek a kutatáshoz a Fórum Ki­sebbségkutató Intézet biztosította a hátteret - munkájában felvázolja magának a telepítésnek a folyama­tát, a meghirdetésétől kezdve egé­szen a telepes gazdálkodásig. A megjelent kötet egyfajta kiegészí­tése, újragondolása, politikatörté­neti alapokra helyezése a szerző 2005-ben írt doktori disszertáció­jának. Vajda Barnabás méltatásában (Somogyi Tibor felvétele) kiemelte, hogy a könyv azt a fo­lyamatot vizsgálja, melynek során az első Csehszlovák Köztársaság kormánya az ország megalakulá­sa után morva telepeseket telepí­tett Szlovákia túlnyomóan ma- . gyarok által lakott területeire. Simon Attila könyve igen nagy mértékben lendíti előre a téma tudományos historiográfiai fel­dolgozottságát, számos ponton árnyalva a kolonizációról eddig ismert képet. A történész szerző részletes vizsgálat alá veszi a tele­pítések politikai és gazdasági vi­szonyait, célzott voltát és változa­tait (például az állami és a magán telepítéseket), annak pontos föld­rajzi és etnikai hányáit, körülmé­nyeit. Másik nagy hozadék az, hogy Simon Attila egy új törté­nészgeneráció tagjaként teljesen új levéltári kutatásokra alapoz, közben pedig a cseh, a szlovák és a német szakirodalomra is kitekint­ve korszerű szemlélettel taglal egy kétségtelenül vitatott törté­nelmi folyamatot, amelynek célja a gazdaságüag igazságosabb vi­szonyok ígérete ellenére az ország kompakt magyar területeinek fel­lazítása volt. KÖVIDEH Szívdesszert: zenés lírai játék ma este Komárom. Ma 19 órakor kezdődik a Selye János Egyetem és a városi művelődési központ Mai Színházi Stúdiójának Szívdesszert című előadása a vmk-ban. A zenés lírai játékban három kortárs magyar költő, Karafiáth Orsolya, Tóth Krisztina és Varró Dániel művei hangzanak el olyan örökzöld dalokkal kiegészítve, mint a Szívemben bomba van, Csak egy nap a világ, vagy Add nekem ezt az éjszakát. Rendező: Kiss Péntek József, (vkm) Jónás Tamásé az AEGON Művészeti Díj Budapest. Jónás Tamás roma költő kapja Önkéntes vak című verseskötetért idén az AEGON Művészeti Díjat. A zsűri nevében Lé­vai Balázs tegnap sajtótájékoztatón közölte, hogy részletes vita után végül egyhangúan döntöttek Jónás Tamás mellett. Széchenyi Ágnes irodalomtörténész, a bíráló bizottság tagja szerint Jónás Ta­más kihívóan, szemérmetlenül őszinte és provokatív költő. Említet­te verseinek szembeszegülő József Attüá-s gesztusát, ez szerinte a közelgő költészet napja kapcsán izgalmas rokonság, (mti) Azt is megtudhattuk, ki találta fel a „halandzsa" szót Nyelvelés - két felvonásban VAS GYULA Komárom. „Szeládon fágva száll a máfor! (...) S mi ketten, bús herándozók / Csak fégtünk, fántunk át a révleten...” Az idé­zett sorok „A révletek herándosai és a Gruffacsór” című nagy ívű költeményből származnak, amely az egyik gyöngyszeme volt Zsáko- vics László Nyelvcsapások című előadói estjének. Ha ismerős a név és a cím, az nem a véletlen műve: a Komáromban élő zene- pedagógus, a Jókai Színház egy­kori zenei vezetője versben-dal- ban-prózában előadott műsorá­nak immár második részére invi­tálta közönségét, ezúttal a város művészeti alapiskolájának kon­certtermébe. A produkció - az el­ső részhez hasonlóan - minden műfajban lebilincselő, szórakoz­tató és tanulságos volt. Hallhat­tunk elrettentő példákat a tudálé- koskodók zagyvanyelvéből, meg­tudhattuk, ki találta fel a „ha­landzsa” szót, elhangzott - erede­ti felvételről - Tímár György zse­niális Kiszámolója, a jelen lévő háziasszonyok pedig - ha győzték jegyezni - hazavihettük a truttyolt ratyli receptjét... A páratlan nyel­vi leleménnyel megírt versek né­melyike Zsákovics László virtuóz gitárkíséretével hangzott el. Az est második részében Dráfi Mátyással beszélgetett a házigaz­da. Érdekes epizódokat ismerhet­tünk meg jeles színészünk életé­ből és munkásságából, amelyet kiemelkedő zenés szerepek is fém­jeleznek. Ezek közül a legemléke­zetesebb a Hegedűs a háztetőn fő­szerepe; természetesen a világ­hírű daljáték legismertebb betét­dala is elhangzott az est folya­mán. szerző felvétele) Dráfi Mátyás színművész és Zsákovics László Magyar-szlovák képzőművészeti kiállítás Hágában Ízelítő a Duna két partjáról MTl-TU DÚSÍTÁS Brüsszel. Huszonnégy magyar és szlovák képzőművész alkotása­iból rendezett közös kiállítást a két ország hollandiai nagykövet­sége a hágai városháza aulájában. Az április 6-tól három héten át látható tárlat hivatalos megnyitó­ját ma tartják, a kiállítást magyar részről Eörsi Mátyás, az Ország- gyűlés Európai Integrációs Bizott­ságának elnöke, szlovák részről pedig Dušan Čaplovič miniszter­elnök-helyettes nyitja meg. A kiállításon szereplő 100 alko­tást különböző tartalmi és formai eszközöket, kifejezésmódbeli trendeket, technikákat képviselő művészek, 12 szlovák és 12 ma­gyar alkotó hozta létre. „A kiállítás nem törekszik arra, hogy teljes keresztmetszetben bemutassa a Magyarországon és a Szlovákiában kialakult művészeti törekvéseket, irányzatokat, pusz­tán ízelítőt ad a Duna két partján fellelhető gazdag kollekciókból. Mindazonáltal a válogatás hiteles bizonyítéka a Duna két oldalát a művészet nyelvén összekötő iz­galmas párbeszédnek” - áll a há­gai nagykövetség közleményé­ben. A tárlaton Almási Róbert, Mar­tin Augustín, Borbély Károly, Al­bin Brunovský, Csáji Attila, Dré- her János, Karol Felix, Robert Jančovič, Kelemen Benjámin, Pe­ter Klúčik, Marián Komáček, Mikuláš Lovacký, Mayer Berta, Júlia Novodomcová, Ölvecki Gá­bor, Alojz Petráš, Dušan Pola- kovič, Miloš Prekop, Peter Stan- kovič, Martin Ševčovič, Szálkái Károly, Szurcsik József, Tolnay Imre és Végh András műveit lát­hatja a közönség. A kiállítás szervezésében Jozias Van Aartsen, Hága polgármestere is együttműködött a két nagykö­vetséggel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents