Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-31 / 75. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. AAÁRCIUS 31. www.ujszo.com Három Oscarral díjazták a francia filmzeneszerzőt Meghalt Maurice Jarre MTl-JELENTÉS Párizs. Nyolcvannégy éves ko­rában Los Angelesben elhunyt Maurice Jarre, világhírű francia filmzeneszerző - jelentették be tegnap Párizsban. A három Oscar-díjjal kitünte­tett művész, aki az Arábiái Law­rence (1962), a Doktor Zsivago (1965) és az Út Indiába (1984) című filmekért vehette át az aranyszobrot, rákbetegség követ­keztében halt meg vasárnapra vir­radóra. Jarre 1924. szeptember 13-án született Lyonban. Zenei elhiva­tottságára akkor ébredt rá, ami­kor meghallgatta Liszt Ferenc II. Magyar Rapszódiáját Leopold Stokowski vezényletével. Ütő- hangszeres tanulmányai után 1946-ban duót alakított a kortárs zene nagy alakjával, Pierre Bou- lezzel, Madelaine Renaud és Jean-Louis Barrault párizsi szín­házához szerződtek. Az ütősök később mindig nagy szerepet kap­tak filmzenéiben. Öt évvel később Jean Vilar kérte fel Jarre-t, hogy komponáljon zenét az avignoni fesztiválon bemutatásra kerülő Homburg hercege című Kleist-da- rabhoz, amelynek főszerepeit Gé­rard Philipe és Jeanne Moreau ját­szották. Később balettzenéket is szerzett a párizsi opera számára, köztük a Párizsi Notre-Dame-ot. 1952-ben kezdte filmzeneszerzői pályafutását egy rövidfilmmel, és összesen 164 filmhez komponált zenét, a legkülönbözőbb műfa­jokban. Több háborús filmet kí­sérnek szerzeményei (A leg­hosszabb nap, A vonat, Két nap az élet, Jákob lajtorjája), dolgozott Alfred Hitchcockkal (Topáz), Lu­chino Viscontival (Az istenek al­konya), Paul Newmannel (A gammasugarak hatása a százszor­szépekre), Franco Zeffirellivel (Názáreti Jézus), Volker Schlön- dorffal (A bádogdob). Hozzájá­Maurice Jarre az Arany Medvével a Berlinalén idén februárban (TAS R/ AP-felvétel) rult Peter Weir két kitűnő filmjé­nek, a Szemtanúnak (1985) és a Holt költők társaságának (1989) sikeréhez, de az ő zenehangjai borzongattak a Ghostban is (1990). „Egy filmben a zeneszerző az utolsó láncszem. Gyakran akkor találkozik a producerrel, amikor az már ég a vágytól, hogy bemu­tassák a filmet, és olyankor na­gyon gyorsan mennek a dolgok. Az Arábiái Lawrence-hez hat he­tet kaptam Sam Spiegeltől arra, hogy két órányi zenét kompo­náljak” - vallotta be néhány évvel ezelőtt a Journal de Dimanche- nak adott interjúban. Az Egyesült Államokban letele­pedett Maurice Jarre 2006-ban ünnepelte pályafutása 50. évfor­dulóját a lyoni Auditóriumban fi­ával, a nem kevésbé neves Jean- Michel Jarre elektronikus ze­nésszel együtt. Utoljára az idén februárban jelent meg a nyilvá­nosság előtt, amikor életmű Arany Medvével tüntették ki a berlini filmfesztiválon. Komárom lesz a következő állomása a Núbia a fáraók idejében című vándorkiállításnak. A Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli kiállító- termében április 3-án, pénteken 16 órakor nyitják meg a tárlatot, amelyet június 27-ig láthatnak az érdeklődők. (Képarchívum) David Frankel rendező mozgóképes mesélése egy szeretni való blökiről kizökkent a mindennapi gondokból Marley meg én - könnyű sirató Owen Wilson, Jennifer Aniston és a kutyák kutyája, Marley (Fotó: Bontonfilm Van egy pont, ahonnan Da­vid Frankel Marley meg én című, ideális családi és ku­tyás filmjét már nem lehet könnyek nélkül bírni. Az­tán eljön egy következő pont, amelyen már nem le­het nem zokogni. TALLÓS1 BÉLA Amikor egy ennivaló, bús kis kölyök azt mondja búcsúbeszédé­ben, hogy nem fogalmazza meg hangos szóval azt, amit érez, mert amit mondana, azt szavak nélkül is tudja és érzi áz, akinek szól, az betesz a legellenállóbb könny-. zacskóknak is. Az pedig, aki mindent érez, Marley, a kutyák kutyája, a világ legrosszabb, idomíthatatlan ebe, aki mindent szétrág, felforgat, s amerre elviharzik, ott kő kövön nem tnarad, mégis a világ legin­kább szeretnivaló ebe (egykutya, hogy ez a Marley kutya nem egy kutya, vagyis nem mindvégig ugyanaz az eb). Ám ez az átok sok mindenért és azért is szeretni való blöki, mert gyorsan ívelő karriert „csinál” a gazdájának (Owen Wilson). Aki újságíró, fel­veszik őt egy menő laphoz, apró- cseprő hírecskék gyártását bízzák rá, mígnem felkérik őt egy jegy­zet megírására. Ekkor jön a képbe Marley, a kö­lyökkutya, akit akciós áron adnak a menhelyről, mert nem tud il­leszkedni a többi négylábú kis gömböchöz. Édes, aranyos, ficán­koló, de kilóg a sorból, mert öntörvényű. Még a legtapasztal­tabb kutyaoktató (Kathleen Tur­ner) se tudja féken tartani. A szo- lid-szelíd újságíró és páija (Jenni­fer Aniston) újdonsült házastárs­ként örökbe fogadják Marleyt, hogy egy kicsit pótolja a gyereket, s a pót papás-mamás során, amíg Marley visító-süvítő, nagyokat zabáló kölyökkutyából jókora blökivé cseperedik, megtanulják, milyen egy élőlényről gondos­kodni. Ezeket a tapasztalatait adja közre a gazdi a jegyzeteiben, s olyan olvasottak a szösszenetei, hogy Marley miatt csak úgy viszik az újságot, mint a cukrot. Mert egy életerős, örökmozgó, kiszámíthatatlan s mindig bajt ke­verő blökinek, aki úgy tudja ma­gát szerettetni, mint egy gyerek, olyan odabújósan, olyan ártatlan megszeppent tekintettel, mindig bedől az ember. S bár egy idő után már nem történik semmi a film­ben, kifogy a sztori, csak az újság­író gazdagodik egyre (milyen jó neki!), egyik gyerek után a másik érkezik a családba, mindegyik ap­róság nő, növekszik, de a család­ban - és a filmben - így is minden Marley körül forog. Már túl sok is a kutyás galiba, különösen, hogy mind ugyanarra van kihegyezve: az eb elkövet valamit, valami szakramentumos nagy balhét. A ház asszonya megmásíthatatlan verdikttel küldené is a sintértelep- re, vagy ha nem oda, de el a ház­tól. Ám az újságíró családfő kö­nyörgésére mindig megenyhül, és a blöki tovább űzheti romboló szokásait. A mozi székébe kissé belefárad­va az egyre terebélyesebbre ágazó kutyás kalandoktól már nézőként sem könnyű eldönteni, mi legyen a négylábú házibarát sorsa. Ezzel együtt a dramaturgiai vonalból se lehet sejteni: holnaputánig is itt ülünk-e még, hogy a hisztis blöki rossz cselekedeteinek a végére jus­sunk, vagy még ma történik-e sors­fordító esemény. Amikor aztán szegény Marleyt a dramaturgia gyorsfordulatban elkezdi öregíte- ni. Szegény párának nagy hirtelen el is apad az életkedve és az élet­ereje - kutyától ilyen hangulat- romlást „ebszínészileg” átélni és produkálni, ritka teljesítmény, Os- car-esélyes (eb)alakítás. Legalább­is könnyfakasztó. Olyannyira szív­be markoló, hogy az már zsebken­dőért kiált. Csecsemőtől az aggastyánig felüdülést hozó családi film a Marley meg én, üsse fene, hogy olyan giccses, mint a naplemente, vagy mint a kék tenger pálmákkal. Nem lőnek benne és nem bánta­nak, csak kutyagesztusokkal igéznek. Közben a látottak elgon­dolkodtatnak toleranciáról, állat­barátságról, jó érzések hiányáról, a szeretet elvesztéséről és nemlé­tének fájdalmáról. David Frankel mozgóképes mesélése kizökkent valamiből - mondjuk, a gazdasági válság okozta kisebb-nagyobb sokkokból. S ha ehhez elég egy labrador, s moziban ülve elég, ak­kor üsse kutya, hajrá Marley. Jó szórakozást. Csáky Károly az ismert néprajzkutató, helytörténeti író szerzői estje a dunaszerdahelyi Budapest Kávézóban Egy fáradhatatlan hontológus Hodossy Gyula, Csáky Károly, Hála József és Zirig Árpád, az est házigazdája (Nagy Attila felvétele) NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Csáky Károly volt a vendége a Vámbéry Irodal­mi Est március 27-i rendezvényé­nek a Budapest Kávézóban. Az Ipolyságon élő, ismert hazai nép­rajzkutató, helytörténész szerzői estjén három kötetével ismerked­hetett meg a közönség. A Nép­rajzkutatások, kutatók és gyűjte­mények Hontban 2007-ben, a Szakrális emlékeink nyomában L, valamint a Szent Ivántól Erzsébet- napig című munkája pedig 2008-ban látott napvilágot a Lili- um Aurum Könyv- és Lapkiadó gondozásában. A köteteket Hála József etnoló­gus, a magyar Országos Földtani Múzeum tudományos főmunka­társa mutatta be. Mint elmondta: a szlovákiai magyar tudományos és közélet kiemelkedő személyiségé­nek művei maradandó értéket képviselnek, a tudomány és a köz- művelődés szempontjából egy­aránt hiánypótlóak. Időt és ener­giát nem sajnálva több száz adat­közlőnél gyűjtött, levél- és adattá­rakban kutatott, irodalmi forrás­munkák gazdag tárházát nyújtva ezzel az olvasónak. Hála József megjegyezte: boldog lehet annak a tájnak a népe, ahol olyan helytör­ténész kutakodik, majd az ered­ményeket módszeresen feldolgoz­va közreadja, mint Csáky Károly. Köszönhető ez annak, hogy mi­után magyar-angol szakon tanári diplomát szerzett, elvégezte a Kos­suth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az etnográfus-néprajz szakot. Eddig negyven önálló kötete és huszon­egy füzete jelent meg a Tájak, Ko­rok, Múzeumok sorozatban. Négy évtizedes munkásságát olyan nagy elődök, példaképek inspirálták, mint Szeder Fábián és Ipolyi Ar­nold. Csáky Károly Néprajzkutatá­sok, kutatók és gyűjtemények Hontban című kötete a kalendári- umi szokásokkal kapcsolatos ku­tatásainak eredményeként szüle­tett, a Szakrális emlékeink nyo­mában I. barangolásra és zarán­doklatra invitálja az olvasót. A Szent Ivántól Erzsébet-napig című kötet záró darabja egy soro­zatnak, ezzel teljessé vált a szer­zőnek az esztendő néphagyomá­nyait bemutató monográfiasoro­zata. 2005-ben jelent meg az első kötet, Katalin-naptól Gergely-na- pig címmel, amely a téli ünnepkör szokásait és hiedelmeit gyűjtötte csokorba, majd 2006-ban a Sán- dor-naptól úmapig, amely a tava­szi ünnepkörről ad áttekintést.

Next

/
Thumbnails
Contents