Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-31 / 75. szám, kedd
1 i J 6 Vélemény És háttér ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 31. www.ujszo.com KOMMENTÁR Köszönjük, Viktor! CZAJLIK KATALIN Orbán Viktor hétvégi kijelentésének, mellyel megígérte a kettős állampolgárságot a kárpátaljai magyaroknak, két magyarázata lehetséges: 1. Orbán Viktor a messzemenőkig lesajnálja a határon túli magyarok érdekeit, vagy 2. Orbán Viktor a messzemenőkig lesajnálja a határon túli magyarok érdekeit. Egy pártelnök külföldi látogatása előtt, melyen ráadásul nyilvános szereplésre lehet számítani, stábja rendszerint készít számára egy tájékoztatást a régió helyzetéről és az aktuális bel- és külpolitikai összefüggésekről. Jelenleg kétségtelenül az utóbbi témák közé tartozik a szlovákiai államfőválasztás is, amelyről azonban a Fidesz elnöke bizonyára értesült már. Feltételezhetően azt is tudja, hogy a választás kimenetele nagyon fontos a szlovákiai magyarok számára, s gyaníthatóan arról is hallott már, hogy az utóbbi napokban a választási kampány első számú motívuma a durva nacionalizmus lett, mely kapcsán az ő neve is rendszeresen felmerül, s a szlovák nemzeti érzelmű választók megfélemlítésére és mozgósítására használják - tegyük hozzá, jogtalanul. Orbán Viktornak tehát tudnia kell, hogy minden, amit mond, pláne külföldön, nagy figyelemnek örvend Szlovákiában, s garantáltan felhasználják a kampány során. A kárpátaljai magyarok előtt persze hálás feladat lehet megígérni a kettős állampolgárságot, jóllehet egy ilyen kijelentésnek ma semmilyen valós relevanciája nincs, hiszen a Fidesz egyelőre ellenzéki párt, s könnyen megeshet, hogy minimum másfél évig még az is marad. Ellenben annál nagyobb a politikai relevanciája a szlovákiai államfőválasztás kapcsán, melynek hatalmas a tétje az itteni magyarok számára, s várható, hogy a szlovák nacionalista erők minden lehetőséget megragadnak a magyarkártya kijátszására. A fentiek tükrében két dolog lehetséges. Orbán Viktor tudatában van mindennek, de számára a magyarországi nyilvánosság a mérvadó, hiszen neki Magyarországon kell megnyernie a választásokat; ebben az esetben a fentebb vázolt 1. pont érvényes. Vagy - bár ennek valószínűsége meglehetősen alacsony - Orbán Viktor nem tudatosítja szavainak súlyát, mert nem tájékozott a határon túli magyar politika aktuális kérdéseiről, ekkor viszont a 2. pont lép érvénybe. Akárhogy legyen is, a szlovákiai magyarok egyet mondhatnak Orbán hétvégi kijelentésére: köszönjük, Viktor! Slota csalóka térképei GÁL ZSOLT Az SNS vezetői, de Gašparovič más támogatói is előszeretettel hadonásznak az elnökválasztás első fordulójánakvégeredményeit ábrázoló térképekkel, azzal tüzelve a szlovák választókat, hogy a gazdag Pozsony (és Kassa), meg a magyarok, azaz a kisebbség döntheti el, ki lesz az elnök. Ez így erős csúsztatás, a szlovák nemzetiségűek- nél a választóvonal nem a régiók, inkább a város és a vidék között húzódik. Az első forduló végeredményeit járásonként! lebontásban ábrázoló választási térkép azt mutatja, Iveta Radičová elnökjelölt csak a két legnagyobb városban és a déli, jelentős magyar népességű járásokban tudott nyerni, az ország nagyobb része - a középen egyedül árválkodó Besztercebánya kivételével - Gašparovič színeiben tündököl. De ez a térkép erősen torzít, és számos félreértelmezésre ad okot. A terület és nem a népesség nagyságát mutatja. Pozsonynak például egyedül csaknem annyi lakosa van, mint egy egész kerületnek vagy egy tucat járásnak. A küzdelmet csak két jelöltre szűkíti, megfeledkezik a többiekről, márpedig az ellenzéki szavazatokhoz hozzá lehet adni minimum a František Mikloškóra leadott voksokat. Ő a kampányban és a tévévitákban még Radičovánál is keményebben támadta Gašparovičot, erélyesen rámutatva elfogadhatatlan múltjára. A térkép nem tükrözi a régiókon belüli különbségeket. Az egy színnel ábrázolt járások egyikmásik jelölt „bástyáinak” tűnhetnek, pedig ennél jóval árnyaltabb a kép. A besztercebányai járásban például Gašparovič mindössze 29 szavazattal vesztett, a Nagykürtösiben viszont alig 229 szavazattal nyert. Haközségekszerintilebontásbanvizsgáljukaz adatokat, és Radičová eredményeihezhozzáadjukMikloškoszavazataitmint ellenzéki voksokat, jóval árnyaltabb képet kapunk, amely azt mutatja, hogy Gašparovič fölénye jóval kisebb, mint a térképre nézve tűnhet, a szlováknemzetiségűeknél az igazi választóvonal nem a régiók, hanem a nagyobb városok (40-50 ezer feletti lélekszám) és a vidék között van. GašparovičnemcsakPozsonyban és Kassánszenvedettve- reséget(aholaszavazatokmindössze30,3,illetve31,6%-átsikerült megszereznie), hanem Eperjesen, Besztercebányán, Poprádon, Nagyszombatban és Trencsénben is alulmaradt a Radičová-Mik- loško párossal szemben. Nyitrán, Zsolnán, Zólyomban és Turóc- szentmártonban ugyan nyert, de nem túl nagy különbséggel. Ako- rábban Slota főhadiszállásának számító Zsolnán például alig 4%-ot vert az ellenzéki párosra, Zólyomban és Turócszentmártonban is hasonló volt a különbség. Szlovákia egyetlen nagyobb városa, ahol Gašparovič az első fordulóban be tudta gyűjteni a szavazatok több mint felét, Nyitra volt, ahol 50,01%-ot szerzett... Az elnökválasztások első fordulója-és a második forduló sem lesz kivétel - beleillik abba az évek óta tartó trendbe, hogy a szlovák népességnél a jelenlegi ellenzék szavazótábora az iskolázottabb, fiatalabb és jobbára városi lakosság közül kerül ki, míg a kormánypártok és ajelenlegi elnök az idősebb jobbára vidéki és az átlagnál alacsonyabb végzettségűekközött szokott tarolni. Mivel ez utóbbi tábor jellemezhető erős magyarellenességgel is, amit az általuk választott politikusok szorgosan ápolnak és gátlástalanul kihasználnak, nem csoda, hogy aszlovákiai magyarság általában az első csoporttal szövetkezve, blokkban szokott szavazni. így lesz ez most is, és az a tábor nyer, amelyből nagyobb arányban járulnak az urnákhoz a választók.- Képviselő úr, ha maga a magyarveszéllyel riogat, itt a söprűm, takarítson maga után! (Peter Gossónyi rajza) A harmadik változat az arcizom rebbenésének elmaradása Egy jó döntés A politikai erők számára legyen tanulság, hogy elfogadhatatlan a cinikus kitérés alapvető morális kérdések elől, és ugyanilyen elfogadhatatlan az alkotmányos határokat áttörő cselekmények akár burkolt igazolása is. (Sólyom László, 2006. szeptember 19.) Gál Sándor szlovákiai magyar író, költő, publicista életművéért megkapta a Pulitzer-emlékdíjat. Gratulálok! SZÉKY JÁNOS 1992-ben, egy borongós napon arra toppantam be Pozsonyba, hogy a lapok lehozták a csehszlovák kommunista állambiztonsági szervezettel, az ŠtB-vel együttműködő újságírók névsorát. Rajta volt az a barátom is, akihez mentem. Két nap, két éjszaka beszélgettünk. A végén úgy szabadult meg a tehertől, hogy teljesen kivonult a nyilvánosságból. Szerettem volna, ha nem így történik, mert csak a forradalom után jutott szerephez a sajtóban, és ha visszatér eredeti hivatásához, azzal nemcsak a szlovákiai, hanem az egész magyar civilizáció bőven nyert volna. A teljes kivonulásával pedig szerintem sokat vesztett. De ő döntött így, és békességbe került önmagával. Aztán volt, aki hasonló kitudódás után a hitben talált megoldást lelkiismereti válságára. Megint más haláláig vívódott, alkoholista lett, marta magát és másokat, a sértett dac beszélt belőle - szörnyű dolgokat mondott. Akár így, akár úgy, ezek a feldolgozási módok csak akkor lehetségesek, ha az embernek van lelkiismerete. A leleplezésre másfajta jellegzetes válasz is létezik. Éspedig - Szlovákiában és Magyarországon egyformán - az izomból tagadás. Ezt gyakran a per küátásba helyezése kíséri, ami olykor csöndben elfelejtődik, máskor - ügyvédje és bírósága válogatja - formaságokba kapaszkodva biztos győzelmet ígér. A jövedelem-kiegészítésnek és a sajtó szívatásának bevált eszköze a per, összekötvén a kellemeset a hasznossal. Itt a lelkiismeret már nem játszik akkora szerepet, de még ez is jobb a semminél. Jelzi ugyanis, hogy az illető tisztában van a demokratikus kultúrák egyik fő normájával: diktatúra állambiztonsági emberének lenni csúnya dolog, szégyenbélyeg, amitől szabadulni kell. Ä csehszlovák listákat 1992-ben egy Petr Cibulka nevű chartás hozta nyilvánosságra (a forradalomig összesen öt évet ült börtönben, jelenleg egy jobboldali törpepárt elnöke). Szerepelt azon a listán bizonyos Gál Alexander is, akit Kassán szerveztek be mint ügynököt és titkos együttműködőt. Születési dátuma: 1937. november 29. Mindenki tudta, hogy ilyen adatai egyvalakinek vannak: Gál Sándor költőnek, írónak, szociográfusnak, abban az időben a Keleti Napló című kassai lap szerkesztőjének. Később, a 2002-es szlovákiai törvény nyomán nyilvánossá vált a beszervezési napló 1978-as keltezésű oldala is, ebből derül ki, hogy miért volt a jeles kisebbségi értelmiséginek két fedőneve: a némileg érdes állambiztonsági humorra valló Šovinistát - talán az ügynök tiltakozása miatt - áthúzták, s lett belőle semleges Peter. Mondom, ezt, legalábbis felvidéki magyar értelmiségi körökben, mindenki tudta a szóban forgó irodalmárról és sajtómunkásról. Ez esetben viszont sem lelkiismereti számvetésre, sem taktikus vagy jogilag indokolt tagadásra nem került sor. Hanem a harmadik változatra: az arcizom rebbenésének elmaradására. Sőt, az igen termékeny, de addig kellően el nem ismert szerző pályája ezután ívelt fel igazából. Folytatta a lapszerkesztést, építette irodalmi kapcsolatait, és amint a dolgok rendje, a vele rokon eszméket vallók fölfedezték addig rejtett értékeit, és minél többen ismerték meg személyesen, annál inkább. Már két évvel az eset után, 1994-ben megkapta a József Attila-díjat, lett belőle az Anyanyelvi Konferencia társelnöke, a Tokaji írótábor kuratóriumának elnöke. „Jó stoff a beszélyirónak”, ahogy Mikszáth Kálmán mondaná. 2005. március 18-án a szlovák Nemzeti Emlékezet Hivatala (ÚPN) internetes oldalán megjelentek az ŠtB ügynöklistái. (A levéltár igazgatója ekkor Bukovsz- ky László volt, akivel Rádai Eszter készített interjút: „Egyetlen személy neve sem szerepel tévesen a nyilvántartásokban”, ÉS, 2007/40. már nem tölti be ezt a tisztséget, jelenleg a prágai állambiztonsági levéltár igazgatója.) A pozsonyi Új Szó másnap közölte az ismertebb magyar érintettek nevét, ezt a közleményt átvette a Magyar Távirati Iroda is. Volt politikus, aki lemondott, volt újságíró, aki perelt, és meg is nyerte. Gál Sándor se le nem mondott, se vissza nem vonult, se nem perelt. Meg se rez- dült. Viszont abban az évben vette fel tagjai közé a Magyar Művészeti Akadémia. Rezignáltabb megfigyelők némi túlzással úgy fogalmaznak, hogy a Fico-kormányzat alatt „kommunista restauráció folyik”, minthogy azok a közszereplők, akik 1990 után a kommunista oldalról a nemzeti oldalra mentek át, most újra a hatalom esernyője alatt csoportosulnak. Kárpát-medencei sajátosság, hogy sokan azzal igazolják maguk előtt állambiztonsági múltjukat, a nemzet és a nép érdeke lebegett a szemük előtt. (Aki olvasta például Horváth Józsefnek, a III/III-as főnökének emlékiratait, amelyekben a nemzetféltés látványosan keveredik a plebejus hévvel és a mélymívű moralizálással, tudja, miről beszélek. A delikvens annyira beleéli magát a szerepbe, hogy ha múltját valaki felhány- torgatná neki, rögtön kész a válasz: az illető nemzetellenes görény. Mármint az, aki a besúgást kifogásolja, nem pedig a besúgó.) Szlovákiában már ma sem érdekel senkit a diktatúrabeli múlt. Magyarországon hasonló váltás ígérkezik. Általánosan már ma sem tombol a múltfeltárási láz, Szlovákia végképp mit izgatna bárkit? Életműdíjat a Pulitzer-alapít- vány eddig olyan nagyságoknak adott, akik vagy tettek valamit a diktatúra ellen (Fejtő Ferenc, Fa- ludy György), vagy valamiképpen átmentették az utókornak a diktatúrától független szakmai nívót (Bajor Nagy Ernő, Polgár Dénes). Nem hiszem, hogy a bizottság alaposabban ismerné a felvidéki magyar sajtó viszonyait, különös tekintettel a Hét című néhai Cse- madok-lapra és a Keleti Naplóra. Vagy ha igen, akkor miért nem jutalmazta például az Új Szó közösségét, hiszen mégiscsak az a legjobb magyar napilap? Sebaj, megvan a kvóta. Lett az idén népi-nemzeti-határontúli Pulitzer-emlékdíjas is. A tájékozatlanság és taktikázás ezen ele- gyét hívják nálunk kiegyensúlyozottságnak. Most már tudjuk: a bölcs és barátságos kassai férfiú jól döntött, sokan mások rosszul. Utódaink pedig örökül kapják a tanulságot: besúgni jó. A szerző magyarországi publicista, műfordító FIGYELŐ NÉMET LAPOK Magyar zűrzavarok címmel kommentárban foglalkozott a kialakult belpolitikai helyzettel a Süddeutsche Zeitung. A német liberális napilap bevezetőjében arra mutatott rá, hogy Magyarország egyre mélyebbre süllyed a válságban. A Gyurcsány Ferenc vezette magyar kormány eddig joggal hivatkozott arra, hogy a nemzeti konzervatív ellenzék - Orbán Viktorral az élén - parlamenti destrukcióval akadályozza a reformpolitikát és a válságkezelést. Most azonban azért alakult ki káosz, mert a szocialisták vezetője előbb anélkül jelentette be a kormányfői tisztégről való lemondását, hogy az utód személye láthatóan körvonalazódott volna, utána pártelnökként is lemondásra kényszerült, mert még „elvtársai” is belefáradtak a cél nélküli és gyámoltalan taktikázásokba. A Süddeutsche Zeitung szerint Magyarországon új választásokra van szükség, még akkor is, ha a Fidesz, Orbán „vad jobboldala” elsöprő győzelmet arat. Az országnak - így vagy úgy - cselekvőképessé kell válnia - mutatott rá a lap. Az újság szerint választásokra csak ősszel kerülhet sor, s addig az egymással szemben ellenséges, a kölcsönös gyűlölet által vezérelt táboroknak egy közös „jnunkaalapot” kell találniuk az ország érdekében. Egy pártok felett álló szakértői kormányra - amint azt Gyurcsány sürgette - mielőbb nagy szükség lenne, de egy ilyen kormánynak valóban játéktérre lenne szüksége. A nyilvánvalóan irányt vesztett szocialistáknak be kellene fejezniük azt, hogy a szálak háttérből mozgatásával próbálják kézben tartani a dolgokat. Az Orbán vezette Fidesznek pedig fel kell hagynia azzal, hogy „nemzeti jajveszékelésekkel” valamennyi budapesti határozatot meghiúsítson. Ha ugyanis a magyarok jóléte és önbizalma továbbra is ilyen meredeken hanyatlik tovább, az akár romboló erőszakhoz is vezethet. A jobboldali ellenzék ugyanis tudatosan keresi a szövetséget az utcával - írta a lap, hozzátéve: ha Magyar- ország az első „válság-tűzfészek” lenne, az Közép-Európa többi része számára is rendkívüli kellemetlenségeket okozhatna. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung bécsi tudósításában többnyire a személyi találgatásokkal foglalkozott, még az előtt, hogy az SZDSZ támogatásáról biztosította volna Bajnai Gordon miniszterelnök-jelöltségét. Az újság ennek kapcsán arra mutatott rá: mind az SZDSZ-nek, mind az MDF-nek tulajdonképpen tartania kell az előre hozott választásoktól, ugyanis a közvélemény-kutató intézetek mindkét kis ellenzéki párt számára azt jósolják, hogynem érnék el a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. A korábbi miniszter- elnök, Orbán Viktor vezette legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz számára - amely Sólyom államfővel együtt előrehozott választásokat követel - elsöprő győzelmet jövendölnek, egyes intézetek még az alkotmánymódosításhoz elegendő kétharmados többség megszerzésétis. (mti)
