Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-04 / 52. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 4. Kultúra 9 Beszélgetés az egyik legkülönlegesebb szlovák alternatív zenekar két tagjával, Shina és Dano Salontayval Longital, a megvalósult álom A zenénkben szívesen dolgozunk fel elektronikus formában különféle organikus, olykor „piszkos" hangokat - talán ebben rejlik az együttes (Képarchívum) Shina és Dano Salontay az egyik legkülönlegesebb szlovák alternatív zenekar, a Longital tagjai. Élettársak ők; lételemük a zene, az utazás, a természet. Árad belőlük a nyugalom és a harmónia. A március 7-ei zseh'zi koncertjük előtt, ahol a Žagar előtt zenél­nek, elmesélték, hogyan alkotnak, miért nincs pol­gári állásuk, de azt is, mely Oscar-díjas zenészekkel barátkoznak. MÉSZÁROS VERON1 Zenekaruk alapja a szerel­mük, amely történetét tőmon­datokban feltüntetik a Longital Myspace oldalán. Hisznek a végzetben? Shina: Nem egészen, bár lé­tezhet egy bizonyos vázlata an­nak, amit az élet tartogat az em­ber számára. Semmiképp se gondolom, hogy minden előre pontosan ki lenne számítva. Az, hogy az egyén mit kezd a tehet­ségével és képességeivel, csak rajta múlik. Dano Salontay: Előfordult már, hogy kellemetlenség ért bennünket, például lekéstük a vonatunk, de később rájöttünk, hogy nem véletlenül történt így, sót, még valami pozitív is kere­kedett belőle. Szóval, az akadá­lyokból és véletlenekből is sokat lehet tanulni. Erről szól az „Ani náhodou” (Még véletlenül se) című dalunk. Kezdetben Dlhé Diely név alatt alkottak. Melyik volt a leg­első közös daluk? Shina: Eleinte külön-külön ír­tuk a számokat, viszont az első dal, amelyhez mindketten hozzá­tettünk valamit a Z tieňa (Ár­nyékból) című volt a Šinadisk le­mezünkön, aztán pedig a Vlasy (Haj) az In Virgo albumon. Ezek úgy születtek, hogy Dano muta­tott pár akkordot, és rögtön tud­tam, melyik szövegem illene hoz­zá, és azt is, milyen dal lesz belőle. Ez a módszer később többször is bevált. Dano: Mostanában már az al­kotói folyamat korai szakaszában együtt dolgozunk. Van, hogy egy dal egy szenvedélyes vitából szü­letik, mint a Zrkadlo (Tükör), amely írása közben tényleg görbe tükröt mutattunk egymásnak. Megérte veszekedni, sokat meg­tudtunk egymásról belőle. Mikor és miért döntöttek úgy, hogy feladják minden­napi munkájukat, és a továb­biakban kizárólag zenével foglalkoznak? Shina: A munkám egész em­bert kívánt, ami mellett nem tud­tam kellően a zenére összpontosí­tani. Ez idővel megváltozott, rá­jöttem, azt akarom, hogy a zene töltse ki a napjaimat, ezért hiva­tást váltottam. A zenélésen kívül az általunk alapított Slnko Re­cords kiadóval foglalkozunk, amely működtetése során az elő­ző munkahelyemen szerzett ta­pasztalatokat is fel tudom hasz­nálni. Dano: Shina egyszer azt mond­ta: csak egy vized van. Ez abban az időben volt, amikor volt ún. „rendes állásom”, ugyanakkor több zenei projektben is érdekelt voltam, végül saját magamra sem jutott időm. Ekkor megírtam a Jedna voda (Egy víz) című dalt és rádöbbentem: egy vizem, vagyis egy életem van és a polgári mun­varazsa... kába fektetett energiát a zenében is hasznosítani tudnám. Azóta jó irányba haladunk. A színpadon teljes önök közt a harmónia. Az életben is meg tudnak mindenben egyezni? Shina: Persze, egyelőre közö­sek a céljaink. Természetesen, vannak dolgok, amikben külön­bözünk, de a párkapcsolat épp ar­ról szól, hogy ezeket az eltérése­ket elfogadjuk és támogassuk a másikat, és ne akarjuk minden áron a saját képünkre formálni. Dano: Shina bátor, van víziója, igazi költő, nagyszerűen énekel, basszusgitáron játszik, kiadja a lemezeinket és főz. Én türelmes és kitartó vagyok, némileg a zenéhez és - végzett informatikusként - az általunk használt elektronikus gépekhez is konyítok. Összeszo­kott páros vagyunk. Zenéjükre jellemző a melan­kólia, a játékosság és a kísérle­tezés is. Melyik jobb szórako­zás, dallamokat kitalálni, vagy szokatlan hangokat keresgélni? Shina: A dallamok és hangok összefüggnek, és sokszor mintha tudatosan találnának egymásra. Ha megvan egy szám témája, szö­vege és dallama, a különleges és új hangszerelés szinte adja magát. Egy dalra akkor tekintünk befeje­zettként, ha már mindketten úgy érezzük, minden hang a helyére került. Dano: Szerintem nem kifeje­zetten melankolikus a zenénk. Dalszerzéskor számunkra a mon­danivaló a legfontosabb, vagyis, hogy milyen gondolatot akarunk átadni a hallgatónak. A dal formá­ja (dallam, hangok, hangszerelés) fontos ugyan, de valójában a tar­talmat szolgálja. A zenénkben szívesen dolgozunk fel elektroni­kus formában különféle organi­kus, olykor „piszkos” hangokat - talán ebben rejlik az együttes varázsa... A Longital-dalszövegek tele vannak metaforával. Melyik a kedvencük? Shina: Már említettem a Tü­kör című dalt, a legutóbbi, Gloria albumról. Ezenkívül gyakran al­kalmazom a tengert mint meta­forát; illetve a vizet mint olyat. A víz az érzések metaforája, ame­lyekből összetevődik az életünk, akárcsak mi magunk, hiszen tes­tünk 70 százaléka víz, ahogy Föl­dünk jelentős része is. Sokat koncerteznek Szlová­kián kívül. Hogyan reagálnak külföldön a szlovák dalokra? Dano: A szlovák nyelvnek sa­játos a ritmikája és dallamossá­ga, külföldön egzotikusán hat. Ha nem szlovák közönség előtt játszunk, a fellépés közben min­dig elmondjuk, miről szólnak a dalok. Több ízben is turnéztak az ír The Frames zenekarral. Hol és hogyan ismerkedtek meg Glen Hansarddal, az együttes front­emberével? Shina: Glent egy pozsonyi The Frames-koncerten ismertük meg 2002-ben, ahol a fiatal Markéta Irglová is énekelt vele. Dano a gi­tárerősítőjét kölcsönözte Glen- nek, majd elmentünk megnézni, mit kezd vele. Akkor még nem sejtettük, milyen közeli bará­tunkká válik, ahogy azt sem, hogy Markétával 2008-ban Os- cart-díjat nyernek, Falling Slowly című filmbetétdalukért. Az első közös turnénkat 2005-ben bo­nyolítottuk le. Az említett dal Glen és Marké­ta közös filmjében, a Once-ban is felcsendül. Szerepelnének önök is egy zenés játékfilmben? Shina: Mi elsősorban zenészek vagyunk, de ha valaki megkeres­ne minket a filmjéhez zeneszerzés céljából, állnánk elébe. Dano: Én hatéves koromban már szerepeltem Mihail Solohov Emberi sors című regényének filmadaptációjában - egy Ványa nevű árvát játszottam, aki azon­ban váradanul rábukkant az édesapjára; ezt a szerepet Vlado Müllerre osztották. Amire jelen­leg kapható lennék, az egy Heima típusú dokumentumfilm, amely a Sigur Rós együttesről és hazájuk­ról, Izlandról szól. Olvastam, hogy nincs autó­juk. A fellépésekre vonattal és repülővel járnak. Nagyobb így a tér az alkotásra? Inspirálóak az útjaik? Shina: Határozottan - önma­gában az is inspiráló, sőt egészsé­ges, ha időről időre elszakadunk a megszokott szlovákiai közegünk­től. Régebben az volt a vágyam, hogy sokat utazzam, és dolgoz­zam is egyben - ez teljesült. A Rádio_FM díjkiosztóján, a Radio_Head Awardson egy fia­tal producerrel, Isobutane-nal léptek nemrég színpadra, amely produkció az est egyik fény­pontja volt. Nem veszik be a ze­nekarba? Shina: Isobutane számunkra is érdekes közreműködő volt, de nem tudom, hosszú távon együtt tudnánk-e vele dolgozni. Dano: A közös fellépést a rádió ajánlotta, és nekem nagyon tet­szett, amit Iso hozzátett a zené­hez; igazán laza és tehetséges srác. A fiatalabb nemzedékhez tartozik, és csak tőle függ, mit kezd a tehetségével, müyen érték­rendet állít fel magának. Ami pe­dig a duó bővítését illeti, egyelőre jól megvagyunk ketten a pódiu­mon. Zselízen a népszerű ma­gyarországi Žagar előzeneka- ra lesznek. Ismerik valame­lyik dalukat? Dano: Az utóbbi tíz évben az egyes formációk zenéjét a koncer­teken és a zenészekkel való sze­mélyes találkozásokkal érzékel­jük. A magyar szcénából így na­gyon sok emberrel megismerked­tünk: Erik Sumóval, Kiss Erzsivel, a Pozvakowski együttes tagjaival vagy Grencsó Istvánnal. A Žagarról eddig csupa jót hallot­tunk, és miután a honlapjukon hallottuk pár dalukat, nem csa­lódtunk, és nagyon váijuk a zselízi akciót. * Március 13-án jön ki a Longi- ,tal új remixalbuma, Revoyaged címmel. Tartanak lemezbemu­tatót? Shina: Igen, a megjelenés nap­ján a pozsonyi micro.Wilsonic fesztiválon, a Művelődési és Pihe­nőparkban mutatjuk be a lemezt, amelyen ismert és kevésbé ismert producerek (Karaoke Tundra, Miou Miou, Floex, Nové Mapy, Foolk) keverték újra néhány ré­gebbi dalunkat. A fellépésen And­rej Bakó londoni producerrel egé­szülünk ki, aki a Loop Ellington zenekar tagja, és a közelmúltban Nicolette-tel (Massive Attack) és Natalie Imbrugliával is együtt­működött. Az önök Myspace oldalán ta­lálható egy rejtélyes üzenet „egy fehér tigrisről, amely el­árulta a nagybetűs titkot”. Megtudhatják az olvasók is, mi volt az? Dano: Ezt én álmodtam, de hogy pontosan mit is, szavakkal lehetetlen kifejezni. A titokzatos álomra egy, a gitáromra ragasz­tott fehér tigris fényképe emlékez­tet. Egy-egy jól sikerült koncert alatt érezzük, hogy közelebb ke­rülünk a titok nyitjához, és biztos­ra veszem, hogy a közönség is ér­zékeli. Óriási boldogság szá­munkra, akárhányszor így van. Az ÉletREklám: Nyílt társadalom vagyunk? díjai Szlovák és izlandi győzelem ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Hétfőn este tartották az Astorka színházban a pozsonyi Azyl és a budapesti Busho rövid­filmfesztivál versenyének ered­ményhirdetését és díjkiosztóját. A szlovák és a magyar rövidfilmes seregszemle első ízben hirdetett közös pályázatot, a lényegében azonos profilú két fesztivál együttműködését a Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete hozta tető alá. Az ÉletREklám - Nyitott társa­dalom vagyunk? elnevezésű ver­senyfelhívás - amelyet napila­punkban is többször közzétettünk - arra buzdította a filmeseket, hogy olyan egyperces filmeket ké­szítsenek és küldjenek be, amely­ben bármilyen társadalmi prob­lémára, jelenségre reagálnak. A témaválasztásban tehát szabad kezet kaptak a filmesek, volt per­sze néhány kiemelten ajánlott témakör is, mint például Magyar-szlovák (v)iszony?, Pár-' beszéd, 135 év, Változás, Tiszte­let, (Nincsenek) határok. A szer­vezők ugyanis ily módon is szeret­ték volna enyhíteni a két nemzet között az utóbbi időben feszültté vált viszonyt. A zsűriben szlovák, magyar és cseh szakemberek fog­laltak helyet. Magyar részről az Oscar-díjra jelölt M. Tóth Géza animációs rendező, valamint Bol- lók Csaba, a számos fesztiváldíjjal jutalmazott Iszka utazása rende­zője pontozta a versenybe bekül­dött filmeket. Összesen 124 egyperces érke­zett, a legtöbb Szlovákiából és Magyarországról, de képviseltette magát Csehország, Portugália, sőt Izland(!) is. A zsűri tagjainak vé­leménye szerint a munkák szín­vonala változó volt, a legjobb 30 egyperces alkotást hétfőn este he­lyezési sorrendben (a 25. helytől az elsőig) vetítették le az Astorká- ban. A filmek száma és a helyezé­sek közötti eltérés oka csupán annyi, hogy megosztott helyezé­sek is születtek a zsűri pontozásos módszere nyomán. A tematikát illetően a legjobb harminc film között jó néhány a szlovák-magyar viszonyt állította fókuszba, és voltak alkotások, amelyek a homoszexualitással, a cseh-szlovák nyelvi eltávolodás­sal vagy az eutanáziával foglal­koztak. Számos egyperces a hu­mort sem nélkülözte, ezeket a kö­zönség is zajos tetszésnyilvánítás­sal (azaz hangos nevetéssel) üd­vözölte. Az első díjat Miroslav Remo, a pozsonyi filmművészeti egyetem ötödéves hallgatója kapta Ecce homo című alkotásáért, amely­ben, mint elmondta, az öregség, az öregek iránti részvétét szerette volna kifejezni, és azt, hogy a tár­sadalom nem képes gondoskodni róluk. Szintén első díjat ítélt a zsűri Borkur Sightorsson izlandi fotográfus-rendezőnek, aki Sup­port című minijátékfilmjében az eutanázia kérdését vizsgálja kicsit könnyedebb felhanggal. A fiatal művész személyesen vette át a dí­jat Pozsonyban. A második helyen a szlovák Peter Magát végzett Pa­ranoia című egypercesével, a harmadik helyen pedig a cseh Ve­ronika Všelichová és a szlovák Vi­lo Csino osztozott. Az animációs filmnek járó különdíjat a magyar Patrovics Tamás vehette át, míg a legjobb „hangdizájn” különdíját ugyancsak az Ecce homo kapta. A díjazott, ületve helyezést el­ért rövidfilmek hamarosan meg­tekinthetők lesznek az Új Szó hon­lapján (www.ujszo.com) is. (me) Guy Ritchie Sherlock Holmesa London. Nemcsak gondolatait, ágyát is megosztja dr. Watsonnal Sherlock Holmes, Sir Arthur Conan Doyle legendás nyomozója Guy Ritchie készülő filmjében. A krimitörténetbe pipával a szájában be­vonult Holmes szerepét Robert Downey jr., segítőtársáét, dr. War- sonét pedig Jude Law alakítja a brit rendező mozijában. „Két olyan embert játszunk, akik történetesen szobatársak, sokat birkóznak, és egy ágyon osztoznak. Elég durva” - idézte a News of the World brit internetes hírportál Downeyt. „Guy azt akarta, hogy a Watson és Holmes közötti kapcsolatra essen a hangsúly. Mindketten gáládak és bonyolultak” - tette hozzá Law. A filmet gyártó Warner Bros stú­dió a minap cáfolta a brit bulvársajtóban felröppent híreket, hogy egyes jelenetek újraforgatására volt szükség. A The Hollywood Re­porterben megjelent közlemény szerint a stúdió illetékesei még nem is látták a kész filmet, a leforgatott anyaggal pedig a rendező és a stúdió is elégedett. A Sherlock Holmes című produkció premierjét november 13-ra tűztékki Nagy-Britanniában. (mti) Zsidó kulturális örökség Szlovákiában címmel látható fotókiállítás a kassai Állami Tudományos Könyvtárban. A március 20-ig megtekint­hető tárlat A zsidó kulturális örökség szlovákiai útjai című projekt ke­retében valósult meg. (TASR-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents