Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-04 / 52. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 4. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ SVENSKA DAGBLADET Raoul Wallenberg szülei harminc évvel ezelőtt öngyil­kosok lettek, mert 1945-ben eltűnt fiukról nem tudtak semmit - erősítette meg a The Wall Street Journal amerikai napilap értesülését Wallen­berg féltestvére a Svenska Dagbladet svéd napüapnak. Nina Lagergren, Wallenbérg féltestvére elmondta, apja (Ra­oul nevelőapja), Fredrik von Dardel és anyjuk 1979 február­jában nagy adag altatót vett be. „Nehezen viselték el, hogynem sikerült Raoul nyomára buk­kanniuk” - mondta Lagergren. Raul Wallenberg a második vi­lágháború idején - a budapesti svéd nagykövetség diplomatá­jaként - zsidók ezreit mentette meg. 1945. január 17-én Bu­dapestről a szovjet hadsereg debreceni parancsnokságára indult, ott őrizetbe vették, s Moszkvába szállították. Egy börtönorvos feljegyzése sze­rint 1947. július 17-énhaltmeg Moszkvában, (mti)- Hogy miért raboltam ki a bankot? A válság miatt azonnal tennem kellett valamit. (Peter Gossónyi rajza Kambodzsában nincs elég pénz a vörös khmer népirtást vizsgáló törvényszék bíráinak fizetésére Elapadt a forrás Nincs elég pénz a vörös khme- reknépirtásátvizsgáló, az ENSZ segítségével létrejött törvényszékkambodzsaibí- ráinak márciusi bérének kifi­zetésére, mert a korábbi adományozó országokat el­rettentették a korrupciós ügyekkel kapcsolatos vádas­kodások- közölte egy kam- bodzsaibíró. MT1-HÁTTÉR Kong Szrim a törvényszék teljes ülésén jelezte, hogy elapadt a bíró­ság kambodzsai személyzetének bérére szánt pénz, miközben a tes­tület a múlt hónapban megkezdte öt gyanúsított perét, akit a vörös khmerek 1975-től 1979-ig tartó időszakában emberiesség ellen el­követett bűntettekkel vádolnak. A bíró kambodzsai és külföldi társai jelenlétében beszélt a gondokról. Hangsúlyozta: „sajnos a bíróság kambodzsai részének -nincs ele­gendő anyagi forrása ahhoz, hogy ebben a hónapban kifizesse az alkalmazottakat”. Egy megállapodás értelmében a törvényszék kambodzsai és nem­zetközi alkalmazottait elkülönített költségvetésekből működtetik az adományozó országok (Japán, Né­metország, Franciaország, Ausztrá­lia és az Egyesült Államok) befizeté­seiből. Tavaly az adományozó országok tartózkodók lettek a bíróság kam­bodzsai részének folyósítandó összegeket illetően a kambodzsai kormány beavatkozó politikája, il­letve a helyi alkalmazottak által az állások megszerzésére és megőrzé­sére juttatott csúszópénzek miatt. Kong Szrim úgy vélekedett, a kam­bodzsai kormány és az ENSZ leg­utóbbi tárgyalásainak nyomán a kérdés hamarosan rendeződhet. Silvia Cartwright új-zélandi bíró jelezte, hogy a külföldi bírák a kor­rupcióellenes küzdelem jegyében támogatják az ilyen megbeszélése­ket. Hozzátette: a pénzügyi gondo­kat sikerülhet rendezni, amint a nemzetközi közösség is tapasztalja, hogy korrupciómentes környezet alakult ki a perek megtartásához. A népirtással foglalkozó, kam­bodzsai és nemzetközi bírákból álló törvényszék 2006-ban jött létre, három évvel az után, hogy a Hun Sen - egykori vörös khmer pa­rancsnok - vezette kambodzsai kormány egy évtizedes halogatás után végre megállapodott a világ- szervezettel. Egyes megfigyelők úgy vélik, Hun Sen a kambodzsai bíráknak adott utasítások révén be­folyásolja a törvényszék mozgáste­rét. Sok kambodzsai viszont attól tart, hogy az élemedett korú vád­lottak elhunynak, mielőtt a bíróság igazságot szolgáltathatna a népir­tásáldozatainak. A Kína által támogatott, szélső­séges maoista vörös khmerek, mi­után elűzték a vietnami háborút támogató, Amerika-barát Lón Nol- kormányzatot, „forradalmi” ideo­lógia nevében terrorrendszert ve­zettek be. A lakosság egynegyede esett a népirtás áldozatául, 1,7 mil­lió embert gyilkoltak meg, kiirtot­ták az értelmiséget, elnéptelenítet- ték a városokat, és a lakosság nagy részévelkényszermunkátvégeztet- tek. A Pol Pót vezette diktatúrának a vietnami hadsereg vetett véget 1979. január 7-én. A népirtó vörös khmer rezsim vezetői elleni, ENSZ- égisz alatt folyó per ügyvédei tanú­ként kívánják megidézni Hun Sen kambodzsai miniszterelnököt, No­rodom Szihanuk exkirályt és több más kambodzsai vezetőt. A Cambodia Daily és a Phnom Penh Post című angol nyelvű napi­lapok szerint a folyamodványt Nu- on Chea védői nyújtották be a nem­zetközi bírósághoz. A Pol Pót vezet­te rezsim ma 82 éves második szá­mú vezetőjét emberiesség elleni bűntettekkel vádolják. A bíróságtól kiszivárogtatott bi­zalmas dokumerítumok szerint Pol Pót egykori jobbkezének ügyvédei meghallgatnák a perben Chea Sí­met is, a kambodzsai szenátus el­nökét és Heng Samrint, a nem­zetgyűlés elnökét is. „Az említett személyeknél feltehetően vannak olyan dokumentumok és informá­ciók, amelyek fontosak lehetnek a per szempontjából” - idézte a fo­lyamodványt a Phnom Penh Post. A megidézendók különböző tisztségeket töltöttekbe az 1975 és 1979 közötti vörös khmer uralom idején, de valamennyien szakítot­tak a szélsőséges maoista mozga­lommal annak bukása előtt, és ta­gadták, hogy részt vettek volna a korszak bármelyik tömeges atroci­tásában. Nuon Chea, akit a vörös khmerek főideológusának tarta­nak, egyike annak az öt egykori ve­zetőnek, akiket a phnompeni nem­zetközi bíróság elé állítanak. Néprajzkutatók szerint a Moldvában élő csángómagyar közösség lélekszáma 250 ezerre tehető A moldvai katolikus püspök azt mondja, nincsenek csángómagyarok MT1-ÖSSZEFOGIALÓ Helyteleníti a jászvásári (Iasi) római katolikus püspök, hogy „idegenek” a magyar nyelvoktatás és misézés fontosságának hangsú­lyozásával „viszályt szítanak” a moldvai csángók körében, akiknek többsége szerinte román nemzetiségű - írja a kolozsvári Krónika című napilap. A moldvai egyházi vezető Tőkés László református püspök február közepén neki címzett levelére rea­gált, amelyben az európai parla­menti képviselő szóvá tette, hogy a Bákó (Bacau) megyei Szitás (Nico- resti) falu plébánosa ellenséges hadjáratot indított a magyar nyelv iskolán kívüli oktatása ellen. Az EP- képviseló arra emlékeztette Petru Gherghelt, hogy Románia maga is ratifikálta a Kisebbségi vagy Regio­nális Nyelvek Európai Chartáját, melynek értelmében a csángóma­gyarok nyelvét mind kisebbségi, mind regionális minőségében tel­jes védelem illeti meg. A napokban eljuttatott válaszle­velében a püspök testvéreinek ne­vezi a magyarokat, és annak a meg­győződésének ad hangot, hogy mindenkinek jogában áll anya­nyelvén dicsérni Istent. „Remélem, egyetért velem abban is, hogy tisz- tehú kell az emberek kinyilvánított akaratát. Az ön állításával ellentét­ben a jászvásári püspökség kereté­ben nincsenek csángómagyar gyü­lekezetek, híveink többsége ugyan­is román nemzetiségűnek és kato­likus vallásának mondta magát a népszámlálások során” - állapítja mega moldvai egyházfő. A Krónika cikkírója hozzáteszi, hogy miközben a 2002-es nép- számlálás adatai alapján Romániá­ban összesen 1266 személy nyilvá­nította magát csángó, Bákó me­gyében pedig 4317 személy ma­gyar nemzetiségűnek, néprajzku­tatók szerint a Moldvában élő csán­gómagyar közösség lélekszáma 250 ezerre tehető, közülük azon­ban már csak 80 ezren beszélnek magyarul. Petru Gherghel szerint Szitáson és a többi moldvai településen sen­ki nem ellenzi a magyar nyelv okta­tását az iskolában, törvényes kere­tek között, „ha az indokolt, és igény mutatkozik rá”. A megyés püspök ezzel egy időben helyteleníti, hogy „idegenek ellenségeskedést és vi­szályt szítanak” a katolikus hívek között, megpróbálva megzavarni őket nemzetiségükről és nyelvük­ről alkotott meggyőződésükben. Miközben Tőkés László arra kéri a katolikus püspököt, vegye szemé­lyes védelmébe a magyar nyelvta­nulásért meghurcolt szitási gyer­mekeket és családokat, és vegye elejét annak, hogy bármelyik moldvai csángó gyülekezetben ha­sonló önkényes túlkapások és naci­onalista visszaélések történhesse­nek, Petru Gherghel a régió sze­génységének leküzdése érdekében kéri az EP-képviselő támogatását. A jászvásári püspök emellett szó nél­kül hagyja Tőkés felajánlását, aki kész személyes találkozóra a csán­góügy megoldása érdekében. KOMMENTÁR A titok nyitja CZAJL1K KATALIN Szeretné tudni, milyen feltételekkel költi el az állam az ön és gye­rekei adóját minden idők legdrágább közpénzből finanszírozott projektjében? Pechje van. Az illetékes hivatalok ugyanis nem haj­landók nyilvánosságra hozni a szóban forgó szerződést, jóllehet ezzel törvényt sértenek. Pedig az elektronikus útvámrendszer kiépítéséről szóló szerződés körül sok érdekesség akad, ami az átlagpolgár számára is attraktív olvasmánnyá teheti az egyébként száraz jogi dokumentumot. Ma­ga a tény, hogy Szlovákia eddigi történetének legdrágább tenderét a legmagasabb árat felajánló pályázó nyerte, számos kérdést vet fel, amelyekre csak a szerződés nyilvánosságra hozatala adhatja meg a választ. Felelet híján azonban a kérdések gyanúvá alakul­nak- a közpénzek elherdálásának gyanújává. Ami egy ekkora volumenű projekt esetében több mint aggályos. A szlovákiai jogrend számol a hasonló esetekkel. A nyilvánosság közügyekről való tájékozódását szolgálja az ún. infótörvény, amelynek értelmében az állami és közpénzekkel gazdálkodó in­tézmények kötelesek nyilvánosságra hozni minden információt, amely nem kifejezetten titkos. A törvény azonban megszabja azt is, hogy nem számít titkosnak az az információ, amely közpénzek­kel való gazdálkodással kapcsolatos. Az infótörvény szelleme tehát egyértelmű: ami nem titkos, az nyil­vános. Az állami szervek ezért már kifejlesztettek néhány trükköt, amelyekkel megpróbálják megkerülni az egyébként meglehetősen liberális jogszabályt. Az egyik ilyen húzás, hogy üzleti titokra hivat­koznak. Mivel azonban közpénzekkel kapcsolatos információ nem lehet titkos, a másik kínálkozó lehetőség, hogy a nyilvánosság ér­deklődésére méltán igényt tartó pályázatokat nem maguk a minisz­tériumok, hanem a minisztériumok által létrehozott állami rész­vénytársaságok írják ki. Hogy mi a különbség, lévén, hogy az utób­biak is közpénzekkel gazdálkodnak? Annyi, hogy az állami rész­vénytársaságok jogilag a kereskedelmi törvénykönyv hatálya alá esnek, amely tartalmazza az üzleti titok fogalmát is. Itt tehát elvileg lehetőség nyílik arra, hogy állami intézmények egy másik jogsza­bályra hivatkozva ignoráljákaz infótörvényt. Hogy a két jogi norma közül melyik legyen a mérvadó, az távolról sem csak jogi kérdés. Sőt, egy demokratikus és nyitott társada­lomban egyáltalán nem lehet kérdés, hogy a két elv - a nyilvános­ság tájékoztatása kontra üzleti titok - közül melynek kell érvénye­sülnie. A demokratikus társadalmaknak ugyanis egyik legalapve­tőbb követelménye, hogy az állami szervek ellenőrizhetők legye­nek, amihez elengedhetetlen, hogy a nyüvánosságnak tudomása legyen arról, miként gazdálkodnak a közpénzekkel. Az elektronikus útvám-szerződés nyüvánosságra hozatala ezért egyfajta lakmuszpapírnak tekinthető, amely azt mutatja, merre haladunk: a nyitott társadalom felé vagy az olyan állam irányába, ahol nem a közérdek, hanem az állami szervek és az őket irányító hatalmi csoportok érdekei az irányadók. JEGYZET Kongassunk vészharangot! PUHAJÓZSEF Nehéz akönnyűzene szlovákiai helyzetéről az Eurovíziós Dal- fesztivál válogatójakapcsán rö- videními,hosszanmeg nem ér­demes, az összeurópai döntő után hatásosabb lesz. Az egyik szememsír.amásiknevet, vagyis az egyikbömböl, amásikmoso- lyog, így hiába terveztem, hogy a műsorrólfele-fele arányban írok jót és rosszat, kivitelezheteden. Szlovákiasokév után újrajelent­kezett a seregszemlére, s olyan csinnadrattával választja ki a résztvevőt, mintegy országsem. A válogató azt sugallja, hogy a könnyűzeneafénykorátéli! Ho­lott haldoklik! Valakinekészhez kellene térítenie a sok ábrándozó tinit! Mert, gondolom, megint ők szavatolják a műsor sikerét. A szülőkpénzénfeltöltöttmobil- jukrólszavazatoktucatjait kül­dik. Atöbbségszimpátia, sárm alapján választ, lemezboltba nem jár. Ha zenére vágynak, rádiót hallgatnak, letöltenekaz inter- netről-illegális an-, vagy szól­nak az iskolatársnak, akipotom pénzért CD-ket másol. Egyre szűkül azokköre.akikmegélnek a zenéből, hobbizenészeink van­nak. ASzlovákiaSzuperSztárt keres tehetségkutató tévéműsor javarésztelfelejtettszereplőiis észleltékavisszatéréslehetósé- gét (közülük márcsakkettő-há­rom vanjelen a zenei életben, ne­kik is rosszul áll aszénájuk), s a ti- nikmegintfelkaroltákőket, de remélem, az énekesek tudják, ez néma népszerűségjele. Abaj az, hogy a szavazóknakesze ágában sincs felkeresni a lemezboltot- sajnos keresni kell, olyan kevés maradt-, megvennia CD-t. Pedig aligkémekértükvalamit, apo- zsonyi olcsó könyvesboltokban lassan fizetnek, csak vigyék. T o- máš Bezdeda CD-i halomban áll­nak, s az elődöntős győzelme után három nappal megnéztem, mennyifogyottbelőlük. Egysem. Ha a nyugati zenei piacon ismét felkapjákazelóadót, lemezei irántmegnő akereslet. Nálunk nem. Persze, azoknagyok, Szlo­vákia megkicsi. Aválogató sike­rére való tekintettel biztosra ve­hetjük, hogy mostantól évente megrendezik, s a„SzuperSztá- rok” is évente jelentkeznek, amíg megnem unják, vagyamunkahe- lyük-bank, bevásárlóközpont, Szépségszalon-vezetője meg nem tiltja a szereplésüket, mond­ván, az alkalmazottne bohóckod­jon a tévében. Ők kénytelenek lesznekbeletörődni, mertha a zenéléstválasztanák, felkopnaaz álluk. A vasárnapi döntőben je- leznikellene, óriási a baj, az ün­neplés közepette valaki megkon- gathatnáavészharangot! Végülnézzükaműsorpozitívu- mát, miértmosolyog azegyik szemem. Új dalokis születtek, gazdagítva a szlovák repertoárt, néhányból sláger is lehet. Deettől azelőadókpénztárcájanem lesz vastagabb!

Next

/
Thumbnails
Contents