Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-21 / 67. szám, szombat

16 Szalon-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 21. www.ujszo.com _______________________________ ETŰD Tetszélők SCHREIBER LÁSZLÓ Gyantázás. Az volt. De borotvá- lás nem. Hónaljaknak és öleknek pamacsolása. Nem, hát az nem. Szőrök voltak. Szőrzetek. Göndör, szédítő fürtök. Egyébként kint az iskolaudva­ron térdig érő hóban kedvetlenül kapirgált két rozoga vessző­seprűvel Gyuri bácsi és Zsurovics apó, a fűtő. A földszinten kéken zi­zegő neonok alatt ültek a délutá- nos alsósok, bűvös négyzetek ide­gesítő számsoraival bajmolódva, a felső emeletekről furulyaszó hal­latszott, a szakközépiskolás lá­nyok gyakoroltak unottan, az apró lyukakon kiszabaduló hangok fá­radtan kóboroltak az épületben, összekeveredve az olajos padló és a napközisek kenyerén izzadó tu­ristaszalámi szagával. Talán a Medveczky Ilona. Vagy a műlovarnők. Talán. Mert még a Pudlózka apjának külföldi szexúj­ságjaiban heverésző nők sem. Akik mézbarnán néztek éppen az olvasó (!) szemébe, csak a mellük volt világító fehér és a fenekük. Nem volt tehát szolárium sem 1974-ben. Igaz, Búvady János nyolcadik b. osztályos tanuló apja egy este fur­csa kis szerkezetet állított az asz­talra.- Kvarclámpa - mondta, és rá­mutatott a holmira. A két kis sötét­zöld műanyag teknőcskéból és vé­kony fekete gumiszálból álló védő- szemüvegben üldögélt aztán bán­tó ózonszagban és vakító, kékes­zöld fényben Búvady nagyanyja, nagyapja, dédnagyanyja, nővére, anyja és apja. És persze Búvady. Mint akiket elraboltak a földönkí­vüliek. Aztán a harmadik este megunták a dolgot, Búvady apja elcsomagolta az NDK köztudottan fejlett iparának termékét, és kivit­te a garázsba. Zsurovics apó öreg volt, kicsi és jóindulatú. És éppen ennek megfe­lelően seperte a havat is. Takaré­kos, avatott mozdulatokkal. Gyuri bácsi inkább harcolt a hótakaró­val, csépelte, ütlegelte, pofozta, mint a neveletlen, tiszteletlen és nyegle tanulókat. - Van kakaó, Gyuri bácsi? - kérdezte például az óvatlan tanuló, holott jól látható­an csak egy szikkadt briós üldögélt a megfeketült horpadásokkal teli bádogasztalon. - Van, fiam, a Ka­kaó-szigeteken! - kiáltotta Gyuri bácsi, és már lendült is a keze, kis, kemény, gyors pofonra. Amikor Gyuri bácsi elhunyt, Búvadyék az iskolaigazgató utasítása szerint el­kísérték utolsó útjára. - Gratulá­lok, Teri néni - mondta szórako­zottan Ink Ábrahám igazgató a nyitott sírnál az özvegynek. Komp­lett őrsök, rajok és osztályok zu­hantak tisztelettudóan hantok kö­zé, buktak nagy síremlékek mögé, hogy fuldokló röhögésükkel ne za­varják meg a szertartást. De azon a téli délutánon Gyuri bácsi bizonyos értelemben még élt, harcolt a hóval. Élt Búvady János és Kerecsen is, bár úgy érezték, hogy mindjárt meghalnak. Akihalt, sötét alagsorban álltak, a tornaöltöző vi­lágoszöld olajfestéktől csillogó aj­tajába fúrt apró lyukakra szorítot­ták fél szemüket, és úgy bámulták a negyedikes szakközépiskolás lá­nyokat, ahogyan Jumurdzsák bá­multa volna a hurikat a Paradi­csomban, ha történetesen nem a Gyehenna tüzére kerül. A negyedikes szakközépiskolás lányok nem is lányok voltak, ha­nem nők. Harminc nő. Apró, ágas­kodó mellek és súllyal gömbölyö- dők, felemelt karok között elkere- kedők, völgybe domborodók, kis, hetyke bimbók és repülő csészeal­jak, finom kulcscsontok, merészen hátraugró és szelíden ívelő fene­kek, rezdülések és moccanások, karcsú combok és könnyű bokák, puha vállak, egymásba futó gyönyörű ívek, szépséges hajlatok, izgő-mozgó lábujjak, fényességes térdek, titkos pihék és nyújtózko­dó, törülköző, gonddal és gondta­lanul igazgató mozdulatok. Amit a magyar nyelv egy ámuló, hökkent, rövid, kiáltásszerű szóval nevez meg: nő. Amit, ha halkan mond is ki egy iskolásfiú, belere­zeg formálódó ádámcsutkája, mintha ordítana. És jól láthatjuk: ilyenkor nincs becsület. Kerecsen­nek és Búvadynak egyszerűen nem állt módjában szégyenkezni. Bizo­nyára a lányok is megbocsátottak volna nekik. Haldoklóknak ugyan­is illik megbocsátani. Talán nem mindenki tudja, de a fiúkat tizennégy éves koruk körül megtámadja egy halálos kór. Egy gyógyíthatadan hiánybetegség. Darab ideig haldokolnak, haláltu­sájukat vívják, hogy úgy mondjam. Reggeltől reggelig lázban, tűzben égnek, aztán egyszerűen meghal­nak. A különös az, hogy úgy látszik, mintha haláluk után is élnének. Ez az úgynevezett tetszélő állapot. Mintha élnének, holott réges-ré- gen jobblétre szenderültek. Ma is látni felnőtt férfiakat, sőt öregem­bereket is. Szakasztott olyanok, mint az élők, lélegeznek, vizelnek, dohányoznak, képeket festenek, kicserélik az ólajtót, szeretkeznek, hazudoznak, imádkoznak, söröz­nek a teraszokon. Kerecsen és Búvady is az utolsó stádiumban volt már, perceik meg voltak számlálva, amikor a tomaöl- tözó ajtajához tévedtek azon a téli délutánon. Szinte ugyanabban a pillanatban vesztették életüket, re­tinájukba örökre beleégett az utol­só kép, amit láttak. Kerecsenébe egy izgalmas térdhajlat, Búvadyé- ba egy feszes belsőcomb. A két kis halottnak igazából fel sem tűnt, hogy valaki a válluknál fogva elemeli őket az öltöző gya­korlatilag szitává lyuggatott ajtajá­tól. Az erős markok lassan szembe­fordították őket egymással. - Po­fozzátok meg egymást - mondta Gyuri bácsi egyszerűen. A két el­hunyt azonban csak állt. Üveges szemük befelé figyelt. A térdhajlat­ra és a belsőcombra.- Na gyerünk, mintha élnétek! - rikkantotta Gyuri bácsi. Aztán tü­relmét vesztve egy-egy hatalmas pofont kevert le a két megboldo­gultnak. Búvady és Kerecsen észre sem vette a hibátlan, szakszerű nyakle­veseket. Hazasétáltak szépen a hóban, útközben csak hallgattak. Másnap reggel rendesen bemen­tek az iskolába, bár az első óra éló- vüágvolt. És, mint a többi tetszélő, tették a dolguk, tudták, mi a kötelességük. Aztán jött a gimnázium, jött az első nő. De érezték, ez már csak annyit ér, mint halottnak a csók. Tartalmas hetet kínálunk! Kellemes hetet kívánunk! Megrendelőlap Megrendelem az Új Szót Az egyéves előfizetés hozzávetőleges ára 107 € Megrendelési lehetőségek: □ naponta (hétfő-szombat) Bizonyos napokon (válassza ki a kívánt napokat): □ Hétfő □ Kedd □ Szerda □ Csütörtök □ Péntek □ Szombat Az előfizetés időtartama: □ negyedéves □ féléves □ egyéves Név .............................................................................................. Vezetétnév................................................................................... Utca, házszám............................................................................... Postai irányítószám.......................................................... ............. Település...................................................................................... e-mail ........................................................................................... Telefon.......................................................................................... □ Egyéni előfizető □ Jogi személy A fizetés módja: □ csekk □ SIPO-szám: (A kézbesítés a követkézé) hó 15-én kezdődik. Az első tételt csak csekken lehet befizetni.) Dátum................................Aláírás. ............................................. Az előfizetés összegének és időtartamának változásait az előfizetésre vonatkozó általános üzleti feltételek szabályozzák. Az előfizető beleegyezik, hogy a Petit Press Kiadó a megrendelőlapon feltüntetett személyes adatokat postai/telefonos kommunikációs célokra használja fel. A személyes adatok helyességét az előfizető aláírásával igazolja. A kitöltött és aláírt megrendelőt küldje az alábbi címre: Vydavateľstvo Petit Press a.s., distribučné oddelenie, Lazaretská 12, 818 08 Bratislava 16 vagy a 02/59233 339-es faxszámra. Laprendelés interneten: www.ujszo.com • • Ez a lap jár Önnek?! SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com (REUTERS/Hannibal Hanschke)

Next

/
Thumbnails
Contents