Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-02 / 50. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 2. Vélemény és háttér 5- Nagy mázlink van, hogy a gazdasági válság miatt elbocsátottak mindkettőnket. így annyit síelhetünk, amennyit csak akarunk... (Peter Gossányi rajza) Milorad Dodik: a tagok öt-hat év elteltével jogot kapnának az önrendelkezésre „Cseh-szlovák” felosztás Bosznia-Hercegovinában? FIGYELŐ —————i—wwfliifnTP|tiirirí~rr Szlovák öntudat magyar fejbe! Szlovák öntudatot akar verni a magyar nemzetiségű gyermekek fejébe a szlovák oktatásügyi miniszter - állítja a pozsonyi Pravda. A független szlovák napilap írása szerint ez nem más, mint „megrendelésre készüld’ történelem. A mai helyzet nagyban hasonlít ahhoz, amilyen 1989 novembere előtt állt fenn, amikor a történelmet a párt és a kormány politikai megrendelésének szellemében tanították. Nem lehetne megkérdőjelezni a miniszter céljait, ha arról lenne szó, hogy a magyar gyerekek ugyanolyan esélyt kapjanak a szlovák történelem megismerésére és a szlovák nyelv elsajátítására, mint a szlovákok. A Slota-párti Ján Mikolaj lépéseinek azonban egészen más kicsengésük van. A nemzetiek kezébe került tárcának nem tetszik az eddig elfogadott magyar kisebbségi történelemkönyv, amely a szlovák történelemkönyvön alapul, kiegészítve a magyar történelem néhány fejezetével. Helyette a minisztérium olyan könyvet szeretne látni a magyar diákok padjain, amely erőteljesen szlovák nemzeti szellemű - mutat rá a lap. Mindez abban a helyzetben történik, amikor bizonytalanság van a parlamentben elfogadott, a kétnyelvű földrajzi névhasználatot engedélyező tankönyvek körül, mert a törvényt a Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom az elnökválasztás után az alkotmánybíróság elé akaija vinni. Bizonytalanság van az új tankönyvek körül is, amelyeket a minisztérium szerint néhány hét vagy hónap alatt is el lehet készíteni. Az oktatásügyi reform kapcsán tehát mind a szlovák, mind a magyar diákok ezrei és tanítóik is azzal szembesülnek, hogy nem tudják, milyen tankönyvekből fognak tanulni. Mikolaj és nemzeti párti társai talán azt hiszik, hogy a magyar gyerekek nagyobb hévvel fogják magolni a Ľudovít Štúrról szóló anyagot, mint a szlovákok? Esetleg a nádpálcák suhogása mellett, ahogy a szlovák gyerekek tanultaik a XIX. század végén és a XX. század elején a magyar ábécét? Meglehet, hogy néhány választónak mindez tetszeni fog. Az azonban nehezen hihető, hogy tetszene ez a tanítóknak, diákjaiknak és a szülőknek. Az oktatásügyi reform ugyanis, azon kívül hogy elhamarkodott, túlságosan is magán viseli a Szlovák Nemzeti Párt jegyeit - mutat rá a Pravda, (k) Az indexre tett történelem- könyv (Somogyi Tibor felvétele) Az egykori Csehszlovákia mintáját követő felosztást javasolt Bosznia-Hercegovina számára az egyik entitás miniszterelnöke. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság kormányfője horvát lapoknak nyilatkozva szombaton fölvetette: a balkáni országot konföderációvá kellene átalakítani. Azon belül az állam- szövetséget alkotó egységeknek joguk volna az önrendelkezéshez. „Miért ne tehetnénk úgy, mint amint egykor Csehszlovákia eljárt, hogy ezáltal egy napon valamennyien bejuthassunk az Európai Unióba?” - tette föl a kérdést a boszniai szerb politikus. Dodik egy héttel korábban megtorpedózta a három államalkotó népcsoport (bosnyákok, horvátok, szerbek) vezetőinek egyezkedési kísérletét, amelynek célja a boszniai alkotmány reformjának előmozdítása volt. A szerb vezető fél óra után kivonult a Mostarban rendezett tanácskozásról, miután a másik két partner nem volt hajlandó elfogadni a köA szerb vezető kivonulta mostari tanácskozásról, miután a másik két partner nem volt hajlandó elfogadni a követeléseit. vetéléseit. Ezután pedig úgy nyilatkozott, hogy már nem hisz Bosznia-Hercegovina jövőjében, s kilátásba helyezte a szövetségi szintű állami intézmények munkájának megbénítását. A korábbi Csehszlovák Szocialista Köztársaság a kommunista rendszer 1989. évi összeomlása után Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársasággá alakult. Ez alig háromévi „közösködés” után 1993. január elsején szétvált két önálló államra: a Cseh Köztársaságra és a Szlovák Köztársaságra. Tizenegy évvel később, 2004-ben mindkét állam belépett az Európai Unióba. Milorad Dodik úgy vélte az interjúban, hogy egy konföderatív berendezkedésű Bosznia-Hercegovina „szövetségi egységei” (vagyis a Szerb Köztársaság és a másik entitás, a Bosnyák-Horvát Föderáció) öt vagy hat év elteltével jogot kaphatnának az önrendelkezésre - azaz a konföderáció elhagyására is. JEGYZET _______________________ ■ Hogyan írjunk dolgozatot? JUHÁSZ KATALIN Umberto Eco is meglepődne azon az ügyes fiatalemberen, aki már háromszor diplomázott ugyanazon a szakon. A sajátja mellett ugyanis két további szakdolgozatot is megírt, pénzért. Legalábbis ezt pusmogják az egyik pozsonyi egyetemen. Tudom, nem mondok újdonságot, mindenki hallott ilyesmikről. Igyekeztem kiverni a fejemből a témát, de a minap a tévéhíradóban megint eszembe juttatták. A riport, amely vélhetően a tanárok éberségének fokozása céljából készült, arról szólt, hogy egyes hallgatók az internetről szedegetik le szak- dolgozatuk részleteit, feltéve, hogy nem két kattintással, egy az egyben tulajdonítják el mások kész művét. De szerencsére már vannak okos lebuktató szoftverek, amelyek az azonos szavak, szókapcsolatok előfordulásának sűrűsége alapján felismerik a másolt részleteket. A riporter lelkesen kérdezgette a szoftverfejlesztőket, majd egy professzor örvendezett, s üdvözölte a modem technika új vívmányát. Mostantól tehát reszkessetek, csalók, defenesztrálva lesztek, mehettek isten hírével, feleslegesen ásítoztatok éveken át az előadóteremben. A bér-szakdolgozatírók kiszűrésére azonban nincs szoftver, ők ugyanis a saját szürkeállományukat, „memóriaegységüket” használják. Az oktatóknak ezért még inkább résen kellene lenniük, észre kellene venniük a gyanúsan látványos megtálto- sodásokat. Elvégre az nem lehet, hogy az öt éven át bukdácsoló, szürkécske diák a végén mesterművei rukkoljon elő. Bár elképzelhető, hogy a megrendelő mindjárt az elején határozottan kiköti: ne legyen tökéletes az a szakdolgozat. Az árakat is tudom - jelenleg 700 euróba kerül egy-egy ilyen munka. Nem fontos, hogy sok ez, vagy kevés. Mert ha egy gazdag és buta, vagy gazdag és lusta egyetemista ilyesmire vetemedik, később sem várhatunk tőle túl sok jót, főleg ha már az elemiben is ezt a módszert praktizálta. Persze melyikünk nem puskázott, svindlizett a suliban? Az én matekdolgozataimat például padtársam írta meg hármasra, miután a saját példáival végzett. (Szívességét magyardolgozatok idején háláltam meg.) Ha úgy tetszik, ezek a megrendelők választott szakjuk helyett életismeretből diplomáznak. Tudják, hogy pénzért bármit megkaphatnak. Hogy az eminens tanulókból lett unatkozó kismamák, a csóró Einsteinek, a szűkölködő szakemberek két hét alatt összekalapálnak egy szakdolgozatot, nekik már csak be kell köttetniük. A megbízó mond egy összeget, a megbízott örül, hogy mellékeshez jut, a morális kérdéseket illetően pedig saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Már ha egyáltalán vannak még morális kérdések... KOMMENTÁR Rontom-bontom! LOVÁSZ ATTILA Úgy látszik, újságcikkek, elemzések ezrei sem győzik meg a jelenlegi kormányzatot arról, hogy a közpénzek pazarlása nem feltétlenül menti meg kis hazánkat a globális gazdasági válság hatásaitól. Egyrészt miért is tenné? Vegyük már észre: ha recesszió van, akkor a kormányzat fejre állhat, óránként elkakukkolhatja a pontos időt, a következményektől nem menti meg a kis gazdasági teljesítményű kis országot. Másrészt ha már segíteni akar, akkor valóban olyan módszerhez kellene folyamodnia, amelyek úgy növelik a fogyasztást, hogy annak munkahelyteremtő hatása legyen, s a közpénzekből származó beruházások hosszú távon jók legyenek valamire. A roncsprémium nem ez az eset. Ficónál még Mečiar is kreatívabb volt hatalma csúcsán. A fiatalabbak kedvéért nem árt visszaidézni azt az 1994-es intézkedést, amely leszállította a kis űrtartalmú motorokkal felszerelt autók behozatali vámját. Akkor még volt ilyen vám. Szlovákiában nem gyártottak autót, bár a Škodát hazai terméknek nézték az emberek. A szlovákiai autópark elöregedett, az 1991-es gazdasági reform következtében sokan felélték tartalékaikat, gyerekcipőben járt a lízingelés, autóvásárlási hitel nem létezett, klasszikus kész- pénzkölcsönöket alig lehetett felvenni. Ebben a helyzetben Meéiarék gondoltak egy nagyot, és minimálisra szállították a kis gépkocsik behozatali vámját. Ennek köszönhetően az ezredfordulóig a személygépkocsi park jóformán kicserélődött. Ma az ország autóállományának nagyjából negyven százaléka idősebb tízévesnél, bár a sebtében hozzáférhető statisztika nem pontosítja, ebben mekkora a családi, a vállalati vagy a haszongépjárműk aránya. Mint ahogyan azt sem tudjuk meg semmilyen áttekintésből, hogy ezen autókat milyen szociális helyzetű, vagy mivel foglalkozó emberek birtokolják. Ha valaki azt gondolja, hogy 1000-2000 eurós támogatás esetén a szegényebb, új gépkocsit nem tervező rétegek rohannak az autó- kereskedőhöz, tévedhet. De legyen igaza, rohanjanak. Csak azt nem bújuk - kreativitásunk utolsó maradványait is felhasználva - elképzelni, hogy ettől hogyan lesz munkahely. Mert - ugye - a támogatást nem a pozsonyi Volkswagen, a nagyszombati Peugeot vagy a zsolnai KIA termékeihez kötné a kormányzat. Az új gépkocsit vásárlók jelentős része olyan márkát választ, amelynél a kormány munkahelyteremtő szándéka külföldön nyüvánul meg. Persze ha az összes európai ország ilyet tenne, és külföldön is fogynának a nálunk gyártott kocsik, akkor kijelenthetnénk, megvalósult a sokat hirdetett európai szolidaritás. De talán nem olyan nagy bűn, ha ez ügyben szkepticizmusunk gyógyíthatatlannak mutatkozik. S még egy apróság: emberek ezrei végzik dolgukat kevés pénzért, átlag- vagy áüag alatti bérért. Az ő adójukból származó pénzt nagyon okos dolog a gépkocsi-vásárlás szempontjából gazdagabb, tehetősebb rétegeknek adni? Amikor a kormányzat napról napra gazdagabbak és tehetősebbek ezreiről állítja - burkolva ugyan, de mégis -, hogy gazemberek? A szegényebbek pedig most sem vesznek autót, az biztos. S vajon akkor, amikor a közterhek finanszírozása miatt a kormányzat szívesen nyúlná le a magánnyugdíjpénztárak betéteseinek pénzét, azt rövid távú fogyasztásra, gépkocsikra kellene költeni? Az európai országok jelentős részében a személygépkocsit csak fuvarozó vállalkozók írhatják le költségként, Szlovákiában az áfát ugyan nem, de a vételárat és a lízingköltséget a vállalkozó leírhatja adóalapjából. Ennél nagyobb támogatást adni a gépkocsikra közpénzpazarlás. A munkahelyteremtést inkább a munkaerő árának csökkentésével lehet előidézni - de nem az amúgy sem magas bérek, hanem a nagyon magas elvonások rovására. S annak még adminisztratív költségei sem lesznek. TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Elnapolta a II. világháború utáni német, illetve európai el- üldözöttek tervezett berlini emlékművével kapcsolatban az elmúlt hetekben kitört vita megoldását a lengyel miniszterelnök és a német kancellár. A szombati német sajtó erre következtet abból, hogy Angela Merkel és Donald Tusk előző esti, hamburgi találkozójáról érdemben semmit nem hoztak nyilvánosságra, noha a tervezett kiállítási és dokumentációs központtal kapcsolatos nézet- eltérés volt a legfőbb napirendi téma. Erre utal az is, hogy a lengyel kormányfő közvetlenül a találkozó előtt nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy az emlékhelyet irányítani hivatott alapítványi tanácsban helyet kapjon a német Elüldözöttek Szövetségének (BdV) elnöke, Erika Steinbach, aki egyébként Merkel pártja, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) befolyásos parlamenti képviselője. Lengyelország már korábban feladta a BdV által évekkel ezelőtt kezdeményezett központ tervével szembeni ellenállását. Elutasítja viszont, hogy annak irányításában a Varsó és Prága által a német háborús bűncselekmények „meghamisításával” vádolt Steinbach is részt vegyen. Az ügy mindkét országban felkorbácsolta az indulatokat. A lengyel kormány képviselője kilátásba helyezte, hogy Varsó lemondja a II. világháború kitörésének 70. évfordulója alkalmából tervezett közös megemlékezéseket, ha a német kancellár nem „vétózza” meg a BdV-elnök szerepvállalását. A lengyel sajtóban pedig régóta nem tapasztalt németellenes kampány indult. Németországban is éles belpolitikai vita alakult ki Steinbach személyével kapcsolatban. A kormányban részt vevő szociáldemokrata párt és az ellenzéki pártok a német-lengyel kapcsolatok kényes voltára hivatkozva arra szólították fel Merkelt, hogy vegye tekintetbe Varsó álláspontját. (MTI)
