Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-20 / 66. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 20. Kertészkedő 19 A díszfák és -cserjék metszésének legjobb időpontja a tél végi időszak, amikor már láthatóak, kiigazíthatóak az esetleges fagykárok is Miként metsszük, ápoljuk a kerti díszfákat? A díszfák és díszcserjék metszésének legoptimálisabb időpontja a tél végi időszak. Ugyanis ekkor már láthatóak az esetleges fagykárok is, melyek kiigazíthatóak. A gyümölcsfától eltérően lényegesen enyhébb metszést kell alkalmaznunk, hiszen itt nem a nagy gyümölcshozam az elvárás, hanem a tökéletes forma, lombozat, virág- vagy terméspompa elérése. ÖSSZEFOGLALÓ A lombhullató bokrok és fák megújítását lombhullástól rügyfa- kadásig végezzük. A díszfák csak enyhe alakítást igényelnek, a rendellenességek vagy a kisebb hibák javítását, a beteg, elhalt, befelé növő, vagy egymást túlzottan beárnyékoló részek eltávolítását. Ha fiatal a fa, akkor koronáját magunk is kialakíthatjuk. Mérlegeljük a fajták biológiai adottságát Attól függően, hogy milyen biológiai adottságokkal rendelkeznek díszfáink, nevelhetünk belőlük tövétől ágas, alacsony törzsű, vagy magas törzsű parkfát. Sok fafaj szereti, ha kezdetben tövétől ágasan fejlődhet, mint pl. a törökmogyoró, gyertyán, bükk, nyírfa, tölgy, mert így nagyobb lombtömeg segíti fejlődésüket, és törzsük a naptól is védve van. Ezeket hagyjuk, ne vágjuk le az alsó ágaikat, később úgyis felkopaszodnak, majd akkor eltávolíthatjuk őket. Ha azt szeretnénk, hogy ezek az alsó ágak megmaradjanak, segítenünk kell nekik, hogy több fényt kapjanak, ezért fokozatosan és ésszerűen ritkítanunk kell a felső ágakat. A díszcserjék már a talaj felett több szárat növesztenek, ezek mennyiségétől függően lesznek tömöttek vagy ritkák. Növekedésük egy idő után leáll, elérik fajtájuk jellemző paramétereit. Majd az idősödő szárrészek fokozatosan elhalnak, átadják helyüket a tőről hajtó új sarjaknak. Ez egy állandó önifjítási folyamat. A metszéssel arra kell törekednünk, hogy laza ágrendszerű, szellős bokrokat alakítsunk ki, mert a besűrűsödött részek könnyen a kártevők búvóhelyeivé válhatnak. Ha túl terebélyes lenne növényünk, akkor a méretei csökkentése érdekében egy általános visszavágással kezdjük, majd jöhet a tisztogatás. Távolítsuk el a sérült, beteg, elhalt ágakat, az egymást árnyékolókat, és a befelé növőket is. Ezután fojtassuk az újítással. Az öreg hajtásokat úgy vágjuk vissza, a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, hogy azok átvehessék szerepüket. Ha a növény még mindig túl sűrű, akkor a saijak ritkításával fejezzük be a metszést. Néhány bokor sok gyökérsaijat növeszt. Ezeknél, az elöregedett ágak föld feletti részeit tőből vágjuk le, és az erős, fiatal hajtásokból csak azokat hagyjuk meg, amelyek elhelyezkedése megegyezik cserjénk általunk elképzelt formájával, a többi sarjat szintén tőből vágjuk le. Az ilyen ifjítást más-más időszakonként igénylik a növények. Általános szabály, hogy a metszés gyakorisága és intenzitása fordítottan arányos a növény méretével. Néhány fajta megsínyli az ifjítást Vannak olyan bokrok, amelyek nem tűrik a nyirbálást, nagyon megsínylik az ifjítást.-Ezekre az a jellemző, hogy fel sem kopaszodnak, nehogy láttukra ollót ragadjunk. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor először csak egy-egy ágat vágjunk vissza. Ha cserjénk fokozott hajtásnövekedéssel válaszol a levágott részeknél, akkor legközelebb bátrabban újíthatunk. Nem kedveli a metszést a japánjuhar (Acer palma- tum), az ecetfa (Rhus), a fás bazsarózsa (Paeonia), cserszömörce (Cotinus) és a liliomfa (Magnolia). A nagyobb bokrokat ritkán, vagy egyáltalán nem kell újítani. Ilyen a tatáijuhar, tűzjuhar, díszalma (Malus), orgona (Syringa) és a labdarózsa. Legtöbb cserje a 3-5 évenként fiatalodó kategóriába tartozik. Ha ennél gyakrabban vágjuk vissza őket, akkor buja növekedéssel és gazdag virágzással vágnak vissza. Ilyen az aranyvessző (Fotsythia), lőne (Lonicera), rózsalonc (Weige- la), boglárkacsetje, gyöngyvessző, gyöngyvirágcserje (Deutzia), je- zsámen (Philadelphus). A náluk kisebb habitusú cserjéket, félcserjéket minden tavasszal jó erősen vissza kell vágni, mert a tél folyamán nagy részük vissza- fagy vagy visszaszárad. Tavasszal aztán a vágások alatt, a földhöz közeli részekből erős, új hajtásokat fejleszt, hamar visszanyeri eredeti formáját, és nyárra dúsan virágzik. Ilyen a nyári orgona (Buddleia), hamis ciprus (Santolina), kéksza- káll (Cariopteris), barátcserje (Vi- tex). A nyári orgonát például visszavágás után érdemes lombbal vagy tőzeggel takarni, hogy a késői fagyok ne károsítsák. A metszés optimális ideje Az alakító metszések ideje általában tél végén van, viszont a virágzó díszcserjék esetében egyeseket virágzás előtt, másokat virágzásuk után ajánlatos metszeni. Virágzásuk után, kora tavasszal, még a lombfakadást megelőzően nyíló cserjéinket kell metszeni. Ezeknél az egyéves vesszők oldalrügyeiből fejlődnek ki a virágok. A dús virágzás feltétele, hogy minél több egyéves vessző legyen a növényen. A virágzást követően eltávolítjuk a levirágzott részeket, és formára igazítjuk a lombozatot. A meghagyott rügyekből fejlődő vesszők biztosítják a következő évi virágzatot. Ha ősszel, vagy kora tavasszal metszenénk őket, eltávolí- tanánk a tavasszal oly szépen virágzó hajtásokat. Ilyen cserje például az aranyvessző (Forsythia), orgona (Syringa), jezsámen (Philadelphus), gyöngyvirágcserje (Deutzia), japánbirs (Chaenomeles), gyöngyvessző (Spiraea), rózsalonc (Weigela). Az olyan növényeket, amelyek először a lombjukat, hajtásaikat fejlesztik ki, csak aztán, nyáron vagy ősszel kezdenek virágozni, mindenképp tavasszal, még rügy(lllusztrációs fotó: Képarchívum) fakadás előtt metsszük meg, mert az újonnan kihajtó vesszők fognak virágba borulni. Akkor lesznek a legszebbek, ha az egyéves hajtásokat 1-2 szemre vágjuk vissza. Ez a metszés tehát nem csak a formára igazításért történik, egy-egy év kihagyásával nemcsak egyre ziláltabb külsejű cserjéink lesznek, hanem nagymértékben csökken a vi- rágzási intenzitásuk is. Ilyen például a mályvacsetje (Hybiscus), nyári orgona (Buddleia), fehér som (Comus alba), boglárkacserje (Kerria), tamariska (Tamarix), pimpó (Potentilla), fagyai (Ligust- rum), hamis ciprus (Santolina), kékszakáll (Caryopteris) és az orbáncfű (Hypericum). Fagyérzékeny örökzöldek A mutatós mediterrán hangulatot idéző lomblevelű és tűlevelű örökzöldjeink is sok odafigyelést igényelnek, bár náluk nem annyira a metszés, mint inkább a védelem a legfontosabb. Védenünk kell őket a számukra oly idegen téli hidegtől, és persze gondoskodnunk kell az egyenletes vízellátásról. Ezt már azzal is kezdhetjük, hogy a kert belső, szélvédett részeibe, félárnyékba ültetjük őket. Mindemellett gondoskodjunk téli takarásukról a déli oldalukon felállított árnyékolóval, és a talaj átfagyását is mérsékelhetjük szalma-, lomb-, vagy tőzegborítással. Leggyakoribb probléma, hogy télen elszáradnak, mert a napsütés egy kicsit felmelegíti és párologtatásra készteti a leveleket, viszont a fagyott földből nem tudnak vizet felvenni. Ezért ha tehetjük, minden fagymentes téli napon öntözzük meg őket, nehogy tavaszra elhaljanak. E csoportba tartozik a magyal (Ilex), puszpáng (Buxus), babérmeggy (Laurocera- sus), mahonia, borostyán, csodabogyó (Ruscus), a fenyő félék, cédrus, tuja, hamisciprus, boróka. Idős fák ápolása Az idős fák ápolását sokan nem szeretik elvégezni, vagy csak nem ismerik a munkafolyamatot, ezért a legtöbb szép kort megért fát hagyják lassan tönkremenni, majd kivágják őket. Az idős fák ápolása nem kizárólag esztétikai célt szolgál, sokkal inkább a fa egészségi állapotának helyreállítása, valamint a balesetveszély elkerülése a cél. Az egyik a vihar- és fagykár esetén szükséges tisztogatás, a letört vagy megrongálódott ágak levágása. A vastagabb ágakat több metszéssel vágjuk le, a vékonyabb ágvégtől befelé haladva, mert így kisebb az esélye, hogy a vágáskor a nagy súly miatt az ágvillánál behasadjon. A metszési felület lesi- mítása érdekében a seb szélét éles késsel utánvágjuk. Bármilyen ág levágásakor elsődleges szempont, hogy ágalapra vágjunk, vagyis ne hagyjunk csonkot, mert ott könnyel felgyülemlik az esővíz, elszaporodnak a baktériumok, gombák, és ezzel meggyorsul a korhadás folyamata. A felnyurgult koronát is hasonlóképpen vágjuk vissza, azzal a különbséggel, hogy most nem a roncsolt ágakat keressük és vágjuk le, hanem az egymást árnyékoló, befelé növő, túl magasba törő, lehetőleg öreg ágakat távolítjuk el. Ha túl sok ágat kellene levágnunk egyszerre, lehetőleg csak a felét vágjuk most ki, a többit jövőre, mert durva csonkítás esetén nagyon sok vízhajtást fog fejleszteni, és ismét csak sűrű, szinte áthatolhatatlan koronát növeszt. A sebkezelés minden vágott felületnél fontos. Erre felhasználható oltóviasz, fasebkátrány vagy olajfesték is. A kisebb felszíni sebeket és odvasodásokat éles késsel tisztítsuk ki, fertőtlenítsük, majd vízzáró réteggel zárjuk le úgy, hogy közben a víz elfolyásáról is gondoskodjunk. A korhadás vagy más sérülések hatására a törzsben üregek keletkezhetnek. Ezeket plombálással kezelhetjük. A munkafolyamat ismét a tisztítással, a beteg, korhadt részek kikaparásával kezdődik, majd a letisztított fatestet gombaölő szerrel kell fertőtlenítem, majd a belső felületet sebkezelő anyaggal itassuk át. Ezután az üreget töltsük meg a plombáló- anyaggal, ami lehet gyantával kevert fűrészpor, vagy műanyag hab is. Végül a faháncs síkjánál egy rugalmas anyaggal lezárjuk az odút úgy, hogy a meginduló hegesedési folyamat a plombát mielőbb befedhesse. Másik megoldás lehet ugyanez a munkafolyamat, de a plombálás nélkül. Ilyenkor viszont az odú nyílását célszerű legalább egy dróthálóval lezárni, hogy a kisebb állatok, madarak ne másszanak be, ne verjenek benne tanyát. Nagytermetű idős fák villás elágazásé ágainál azok szétszakadásának veszélye fokozottan fennáll. Ez ellen az ágak egymáshoz rögzítésével tudunk védekezni. Ha kötözünk, akkor rugalmas anyaggal tegyük, hogy a fa növekedésekor a kötözőanyag ne vágjon bele annak húsába, s így ne akadályozza a tápanyagszállítást. De még célravezetőbb megoldás, ha az ágak belső, egymással szembeni oldalára csavarral drótot rögzítünk. Télen védett helyet igényelnek A legtöbb díszkertben megtalálhatóak az olyan díszcserjék is, amelyek sajnos nem bírják odakint elviselni teleinket. Ilyen a leander (Nedűm oleander), fikusz, pálma, golgotavirág (Passiflora), japán juhar (Acer palmatum) stb. Őket még a fagyok beállta előtt vigyük védett, fagymentes helyre. Persze az sem mindegy, hogy télen hová rakjuk ezeket a többnyire nagy helyet igénylő szépségeket. Fontos, hogy levegős helyen legyenek, és elegendő hely álljon rendelkezésükre. Rendszeresen öntözzük őket, de soha ne vigyük túlzásba, mert télen sokkal kevesebb nedvességet igényelnek, és a vizes földjük könnyen rothadásnak indulhat. Sok bokor nem is annyira a virágzatával, hanem inkább a termésével hívja fel magára a figyelmet. Legtöbbjük télen díszít, ezért finom csemege lehet a kertünket látogató madarak számára. Ilyen cserje a hóbogyó, tűztövis, magyal, berkenye, galagonya, som, madárbirs, borbolya. Ahhoz, hogy a bogyók megmaradjanak, vigyázzunk, hogy a korábban még virágzó ágakat ne vágjuk le, mert azok helyén fognak kifejlődni, (u) PIACI ÁRSÉTA Pozsony Komárom Rimaszombat Zselíz Losonc Szepsi Kassa március 18-án március 18-án március 18-án március 18-án március 19-én március 18-án március 18-án sárgarépa 0,55 euró/kg 0,50-0,60 euró/kg 0,50 euró/kg 0,35 euró/kg 0,50-0,53 euró/kg 0,59 euró/kg 0,43 euró/kg petrezselyem 1,50 euró/kg 1 euró/kg 1,66 euró/kg 0,85 euró/kg 1,16-1,30 euró/kg 0,99 euró/kg 0,70-1 euró/kg burgonya 0,40 euró/kg 0,40-0,45 euró/kg 0,33 euró/kg 0,33 euró/kg 0,33 euró/kg 0,33 euró/kg 0,29-0,32 euró/kg tojás 0,12 euró/db 0,10-0,13 euró/db 0,11 euró/db 0,10 euró/db 0,10-0,12 euró/db 0,10-0,11 euró/db 0,11 euró/db hagyma (fokhagyma) 0,66 (3,35) euró/kg 0,60 euró/kg (0,10 euró/db) 0,66 (3,30) euró/kg 0,42 (2,40) euró/kg 0,40-0,83 (3,29) euró/kg 0,43 (3,48) euró/kg 0,23-0,40 (3,29) euró/kg zeller 1,30 euró/kg 0,92 euró/db 1,33 euró/kg 0,30 euró/db 0,83-1,16 euró/kg 0,99 euró/kg 0,70-0,86 euró/kg paprika 3 euró/kg 0,60 euró/db 3,32 euró/kg X 2,82 euró/kg 2,90 euró/kg 1,90-2,90 euró/kg paradicsom 2,80 euró/kg 0,33 euró/kg 2,83 euró/kg X 2,80 euró/kg 1,82 euró/kg 1,46 euró/kg kelkáposzta 1,10 euró/kg 0,60 euró/kg 0,66 euró/kg X 0,40 euró/kg 0,92 euró/kg 0,63 euró/kg méz 5-6 euró/kg 3-4,50 euró/kg 4,65 euró/kg 3,60 euró/kg 3,40-4,70 euró/kg 3-4 euró/kgx 4-6,50 euró/kg alma/körte 0,50-0,78/1,70 euró/kg 0,40-0,66/x euró/kg 0,50/1,33 euró/kg 0,80/x euró/kg 0,30-1,10/1,60 euró/kg . 0,50-0,82/2 euró/kg 0,29-0,89/x euró/kg őrölt piros paprika 11,50 euró/kg 9,96 euró/kg 12,60 euró/kg 8,50 euró/kg X X X karfiol/karalábé 1,40 euró/db/0,80 euró/kg x/0,65 euró/kg 1,83/0,83 euró/db x/0,35 euró/db 0,59-2 euró/db/0,53 euró/kg 1,99 euró/db/0,50 euró/kg 1,86 euró/db/0,43 euró/kg káposzta 0,40 euró/kg 0,35-0,40 euró/kg 0,33 euró/kg X 0,30-0,53 euró/kg 0,33 euró/kg 0,23 euró/kg savanyú káposzta/diöbél 1-1,10/5,10 euró/kg 0,83/4,98 euró/kg 0,83/4,98 euró/kg X 0,83/4 euró/kg 0,75/3-4 euró/kg 0,63/5,40-6 euró/kg
