Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-19 / 65. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 19. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ THE TIMES Döbbenetét váltott ki az AIDS ellen küzdők közt XVI. Benedek pápa kijelentése, hogy az óvszerek terjesztése nem megoldás az AIDS prob­lémájára - írta a The Times brit lap. „Nem lehet megolda­ni az AIDS okozta problémá­kat óvszerek osztogatásával. Sót, ez még súlyosbítja is a gondokat” - állította a kato­likus egyházfő útban Kame­run felé. Hozzátette: a beteg­ség megfékezését az embe­rek „spirituális újjáéledése” tehetné lehetővé. A Vatikán hivatalos álláspontja szerint az AIDS elleni küzdelem leg­jobb módja a tartózkodás a szexuális érintkezéstől. Ke­vin Osbome, a Nemzetközi Családtervezés Szövetségé­nek tanácsadója kifejtette: az önmegtartóztatás és a hűség prédikálása nem oldja meg a problémát. A pápa üzenete elidegeníti az embereket a kérdés megoldásától, (mti) Miniszter úr, mikor röpül végre így a bársonyszékből? (Peter Gossányi rajza A magánkézben levő fegyverek magas száma mellett a másik problémát a lövészegyletek okozzák Vita a fegyvertartásról Németországban Újult erővel lángolt fel a vi­ta Németországban a fegy­vertartás ellenőrzéséről a winnendeni tragédia után. MT1-HÁTTÉR A stuttgarti ügyészség eljárást indított a 17 éves merénylő, Tűn Kretschmer apja ellen gondatlan­ságból elkövetett emberölés gyanú­jával. Az apa ugyanis 15 fegyvert tartott otthon hatósági enge­déllyel; fia az összesen 16 halálos áldozatot követelő vérfürdőt egy el nem zárt Beretta típusú pisztollyal követte el. Ha az apát bűnösnek ta­lálják, öt évig terjedő börtönbünte­tésre ítélhetik. A fegyvertartás engedélyezésé­vel kapcsolatos törvények szigorí­tását a parlamenti pártok többsége elvetette, utalva arra, hogy a 2002-ben elkövetett hasonló isko­lai vérfürdő után a korhatárt a leg­több fegyverfajta tartása esetében 21 évre emelték, s ezzel Európában az egyik legszigorúbb törvényt ve­zették be. Németországban több mint 10 millió lőfegyver van hivata­los engedéllyel magánkézben, szakértők szerint további mintegy 10 millió illegálisan. A fegyverlob- by nyomására Wolfgang Schäuble belügyminiszter 2007-ben kezde­ményezte, hogy a korhatárt ismét 18 évre szállítsák le, a politikai pár­tok és a közvélemény ellenkezésé­nek hatására azonban végül elállt ettől. A magánkézben levő fegyverek magas száma mellett a másik prob­lémát a lövészegyletek okozzák. Ezek tagjainak száma megközeh'ti a 2 milliót, s közülük csaknem 300 ezer olyan kiskorú, aki külön enge­déllyel lehet tag. Tim Kretschmer is így lett tag apja egyletében, ahol rendszeres lőgyakorlatokat vég­zett. Akárcsak az a 19 éves Robert Steinhäuser, aki a 2002-es erfurti ámokfutása során 16 diákot, illetve tanárt mészárolt le. Ennek nyomán vetette fel a né­met kancellár a fegyvertartás el­lenőrzésének szigorítását s azt, hogy a hatóságok előre be nem je­lentett ellenőrzéseket végezhesse­nek a fegyvertartási engedéllyel rendelkezőknél. A koalíciós part­ner szociáldemokraták a kezdeti elutasítás után keddre visszakoz­tak, s megfontolásra érdemesnek minősítették Angela Merkel javas­latát. Utaltak arra, hogy ehhez tör­vénymódosításra van szükség, s ügyelni kell a szabadságjogok be­tartására, így a magánlakások sért­hetetlenségének tiszteletben tartá­sára. Az SPD azt hangsúlyozta: bizto­sítani kell azt, hogy a fegyvertartás szabályainak betartását azok meg­sértésének gyanúja esetén csakis hatósági felhatalmazásra és rend­őrök ellenőrizhessék. A szociálde­mokraták az ellenzéki Zöldekkel együtt olyan törvénymódosítást is sürgetnek, amely előírná, hogy még engedélyezett fegyvert - illet­ve lőszert - se lehessen otthon, a la­kásban tartani. Szakértők ugyanakkor arra fi­gyelmeztettek: önmagában már az említett magas számok is azt jelzik, hogy a fegyverekkel való visszaélé­sekkel szemben nem létezik abszo­lút biztonság. KOMMENTÁR Kinek a prókátora? MAL1NÁK ISTVÁN Keményen figyelmeztette a múlt héten az EU - konkrétan Javier Solana biztonságpolitikai főmegbízott - a még meg sem alakult Netanjahu-kormányt, mit vár el tőle, milyen feltételek teljesítése esetén fog együttműködni Brüsszel a zsidó állammal. A legfonto­sabb feltétel dióhéjban az, hogy az új jobboldali kabinet tárgyaljon és kössön olyan békét a palesztinokkal, amely elvezet a kétállamos megoldásig. A palesztinokat pedig arra sürgette az EU, hogy mi­előbb alakítsák meg egységkormányukat. Nos, ez az ártatlannak tűnő uniós állásfoglalás nem volt szeren­csés beavatkozás egy rendkívül kényes helyzetben. Először azért, mert talán illett volna megvárni, hogy a majdani új kabi­net ismertesse programját, az új kormányok általában ezt szok­ták tenni. Másodszor azért, mert előre legyengítette egy alaku­lófélben levő kormányzat tárgyalási pozícióit. Harmadszor azért, mert a Hamász máris vérszemet kapott. Kedden bejelen­tették, hogy zsákutcába jutottak a tárgyalások Gilád Sálit izraeli katona szabadon bocsátásáról, ugyanis a Hamász bekeményí­tett, Izrael számára elfogadhatatlan követelményeket támasz­tott. (Az most mellékes, hogy a tárgyalásokat egyelőre a még hivatalban levő Olmert-kabinet emberei folytatják.) A hírek szerint az alku azon feneklett meg, hogy Óimért 320 fős ajánla­tával szemben a Hamász mind a 450, évek óta izraeli börtö­nökben levő palesztin fogoly szabadon engedését követelte, köztük olyan terroristákét is, akik a legtöbb áldozatot követelő merényleteket követték el Izraelben a 2000-ben kirobbant pa­lesztin felkelés kezdete óta. Netanjahu tárgyaljon a „palesztinokkal” - mondta Solana. De ki­vel? Feltehetően az egységkormánnyal, amelynek létrehozását az unió sürgeti. Ezt főleg a Hamásznak és a Fatahnak kellene lét­rehoznia, de egyelőre képtelenek rá, mert a posztokon és kompe­tenciákon marakodnak. A legfontosabb pozíciókat a Hamász magának akarja, elutasítva azt a nyugati nagyhatalmak által szorgalmazott megoldást, hogy pártfüggetlen technokratákból álljon az egységkormány. Volt már ilyen közös Hamász-Fatah kormányzás, egészen addig, amíg a Hamász 2007-ben ki nem ebrudalta a Fatahot Gázából, teljesen az ellenőrzése alá vonva az övezetet. Gázában tehát a Hamász az úr, Mahmúd Abbász elnök és a Fatahja pedig Ciszjordániában. De Izrael gázai háborúja után Ciszjordániában is megugrott a Hamász népszerűsége, s a szélsőséges iszlamista szervezet feltehetően azért egyezett bele elég könnyen az új egységkormány gondolatába, mert Ciszjor- dániára is rá akarja tenni a kezét. Mindezek alapján pillanatnyi­lag úgy tűnik, Netanjahunak főleg - a nyugati világ által terroris­ta szervezetnek tekintett - Hamásszal kellene megalkudnia. Az­zal a Hamásszal, amelynek legfontosabb politikai programja Iz­rael megsemmisítése. S ha nem lehet vele megegyezni, akkor jön az uniós bububu? Persze érthető, hogy az unió is, meg bizonyos mértékben az USA is aggódik amiatt, hogy az izraeli szélsőjobb bekerül a kormányba, és várhatóan Avigdor Lieberman lesz a külügyminiszter, mert ő nem egy diplomata. Ez utóbbi miatt tényleg nem alaptalanok a fé­lelmek. De az izraeli-palesztin konfliktust illetően fel kellene hagyni azzal az európai sablonok szerinti jobboldali-baloldali fel­osztással, amely szerint az izraeli baloldal a békülékeny galamb, a megállapodás híve, a jobboldal pedig a csúnya héja. Több, az arab világ felé tett, történelmi fordulatot jelentő döntés is keményen jobboldali politikusok nevéhez fűződik. Például az egyiptomi kü- lönalkut Menahem Begin kötötte meg, a gázai kivonulást pedig Ariel Sáron hajtotta végre. KÉZ,IRAT Közpiszok MIKLÓSI PÉTER A közélet tisztaságának megte­remtését célzó, 2006-ban drá­mai módon bejelentett új kor­mányzati elképzelések még hamvukban elhaltak. Azóta a teljes politikai elit, élén a kor­mányfő saját pártjával, gyakor­latilag csírájában megbuktatta a köztisztasági csomagnak ne­vezett terveket. Maradt tehát mindaz, amitől épp e csomag akarta megtisztítani a közéle­tet: a közpiszok; közöttük, pél­dául, a különösen nagy bűzt árasztó tenderügyek. És Szlo­vákiában azóta sincs az a „füg­getlen” hivatal, amely merne bökkenőt találni a demokrati­kus közéletet és a becsületes versenyhelyzetet súlyosan ter­helő ügyekben... Persze, a kis­ember mostanság nem azért tobzódhat a virtuális világ kíná­latában, hogy némi szörfözés után ne találjon buzdító vigaszt egy, a világháló kínálta webol- dalon. Én például az „yyy.irany- kozpiszok.bohoceria”-ra kat­tintva a következő, polgárt pak­lizó szövegre bukkantam: Örömmel üdvözöljük önt ama al­kalomból, hogy csiszolt politikai s fejlett üzleti érzékét, valamint ki­finomult polgári ízlését kamatoz­tatva a mi sorainkat olvassa. Poli­tikai tömörülésünk, az Irány- Közpiszok Párt, amint azt ön is tapasztalhatja/tapasztalni fogja, alapvetően különbözik az ország eddig ismert korábbi politikai képződményeitől. Amint arról az átalunkkorrektnek tartott, tehát bennünket nemis bíráló sajtó ob­jektív híreiből már ön is bizonyára értesült, a pártunk céljait szolgáló tenderek győzteseit egy nemzet­közi szaktekintélyekből és hazai hozzáértőkből álló zsűri mellőzé­sével, pályáztatás nélkül választ­juk ki. Ez azonban, ahogy ezt Ön is láthatja, nem megy a minőség ro­vására; valamint az a tény, hogy a zsűri elnökének és a nyertes cég tulajdonosának a vezeték és ke­resztneve jobbára megegyezik, nem kell, hogy önben a szüksé­gesnél több gyanút ébresszen. Pártunkatendereztetésnekezta módját azért forszírozza, mertko- rábban minden más kormányzó párt becsapta az embereket, és­pedig gonosz, hazaáruló, elvete­mült gazemberek módjára. Ter­mészetesen, mi is tudnánk ígér­getni, hiszen ez köztudottan nem kerül semmibe, ráadásul pártunk polgár- és szlovákbarát ideológiá­ját tükröző jelmondata is azt su­gallja: amit mi megígérünk, az megvan ígérve! Szeretnénkle- szögezni, hogy az Irány-Közpi- szok Párt csak akkor lehet káros az ön és családja mentális egészsé­gére, ha az ön által is használt he­lyiségek levegőjét az ellenzék érv­rendszere mérgezi. Ilyen extrém­nek nevezhető körülmények kö­zött szokott előfordulni, hogy a politológusi tudományosság álcá­jában tetszelgő népi mesemon- dókkülön szmonimagyűjternénnyeljellem- zik pártunk vezető politikusait. Ók mondogatják rólunk, olykor a nevesítést sem mellőzve: bolond. Őrült. Tébolyult. Háborodott. Di­lis. Flepnis. Nyomott. Idegbeteg. Ütődött. Hülye. Abnormális. Agybajos. Gyagyás. Flúgos. Süsü. Bepörgött. Mániás. Korlátolt. Idi­óta. Lukasagyú. Lüké. Hibbant. Agyalágyult. Szédült. Zavaro­dott. Eszelős. Természetesen, mindez csak rosszmájú hazugság. Le is pereg rólunk műiden kritika, jöjjön az belföldről vagy származ- zékkülföldról. Tévedhetetlen igazunk tudatában sohasem ér­zünk émelygést, szégyenérzetet vagy akut lelkifurdalást. Befeje­zésül csupán annyit, hogy már előkészületben van az Irány-Köz­piszok Párt cselekvési programja, nemcsak a következő, hanem a rákövetkező választási ciklusra is. Sőt! A még további ciklusokra is, hiszen ideológiánk, mint már je­leztük, az igény és a cél szentesíti az eszközt jelszó jegyében válto­zik. Szociálisan érzékeny, szlo­vákbarát és a saj át pártunk finan­szírozásában sikeres szándékai­nak zöme mindig ugyanaz: azt szeretnénk, hogy ön a mi támoga­tónk, önzetlen szponzorunk és lelkes választónk legyen. Akár szlovákiai magyarként is, hiszen az ön számára szintén van prog­rampontunk: önnek, noha adófi­zető állampolgár, nem ígérünk semmit, de azt következetesen betartjuk! Lehetséges, hogy a közpiszok diszkrét bájától gyomorégést kapva rossz honlapot nyitottam? Hogy talán elég lett volna az E-tetés.sk-ra rákattintani? TALLÓZÓ THE NEW YORKTIMES Magyarországot, amely ed­dig is Oroszország egyik legszo­rosabb szövetségesének volt te­kinthető Közép-Európában, két új gázszerződés még inkább ke­leti szomszédjához köti, írta a The New YorkTimes. Az újonnan aláírt szerződé­sek még inkább függővé teszik Magyarországot az orosz föld­gázszállításoktól, idézte elem­zők véleményét a tekintélyes li­berális napilap. „A szerződések ellentétben állnak azzal, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állít, hogy ő szilárd támogatója az Európai Unió által szponzo­rált vetélytárs vezetéknek”, jegyezte meg az újság a Na- bucco programra utalva. A lap szerint a Nabucco várhatóan versenytársa lesz az orosz-o­lasz fővállalkozó partnerség­ben tervezett Déli Áramlat­nak, melyhez Moszkvának gazdasági és politikai érdekei is fűződnek. Az. újság emlékeztetett: Gyurcsány Ferenc csaknem két éve beleegyezett abba, hogy támogatja a Gazprom orosz óriáscég terveit a Déli Áramlat építésére vonatkozóan. Azt állí­totta, nem lát ellentétet abban, hogy egyszerre támogatja az európai és az orosz gázvezeték­tervet. A Gyurcsány Ferenc minisz­terelnök és Vlagyimir Putyin orosz kormányfő jelenlétében múlt héten Moszkvában aláírt új szerződések egyike arra szólítja fel a magyar kormányt és az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bankot, hogy fi­nanszírozzák a Déli Áramlat beruházását magyar terüle­ten. A másik szerződés a Gaz­prom és a Mól magyar ener­giavállalat között született egy magyarországi gáztároló fej­lesztéséről. A The New York Times idézte Kaderják Pétert, a budapesti Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetőjét, aki szerint Oroszország az Ukrajnát megkerülő Déli Áramlat meg­építésével Ukrajnától való füg­gőségét akarja csökkenteni, egyben ki akarja terjeszteni gazdasági és talán politikai be­folyását Magyarországon. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents