Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-18 / 64. szám, szerda

22 Sport ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 18. www.ujszo.com Horváth Csaba, az ADO Den Haag futballistája már megtanult hollandul, egy rossz szót sem mond edzőjére, s keményen küzd a csapatba kerülésért „Teszem a dolgom - úgy érzem, hogy jól” Miért kevés a gólnélküli mérkőzés az Eredivisie- ben, hol lehet a legjobban kikapcsolódni a holland fővárosban, s milyenek a szlovák válogatott kilátásai a vb-selejtezőkön - hágai találkozásunk során ezek­ről is beszélgettünk Hor­váth Csabával, az ADO Den Haag középhátvédjével. BŐDT1TANILIA Milyenek voltak az első hágai benyomásai? Kicsit furcsa volt, amikor az el­ső edzésen mindenki megszólalt hollandul, de az mindjárt látszott, hogy ez Nyugat-Európa. Az edző­központunkban, a Zuiderparkban 10 pálya van, az új stadionunk 15 ezer férőhelyes, csak néztem, mi­csoda körülmények vannak itt. Az első benyomások tehát nagyon pozitívak voltak. Egyet edzettem a csapattal, aztán volt egy meccs, ami nagyon jól sikerült, s rögtön utána meg is egyeztünk a szerző­désben. csony előtt megtörtük ezt a rossz sorozatot. Eleinte stabil kezdőember volt, az utóbbi időben viszont nem játszik. Az Ajax elleni idegenbeli meccsen megsérültem, két mér­kőzésen nem játszottam. Aztán elkezdtem edzeni, de rögtön az első edzésen meghúzódott az egyik izmom, ezért két hetet megint ki kellett hagynom. Köz­ben erősítettünk három játékos­sal, minden alakzatba érkezett va­laki, így most azon dolgozom, hogy visszakerüljek a kezdőcsa­patba. Egyszer lehetőséget kap­tam, amikor az egyik hátvédünk el volt tiltva, gólt is rúgtam. Úgy gondolom, bizonyítottam, most várom az újabb lehetőséget. Nem könnyű, de odateszem magam edzéseken, és mindent megteszek azért, hogy megint ott legyek a kezdőtizenegyben. Azt mondják, a külföldi játé­kosoknak kétszer, háromszor, sokszor jobban kell teljesíteni­ük, mint a hazaiaknak. Ón is így érzi? van beszélhetek róla. Most ugyan nem játszok, de emiatt nem fogok róla rosszat mondani. Mik az ADÓ céljai a szezon­ban? A bajnokság előtt - mielőtt még vezettük volna a táblázatot - a 15. hely megszerzését, azaz a bentma- radást tűztük ki célul. A16. és a 17. helyezett már selejtezőt játszik a második ligás csapatokkal, a 18. he­lyezett pedig biztosan kiesik, szóval ezeket a helyeket kell elkerülni. Milyenek az ADO-szurkolók? Igazi hágaiak, kemények, har­ciasak, nagyon hangosak, mindig és mindenhol buzdítják a csapa­tot. Néha verekednek is egyet, de mostanában már kordában tartják őket. Nagyon jó szurkolótábor. Megismerik már az utcán? Volt már rá példa, bár nem túl gyakran. Előfordul, hogy boltba menet megállítanak a szurkolók, és váltunk pár szót. Azzal mennyire vannak tisz­tában, hogy honnan jött? Mond nekik valamit Szlovákia? 3:0-ra megvertük őket... Erre szokták mondani, hogy az újon­cok lendülete vitt minket. Ennek a két meccsnek az emléke nagyon bennem maradt, de ebből nem le­het élni, mindig előre kell nézni. Volt még több jó meccs, a NAC Bredát 4:0-ra megvertük, akkor is minden kijött a csapatnak - van­nak ilyen napok. Minek volt köszönhető az a sikeres kezdés? Lebecsülték az újoncot az ellenfelek? Ez is meglehet, de szerintem a jó felkészülésünkből profitáltunk. Nekem nagyon hosszú volt a fel­készülés, egy volt Szlovákiában, aztán ott elkezdődött a bajnok­ság, és én jöttem ide egy újabb felkészülési időszakba... Jól fel voltunk készülve, s nagyon akar­tunk bizonyítani, mint minden újonc. Az első meccs pedig na­gyon jól sikerült, és megbizonyo­sodhattunk róla, hogy van keres­nivalónk az Eredivisie-ben. Mi a csapat legnagyobb erős­sége? Nehéz kérdés. A gyengéje az, hogy kevés gólt rúgunk. De a csa­lépésről lépésre haladok. Remél­jük, maradhatok, mert még jóné- hány szezon bennem van. Mit csinál, amikor éppen nem edz? Általában pihenek, vagy várost nézünk a feleségemmel. Hollan­dia nem olyan nagy, be lehet járni, de ezzel sem tudunk annyi időt tölteni, amennyit szeretnénk, mert ha mindig csak járkálok, megint csak elfáradok. Néha el­megyünk moziba: angolul nézzük a filmeket holland felirattal, úgy­hogy legalább a nyelvet is tanul­juk. Járunk holland nyelvtanfo­lyamra, ezt a klub biztosítja szá­munkra. Aktívan töltjük az időt, de néha az is kell, hogy az ember csak úgy relaxáljon. Melyik a kedvenc helye Há­gában? Nagyon szép Scheveningen, a tengerpart, a promenád, teli ét­termekkel, klubokkal, kávézókkal - főleg melegebb estéken, kivilá­gítva gyönyörű hely. A másik ked­velt helyem Kijkduin, ez szintén tengerparti negyed, csak csende­sebb, de szintén nagyon kellemes, Kezdetben angolul beszélt a csapattársaival? Igen, de ők egymáshoz hollan­dul szóltak. Most már velem is hollandul beszélnek, de szeren­csére az angolnak köszönhetően az elején sem volt gond. Ha nem is tudok olyan nagyon jól angolul, nem félek használni. Mostanra hollandul is megtanultam, így nincs kommunikációs problé­mám. Melyik volt az első holland szó, amit megtanult? Jó étvágyat! Nem valanülyen focival kap­csolatos kifejezés? Később jöttek azok is, de rögtön az első edzés után volt egy közös ebéd, így jött ez. MUyen egy focista élete Hol­landiában? Egész más, mint otthon. Más az edzésstílus is. Kemény munka fo­lyik, de inkább a technika és a tak­tika, az offenzív felfogás van elő­térben. Hollandiában kevés az olyan meccs, amely 0:0-lal végző­dik. Ehhez hozzá kellett szoknom az elején, itt nem az megy, ami ná­lunk, hogy első a védekezés, és támadni csak kontrából lehet - itt mindenki megy előre. : ' Trencsénből Hágába - Horváth Csaba (jobbra) a Corgoň Liga után az Eredivisie-ben is szeretné megállni a helyét (SITA-felvétel) Gólöröm hágai mezben. Horváth Csaba három lőtt góllal az ADÓ Den Haag második legeredménye­sebb játékosa, betalált a Sparta Rotterdam, a Heracles Almelo és az FC Utrecht hálójába is. (adodenhaag.com-felvétel) Nem érezte úgy, hogy min­denki magára hagyta a véde­lemben? Nem, nem! Egy kicsit fura volt az elején, de azért nem támad mindenki fejetlenül. A védekezés­re is odafigyelnek. Itt az a felfogás dominál, hogy még a saját tizen­hatosuk előtt is technikásán akar­ják megjátszani a labdát. Gyorsan megszoktam ezt, és tetszik is ez a hozzáállás jói érzem magam a pá­lyán. A bemutatkozásra nem lehe­tett panasza: az ADÓ két győze­lemmel rajtolt a bajnokságban, és vezette is a tabellát. Harmincvalahány éve volt itt üyen utoljára! Jó magasra tettük a mércét, de önbizalom szempont­jából nagyon jót tett a csapatnak meg nekem is ez a sikeres rajt. Rá­adásul sikerült gólt is szereznem, így nagyon elégedett voltam. Saj­nos, ezután jött egy krízis, hét egymást követő meccsen nem tu­dott pontot szerezni a csapat, mindig egygólos vereségeket szenvedtünk, s ez nyomott ha­gyott rajtunk. Szerencsére kará­Igen, nagyobbak az elvárások. A konkurencia is nagy, ez nem Szlovákia, máshogy néznek a kül­földiekre is. Teljesíteni kell. Te­szem a dolgom - úgy érzem, hogy jól, a statisztika is ezt bizonyítja. Remélem, az edző megint bizal­mat szavaz nekem, és akkor fogok tudni élni a lehetőséggel, viszont ez nem csak rajtam múlik. A bajnokságban a csapat má­sodik legjobb góllövője - igaz, három góllal. Nem az a legfontosabb, hány gólt rúgok, de ha helyzetbe kerü­lök, általában szabadrúgás vagy beívelések után, igyekszem minél jobban megoldani. Szerencsére a gól is összejött háromszor, ráadá­sul egyszer a kupában is eredmé­nyes voltam. MUyen viszonyban van az edzővel? Nagyon jóban. InteUigens, tud­ja, mit csinál, nem impulzív, nem forrófejű, nem elhamarkodva hozza a döntéseit, hanem min­dent átgondol. Tetszik ez a felfo­gás. Az edzései is jók, csak pozití­A Szlovákia-Szlovénia dolog néha előjön, de a csapatban min­denki tudja, honnan jöttem. Az újságokban se tévesztették még el soha, a nevemet is jól írják - nem úgy, mint Szlovákiában meg Csehországban, ahol nemegyszer cz-vel írták a Csabát. Azt is tudják, hogy szolvákiai magyar? Tudják, hogy magyarul és szlo­vákul is beszélek, s azt is, hogy otthon magyarul beszélek, nem szlovákul. Itt hozzá vannak szok­va az Uyesmihez, hisz a városban annyi a marokkói, törökországi meg egyéb nemzetiségű lakos, hogy azon sem lepődik meg senki, ha valaki arabul vagy törökül be­szél az utcán. Melyik meccsre emlékszik a legszívesebben? Az első kettőre. Először a Spar­ta Rotterdam otthonában nyer­tünk 5:2-re, és gólt is szereztem, majd a második fordulóban az AZ Alkmaart fogadtuk, amelyik most az első helyen áll, és nagyon nagy bajnokaspiráns - ehhez képest mi patszellem, a közösség, a küzde- nitudás nagyon nagy fegyvertény. A szurkolótábor is nagyon fontos. Nem mondom, hogy az egyes já­tékosokat tekintve klasszisok a Den Haag focistái, de a 11 ember a pályán jó csapatot alkot. Mikor Hollandiába érkezett, nem voltak kétségei, sikerül-e beilleszkednie? Nem. Tudom, hogy mire va­gyok képes, és az első edzésen lát­tam, hogy van keresnivalóm, va­gyok olyan jó, mint a többiek, sőt, talán jobb is. Vannak persze dol­gok, amin javítani kell, de kishitűen nem lehet érvényesülni. Magabiztosnak kell lenni, és ha az ember elvégzi a keUő mennyiségű munkát, akkor annak a pályán is elő kell jönnie. Mit tervez hosszabb távra? Az ADO-t egy lépcsőfoknak tekinti esetlegesen egy még nagyobb csapat felé? Az ember sose tudja. Korábban az volt a célom, hogy külföldre ke­rüljek, most, hogy már itt vagyok, szeretnék itt maradni. Aztán majd széles homokparttal. Ott lehet a legjobban relaxálni. Úszni is szokott? Július végén érkeztem ide, s mikor kimentem a tengerpartra, elég hűvös volt. De azért a hollan­dok fürödtek! Itt ahhoz vannak szokva, hogy ha kisüt a nap, men­nek a vízbe, pedig az Északi-ten­ger elég hideg. Lehet, hogy nyá­ron kipróbálom, de egyelőre nem merészkedtem bele. A csapattal is szerveznek kö­zös programokat, be-beülnek egy kávéra? Itt inkább profibb módon áll­nak hozzá. A csapat persze össze­tart, de itt nincs olyasmi, mint ná­lunk, hogy együtt beülnénk vala­hová edzések vagy meccs után. Itt profin vesznek mindent: a csapat reggel kilenctől egyig-kettőig együtt van, vagy ha két edzés van, akkor négyig-ötig is, de utána mindenki megy haza. Eddig há­romszor voltunk közös vacsorán. Hiányzik a szlovák foci? Nem igazán. Itt külön tévécsa­torna van, az Eredivisie Live, amely minden bajnoki meccset élőben ad, itt nem egy futball- szaklap van, hanem tíz, minden héten tele elemzéssel. Nehéz összehasonlítani a két ország futballját, a Žilina meg a Slovan talán megütik a holland bajnok­ság szintjét. Persze sokat tesz a marketing is. Szlovákiában is vannak jó focisták, csak nincs infrastruktúra, nincsenek stadi­onok, nincs utánpótlás. Az ADO- nál minden héten rendeznek a fiataloknak egy tornát, és ezen az A csapat három játékosa foci­zik a fiatalokkal. Az ifiknek min­dent bebiztosítanak, felszerelést, étkezést, szállítást. Ha Szlováki­ában is ilyen körülmények len­nének, biztosan onnan is több focista kerülne ki külföldre, és érvényesülni is tudnának, de így nehéz. Hány ifjúsági csapata van az ADO-nak? A-tól G-ig, s mindegyikből ket­tő: Al, A2, Bl, B2... Van tehát egy pár csapat, de szerencsére van néhány pálya is, így van hol edze- niük. Áz utánpóüás edzői fiatalok, de képzettek, s minden téren tö­rődnek a gyerekekkel. Nálunk el­képzelhetetlen, hogy iskolából busz szállítsa a gyerekeket edzés­re, s utána haza is vigye őket, itt ez természetes. A holland foci min­dig is híres volt az utánpótlásáról, hiszen nem nagy ország, mégis mindig ott vannak a topon. Van pénz, van háttér, s ezt ki tudják használni, a 2008-as Eb-n is jól szerepelt a holland válogatott. Kiskorában mennyire szeret­te a holland focit? Nagyon, mert gyerekkoromban Van Basten, Gullit és a többiek voltak a klasszisok. Tátott szájjal figyeltem őket. Hitte volna, hogy egyszer a holland bajnokságban fog ját­szani? Ilyen merész álmaim nem vol­tak. Gyerekként persze mindenki álmodozik, arról is, hogy majd ő dönti el a vb-döntőt, de aztán az ember rájön, ez azért nem csak úgy van: ehhez tehetség és nagy mértékben szerencse is kell. Ne­kem abban volt szerencsém, hogy kijutottam egy külföldi bajnok­ságba. Igyekszem helytállni. Ha már vb-döntő: ahhoz, hogy ott győztes gólt lőjön, előbb válogatottnak kell lennie. Nem nagyon foglalkoztat ez a kérdés, mert a posztomra van jobb játékos, Martin Škrtel a Li­verpoolból. Ha felhívna valaki, persze örülnék, de nem olyan könnyű válogatottnak lenni. Előbb teljesíteni kell, hogy az em­berre felfigyeljenek. Egyébként sem az a fő célom, hogy válogatott legyek, hanem az, hogy a klub­csapatomban érvényesüljek, sike­res legyek. Aztán, ha ehhez az is társul, hogy válogatott leszek, nem fogok nemet mondani. Ön szerint van esélye a szlo­vák válogatottnak kijutni a vi­lágbajnokságra? A ciprusi torna után szerintem sokaknak kinyílt a szeme, és rájöt­tek, nem lesz ez olyan könnyű. Jó, nyertek a lengyelek ellen 2:l-re, de azt a két gólt tényleg csak be­gyötörték két perc alatt. Tíz pont­ja van ugyan a csapatnak, de Csehországban nem lesz könnyű dolguk, s már a három nappal ko­rábbi, Anglia elleni meccs is megmutatja, hogyan is áll a szlo­vák foci. Ha viszont Csehország­ban pontot tudnak szerezni, akkor lehet reménykedni.

Next

/
Thumbnails
Contents