Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-13 / 60. szám, péntek

14 lZVILÁG ÚJ SZÓ 2009. AAÁRCIUS 13. www.ujszo.com Kiváló vacsora egy hétvégi meghitt beszélgetéshez Mártogatósok héjában főtt burgonyához ISMERTETÉS Egy kilogramm keményre főtt burgonyához háromféle mártást ajánlunk. Paprikás mártogatós Hozzávalók: 300 g sovány túró, 100 g joghurt, 1 piros húsú paprika, 1 sárga húsú paprika, 1 fej hagyma, 1 ek. fehér bors, 2 ek. finomra vágott snidling, 2 ek. mustár, só, őrölt bors. fokhagymát. A hagymát finomra vágjuk, a fokhagymát átnyomjuk a fokhagymanyomón. Összeke­verjük a hozzávalókat, ízesítjük sóval és borssal, majd megszóljuk a petrezselyemmel. Túrós mártogatós füstölt lazaccal Hozzávalók: 200 g túró, 100 g tejföl, 150 g szeletelt füstölt lazac, só, őrölt bors, finomra vágott kapor. Elkészítése: Megmossuk, megtisztítjuk a paprikát, kimagozzuk és kis koc­kákra vágjuk. Megtisztítjuk a hagymát, felaprítjuk. Összeke­verjük a hozzávalókat, sóval, borssal ízesítjük. * 1 Elkészítése: Simára keverjük a túrót és a tej­fölt. ízlés szerint kisebb darabok­ra vágjuk a füstölt lazacot, és bele­forgatjuk a krémbe. Ízesítjük só­val és borssal, majd megszórjuk kaporral, (stop) Zöldfűszeres mártogatós Hozzávalók: 250 g sovány túró, 1Ó0 g tejföl, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fok­hagyma, 2 ek. vegyes zöldfűszer, só, őrölt bors, finomra vágott pet­rezselyem. Elkészítése: Megtisztítjuk a hagymát és a ____ EZT JÓL KIFŐZTÜK „Nehéz feladni a szokásokat” Sárközy Júlia újságíró, Róma „Már régen, tízéves koromban jöttem Rómába a családommal. Édesapám azóta a római tudo­mányegyetem magyar tanszéket vezeti, édesanyám a nápolyi tudo­mányegyetemen lektor, ezért el­mondhatom, lényegében Rómá­ban nőttem fel. Nekem gyerekként könnyű volt átszokni az olasz konyhára. A paradicsomos tésztát a gyerekek szeretik, a »magyarul« nagyon jól főző édesanyám gyor­san megtanult »olaszul« főzni, az articsókától a kagylós spagettiig, megtapasztalta, hogyan vágják másképpen az olasz hentesek a húst. De vannak magyaros üzletei Rómában: a vatikáni zöldséges, ahol a német apácák vásárolnak, ott van igazi magyar karalábé, anyukámnak van saját hentese, aki úgy vágja a húst, ahogy a ma­gyarnak kell. Talált magyaros cse­megeuborkát és savanyú káposz­tát is. Amikor közel harminc évvel ezelőtt kijöttünk Olaszországba, anyu hozta otthonról a tehéntú­rót. A gasztronómiai integráció is egy folyamat, és a beilleszkedés elején a táplálkozási szokásokat nehéz feladni, de a váltás nem volt hosszú, annál is inkább, mivel negyven fok melegben nem lehet babgulyást enni, jobb a mozzarel­la paradicsommal. A táplálkozás az éghajlatot követi, az olasz kony­hának más az alapíze, frissebb, ke­vésbe zsíros, de az olasz alap­vetően szegény konyha, főleg a ró­mai: kiválóan főző római anyósom egy kezemen megszámolható ételt tud készíteni (azt nagyon jól: rán­tott zöldségei hét nyelven beszél­nek), de az olasz nem tud verse­nyezni a magyar konyha gazdag­ságával. Főleg, ami a leveseket, köreteket, húsételeket illeti. Ettől függetlenül az olasz konyhában jók az ízek, például van olyan olí­vaolaj, melyet natúr meg lehet en­ni kenyérre csepegtetve, a szicíliai padlizsánért pedig érdemes élni. A kenyér nem mindenhol finom, városa válogatja. Hiába tengeri or­szág, a családok nem esznek gyak­ran halat. Az olasz alapételeket könnyű elkészíteni, de az igazi olasz konyhához jó alapanyagok kellenek. Megfigyeltem, az ola­szok nagyon szeretnek főzni, jót enni, de ez a magyarokra is ugyan­úgy jellemző. Természetesen azért én is igyekszem becsempészni a magyar ízeket az általam készített olaszba. A rizst magyarosan készí­tem köretnek, és inkább a kombi­nációkon látszik, hogy magyar va­gyok. Abban, hogy a főtt krumpli helyett pürét adok köretnek, sze­retek vajjal főzni, hozok Buda­pestről csalamádét. Nálam mindig van befőtt, a főtt leveshúshoz nem olajat adok, hanem tormát. Nem­régen kezdtem el rendszeresen főzni, amióta családom van. Krea­tív szakács vagyok, ha kitalálok valamit, azt meg tudom csinálni. Az egyik kedvencem, amit mosta­nában vittem felsőfokra: a bacca- la, ez tőkehal, egész Itália eszi, Ve­lencétől Szicíliáig, de ami az érde­kes, hogy nem olasz halból készül, hanem Norvégiából importálják. Ennek a finomságnak a készítési módjával szeretném megismertet­ni a kedves olvasókat. Hal paradicsomszószban Nagyon fontos, hogy a hal szép és friss legyen, vízben áztatom, akár egy napig is, hogy a só lejöj­jön róla, mert a piacra kerülés, szállítás előtt sóban pácolják. A hal bőrét lehúzom, majd a húsát darabokra vágom. Paradicsomos szószt készítek: hagymát pirítok olívaolajon, (a férjem szerint a hagyma megöli a halat, de nekem így ízlik - így csinálják!) belete­szem a darabos paradicsomkon- zervet, hagyom rotyogni, megsó­zom, de nem nagyon, majd bele­teszem a halat. Teszek mellé kap- ribogyót, amit Szicíliából hoztam, és évek óta áll a sóban vagy olíva- bogyót. Összefőzöm, hogy a szósz sűrűsége pont jó legyen, alig tíz perc alatt készre fő. Az elkészült finomság (baccala) jó egytálétel­nek, és a szósz akár tésztához is. Egy nagyon fontos dolog: fi­gyelni kell, hogy a hal ne legyen gumis, száraz, hanem elolvadjon a szájban, ezért kell a halárussal jóban lenni. Rómában kedden és pénteken hozzák a friss halat, az eladótól általában megkérdezem, mit hogyan ajánl elkészíteni, és eddig egyszer sem kellett kidobni a művemet.” (albert) IZVILAG A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: sxc.hu. Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava, e-mail: izviiag@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents