Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-13 / 60. szám, péntek

UHLU u 11 mi i íl m 11 n m. ilUiUULiHmmiUMaiiiii i.ui.: 11 r.i. lii mi i 8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. AAÁRC1US 13. www.ujszo.com Felvételi tájékoztató kérdőjelekkel SZEMSZÖG Támadás a nyugdíjaink ellen A Smer-HZDS tandem újabb csa­pást mért a magánnyugdíjpénztá­rakra. Március 11-én a parlament el­fogadta, hogy a maximális kezelési illetéket az eddigi 0,065%-ról 0,025%-ra csökkentsék. Első pillan­tásra talán örülni is lehetne a hímek, hiszen a megtakarítóknak kevesebb kiadásuk lesz és több marad a nyug­díjszámlájukon. A másik változás, hogy ha egy pénztár veszteséget termel, saját vagyonából köteles az ügyfeleket kárpótolni. Erre a célra létre kell hoznia egy öt évre szóló ga­Évek óta a napi és heti sajtó közli a felvételi tájékoztatót az egyetemekről lassan javuló szín­vonalon. Az ez évi tájékoztató az Új Szóban mellékletként jelenet meg február 19-én „Egyetem” fel­irattal. A növekvő színvonalat jel­zi a „katechetika” kateketikává vá­lása, és szintén először jelenik meg az építőmérnöki kar, sajnos az építészmérnöki karról egy szó sem esik. A tárgyalt melléklet köznyelvi szövege nyelvileg kifogástalan if­júi szleng, jól érthetően szól az ol­vasóhoz. A közlendők szakszavai nem mondhatók standardnak, in­kább szlovákiai magyarul hang­zanak és nem definiáltak. Leggyakrabban a „főiskola” terminussal találkozunk benne a szlovák „vysoká škola” értelmezés szerint. A magyar főiskola más­képpen van definiálva, ami nem tükröződik a kisszótárakban. Azok, száznál többen, akik Ma­gyarországon szereztek főiskolai tanítói oklevelet, csak azután ta­níthattak nálunk, hogy két évet hozzátanultak Nyitrán és a költ­ségeket sem úszták meg százezer m (sxc.hu-felvétel alatt. Csak azért, mert nem tud­ták, hogy a főiskola nem vysoká škola. A szlovák „vysoká škola” szót szakfolyóiratokban ritkán Universityre fordítják, de leg­gyakrabban higher educationra, ami magyarul felsőoktatási in­tézményt jelent (3). A végzős főnév négyszer szere­pel a szövegben (pl. végzősnek diplomát ad) formában, amelyek helyett a végzett szó lett volna a helyes, amely minden esetben de­finiálva van . Diplomát csak az kap, aki már végzett, azaz minden vizsgát letett, és pályaművét megvédte. A mi végzett szavunk kihalóban van. Brigádmunka, brigádlehetőség a magyar nyelvben sohasem volt, használata leggyengébb láncsze­me a műnek. A diákmunka vi­szont kifogástalan és főképpen félreérthetetlen. A tájékoztatóban olvashatjuk, hogy „csak magas színvonalú egyetem” kapja meg a „tudo­mányegyetem státust”. Nem igaz. „A tudományegyetem jogi, böl­csészeti és természettudományi (régebben orvosi és teológiai) karból álló egyetem”. A felsőokta­tási intézmények minőség szerint kutatóegyetemekre, oktatóegye­temekre és (szak)főiskolákra osz­lanak. A tanszék csak oktat, vizsgáz­tat, diplomamunkát készíttet, és saját tevékenységét adminisztrál­ja, nem ad ki oklevelet - azt a ka­rok adják. Nagy tévedés, hogy a PhD titu­lus nagydoktorátus. A kisdoktor egyetemi doktor és a nagydoktor akadémiai tudományok doktora, MTA doktora, DrSc már az ötve­nes évektől ismertek, az új a PhD, csak a közép jelzőre pályázhat. Alacsonyabb tudományos foko­zatként regisztrálják. A filozófia doktora a bölcsészdoktor, a PhD és a PhDr nem egyenrangúak. Az MTA a kisdoktor, nagydoktor sza­vakat okmányaiban nem használ­ja, ezeket a hivatalos egyetemi doktor, tudomány doktora stb. szavakkal közli, részletesen lásd az évkönyvben. Ha az egyetemekből 17-et, a fő­iskolákból csak 4-et sorolnak fel a szerzők, akkor nem a főiskolai hallgatók száma sokszorozódott (többszöröződött) meg. Az ARRA nem akadémiai ügy­nökség, hanem egyetemi ügynök­ség, noha továbbra is akademická agentúra marad, mert ahogy a szerzők is írják, „a főiskolák és egyetemek rangsorát állapítják meg”. Ugyanígy nem jó az „aka­démiai intézmény”, mert az egye­temi intézmény. Az akadémiának más jellegű, nagyobb számú inté­zete van. A cikk a „Több évtizedes hagyomány” és a „Három karon tanulhatunk magyarul” alfejeze- tei véleményem szerint nem men­tesek az öntömjénezéstől, sőt rek­lám ízűek. Rossz terminus a cikk­ben a zárómunka (záverečná práca), a természettudós (RNDr), és a rigorózus vizsga (doktori szi­gorlat) (6) is. Csuka Gyula nyug. tud. kutató és egyetemi oktató mérnök, PhD., DrSc. ranciaalapot. Ha átlagon aluli ho­zamot ér el, ebből kell kiegészítenie amegtakarításokat. Nem kell közgazdásznak lenni áhhoz, hogy észrevegyük, a kezelési költségek ilyen szigorú megszabása nem segíti a megtakarítókat, a má­sodikváltoztatás pedig képtelenség. Az már önmagában is helytelen, hogy ilyen nagy mértékű átalakítás van, hiszen a pénztárak egyik fontos bevételi forrását harmadolták. így nehéz gazdasági tevékenységet folytami. Ez elsősorban a pénztá­raknak rossz, de idővel érzékelhető lesz az ügyfelek számára is. A legfon­tosabb, ami sérül, a stabilitás és a ki­számíthatóság. A folytonos változ­tatások miatt nehezebb lesz kiszá­mítani a nyugdíj összegét. A kiadá­sok szigorítása negatívan hat a piaci versenyre is. Kevesebb társaság ké­pes kigazdálkodni a hatékony működést, a gyengébbek könnyeb­ben esnek ki, az esetleges új társasá­gok nehezebb feltételekkel jelen­hetnek meg. A díjak előírt csökken­tése önmagában még nem lenne kri­tizálható. A nyugdíjreform emble- matikus alakja, Richard Sulik ko­rábban kijelentette, hogy erre idővel lesz lehetőség. Néhány év múlva, amikor elég nagy összeg akkumulá­lódik a pénztárakban, alacsonyabb illetékek is megállapíthatók. Most azonban még nemjött el az ideje. A megtakarítások pótlása viszont irracionális döntés volt. Mindenki tudja, hogy a reálgazdaságban lehe­tetlen állandóan jó eredményt elér­ni. Vannak jó és rossz évek. A változ­tatást talán ahhoz lehetne hasonlí­tani, mintha a kormány előírná, hogy például a Volkswagennek minden évben legalább azonos mennyiségű gépkocsit kellene gyár­tania. Az új szabály ezen felül rossz irányba téríti el a rendszert. A nyug­díjpénztárak első rendű célja lesz ezután a negatív hozam elkerülése, nem a pozitív elérése. Ennek káros hatásaira is vannak külföldi példák. A néhány európai nyugdíjrendszer kialakításánál szintén beépítették a kötelező pótlást. Ott az átlaghoza­mok a túlzott óvatoskodás miatt igen alacsonyak. Egy másik példával úgy lehetne illusztrálni, hogy az a labdarúgó-mérkőzés, amelyen a góllövés elérése a cél sokkal izgal­masabb, mint az, amelyen a fő cél az, hogy a labda ne kerüljön a hálóba. Pedig a nyugdíjpénztárak hoza­mára nem nagyon lehet panaszkod­(Somogyi Tibor illusztrációs felvétele ni. A hozamcsökkenés, összehason­lítva a tőzsdék vagy akár egyéb or­szágok magányugdíjpénztárainak eredményességével, nem is olyan rossz. Paradox módon ehhez vala­milyen mértékben a kormány is hoz­zájárult. Nyáron, amikor újra tervbe vette a II. pillér megnyitását, a társa­ságoknak tartalékolniuk kellett egy bizonyos összeget az esetleges kifi­zetésekre . Ezt a pénzt aztán nem fek- tettékbe, és így kisebb veszteségeket szenvedtek el. A kormány néhány másik lépése, mint például az átlé­pések szabályozása az egyik pénz­tárból a másikba, vagy a mar­ketingköltségek limitálása, inkább még a stabilizálás felé hatott, a mos­tani változások viszont már egyértelműen a rendszer szétzilálá­sa felé mutatnak. A kormány tarsolyában további tervek is vannak. Robert Fico szigo­rúbban előírná, mibe fektetnék a pénzt a nyugdíjalapok. Az elképze­lések szerint az autópálya-kötvé­nyek lehetnek ezek. Ilyen példákra már csak Argentínában akadunk. Sajnos, Szlovákia a politikai életben is egyre közelebb kerül Dél-Ameri- kához. Horbulák Zsolt A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Tartalmas hetet kínálunk! Kellemes hetet kívánunk! Ez a lap jár Önnek?! Laprendelés: 02/ 592 33 403-405 www.ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents