Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-11 / 58. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRCIUS 11. Szülőföldünk 15 A keramikus, ha a körülmények megengedik művész, de ha a megélhetés azt követeli meg, könnyűszerrel átvedlik kézművessé - mint Kutak Adrienn Gyönyörű lüszteres nüanszok Ipolyság. Álmában már többször járt egy kiállítóte­remben. Eddig sehol nem látott alkotások vannak a helyiségben, ötletesen el­rendezve, üvegek mögé, tükrök elé helyezve, gyönyörűen megvilágítva. FORGÁCS MIKLÓS Ébredés után rájött, hogy a sa­ját belső kiállítótermében nézelő­dött. Azonnal rajzolni kezd és mérgelődik, hogy a felét elfelej­tette. Kutak Adrienn huszonhét éve keramikus. Érzelmes, ösztö­nös, de műveit nagyon átgondol­ja. Szereti a szimbólumokat. Nála mindennek jelentése van. A keramikus több lábon áll Egy keramikus, ha kell, egyedi használati tárgyakat készít, virág­cserepeket, nagy sarokvázákat, kosárkákat, rózsás díszdobozo­kat. Művészként a megélhetéshez legalább évi egy nagyobb meg­rendelés kellene, persze saját al­kotások eladása is. A rendszervál­tás után megszűnt az a rend, hogy egy új épületnél az összköltségek egy százalékát művészeti beruhá­zásra kell fordítani. Magyarorszá­gon most emelték az erre fordít­ható összeget a beruházás össze­gének három százalékára. Hol­landiában az állam minden évben minden művésztől vesz egy alko­tást. Szlovákiában nincs ilyen vé­dőháló. 2008-ban közel egy tucat alkotása kelt el. Az utóbbi évti­zedben Ipolyság önkormányzata is a stabil megrendelők közé tar­tozik. Ha városi díj kell, emlék­plakett, alkalmi dísztárgy, emlék­tárgy vagy köztéri emlékmű, őt keresik fel. Két dologra igazán büszke. Az egyik, hogy ha körül­néz itthon vagy külföldön, nem lát olyasmit, amit ő csinál, a maga fe­je után megy, s ez megnyugtatja, jó érzés, hogy megvan a saját fél­reismerhetetlen kézjegye. A má­sik büszkesége: annak ellenére, hogy egyedül neveli tizenkét éves fiát, Ádámot, megélnek a munká­iból, tavaly már egyszer sem akar­ták lekapcsolni a villanyt az elma­radt számlák miatt. Fogtechnikusnak túl temperamentumos A családi hagyományokat kö­vetve fogtechnikus lett volna. Ti­zenévesen édesanyja elküldte egy fogászati rendelőbe. „Megijed­tem, hogy egész nap ott kell ülni. És ez nagyon aprólékos munka, nem az én temperamentumom­nak való” - emlékezett vissza Ad­rienn. Éppen akkoriban megnyert egy országos rajzversenyt. „Érre anyukám azt mondta, ha te ilyen ügyes vagy, akkor művészeti kö­zépiskolába mész. Ő volt az én el­ső menedzser-hajcsárom, aki tu- datosíttatta bennem, hogy a művészet nekem van kitalálva” - mesélte. Édesanyjának köszön­hette, hogy a kor legnagyobb szlovák festője, Ľudovít Fulla is fogadta őket rózsahegyi műtermében. A mester felvételre ajánlotta a lányt az iparművészeti középiskolába, és egy fametszet­tel is megajándékozta. „Azóta is, ha van egy nagy kiállításom, min­dig felsóhajtok, ha ezt And meg­élhette volna” - merengett el a képzőművész. Grafikusnak ké­szült, de egy kirakatban rajzos ke­rámiatárgyakat látott meg. Tér­ben is lehet alkotni? Átlépett. „El­ső évben nagyon megbántam. Nem ment. Anyukám megint ké­zen fogott és elintézte, hogy el- töltsek három hetet a híres baka­bányai fazekasmestereknél. Nagy élmény volt. Megtanultam Jövő héten Ficzáné Gergely Gizella, a Komáromi Jókai Színház főszabászát mutatjuk be. Elmúlt idők emlékei korongozni” - mesélt tovább. ,Ambróz Pajdlhauser, a mesterem azt mondogatta, bírd ki, ha kibí­rod, hidd el, nagyon jó keramikus leszel, örömet okoz majd neked ez a munka. Másodszor akkor segí­tett, mikor befejeztem a középis­kolát. Nem tudtam, tanítsak-e vagy gyárba menjek. Azt mondta, ha csak egy évet töltesz el a gyár­ban, annyi tapasztalatot szerzel, mint gyerekek között tíz év alatt sem” - fejtegette a keramikus. Ba­kabányára, a Novochema üzembe került, itt mindenbe belekóstolt, korongozott, mázazott, égetett, díszített, megtanulta az alapokat, mit hány fokon kell égetni. A színkeverés külön tudomány Megtörtént, hogy túl sötétnek, nagyon mélyzöldnek tűnt a beke­vert máz, meg kell hát világosítani, jó sok fehéret öntött hozzá. A ke­mence kinyitásánál újságírók, vendégek is jelen voltak, mindenki döbbenten nézte a türkiz-zöld népi kerámiát. Azóta tudja, hogy a réz­oxid alapú festéket ritkítani kell, ha sötét, tehát átlátszó mázat kell használni. A színkeverés külön műfaj a kerámiánál, nem olyan, mint a vízfestéknél vagy bármely más festéktípusnál. A kiégetés a legizgalmasabb része a kerámia­készítésnek. A grafikus látja, mit kapart a rézlapra. A keramikus azt látja, hogy 24 órát égett, nagyok az elvárások, de olyan könnyen meg­roggyan, megcsurog az anyag. „Kinyitni a kemencét, valódi adre­Kutak Adrienn ; keramikus nalinsport. Más eset, ha az auto­matika felmondja a szolgálatot. Megtörtént, hogy kisbabával kel­lett a kemencébe belekövesedett, szétfolyt agyagot kivágni. Mindig kísérletezni kell Kevés keramikus készít plasz­tikát, reliefeket, kevesen szakad­nak el az iparművészettől. Kutak Adrienn az egyedüli szlovákiai keramikus, aki tagja a Magyaror­szági Szobrászok Társaságának. Szeret talált tárgyakkal dolgozni. Egy égett szőlőkaró egy vár alap­ja lesz, borászok használta lyu­kas fémlap mögül angyalka ku­kucskál, elvékonyodott, rozsdás kályhaajtóból házi oltár, ikon­alap lesz. Antikor kerámia, ro- gyasztott üveg, viaszos mázak, gyönyörű lüszteres nüanszok, mind a szakma szavai. Ami más­nál csak talapzat, alap, nála szerves része a plasztikának, a fali képnek. Foglalkozott már magastüzű kerámiával is. Volt időszak, amikor samottba porce­lán intarziát applikált. Az utóbbi évek a raku technika bűvkörében teltek. Ez régi japán eljárás. Ki- lencszáz fokon kivették a ke­Kutak Adrienn a kiégetés után szemléli az új műveket a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban (Képarchívum) Törés - az alkotás a pozsonyi magyar nagykövetség tulajdona mencéből a teáscsészéket, és hi­deg feketeteába dobták. A folya­dék fekete pókhálószerű rajzola­tot varázsolt a felületre. Lehet rongyokkal betekerni, forgács­ban meghempergetni. Jelenleg a természeti motívumok foglal­koztatják. Felülnézetből a táj. A város, ahogy belenő a termé­szetbe. Volt a tornyok, a sziklaát­járók korszaka, a férfi-nő vi­szony is visszatérő téma, az ak­toknak is megvolt a maga ideje, a rohanó idő, a légies határok, az elemek harca is foglalkoztatta a művészt, (fm) Tavasszal székelyudvarhelyi és budapesti színjátszó találkozóra várják a gimnazistákat, a meghívó a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeumtól érkezett Részlet a Gimisz Egy szoknya, egy nadrág című előadásából; a képen Hrabovský Péter és Hegedűs Attila (Görözdi Szilárd felvétele) Idén is kiosztják a Kaszás Attila-díjat V. KRASZNICA MELITTA Komárom. A Selye János Gim­náziumban mindig is nagy hang­súlyt fektettek a tehetséggondo­zásra, a képességek kibontakozta­tására, legyen szó akár tantárgyi versenyekre való felkészítésről, akár olyan szabadidős tevékeny­ségek támogatásáról, mint a sport vagy a színjátszás. Ä negyedikesekből álló Gimisz évről érve a szalagavatóhoz időzí­tik bemutatóját, ám rajtuk kívül további két színjátszócsoport is működik az iskolában az alsóbb osztályos diákok bevonásával. Utóbbiak kaptak ismételten meg­hívást Székelyudvarhelyre, a XVI. Országos Diákszínjátszó Feszti­válra. „Örömmel fogadtuk test­vériskolánk, a Tamási Áron Gim­názium, illetve az ott működő Vi­téz Lelkek diákszínpad meghívá­sát, aminek köszönhetően április 15. és 17. között 30 diákunk utaz­hat erre a fesztiválra és mérettet­heti meg magát az ottani színjátszókkal” - mondta Andrus- kó Imre. Az igazgató egy további meghívásról is beszámolt, amely viszont már a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeumtól ér­kezett. Ide várják a selyés diákok csoportját a májusban megrende­zendő háromnapos színjátszó ta­lálkozóra, amelynek helyszíne a Bajor Gizi Színészmúzeum lesz. „A diákoknak bizonyára nagy él­ményt és további inspirációt jelent minkét rendezvény” - tette hozzá az igazgató. A színjátszók ösztönzése és tel­jesítményük elismerése, valamint a fiatalon elhunyt Kaszás Attila emlékének ápolása céljából a gimnázium igazgatósága a tavalyi tanévben megalapította a Kaszás Attila-díjat. Ezt minden évben a negyedikesek előadásában kima­gasló teljesítményt nyújtó diák kapja, és a ballagási ünnepségen adják át. Amint azt az igazgatótól megtudtuk, Rudolf Péter színmű­vész, Kaszás Attila pályatársa megígérte, idén is személyesen adja át az elismerést, ami már csak azért is érdekes, mivel az idei darab, az Egy szoknya, egy nadrág felújított filmváltozatában Rudolf Péter játszotta a főszerepet. Azt, hogy ki lesz az idei díjazott, egye­lőre nem árulta el Andruskó Imre. SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12,811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents