Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
2009-03-09 / 56. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. AAÁRCIUS 9. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Az Európai Unió bővítésének befagyasztása mellett áll ki európai parlamenti választási programjában a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU). A kormányzó konzervatív párt a programnak a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című vasárnapi lapban nyilvánosságra került tervezetében hangsúlyozta: Horvátország tervezett felvétele után a további bővítésben mindenképp szünetet kell tartani. A CDU szerint a 12 új tagállam csadakozása az elmúlt években rendkívüli erőfeszítéseket igényelt, ezért most a konszolidáció időszakának kell következnie, s előnyben kell részesítem az EU identitásának, illetve intézményeinek megerősítését. (MTI)- Néhány perce még nem sejtettem, hogy én is kérhetek az államtól roncsprémiumot... (Peter Gossányi rajza Cáfolja a román oknyomozó riportban szereplő állításokat a veszprémi Patrióta lokál üzemeltetője Cozma-ügy: a halál neve Helga? Egy gazdag veszprémi vállalkozó hívta a Patrióta lokálba egy hónappal ezelőtt azt a huszonöt fős bandát, melynek tagjai megkéselték a román kézilabda-játékost, Marian Cozmát - írta szombati különszámá- ban a romániai Gazeta Sporturilor. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A román sportláp újságírói maguk utaztak többször is Veszprémbe, és a gyilkosság tucatnyi szemtanújára hivatkozva a bűncselekmény hátterének eddig nem ismert változatát írták meg. Eszerint a lokál alkalmazottai maguk is cáfolják azt a változatot, amely szerint Cozma egy pincémó védelmére kelve került volna összeütközésbe a bandával. A lap azonban tud egy másik nőről, egy bizonyos T. Helgáról, aki az egész konfliktusnak az állítólagos okozója volt (a cikk ezért is viseli A halál neve Helga címet). Állítólag többen szemtanúi voltak annak, hogy ez a bizonyos nő - aki a cikk szerint korábban Olaszországban töltött huzamosabb időt, és akinek az anyja a rendőrségen dolgozik - sértő szavakat mondott Marian Cozmának, mire a sportoló pofon vágta. Van, aki úgy tudja, hogy a román kézi- labdásnak régebben lehetett valamilyen kalandja Helgával, aki jelenleg egy gazdag vállalkozó testvérének a barátnője. Minden jel szerint ez az apró incidens indította el a lavinát. A vállalkozó testvére hívta állítólag telefonon a közeli Székesfehérváron tartózkodó „nehézfiúkat”, a romákból álló banda tagjait. Ók tehát a lap szerint éppen azért érkeztek a lokálba, hogy „mó- resre tanítsák”, legalábbis megijesszék egy kicsit a kézilabdázót, de rosszul sült el a dolog. A tanúk szerint a banda tagjai tánc közben kezdték provokálni a sportolót, úgy téve, mintha véletlenül meg-meglöknék. A felingerelt Cozma aztán egyszer csak „visszalökött”. Ekkor kezdődött a dulakodás, az ütések hatására a román fiú a padlóra esett, hátát felsértették az ott heverő üvegszüán- kok, Helga pedig állítólag így kiáltott rá: „Úgy kell neked! Fogsz még megütni?” Utána az események az ismert módon alakultak, Cozmát a bejáratnál érték a halálos késszúrások. A tényfeltáró riportból megtudni, hogy a román lap által név szerint is említett gazdag veszprémi üzletember ingatlanokkal foglalkozik, akinek egymilliárd forint értékű - lakónegyed építésére vonatkozó - projektjét a város polgármestere is támogatja. A veszprémi vállalkozó többször mutatkozott már magas rangú rendőri vezetők, politikusok, bírók és ügyvédek társaságában-írja a lap, amely szerint ugyanakkor a Balaton körzetének „cigánymaffiájával” is kapcsolatban áll az üzletember. Ezért is álltak rendelkezésre rögtön a bandatagok, amikor a lokálba hívta őket - olvasható a román sportújságban. A lap úgy tudja, hogy a gyilkosság után maga a veszprémi vállalkozó adta fel saját embereit, ő mondta meg a rendőrségnek, hogy hol keresse őket. Állítólag ezért sikerült még az általános körözés kiadása előtt elfogni az első gyanúsítottakat. A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság a bűncselekmények okát illetően a sajtóban megjelent semmilyen találgatásra nem kíván reagálni - közölte szombaton Váradi Piroska, a főkapitány- ságszóvivője. A Patrióta bár egyik üzemeltetője a Marian Cozma és a mintegy 4-5 kigyúrt, erős testalkatú férfi között február 8-án 2 óra 55 perckor kirobbant konfliktus kapcsán elmondta, semmit nem tud T. Helga és a sportoló veszekedéséről, sőt sem T. Helga nevű hölgyet, sem B. Csaba és B. Tamás nevezetű test- vérpártnem ismer, ám „attól persze még létezhetnek”. Mint hozzátette, „tiem ismerhetünk több száz vendéget”. A bár üzemeltetője ezúttal is hangsúlyozta: a tragédiát közvetlenül megelőzően Marian Cozma a partnemójével a mellék- helyiség felől érkezett vissza, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd közvetlenül a jobbra lévő bárpultnál rendelt egy italt, ám mivel egy kedvenc száma kezdődött, ezért azonnal táncolni ment partnerével. Négy-öt másodperc múlva pedig már megkezdődött a „placcon” a dulakodás. Ennek során Cozma elesett, rázuhant több összetört üvegpohárra, ez sérthette meg az oldalát - mondta az üzemeltető. Megjegyezte: a véres üvegszilánkokat a helyszíneléskor a rendőrök megtalálták. Cozmának így lehetett véres a pólója már lent a diszkóban - vélekedett. A lokált üzemeltető fiatalember szerint a dulakodás után Cozmával együtt néhány kézilabdázó elindult fölfelé, s miközben a biztonsági személyzet próbálta csitítani a lenti feszültséget, a dulakodást kezdeményező társaságból is páran utánuk indultak. Kint a Virág Benedek utcában közrefogták Cozmát (a szemtanúk szerint négy emberrel viaskodott), s ekkor vesén, majd szíven szúrták. ,Sünikor kiértem, már csak azt láttam, hogy Cozma fekszik a betonon, és Zsarko Sesum rogyadozik fölötte” - közölte az üzemeltető, hozzátéve: őt felsegítette, a szemén kezdődő dagadásra azonnal jeget hozatott, de például akkor ott Ivan Pesicet nem is vette észre. Elmondása szerint az egész történés - a lenti lökdösődéstől kezdve Cozma utcai megszúrásáig - talán 50 másodperc alatt zajlott le, s a sportoló támadói azonnal szerteszét futottak. Az üzemeltető is azt vélelmezi, hogy a támadóknak „fogalmuk sem volt”, hogy egy élsportolót késeitek meg. JEGYZET Poetry reset JUHÁSZ KATALIN Készülő irodalmi művek tűnhetnek el örökre, ha nem kerül meg az a laptop, amelyet egy fiatal költőtől loptak el múlt szerdán. Nyüván nem az egész emberiséget érintő tragédiáról van szó, egy szűk réteget azonban feltehetően foglalkoztat az ügy. A táskában a hordozható számítógép mellett volt még egy pendrive (nálunk inkább USB- kulcsnak hívják), egy határidő- napló és néhány könyvtári kötet. Fogalmam sincs, mennyiért lehet elpasszolni a feketepiacon egy ilyen szajrét, eszmei értéke azonban felbecsülhetetlen. A géppel együtt ugyanis több verskezdemény, félkész műfordítás és egy készülő verses regény vázlata is oda lett. A hír az egész magyar sajtón végigsöpört, ami kevés költővel fordult eddig elő. Varró Dánielre viszont egészen fiatalon figyelt fel a szakma és az olvasóközönség. Lüa ködös, nyavalygós kitárulkozások helyett ugyanis játszi könnyedséggel farag rímet szinte bármilyen stílusban és formában. Művei szellemesek - a „mély mondanivalónál” fontosabbnak tartja a formát és a nyelvi humort, sőt néhány éve megírta minden idők legjobb magyar verses meseregényét. Először az iwiwen jelent meg a segélykérő felhívás, ahol Daninak több mint hétszáz ismerőse van: kijárt március 4-én az ominózus debreceni étteremben, ki látott valami gyanúsat, kinek kínáltak lopott laptopot? Aztán a magyar média is rábukott az ügyre, növelve a megkerülés esélyét. Nem akarok vészma- dárkodni, de mit csináljak, pesszimista vagyok: a gépet vélhetően nem találják meg. Az a tolvaj ugyanis, aki táskákra specializálódott és forgalmas éttermekben „dolgozik”, nem olvas kortárs irodalmat, és nyilván az sem érdekli, mit tartalmaz az egyébként pár euróért kapható pendrive. Atérzem a dolgot, hiszen magam is írogató ember vagyok, ráadásul tűntek már el „alkotásaim” hasonló hordozó- eszközzel együtt. Mindezek tetejébe a laptopom az utolsókat rúgja, e rövidke jegyzetet is háromszor kellett újrakezdenem, mert egy idő után magától kikapcsol, és minden, ami félkész, elvész belőle. A szakemberek azt ajánlják, kezdjek spórolni egy másikra, mert ez „már” négyéves, azaz felesleges megjavíttatni. Önöket persze nyilván nem érdekli mindez. Pedig ha csak fele annyira népszerű lennék, mint Varró Dani, most gyűjtést indíthatnék az interneten. „Segítsetek, elromlott a számítógépem! Nem tudok alkotni, pedig nagyon gyorsan le kellene adnom egy kötetnyi anyagot!” Tegnap reggel egyébként hosszú idő után feliratkoztam az iwiwre. A közösségi portál üzenőfalán egy költőtárs, Csender Levente ezt úja: „Harminc darab Varró Dániel-vers eladó, van köztük néhány félkész, ill. műfordítás, azokat olcsóbban adom.” KOMMENTÁR Egy papagájt a várba?! BARAK LÁSZLÓ Két egyszerű mondatra egy papagájt is meg lehet tanítani - jutott eszembe a minap, amikor a mátyusföldi Tallós nagyközségen áthaladva megpillantottam Ivan Gašparovič, a szlovák államfő, egyszersmind államfőjelölt választási, „Myslím národne, cítim sociálne!” föliratú billboardját. Mely szerint „nemzetben gondolkodik és szociálisan érez” ő... Tanulékonyság szempontjából persze a tallósiak túlnyomó része, vagyis a szlovákiai magyarok sem lehetnek rosszabbak egy papagájnál. Sőt! Hiszen épp, mivel szlovákiai magyarok, egy papagájjal ellentétben nyilván értik is az üzenetet... Akkor is, ha nem lettek megtisztelve azzal, hogy az anyanyelvükön kommunikálnak velük. Vajon miért? Pusztán a Gašparovičék által fölfogadott politikai marketingszakemberek tahósága okán? Avagy azért, mert a szóban forgó szakemberek a többségben levő szlovák választókra való tekintettel önmagukra s papagájukra nézve egyszerűen hátrányosnak tekintették volna a magyar nyelvű kommunikációt? Mindenesetre az alkalmatlanságon túl meglehetős képmutatásnak, nem kevésbé cinizmusnak számít egy olyan szlovák nyelvű lózungot kiakasztani a szlovákiai magyarok ablakai alá, amely semmi másról nem szól, mint arról, hogy Szovákiában egyetlen nemzet él. Abban a kétségbevonhatatianul multikulturális, vagyis több nemzetiség lakta országban, amelyben a mindenkori államfő az alkotmányból következően fajra, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül valamennyi állampolgár iránt felelősséggel tartozik. Akkor is, ha egy-egy magyar vagy bármely más nemzetiségű szlovák állampolgárnak meg eszébe sem jut, hogy megtanuljon szlovákul - méghozzá állampolgári jogon. Megmagyarázhatsz ilyesmit egy papagájnak...? De nehogy már a szlovákiai magyar nyájat olyannyira jellemző és persze sajnálatos köldöknézés, önsajnálat vétkébe essünk. Vizsgáljuk meg, vajon gazdái - a nemzetébrésztéstől az esőcsinálásig mindenben zseninek számító Robert Fico, valamint ordenáré udvari bolondja, Ján Slota - mit bírnak üzenni Gašparovič által a szlovák nemzetnek? Azonkívül, hogy a vén papagáj képmása annak rendje-módja szerint ki lett aggatva az útszélekre, s mintegy kokárdaként, zakóik hajtókájára. A nemzetben gondolkodás és a szociális érzékenység sunyi lózungja mellett egy olyan fazonú mosolyra torzult pofalemezzel, amilyennel a kereskedelmi tévék ga- gyi reklámfilmjeiben az uzsorások szokták volt becserkészni pénzszűkében lévő áldozataikat... Nyilván ennyit bírnak üzenni. Azonkívül, hogy a Szlovákia elnevezésű provincia minden egyes állampolgárának tartania kell szerintük a lépést. Hiszen ők, a kincstári papagájjal együtt, úgymond, a „stabilitás és folytonosság, a nemzetegyesítés” egyedüli letéteményesei. „Ordibálásnak és asztalcsapkodásnak” pedig helye épp ezért nincsen többé a szlovák nemzet legmagasabb oltára, a Magas-Tátra alatt. Ezért kell az állam legmagasabb rangú közjogi méltóságának, az államfőnek, amint az eddigiekben is tette, idomított papagájként zagyválnia. Az államiságot 1200 (sic!) év sóvárgás után elnyerő nemzetnek dicsőségére... Ide jutottunk volna, épp húsz évvel a kommunista kalitka letűnte után? Vagy mégse... ? FIGYELŐ Súgógép nélkül egy tapodtat se Szinte egy lépést sem tesz meg súgógépe nélkül Barack Obama, fellépésein ott áll karnyújtásnyira tőle a gép beszéde szövegével. Ez felettébb szokatlan, mivel Obama híres szónoki képességéről, és a korábbi amerikai elnökök egyike sem használt ennyiszer súgógépet - írta a Politico hírportál. Obama előtt fejmagasságban jobbról és balról is ott szokott lenni egy-egy írólap nagyságú, vékony lábakon álló sötét, átlátszó üveglap. Onnan olvassa fel előre megüt beszédét. Súgógépet használ a Fehér Ház termeiben, és a készülék ott állt előtte abban az indianai gyárcsarnokban is, ahol bejelentette gazdasági ösztönző csomagját. A súgólapok vele utaztak a héten a közlekedési minisztériumba, és róluk olvasta fel hatperces beszédét a Capitolium rotundájában rendezett februári Lincoln-megem- lékezésen. A Fehér Ház korábbi lakói is használtak súgógépet, de nem olyan gyakran, mint Obama. Tavaly nyáron egy-két alkalommal elromlott a készülék, és beszéde sem sikeredett fényesre. Obama elhatározta, hogy „leszokik” a használatáról hawaii nyaralásakor, de a jelek szerint nem járt sok sikerrel. A barnás árnyalatú üvegek igencsak megnehezítik a fotósok és tévések munkáját. A fényképészek panaszkodnak, hogy ha Obamán kívül más is „áll” a pódiumon, nehéz megfelelő szöget találni, a súgógépek belelógnak a képbe. Az operatőröknek azzal van bajuk, hogy az elnök többnyire csak balra és jobbra forgatja fejét, nem néz a kamerákba. Arról nem is beszélve, hogy a korszerű súgólapok milyen idegenül hatnak a mahagóniajtók és a kristály gyertyatartók „társaságában” vagy a márványoszlopok mellett. Obama a legrövidebb bejelentésekhez is súgógépet használ mankónak, akkor is, ha szinte ugyanazokat a gondolatokat mondja el például ösztönző csomagjáról, amelyeket hetek- hónapok óta ismétel. A korábbi elnökök döntően jegyzeteikből beszéltek, kivéve az olyan nagy beszédeket, mint a hagyományos kongresszusi beszámolók. Az előző elnök, George Bush szinte soha nem használt súgógépet kisebb eseményeken vagy vidéki látogatásain, beszédeihez jegyzetkártyák segítségét vette igénybe. Ari Fleischer, Bush egykori szóvivője szerint a súgógép használatának kisebb közönség előtt az a hátránya, hogy a szónok nem tud szem- kontaktust teremteni a hallgatósággal. (MTI)
