Új Szó, 2009. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

2009-03-06 / 54. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. MÁRCIUS 6. . Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Finanszírozásra kötelezhetnek Az EU-tagállamok kötelez­hetik a televíziós műsorszol­gáltatókat arra, hogy műkö­dési bevételeik egy részét eu­rópai játék- és tévéfilmek fi­nanszírozására fordítsák - mondta ki az Európai Bíróság. Az ügy úgy került a bíróság elé, hogy a televíziós műsorszol­gáltatásról szóló közös irány­elvet a nemzeti jogba átültető spanyol jogszabály a televíziós műsorszolgáltatókat arra köte­lezi: előző évi működési bevé­teleik 5%-át európai játékfil­mek és tévéfilmek finanszíro­zására fordítsák, ennek 60%-át olyan alkotásokra, melyek eredeti nyelve Spanyolország valamely hivatalos nyelve. Az EB megállapította, a tagálla­moknak jogukban áll a közös­ségi irányelvnél részletesebb vagy szigorúbb szabályokat előírni, az alapvető szabadság tiszteletben tartásával, (mti) Hatvanéves a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség A kollektív lóca Megboldogult kollégám, Dusza István nevezte kol­lektív lócának a Gomba­szögi Dal- és Táncünne­pélyt (merthogy eredetileg ez volt a neve, így, nagybe­tűkkel írva, a rendezvény­nek) egy indulatos cikkében. KÖVES Dl KÁROLY A szimbolikus kifejezésben minden benne volt: a kollektív szellem a maga pozitívumaival és negatívumaival, a lóca a maga fa- ragadanságával, jelképezve mint­egy az évtizedekig uralkodó ama­tőrizmust, annak kínjaival, útke­reséseivel, igényességre törekvő próbálkozásaival. A jelképes szó- kapcsolattal Pista barátunk tulaj­donképpen a Csemadoknak tar­tott görbe tükröt, ha jól emlék­szem, valamikor a rendszerváltás tájékán. Még két év, és nyugdíjba me­het, juthatna eszünkbe, ha a hat­vanas számot halljuk. Ez persze a Csemadokra nem valószínű, hogy érvényes, hiszen a szervezet nem hasordít az emberi szervezet fizi­kai állapotához. Már a fogantatá­sa is rendhagyó volt: a szlovákiai magyarok meghurcolását, kitele­pítését követő kommunista fordu­lat után egy évvel, 1949. március 5-én alakult meg, a kommunista párt kezdeményezésére Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kul- túregyesülete néven, s ebből ala­kult ld a mozaikszó, a Csemadok. A létrehozó szándék nyilvánvaló volt: a szlovákiai magyar „dolgo­zókat” szerették volna egy ellen­őrizhető, irányítható szellemi kordába tömöríteni. (Ti csak tán­coljatok, a Csemadok dolga a csizmaverés. Csak semmi politika. Körülbelül így gondolták az elv­társak.) Nem titkolt cél volt a szlovák és a magyar „dolgozók” egymáshoz közeledésének - in­ternacionalizmusának - ösztöké­lése, a kommunista eszmék iránti fogékonyságra nevelés alig bur­kolt szándéka. A kommunista párt korifeusai azonban nyilván nem sejtették, hogy szellemet szabadítanak ki a palackból. Ugyanis a Csemadok néhány év alatt olyan méretű kul­turális mozgalommá fejlődött, amelyhez foghatóra az egész kon­tinensen nem volt példa. Míg az alakulás évében 63 helyi szervezet alakult meg 3380taggá!, 1960-ban már519helyi szervezetet tartottak nyilván, 36 000 taggal, fénykorá­ban pedig mintegy 80 ezer tagja volt. Egy egész nemzeti közösség sorakozott fel a Csemadok védő er­nyője alá, s valószínűleg nem akadt oiyan dél-szlovákiai magyarlakta község, amelyben ne alakult volna meg az alapszervezet. Maga a struktúra sem volt véletlen: az alapszervezetek fölött álltak a járá­si, kerületi szervek, és ezeket tetőz­te be a központi bizottság, amely a kor és a hely szellemiségének meg­felelően igyekezett meghatározni és irányítani mindent. A központ hozta létre a fesztiválokat, a nyelvművelő és hagyományápoló rendezvényeket, a néprajzi gyűj­téseket, a járási seregszemléket, az tartotta nyilván a tagságot, ide foly­tak be a tagdíjak, és az döntött min­den lényeges, stratégiai kérdés­ben. A kultúra ápolásának nemes feladata azonban nem gátolta meg a Csemadokotabban, hogy aprágai tavasz idején cselekvőén vegyen részt a politikai erjedésben, és vál­lalja a szlovákiai magyarság legi­tim jogvédelmét. Az egypártrend- szer korában tehát előállt az a fur­csa helyzet, hogy jobb híján egy kulturális szervezet lépett fel poli­tikai pártként. Aminek természete­sen meglett a következménye: a hetvenes évek elején lezajlott tisz­togatás (átigazolás) a Csemadokot sem kerülte el, és a legbátrabb ve­zetők helyére a rendszert kiszolgá­ló vezetők kerültek. A szervezetet 1971-ben büntetésből kizárták a Nemzeti Frontból (ahová 1987-ben vették vissza), és a kulturális mi­nisztérium alá rendelték. Ebben a két évtizedig tartó szellemi lefoj- tottságban érte a Csemadokot 1989novembere. A Csemadok a rendszerváltás után tulajdonképpen a szlovákiai magyarság állatorvosi lova lett: ha támadás ért bennünket, s ha szellemi állapotaink züllésnek indultak, a Csemadok is mélyre­pülésbe kezdett. Ha felíveló pá­lyát mutatott a görbe, a Csema­dok is nagyobb levegőt vett, és vi­rágba szökkent. A bársonyos ha­talomváltás után a Csemadok sem kerülte el sorsát: előbb né­hány kalandor kincsesbányának tartva saját meggazdagodásának forrásául használta, majd párt- struktúra települt rá, kihasználva a tagság akkor még hatalmas bá­zisát. S bár a rendszerváltás után egy ideig (1995-ig) még létezett a Csemadok képes hetilapja, a Hét (amely a konszolidációs években kezdett lecsúszni, és részben éppen fenntartójának, de leginkább a közélettől való kényszerű elfordulásának kö­szönhetően szenderült jobblét­re), a hektikus napokban az Új Szó munkatársai közt az a képte­len ötlet is felmerült, hogy egyet­len napilapunk váljon a szervezet szócsövévé. (Rendszeres mellék­let lett volna.) Az Új Szó végül nem adott teret a Csemadoknak, épp elég baja volt a saját, új iden­titásának kialakításával. , A vezetőváltások és a puszta fennmaradásért folyó küzdelem árnyékában ekkor még nagy hangsúlyt kapott a kérdés: vállal- jon-e politikai szerepet a Csema­dok, vagy vonuljon vissza a kul­túra berkeibe? Egyesek még ma is visszasíiják a kulturális szerve­zet egykori kettős szerepét, s ál­lítják, a Csemadoknak bátrabban és karakánabbul kellene kiállnia, különösen a közösségünket érő támadások idején. Ez azonban a múlt zenéje. Amikor megalakul­tak - a mára egy pártba integrált - szlovákiai magyar politikai pár­tok, a Csemadok politikai, társa­dalmi szerepvállalása természe­tesen sorvadt el. A Csemadok ci­vil szervezetté alakult, amely - az elvtársak létrehozó szándékának megfelelően - immár valóban csak a kulturális tevékenységre fókuszálhat. Bár ez a szándék és lehetőség évek óta feltételes módban értendő, hiszen a Mečiar-kormány 1994-ben meg­vonta a kulturális szervezettől az állami támogatást. Innen-onnan csurran-cseppen ugyan - főleg az anyaországból - némi fenntartás­ra is fordítható támogatás a szer­vezetnek, de itthon jószerivel csak az alapszervezetek pályáz­hatnak egy-egy rendezvényre, fesztiválra. Amit a pártállam ve­zetői nem tudtak elérni (hogy a létezés puszta szintjére süllyesz- szék), azt sikerült a demokrácia játékszabályait semmibe vevő kormányoknak. A Csemadok ket­tészakadt. A támogatás megszűn­tével szinte valamennyi dolgozó­ját kénytelen volt elbocsátani. Van ugyan feje, országos elnöke, helyi szervezetek és önállósult te­rületi választmányok, van nép­zenei tára és egyéb intézményei, az egykori struktúra azonban a múlté. Az országos rendezvények megtartása egyre nehezebb, és az állami támogatás esetlegessége folytán folytonos veszélyben fo­rog. Mintha máig bűnhődnie kel­lene a „sztálinista struktúra” bé­lyege miatt. Holott szerepe felbe­csülhetetlen ma is. Bár olykor rendszertelenül, ki­hagyásokkal, néha identitásza­varral küszködve, de azért to­vább él a gombaszögi, a zselízi fesztivál, a Komáromi Jókai-na- pok, a Duna Menti Tavasz, a Ta­vaszi Szél Vizet Áraszt Népdal- verseny, a kassai Kazinczy Nyelv­művelő Napok, a Szenczi Molnár Albert Napok Szencen, a Kodály- napok Galántán, a járási fesztivá­lok, hogy csak a fontosabbakat említsük. Amatőr és egyre pro- fesszionalizálódó kultúra minden mennyiségben, a súlyos anyagi gondok dacára. S mindezek elle­nére az immár „civillé” vált Cse­madoknak van még mindig a legmegbízhatóbb országos struk­túrája, a legnagyobb tagsága, már ha ez minőségileg jelent va­lamit. A Csemadok ma is, szét- forgácsoltságában is nagy társa­dalmi erőt és tőkét képvisel, és bármennyi támadás éri is, kon­szolidált állapotban igyekszik vé­gezni a munkáját. A Csemadok névváltozásai: 1949-1966: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete 1966-1969: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége 1969-1971: Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség 1971-1990: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége 1990-1993: Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége 1993 -: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövet­ség - Csemadok KOMMENTÁR Rémkép a tükörben S1DÓH. ZOLTÁN GyurcsányFerencmagyar miniszterelnök egyikhétvégi mondatát rosszul fordítják le Brüsszelben - gyengült a forint. A PénzügyiFel- ügyeletekÁllami Szervezete szerdán tévedésből egy órával később csatlakozott régiónkjegybankjainakközösközleményéhez-megint gyengült a forint. Ezt akár bohózatnak is tekinthetnénk, ám a 310 fo­rint feletti euróárfolyamot látva azt hiszem, egyetlen magyar pol­gárnak sincs kedve heherészni. A magyar fizetőeszköz2008 októbe­re óta tartó mélyrepülése láttán a Fidesz méltán állítja, hogy „Gyur- csány Ferenc politikája lenullázta az országot, egészen egyszerűen ciki Magyarországgal és a magyar kormánnyal mutatkozni”. Az el­lenzéki párt szokásos ostorcsattogtatásánáljóval riasztóbb, hogy e héten már Barack Obama amerikai elnök is attól óvott, nehogy Uk­rajna és Magyarország gondjai tovább gyűrűzzenek, és negatív hul­lámai elérjék az amerikai partokat. A fülig eladósodott magyar államnak és a jenben, svájci frankban jegyzett kölcsönökben úszó polgároknak pokoli terhet okoz a re­formfóbiában szenvedő, ám egyfolytában az ékes szavak zuhatagá- nak erejében bízó kormányok rossz gazdaságpolitikája. Egy év lefor­gása alatt szó szerint csillagászati összeggel, 2 billió forinttal nőtt a lakosság adósságterhe. Ha a mostani, 300-310forint/euró szinten tartósan beragad az árfolyam, akkor a korántsem makkegészséges magyar bankrendszer megroggyanhat a visszafizetetlen hitelek nö­vekvő számától, végül az egész ország ördögi örvénybe kerülhet. A csak tüneti kezelésekkel próbálkozó Gyurcsány bűvészkalapja azonban még mindig tele van meglepetésnyuszikkal. Legutóbb egy hatalmas pénzügyi mentőcsomag bevetésének felvetése mellett az­zal rukkolt elő, hagyjuk a vargabetűket, a szigorú feltételeket, a fifi- kás magyarokat egy surranópályán gyorsított ügymenettel bocsás­sák be az eurózónába. Azonban a németek anno nem azért mondtak le kőkemény márkájukról, hogy most tékozló, kétes pénzügyi hely­zetű dzsentrikkel osztozzanak az eurón. Budapest hiába mondogat­ta az ezredforduló óta, hogy az elsők között szeretne belépni az eu- róklubba, megrekedt a szavak szintjén. A szövegelés, a kiskapuk ke­resése helyett hozzá kell látni az euró elófeltételénekszámító maast- richti kritériumokteljesítéséhez-mondtategnapSimor András ma­gyar jegybankelnök, s ajogos bírálat után megint esett az árfolyam. A mai forintkurzust látva tragikus az euróövezeti csatlakozás 2007-esvagy2008-as céldátumánakfeladása.AhogyanMatolcsy Györgyvoltgazdaságiminiszterfogalmazott: „Azeuró bevezetésé­nek feladása azért szarvashiba, mert elvette atükröt a gazdaságpoli­tika elől. Beborította egy nagy fekete lepellel, és azt mondta, ilyen nincs is, és ne is keressék, ne próbálják megnézni a magyar gazdaság teljesítményét az euró bevezetésének tükrében.” Úgy tűnik, a vado­natúj Audijából kiszálló Veres János pénzügyminiszter a képzeletbe­li fekete leplet szeretné végre félrelibbentem. Az eurós céldátumról újfent morfondírozó, a takarékosság szót ajkára vevő politikus azon­ban megrémülhet, ha van bátorsága a gazdaságpolitika tükrébe néz­ni. Egy pénzszívó Drakulával találhatja magát szembe, aki oly hír­hedt, hogy Obama is fél tőle. A magyar mélyrepülés a globalizált vi­lágban akömyező országokat is magával ránthatja. Az ilyen vibráló légkörbenki tudja, milyen békés lesz a közelgő március 15-i állam­ünnep. Arepülő utcakövekapénzügyiMohácsnyitányátjelenthetik. Világos? Robert, a reklámszakértő NAGYANDRÁS Minden országnak szüksége van saját imázsa építésére, hiszen a tu­risták és a befektetők csak akkor jönnek tömegesen, ha van, ki hívja őket. Míg az utóbbiaknak Szlovákiában évekig elég volt az egyenadó és a gazdasági reformokhíre, a turistákat nehezebb becsalogatni. Amikor a nemzetközi hírcsatornákat nézem, lenyűgöznek azok a rek­lámok, melyek főműsoridóben a hírek előtt egyik-másik országba csábítjáka turistákat és azüzletembereket. Pár éve majd egy hónapot töltöttem Ukrajna legeldugottabb keleti megyéiben, az ukrán tévé folyamatosan sugározta saját országimázs-reklámjait, melyekben gyönyörű tájakat mutattak azt bizonyítva, azországvanolyanszép, mint bármelyik más Európában. A szlovák turisztikai hivatalnak is sikerültpár hónapjaegy ilyen reklámot elkészíttetnie, melyben Szlo­vákiát meseországként reklámozzák, s a narrátor a világ talán leghí­resebb hangja, Don LaFontaine lett, aki mintegy5000 filmet reklá­mozott a mozikban. Bár külföldiektől egyelőre nem hallottam erről a reklámról, amikor először néztem meg, elégedettség fogott el, hogy végre profik kezébe került a hazai turizmus reklámja, jó hányba in­dulnak elakampányokis. Erre utalt reklámszlogen is: Szlovákia, a kis nagy ország, meiy arra akart rámutatni, hogy méretben kicsik va­gyunk, de látnivalóban óriásiak. Robert Fico miniszterelnökünk viszont nem ilyen derűlátó. Miután a francia köztársasági elnök összekeverte Szlovákiát és Szlovéniát, amikor a francia autógyárakról volt szó, illetve elfelejtette, hogy Szlovákia már belépett az eurózónába, a szlovák kormányfő azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy itt az ideje saját kézbe venni az imázsépí- tést. A kormányfő saját vezetésével új tanácsadó testületet hozott lét­re, mely átveszi az országkép formálásának irányítását. Ez a testület dönti el, mezőgazdasági, fejlett ipari, vagy turisztikai látványossá­gokkal teletűzdelt országként akarunk-e megjelenni a külföldiek előtt. Már látom, ahogy a kormányfő és emberei- mindnyájan ko­moly szakértői a témának- együtt ötleteinek, s találják ki a jobbnál jobb szlogeneket, reklámplakátokat és -videókat. Nyilván van mit ja­vítani az ország nemzetközi ismertségén, hiszen majdnem minden­kinek van története arról, hogy külföldön hogyan nem tudták megér­teni, pontosan melyik ország is Szlovákia, de talánezt nem a minisz­terelnöknek kellene irányítania .Bárhamás hányból tekintünk a dologra, és azt mondjuk, amíg az ország jó hírének építésével fogla­latoskodik a miniszterelnök, más témákat békén hagy, akár pozití­vumnak is tekinthetjük, hogy Szlovákia új imázsát Fico találja ki. (Peter Gossányi rajza- Tudod, hogy valamikor jobban szerettelek, mint a ponyvaregényeket!?

Next

/
Thumbnails
Contents