Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-05 / 29. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 5. www.ujszo.com OLVASÓI LEVÉL A számológép halála Levelem első soraiban engedjék meg, hogy elismerően szóljak hivatásuk gyakorlásáról, hiszen az Új Szó napról napra színvonalasabb és érdekesebb. Merem állítani, hogy már nem holmi állami pártot dicsőítő „szócső” (mint 1989-ig), hanem egy mai európai szellemnek megfelelő, mindenről tájékoztató, korrekt napilap, amit bizony van, ahol már pult alól árusítanak. (Ez valamikor dicséretnek számított.) Nekem is onnan adják nap mint nap, egy magyarnak mondott falucskában a 21. században! Igaz, hogy ez a téma is megérne egy misét, de én most egész másért írok. Az, hogy életemben először tollat ragadtam, a 2009. január 28-ai eset miatt van. Ötvenéves rokkantnyugdíjas vagyok, ezért gyakran utazom orvosi ellenőrzésre különböző falukba, városokba. Mielőtt elindulnék, mindig magamhoz veszem a pénztárcámat, a telefonomat, újabban az euró- számológépemet is, amit az állam „bácsi” mindannyiunknak megvett. (Kár, hogy az igazságos elosztást már a Szlovák Postára és annak „mindenható” alkalmazottaira - tisztelet a kivételnek - bízta, aminek következtében volt, ahol három, de volt, ahol csak egy számológép találtatott a postaládákban.) Máig sem értem, milyen „elvek” alapján osztották el, illetve kézbesítették. Épp eme csodálatos masináról szeretnék egy új információt megosztani önökkel, mely sajnos épp velem történt meg a mai napon. S mivel az információ csak akkor értékes, ha aktuális is - gondoltam, önöket is érdekelni fogja, mi több, épp önök azok, akiknek segítségével figyelmeztetni szeretném mindazokat, akik még nem tudják, hogy a kis kék számológépet talán nem szabadna egy zsebben tartani a mobiltelefonnal. Orvoslátogatásom alkalmával tehát magamhoz vettem szokásos dolgaimat, s mivel útközben az élelmiszerboltot is útba ejtem, a számológépet is a zsebembe csúsztattam, pechemre, éppen abba, amelybe a telefont is. Addig nem is volt semmi baj, amíg a lányom fel nem hívott. Miután befejeztük a beszélgetést, a telefont újfent a zsebembe tettem. Amikor hazaértem, elővettem a számológépet, hogy kiszámítsam, mennyit is koronában, amit euróbán fizettem. Csakhogy a kis kék masina már nem működött. Hiába próbáltam többször is egymás után, az alsó és a felső sorban is csak az jelent meg, amit éppen beütöttem. Vagyis - „megzakkant”. Mivel elindulásom előtt működött s hazatérésem után már nem, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a mobilom csengése összezavart valamit a kis csodamasinámban. (A számológép működik.) Tudom, hogy ez nem elég bizonyíték, meg hogy tesztelni kellene, de ha mégis, akkor figyelmeztetni kellene az embereket, hogy az „ajándékba” kapott euró- számológépüket ne tegyék a mobiltelefon mellé. Nem is tudom, mi lesz most velem e csodamasina nélkül, hisz nap mint nap az ő segítségével győződhettem meg róla, suttyomban milyen „szépen” araszolnak fölfelé az árak, ha átszámoljuk az új árakat a régi, megboldogult koronára. Nagy Árpád, Olgya SZEMSZÖG Adtak is, meg nem is Végre itt van, amit régóta akartunk, óhajtottunk. A Szlovák Rádió magyar nyelvű adását is sugárzó Pátria február másodikától a középhullámról átkerült az ultrarövid (URH) hullámhosszra. Ez azt jelenti, hogy az egyes helyeken recse- gő-ropogó, mégis drága középhullámon való sugárzást felváltotta az URH-n való modem, a mai komák megfelelő adási mód. Ez nagyon jó az itt élő magyar rádióhallgatóknak. Ehhez társult a másik, szintén örvendetes hír, hogy ezzel egy- időben a műsoridő is bővült. Már reggel hat órától hallható a Pátria magyar nyelvű adása. Mindig is mondtuk, hogy a csaknem hatszázezres magyarság a jelenleg heti ötvenhat órás sugárzási időnél többet érdemel, illetve többhöz lenne joga. Most ezt is megértük, majdnem. Történt ugyanis, hogy ebbe a nagy örömbe mindjárt üröm is vegyült. Baj van a lefedettséggel. Mégpedig olyan, hogy Pozsonyban, annak környékén, a Galántai, a Dunaszerdahelyi (állítólag a Szeneiben is) járás nagyobbik részében az adás nem fogható, illetve hallható. Az ok pedig; nincsenek szabad frekvenciák az adott területek lefedésére. De hát nem is lenne Szlovákia, ha ez az adok-kapok másképp lenne. Mi, itt élő magyarok ezt az elmúlt években, évtizedekben megszokhattuk, tapasztalhattuk. Olyan ez, mint a mesében, ahol a székely leány vitt is ajándékot Mátyás királynak, meg nem is. Csak nem tőle tanulták? Komolyra fordítva: modernizáció, bővítés, rendben, de kinek, ha kizárják belőle azon területek hallgatóságát, melyekben az itteni magyarság a legnagyobb tömbben, lélek- számban él. Azt mondják, hogy az internet megoldja ezt a problémát és pótolja a lefedettségi hézagot. Ezek elfelejtik, hogy a Pátria rádió hallgatói rétege általában nem az interneten szokott keresgélni. Ők az adást rádiójukon szeretnék hallgatni. Elvégre ők is fizetik a rádióüzemeltetési díjat. Az illetékesek nyilatkozataikban optimista hangokat sugároznak felénk. Reménykednek. Mivel csak remények vannak, világos játék- szabályok nincsenek (hiányozik az önálló szlovákiai magyar rádiózás törvényesített háttere, az azzal járó gazdasági hátteret is beleértve), s amíg nem lesz, addig az adás mindig ki lesz téve a mindenkori hatalom kénye- kedvének, mint annyi más, bennünket érintő területen. Tapasztalhatjuk ezt minden nap. Ettől függetlenül csak remélni tudjuk, hogy a Pátria rádió rövidesen lefedi a lefedetlennek mondott területeket is. Ha nem így lesz (lenne), a rendszerváltás huszadik évében ez nagy arcul- ütés lenne a Szlovákiában élő magyarság számára. Mint az illetékesek mondják, remény az van, az hal meg utoljára, mint mondja a mondás. No de mi van azután? Ez itt a nagy kérdés? Németh Géza KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Sulinet gyerekcipőben Miközben az Európai Unióban az iskolák 96 százalékában van internetkapcsolat, a romániai iskolák felébe se jut el a világháló - ahol pedig van internet, ott is csak a pedagógusok örülnek a vívmánynak. Az országban élen jár Hargita megye, szinte százszázalékos lefedettséggel. A leszakadást pályázatok révén, uniós pénzekből szüntetné meg az informatikai minisztérium, ám a pályázók sokszor bürokratikus akadályokba ütköznek. Miközben az EU-ban az oktatási intézmények internetes lefedettsége 96 százalékos, a hazai iskolák kevesebb mint felébe jut el a világháló. S ha vannak is próbálkozások az óriási leszakadás áthidalására, ezek jobbára bürokratikus akadályokba ütköznek - derült ki azoknak a pályázatoknak az elbírálásakor, amelyeket a napokban vizsgált meg a távközlési és informatikai minisztérium. A tárca a strukturális alapok révén 16 megye oktatási intézményeinek biztosítana internetelérhetőséget - tudtuk meg Somodi Zoltán volt informatikai államtitkártól, akinek mandátuma idején járt le a pályázati határidő. Az egyik megye Beszter- ce-Naszód, ahonnan 53 iskola pályázott szélessávú internetkapcsolatra, kétharmaduk azonban nem tesz eleget a pályázati feltételeknek, mivel problémák adódtak az iskolák tulajdonjogi bizonylatai körül - tudtuk meg Cosma Cristiantól, a megyei tanfelügyelőség informatikai szakemberétől. Tájékoztatása szerint 35 tanintézetnek nincs ilyen bizonylata, vagy csak az általuk elfoglalt ingatlanra vonatkozó adománylevelük van. Ezek a dokumentumok nem felelnek mega pályázati feltételeknek, amelyek előírják: az oktatás helyszínéül szolgáló ingatlannak az iskola tulajdonában kell lennie. Némi vigaszt jelenthet, hogy a pályázatokat kiértékelő bizottság hiányzó dokumentumok esetén még kérhet hiánypótlást. „Ha viszont olyan dokumentumokról van szó, amelyek egyáltalán nem léteznek, nem lehet pótolni, akkor ebből a fordulóból sajnos kiesnek a szóban forgó iskolák” - erősítette meg Somodi. új magyar szó A megye amúgy országos viszonylatban nem is áll rosszul: „csupán” az iskolák 35 százalékában nincs internetkapcsolat - nyilatkozta Susana Galatea szaktanfelügyelő, aki a hiányosságokat azzal magyarázta, hogy sok esetben a tanintézetek nehezen megközelíthető helyen, a hegyvidéken találhatók, ahová csak telefonvezetékekkel lehetne biztosítani az internetkapcsolatot. „A szóban forgó iskolák szinte megközelíthetetlenek, legtöbbjük a községközponttól 30 kilométerre fekszik”-magyarázta. Bár hegyvidéki iskolák Székelyföldön is szép számban akadnak, a Hargita megyei iskolákban szinte százszázalékos az internetes lefedettség. Miklós Csaba, megyei tanfelügyelőség informatikusa elmondta, több iskola a néhány éve útjára indított Tudásalapú gazdaság elnevezésű programnak köszönhetően jutott internethez. A programnak része volt a vidéki települések csatlakoztatása, és a helyi önkormányzatok bevonták a helyi iskolákat. „A Hargita Megyei Tanács által 2002-ben indított Teleház programnak köszönhetően több településre is sikerült az internetet beköttetni. Ennek lehetett olyan generáló hatása is, hogy ha a szomszédnak van, miért ne lehetne nekem is, azaz, ha a polgármesteri hivatalban volt internet, akkor az iskola vezetősége is úgy döntött, bevezetteti” - mondta Borboly Csaba tanácselnök. VajdaságMA Tadics tárgyalásra kész Borisz Tadics szerb elnök kijelentette, hogy Szerbia kész tárgyalásokat folytatni azokról a koszovói kérdésekről, amelyek nem kérdőjelezik meg a szerb állam szuverenitását és területi integritását. A mindennapi élet problémáiról hajlandók megbeszéléseket folytatni a koszovói albánság legitim képviselőivel is. Mindazokról, amelyek nemcsak az albánok, hanem a szerbek és más nem albánok gondjait is érinti, tette hozzá. A szerb államfő Ko- szovóról a Demokrata Párt (DS) megalakításának 19. évfordulója alkalmából tartott sajtóértekezleten beszélt. Tadics a egyben a DS elnöke is.
