Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-27 / 48. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 27. Kultúra 9 Danny Boyle nyolc Oscart nyert filmje a bádogtetős India valóságában felnövekvő testvérpár története, akik közül az egyik megnyeri a Legyen ön is milliomost A gettómilliomos áldozatok árán szerzett tudása Jamal (Dev Patel) és Latika (Freida Pinto) egymásra találása fényt sugároz a komorságba (Fotó: Bontonfilm) Két nagy mozi versengése volt az idei Oscar-latolga- tások célkeresztjében. A Brad Pitt-rajongók Benja­min Button különös életé­nek fergeteges győzelmé- ■ ben és kedvenc színészük régóta várt Oscar-díjazá- sában hittek és reményked­tek, hiszen a film a legtöbb jelöléssel állt a startvonal­nál. Bár a Gettómilliomos a jelölések számát illetően alulmaradt, pozícióját az­zal erősítette, hogy koráb­ban minden jelentős díjat elorozott a vetélytárs elől. TALLÓSl BÉLA S így alakult ez az Oscar-gálán is. A jelentős, vagyis a művészeti kategóriákban a Gettómilliomos gyűjtötte sorra a szobrokat, míg a Benjamin Buttont „csupán” a technikai kategóriákban jutalmaz­ták. Valahol így rendjén is van, hi­szen a Benjamin Button egy káprá­zatos film varázs, melyet jószerivel a technika eszközeivel, valamint a múltból merítkezó, álomgyári má­gikus realizmussal teremtettek meg az alkotói. A varázslatot a szí­nészek művészi átváltozásai kere­kítik ámulatba ejtő illúzióvá. A Gettómilliomos mágikus rea­lizmus helyett indiai viszonyokra adaptált, a szegényfiú kiválását kibontó népmeséi motívumra épít. Flumorral teli zseniális nagyepi­zóddal vesz ígéretes lendületet, ahogy a kezdet kezdetén a lelemé­nyes aprócska hős, a gyerek Jamal K. Malik a latrina mélyét is megjár­ja, hogy megszerezze kedvenc ak­cióhőse autogramját - ezek a kép­sorok a filmtörténeti legendák kockáit bővítik. Kis csalódást okoz, hogy ez a humorral könnyített el­beszélésmodor, illetve -stílus itt meg is szakad. Helyette lehengerlő naturalizmussal telibe tölti a vász­nat India bádogtetős komor való­sága. A Gettómilliomos ugyanis India szegény gettóiban játszódó, kicsi szerelmi romantikával és he­roizmussal megfejelt, ám valójá­ban a legalsóbb rétegek kiválási lehetőségeit és a felemelkedésért vívott kegyetlenül kemény harcot bemutató, kőkemény dráma Mumbaiból - némi álomgyári fé­nyezéssel enyhítve a teljes nihilt. A film eddigi, hosszú (megér­demelt) diadalmenete óta tudtuk, hogy Danny Boyle rendező mozija a tévévetélkedők világába vezet el, s egy nyomorban felnőtt fiúról, Jamal K. Malikról (Dev Patel) szól, aki megnyeri a Legyen ön is milliomos indiai változatát. A szellemi vetélkedésről tudósít a film jelenben zajló valósága. Az ismert zenére és koreográfiára le­vezényelt vetélkedő pillanatai így, játékfilmes verzióban is azt a drukkot keltik, mint egy-egy álta­lunk is láthatott, valós vetélkedő. Csakhogy a Gettómilliomos nem Jamal tudásának stúdióbeli pre­zentálásáért, a vetélkedés fikciós adaptációjáért kapta meg az Os- car-díjat. Hanem azért, ami a já­ték mögött van. Azért, ahogy döbbenetes epizódokban, szív­szorongató történetmeséléssel elénk vetíti a győzelem hátterét, Jamal milliókat érő tudásának eredetét. Azért érdemelt ki elis­merést, hogy visszavezet Jamal gyerekkorába, s felidézi, miként maradtak bátyjával, Salimmal ár­ván, s hogyan fogadták maguk mellé Latikát, az ugyancsak szü­lők nélkül tengődő lányt. A három gyerek sínylódésének bemutatá­sával a kamera bejálja a legszegé­nyebb gettókat, ám az ellentét mélységének érzékeltetésére a pazarló világból is láttat képeket. Amitől aztán elfordít azzal, hogy gyomoremelő „mesét” mond azokról a brutális (középkori) módszerekről, amelyekkel a kol­dusmaffia tagjai nyomorékká te­szik az elesett apróságokat. A brutalitásokkal teli múltbeli kalandozás időnként megszakad, hogy a növekvő pénzösszegekkel megjelenő újabb kérésekhez a milliomos stúdiójában és széké­ben kössünk ki. Azzal a céllal, hogy a néző (és mások, de azt nem lenne illendő elárulni) érzé­kelje, Jamal ebből a megszenve­dett múltból hozza a tudását, és saját tapasztalatból felel meg a kérdésekre. Ám míg az ország szegényei egyetlen tömeggé ko- vácsolódva drukkolnak neki, újabb ellensége akad. Az ugyan­csak az utcáról felemelkedett műsorvezető, akitől Jamal elnyeri a pénzt, nyomoztatni kezd, hon­nan szerezhetett milliókhoz ele­gendő tudást a gettógyerek. S az önelégült televíziós személyiség irigysége, gyanakvása és kapzsi­sága újabb veszélyt, újabb csapást jelent Jamal számára; ütéseket, amelyet a fiúnak a milliomosság- tól egy hajszálnyira, a jelenben kell elszenvednie. Ám, hogy mi­ként kel fel Jamal a milliomos­székből, az csak a második óra legvégén, a zenés klippel oldó képsorok előtt derül ki. Addig azonban van miért izgulni. Addig megizzaszt a film. Nem könnyű emésztenivaló, a folyton rágcsá­lóknak is szájukba szikkad a pat­togatott kukorica. Mert ez - a vég­ső megoldást leszámítva - nem egy szalonfilm, hanem a távoli vi­lágok szegénységének nem diszk­rét bája. Amit a végén, feloldozás- ként egy kicsit beborít a hab. A cukormáz, amivel Jamal és Latika egymásra találása fényt sugároz az addigi komorságba. De ezzel csak a filmnek van vége. Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban már eldöntötték, hogy ki utazik Moszkvába, Szlovákiában most folyik a válogatás Eurovíziós zenei lázban ég az egész ország MISLAY EDIT Zenei szakberkekben ugyan giccsparádénak nevezik az Euro­víziós Dalfesztivált, mostanság azonban mintha a virágkorát élné. Pedig így hirtelenjében az ABBA együttesen kívül, amely 1974-ben a Waterloo című slágerrel meg­nyerte ezt a nemzetközi zenei ver­sengést, nem is tudnék egyetlen további nevet sem említeni, ame­lyet ezen a dalfesztiválon kivívott győzelme repített volna szédületes gyorsasággal a világhír felé. Voltak persze olyan résztvevői (Cliff Ri­chard, Udo Jürgens stb.), akik a maguk idején népszerűek voltak, csak hát nem feltétlenül annak kö­szönhetően, hogy elénekeltek ott egy-egy dalt. A vasfüggöny lehul­lása után természetesen a közép­európai énekesek, együttesek is megjelentek ebben a show- műsorban, ám úgy emlékszem, hogy a részvételük körül nem volt akkora felhajtás, mint amilyen most alakultid. Rúzsa Magdi két évvel ezelőtti szereplése kapcsán kaphattunk hosszú szünet után - élő adásban - képet arról, hol tart ma ez a ren­dezvény, s elég felemás benyomá­sokat szerezhetett ennek nyomán a néző. Inkább emlékeztetett egy nagy zenei bazárra (vagy second- handre), amelybe összehordtak mindent, amit máshol már nem lehet eladni, mint emlékezetes él­ményt nyújtó zenei parádéra. Nem beszélve arról, hogy a szavazás hogyanja és mikéntje sem azt az érzést erősítette, hogy tényleg a legjobb előadó és dal nyer. Mert - amint az látható, tapasztalható volt - a szomszédos országok, a va­lamikor egy nagy „közös tető” alatt élő különböző nemzetek amolyan „te nekem, én neked alapon” sza­vaznak, többnyire a produkció mi­nőségétől függetlenül. Közép-Európa újra Eurovizió- lázban ég. Csehország, miután két éve az otthon rendkívül népszerű, kemény rockot nyomó Kabát csak utolsó lett, és a tavalyi kiküldött­jük, Tereza Kemdlová sem vég­zett előkelő helyen (amint azt a cseh újságírók megjegyezték: ha szépségverseny lett volna az Eu- rovízió - mint ahogy nem az volt -, Tereza biztos befutó.,.), idén nem bízták sem a véletlenre, sem közönségszavazásra a dolgot. A Cseh Televízió a Gypsy.cz rap- bandának ajánlotta fel a lehetősé­get, hogy Moszkvában képviselje az országot, amely el is fogadta a felkérést. A magyar színekben rajtoló előadó körül is volt egy kis „bonyodalom”, de hát: három a magyar igazság, harmadszorra ta­lán tényleg megtalálták a megfe­lelő embert a megfelelő feladatra Ádok Zoli személyében, és ő is op­timistán, és mint ígéri, igazi show- val készül Moszkvába. Remény- teljesnek és jó választásnak tűnik - csak azt a nemzetközi „te ne­kem, én nekeď’-szavazást tud­nánk feledni... Eddig a fiúknak van nagyobb si­kerük. A második forduló győzte­se Tomáš Bezdeda... Ha már így belementünk a dol­gokba, legyen amolyan V4-es a körkép: Lengyelország Lidia Ko- paniát delegálta a versenybe. Őszintén szólva, keveset tudok a szőke, attraktív Lidia kisasszony eddigi ténykedéséről, de azt hi­szem, ezzel nem vagyok egyedül, a lengyel könnyűzene kiesik a lá­tószögünkből, ez persze nem biz­tos, hogy a lengyelek hibája. A Moszkvába utazó szlovák elő­adó neve egyelőre rejtély, a nagy válogató ugyanis éppen most fo­lyik, az öt válogatóból a negyedi­ket ma este láthatják a nézők az STVl-en, az utolsót pedig vasár­nap. Szlovákia nem kicsinyeske­dik, nagyszabású, ötfordulós válo­gatót szervezett, fordulónként 10 versenyzővel - esemeses közön­ségszavazatokkal megtámogatva ezt majd egy nagy döntő zárja március 8-án. Az elődöntőkben tehát összesen ötven dal verseng a Moszkvába szóló repülőjegyért. A nagy csinnadrattával zajló váloga­tót látva önkéntelenül is befészkeli magát az ember fejébe a gondolat: a Szlovák Televízió megragadta az alkalmat, hogy ismét egy olyan műsort vihessen képernyőre, amely elcsábíthatja a konkurenci­ától a nézőket (nem szólva az SMS-szavazatokból befolyó némi ... a harmadiké pedig Robo Opatovský (Képarchívum) bevételre). Szupersztárt már nem érdekes keresni, hiszen abból Szlovákia eddig már épp eleget ta­lált. E műsorfolyamok befejeztével az újonnan felfedezett énekes csil­lagok legtöbbje elég hamar ki­hunyt, áld nem, az sem tudott ma­gának igazán fontos helyet kivívni a szlovák könnyűzenei élet amúgy sem túl nagy piacán. Az Eurosong Contest 2009 szlovák fordulóira volt miből válogatniuk a rende­zőknek, több mint 170 dal érkezett - bár az eddig lezajlott elődöntők némely „mesterművét” hallva is­mét felvetődik a kérdés: milyen le­hetett a többi 120, ha még ilyen harmatgyenge produkciók is kép­ernyőre kerülhettek. Ami a fellé­pőket illeti: a SzuperSztár-kereső három szlovák évfolyamának résztvevői szinte elözönlötték a vá­logatót, egyre-másra tűnnek fel a mikrofon mögött az azóta már el­feledett arcok. Minden elismeré­sem a szívós és kitartó embereké, de talán egyeseknek nem ártana tudatosítani, hogy ami nem megy, azt nem kellene erőltetni. A zsűri egyik tagja szerint a válogató egyik nagy hozadéka, hogy 50 új szlovák dalt ismerhet meg a tévénéző. Az eddig elhangzottakból sajnos egyik sem igazán olyan, amilyen­nel Szlovákia vérmes reményekre feljogosítva törhetne az eurovíziós babérokra. Van egy olyan sejté­sem, de nem csupán sejtés ez, hi­szen egyes előadók becsületesen be is vallották: nem kifejezetten az a céljuk, hogy megnyeijék a ver­senyt, egyszerűen reklámozni sze­retnék a dalukat/magukat. Tény: nem kis reklám fő műsoridőben a televízióban szerepelni. Valakinek már ennyiért is megérte. Az azért pozitívuma a versengésnek, hogy végre olyanok is képernyőre ke­rülnek, akiknek ott a helyük. Min­denesetre kíváncsian várom, hogy a bő kínálatból kire esik március 8-án a nép választása.

Next

/
Thumbnails
Contents