Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-21 / 43. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 21. www.ujszo.com Márai Sándor: A teljes naplók 1946,1947 - „Inkább hebegve és süketen halódni valahol, mint ezzel az erkölcstelen, gyáva, kegyetlen és kapzsi néppel vitatkozni" „Túl aljas minden, s túlságosan fáj” Ahol egyenruhát kényszerítenek a véleményre és az ízlésre, ott nincs szabadság - írja Márai. Az 1946-os és 1947-es naplóiban egyre többet foglalkozik az emigráció gondolatával. Akárcsak Kafka lovasa, aki szolgája kérdésére - „Hová lovagolsz, uram?” - mindegyre azt válaszolja: csak innen el, csak innen el. GAZDAG JÓZSEF A háború után felkérik, legyen a Magyar-Csehszlovák Társaság elnöke. Márai felháborodottan utasítja vissza az ajánlatot. „Járt nálam egy ember, aki elmondotta, hogyan élnek a magyarok Szlovákiában, ahol százhúszezer gyermeknek nincs magyar iskolája” - jegyzi fel naplójába. A svábok kilakoltatása ellen ugyanolyan hévvel tiltakozik, mint a „kollektív bűnösség” elve alapján történő csehszlovákiai deportálások ellen. Felszólal a Művészeti Tanács ülésén, és erkölcstelen eljárást emleget annak kapcsán, hogy a deportált svábok házait „nemzeti ajándék” gyanánt az íróknak akarják szétosztani. Beszéde után többen hevesen támadják, köztük Kassák Lajos is, „akiben van ilyenkor valami egy öreg színésznőből”. Márai végül közli Kodállyal, hogy nem fogad el semmit, naplójába pedig azt úja: „A Művészeti Tanács üléseire természetesen nem megyek el többé.” A szabadságról A hivatalos kultúrpolitika által felajánlott juttatásokat - így például az egy éven át folyósítandó ösztöndíjat - visszautasítja. Karinthy sorait idézi: „Inkább egyenek meg a férgek / Minthogy a férget megegyem.” Az 1946-os „nyúl- utalványon” keserűen nevet. „A nemzet egy nyulat ajándékozott télire minden magyar írónak. Az ajánlat meghat. A nemzet engem részben kirabolt, részben leköpött, s gyakran farba rúgott. De most adnak egy döglött nyulat. Ez már valami.” A pénz elértéktelenedik, Márai néha napokat eltölt a főváros piaA cseh Academia kiadó 2008-ban jelentette meg Márai naplóinak kivonatos kiadását, két kötetben, 944 oldalon barátian figyelmezteti: „Ma még tanúk vagyunk, de holnap már vádlottak lehetünk.” (Esterházy Móricot, Magyarország egykori miniszterelnökét a nyilas hatalomátvétel után tartóztatta le a Gestapo; a sopronkőhidai börtön után a mauthauseni koncentrációs táborba került, ahonnan 1945 szeptemberében tért vissza; 1951-ben a kommunisták is internálták, sírásóként dolgozott, végül Bécsbe emigrált.) Talán Nyugaton... Márai is az emigráció gondolatával foglalkozik. „Az első alkalommal elmegyek ebből az országból, ahol megtagadták a műveltséget... Inkább hebegve és süketen halódni valahol, mint ezzel az erkölcstelen, gyáva, kapzsi, kegyetlen néppel vitatkozni.” Azt tervezi, hogy megtanul „tűrhetően” angolul, majd kéziratokkal és angol nyelvtudással nyugatra megy. „Talán Nyugaton megtalálok valamit abból, ami valamikor Európa értelme volt.” Egy Sándor Márai Unzeitgemäße Gedanken Tagebücher 2 Márai 1945-ös naplója idén januárban jelent meg németül a Piper Verlag kiadásában cain és vásárcsarnokaiban, krumpli után kutatva. A Centrál kávéházban 20 millió pengőt kémek egy lángosért, néhány nappal később egy liter kecsketej ára már 500 millió. De nem fogad el semmilyen „hivatalos felkérést”, mert szabadságát, szellemi függetlenségét fontosabbnak tartja a megélhetési gondoknál. „A szabadság vagy teljes és föltétien, vagy semmilyen.” Az író, véli Márai, nem állhat be % m *£, Y y-v i I etj «2 IGAZOLVÁNY laiitoitttk, l»gy *iSié ti# jWMftrtt furoíe** imi a i« I-*» $9áé§t&t# ée n KnUötistfe de* jmifiwM s Hm h&lwbn MíA'SwMüvmiot .... öjiágifé- teljefii és a Msgyaf i'}*Á0rt)k 0n*ágo» SaSveiség# í. Mptfap osséályáBgk i&gjü. 'iiUkJU/lí BuHM®, a aMAgm» * % HacrfigjweMl ftMcr lAßctmppmt y SÄííuÔV fi: á f e i tm, ..,.,7-, „X» smwtm uux »ipsawröM * J-rd f . E. raset- smwetírtpcmrQ €"mm MfpsMwetm Tbi* cerlitte«te tesníte* thai OM éU-v" U a pn*fe»stooöí joumsltii »tűi a# H a BU'tslíer öl tói ftw H Ilit Naiiöiiil Htmguriítft J«»Tolnay Klári a negyvenes években semmüyen szavalókórusba. „Nem akarok kollektive véleményt formálni.” A felkérésekre nemet mond, nem hajlandó pártlapokban publikálni. „Mintha azt követelnék, hogy újak egy vidéki állomásklozet falára.” „Zsidóbérenc” Nem hisz az „orosz jövőben”, zsákutcának tartja. „A zsarnokságot nem lehet zsarnoksággal gyógyítani.” Tüdja, hogy harca szélmalomharc, de nem akar belenyugodni abba, hogy a legelemibb szabadságjogokért kunyerálni kell. A „néptől”, a „magyar társadalomtól” nem vár megváltást; s akárcsak Dosztojevszkij A Karamazov testvérek Nagy Inkvizítor-jeleneté- ben, Márai is arról ír naplójában, hogy „az ember és az emberi társadalom számára soha semmi sem volt elviselhetetlenebb, mint a szabadság.” Az emberek be nem vallott óhaja: „inkább igázzatok le, de tartsatok el bennünket.” A kommunisták hasonló támadásokat intéznek Márai ellen, mint annak idején a nyilasok. Az Egy polgár vallomásai első kiadásának megjelenése után az Új Magyarság című szélsőjobboldali lapban „zsidóbérencnek”, romlott exhibicionistának nevezték, könyvét elkobozták. A kommunista irodalom- politika hasonló lépéseket tesz: a Zendülők új kiadásának megjelenését a könyvcenzúra nem engedélyezi, őt pedig célba veszik, mert nem ünnepelte vezércikkben a Kossuth-hidat - vagyis már nemcsak azért támadják, amit ú, hanem azért is, amit nem. Márai megjegyzése: ,A bírálat meghalt, éljen a becsületsértés.” Ma tanú, holnap vádlott Meglepődve figyeli az agresszív zsidó revizionizmust, azt, ahogy a zsidók a Kommunista Pártba menekülnek, ahogy „az ördögöt Belzebubbal iparkodnak kiűzni”. A háború utáni hónapokat az „intézményesített banditizmus” korszakának nevezi, amikor az „igazság” helyett a „bosszú” diktál, s az embereket naponta tucatszám ítélik el. Márait is beidézik a búóságra, tanúként hallgatják ki Antal István háborús bűnperének tárgyalásán. A Népbíróság Markó utcai épületében együtt várakozik a folyosón a csaknem toprongyos Esterházy Móriccal (Esterházy Péter úó nagyapjával), a gróffal, akinek mindene elveszett - kastélyok, bútokok -, s aki egykori miniszterelnök létére albérletben lakik. A gróf szeh'den mosolyog, amikor Márai másik naplóbejegyzésben már arról ú, hogy Rómába költözik, és filmforgatókönyveket - „mozgókép- szcenáriumokat” - készít majd. Csalódnia kell: 1947 elején rövid körutazást tesz, megfordul Párizsban és Rómában is, de riadtan tudatosítja, hogy valami végérvényesen elveszett - erről a felismerésről szól az Európa elrablása című könyve. Otthon azonban vesztegzárban érzi magát - talán ezért is dicséri olyan lelkesen Camus A pestisét. „Nem akarok ebben az országban élni, sem meghalni. Túl aljas minden, s túlságosan fáj.” Kelledenül vesz részt az 1947-es választásokon; bal felé nincs mit keresnie, de jobb felé sem tehet egyetlen lépést sem, „mert lélegzettel sem vagyok hajlandó támogatni a tisztességesebb jobboldal mögött is fütykössel és rohamkéssel ólálkodó fasizmust”. Végül a „Radikális Párt című gittegyletre” szavaz, de legszívesebben „leszamá az egészet”; a hazából csak romok maradtak, „csonka terület, zagyva lakosság, híguló, szutykosodó nyelv.” Húsz évvel ezelőtt, 1989. február 21-én hunyt el Márai Sándor, 89 évesen főbe lőtte magát kaliforniai otthonában. Hamvait - kérésének megfelelően a Csendes-óceánba szórták. A Szalon a Márai-naplók új, bővített kiadásait bemutató recenziókkal tiszteleg az író emléke előtt. Sorozatunknak ez a harmadik része. Micsoda színészkedés! Úgy érzi, írnia sincs kinek. Kosztolányi, Karinthy és Krúdy halott. „Nincs kortársam többé, akihez szólhatnék.” Illyést - bár tudását elismeri - „sunyi parasztnak” nevezi, aki hős szeretne lenni. „A legszomorúbb emberi jelenségek egyike, akivel a magyar úodalom- ban találkoztam” - írja róla. Végül már az úodalom létjogosultságát is megkérdőjelezi, színészies vállalkozásnak tartja. „írni, micsoda színészkedés! Úriember legföllebb naplót és levelet írhat. Minden más kóklerség; a Faust is, a Hamlet is.” Előúásszerűen olvas, Rilkét, Csu- ang cét, Vúginia Woolfot. „1919- ben Vúginia és bátyja, Leonard alapították a Hogarth Presst, Anglia legelőkelőbb úodalmi kiadóvállalatát [...] a testvérek: Vúginia és Leonard.” A Márai-naplók kevés pontatlanságainak egyike ez, és meglepő módon a szövegvégi szerkesztői jegyzetek sem korrigálják: Leonard Woolf nem Vúginia bátyja, hanem férje volt; Vúginia egyeden bátyja, Thoby Stephen a Hogarth Press indulásakor már nem élt, tífuszban halt meg Görögországban 26 évesen. „K-val Budán” 1945 karácsonyán a postás egy csomagot hozott Tolnay Klárinak, benne egy 10 költeményből álló versfüzérrel: „Ismeretlen kínai költő. Krisztus után aXX. századból.” Szerzője Márai volt, aki a Vígszínházban ismerte meg Tolnay Klárit - ő játszotta Márai Varázs című színművének női főszerepét. „K- val Budán... Pillanatokra boldog vagyok. Arról beszélünk, hogy jó volna együtt élni... Éjjel, ha eloltom a villanyt és a párnára fekszem, csak azért nem súok, mert az ember nem sír” - írta naplójába. „Szívem szerint legszívesebben Márai úrnak szólítottam volna, mert az, hogy Sándor, sose jött ki a számon, és elképzelhetetlennek tartom azt is, hogy őt valaki Sa- nyizta. Lehetetíen. Ő Márai úr volt. Az úrnak nem az uralkodó minőségében, hanem a gentleman, az úriemberség..- emlékezett visz- sza „az ismeretien kínai költőre” Tolnay Klári egy tévéműsorban a kilencvenes évek elején. A kapcsolat nem tartott sokáig, Márai mégis „gazdagnak és megajándékozottnak” érezte magát, vagy ahogy az „őnagysága Tolnay Klári úrhölgynek” címzett levelek egyikében írta: „Ha most meg kell halni, egy szót nem szólhatok. Viszontlátásra.” (Mórái Sándor: A teljes napló, 1946. Helikon Kiadó, Budapest, 352 oldal; Márai Sándor: A teljes napló, 1947. Helikon Kiadó, Budapest, 360 oldal) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
