Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-21 / 43. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 21. www.ujszo.com Esztergályos Károly: „Jó ideje minden forgatás után azt mondom: nem első-, hanem utolsófilmes rendező vagyok. Ettől függetlenül természetesen dolgozik az ember..." Májusi záporral jön vissza a televízió képernyőjére Két Kaffka Margit-noveUá- ból rendezett már tévéfilmet. Az elsőt húsz évvel ezelőtt, a másodikat 1995-ben forgatta. A Levelek a zárdából és a Fekete karácsony után most a Májusi záport vitte képernyőre a Central Filmstúdió égisze alatt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Esztergályos Károly a Magyar Televízió aranykorának egyik legjelesebb mestere, érzelmi és esztétikai élményekben gazdag rendezéseivel széles közönségréteg ízlését és lelki világát formálta, alkotásait három alkalommal is díjazta a Monte Carló-i nemzetközi tévé- filmfesztivál. 1971: Pillangó, 1976: A portugál királylány, 1991: Édes Anna. Első televíziós játékfilmjét (Egy csónak visszafordul) még főiskolai hallgatóként rendezte 1963- ban, később évente három-négy, sőt öt tévéfilmet is rendezett, a kilencvenes évek második felétől azonban már ritkultak a lehetőségei. Nagy kár. Esztergályos Károly ugyanis a legértékesebb magyar és világirodalmi remekműveket vitte képernyőre - páratlan tudással, szakmai érzékenységgel. Hosszabb szünet után most ismét forgatott. A Májusi zápor Kaffka Margit egyik legszebb novellája, egy szenvedély- lyel teli szerelmi történet, amelyben a feleség „nyugtató alapszíne az életnek”, a fiatal lány, a szerető „csak vasárnapi alkalom, kikészí- tettség órája”, a férfi pedig „a májusi teliség, a tomboló zivatar’. Két íróhoz gyakran visszatér. Örkény az egyik, Kaffka Margit a másik. Nyilván náluk, az ő műveikben találja meg azt, amire rendezőként a legnagyobb szüksége van. Vannak mások is, akikhez hűséges vagyok. Móricz, Sarkadi, Kosztolányi... ők is elég közel állnak hozzám. Nagyon jó mind. De Kaffka Margit is a magyar irodalom első vonalába tartozik, bár sokan nem ott tartják számon. Mit gondol, miért nem? Fogalmam sincs, mi lehet az oka. Kaffka Margtot ma már egy gimnazista sem nagyon ismeri. Az újságírók közül nem egy pedig még azt sem tudja, hogy két f-fel kell írni a nevét. Korban talán még el tudják helyezni őt, helyesen leírni a nevét sokkal kevesebben. Megítélésem szerint regényekkel lehet inkább jelen lenni, bár Kaffka Margitnak regényei is vannak. Én mégis a novelláit teszem előre, amelyek nem igazán cselekményesek. Márainak meg kellett halnia, hogy felfedezzék, bár a magyarországi felfedezésében a politikai fordulat játszott közre, annak viszont az égvilágon semmi köze nem volt ahhoz, hogy világviszonylatban is felfigyeljenek rá. Kosztolányiról még mindig nem tud a világ. Mondják, hogy nehéz átültetni idegen nyelvre. Én nem hiszem, hogy az Édes Anna lefor- díthatadan lenne. Sok szerző van, akinek nehéz a nyelvezete, mégis több helyen megbirkóznak vele. Ha a Májusi zápor című Kaffka Margit-novella sem olyan cselekménydús, akkor mégis mivel fogta meg? Már a tévéfilm alcímével - Variációk Kaffka Margit írásaira - jelzem: más írásaiból is átvettem motívumokat. Majdnem olyan lett a film, mint egy zenei forma. Túllép az eredeti novellán. Dialógokban, helyzetekben több más Kaffka-no- vellából használtam fel részleteket. Kevésnek tűnt a Májusi zápor? Netán könnyűnek? Könnyűnek semmiképp. Van egy nagyon jó alaphelyzet: három embert összezár a zivatar és a közlekedés lehetedensége. Ákos rajong a művészetekért. Rábeszéli a feleségét, hogy hívja meg magához Major Évát, a szép szobrásznőt. Igazából maga sem tudja, mi a fenét akar a lánnyal, a feleség pedig csak sejti, hogy a szeretője. Nem sokat változik a világ. Igen. A novella 1913-ban íródott. Pár oldal csupán, de első olvasásra megfogott. Már együtt a két nő, amikor a félj hazajön, s hirtelen megered az ég. Major Éva nem tud elmenni, ott reked, és hárman lesznek a házban. A novellának itt van vége. „Nagyillatú, büszke, gyönyörű reggel jön az esős éjszakára...” - úja Kaffka Margit, előrevetítve a másnapot. Na de mit szül ez a furcsa helyzet? A lány el akar menekülni, az asszony nem érti, miért kellett idehívni, végül megágyaz neki a díványon... itt ér véget a történet a könyvben, s én innen folytatom. Az irány adott, hiszen a lány „kívülről, a tavasz súlyos és teli pátoszából, a rügyek, a rétek, a felhős ég tragikus felajzottságá- ból hozott be magával valamit, a szemöldökén ült, a hangjában rezgett, s az ujjai hegyén, ahogy végigsimította az asszony kezét.” Mennyi titok, mennyi érzékiség. Három verziót láttam a folytaA Májusi záport megelőzően - életében először - Férfiakt címen játékfilmet forgatott, amelyben egy idősödő író beleszeret egy fiatal fiúba. Tévéfilmet azonban már egyre nagyobb kihagyásokkal rendez. Senkinek nem okoz fejfájást, hogy ki van parlagon. A Magyar Televízióban ez már az égvilágon senkit nem érdekel. Pedig egész hosz- szú azok névsora, akiket szorít az idő. Egy film létrehozása nagyon sok pénzbe kerül, s a belátható jövőben Magyarországon nem sokaknak fog fájni, hogy kiveszőfélben egy műfaj. A televízió körüli kérdések egészen más irányt vettek, s ha netán lesz is változás egy idő után, a történelem túl fog lépni rajtunk, ami teljesen természetes. Csak ez a hosszú előjáték nem az. Felnő egy-két generáció, és nem kap semmit a televíziótól - végképp nem olyan alkotásokat, amelyek lelki és szellemi fejlődésükre is pozitívan hatnának. Korábbi filmjeinek szereplőit tekintve elmondhatjuk: mindig a legjobb, az adott szerepre legmegfelelőbb színészekkel dolgozott. Meztelen képernyő című, 2005-ben megjelent remek könyvében el is hint jó néhány adomát róluk. A Májusi zápor szerepeit kikre osztotta? A félj: László Zsolt. Korábban sosem dolgoztam vele. Miért nem? Valahogy így alakult. Amikor az egészet kitalálom, még nem vagyok benne egészen biztos, Májusi zápor: hárman az agyban tásban. A férjét, a feleségét és a szeretőjét. Az eredetiben belső monológok vannak a két nő között. A lány verziója az, hogy megmondja az igazat, hogy tudja, a férfi őt szereti, és otthagyja a feleségét. Az asszony verziója: fura őrületté fajul a helyzet. Van egy nagy beszélgetésük, amelyben nem mondja ki, csupán érzékelteti, hogy a féijnek mindig van valakije. Hol egy özvegyasszony, hol egy színésznő, de ez a mostani nem olyan veszélyes. Végül bőrig ázva hazajön a félj, mert elment kocsit szerezni, hogy a lány el tudjon menni, felesége bedugja a fürdőkádba, nehogy megfázzon, és behívja a lányt, hogy mossa meg a hátát, mint egy cseléd. A félj verziója pedig az, hogy szeressétek egymást, méghozzá úgy, ahogy én sze- retíek titeket. Operatőr - mint az elmúlt években annyiszor - Bíró Miklós? Bíró Miklós beteg, így másvalakit kellett választanom. Krisztina lányom tanácsára Győri Márk mellett döntöttem, aki hozzám képest egészen fiatal, de nagyon tehetséges fiú. Szerencsés találkozás a miénk. Ahhoz képest, hogy nem volt operatőröm, és nagyon igényes munkát kellett elvégeznünk kevés idő alatt, Márk a lehető legjobb választás volt. Nem egy kiégett routinier, ráadásul teljesen más világ, mmt én, valamitől mégis nagyon jól ráérzett a mű stílusára, hangulatára, sőt még hozzá is tudott adni valamit. Teljesen önálló képi világot teremtett. De János- kúti Mártáról, a film jelmeztervezőjéről is csak felsőfokon beszélhetek. Azt a bravúrt sikerült elérnie, hogy bár mai ruhákat adott a szereplőkre, mégis úgy festenek benne, hogy az embernek az a képzete támad, mintha azt a kort idéznék meg, az első vüágháború előtti éveket. hogy ki játssza a szerepet. Mindig azt csinálom, hogy felírogatok neveket. Vannak emberek, akik már évtizedek óta benne vannak a kosárban, és soha nem tudják meg, hogy hányszor jöttek szóba. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiket szeretek, sőt már dolgoztam is velük, de valahogy nem őket látom az adott szerep mögött. A feleséget Ónodi Eszter alakítja. A feleséget, akiről Kaffka Margit azt úja: „Egy kedves, komolyka nő, árnyalt és finom lényében minden oly befejezett, a báj, okosság, kevéske melankólia...” Eszterrel sem dolgoztam korábban. Képeket nézegettem róla, próbafelvételt is készítettem vele, addigra viszont már biztos voltam benne, hogy ő lesz a tanácsosné. Nagyon jó színésznő, birtokában van mindenfajta színészi eszköznek, ugyanakkor rendkívül spontán. De László Zsoltról is el tudom mondani ugyanezt. És ki lesz a lány, az önostorozó, vagy ahogy Kaffka Margit írja, a „flagelláns kedvű” lány? Vele voltam a legnagyobb bajban. Az ő fiatalsága, az ő szépsége nagyon lényeges a történetben. A próbafelvételen senki sem volt igazi, akibe úgy bele lehetett volna szeretni. S akkor hirtelen eszembe jutott a Férfiaktból a fiú barátnője, akihez a srác felmegy a végén. Nagy Ilona kaposvári színésznő, és mondhatom, nagyon szép lány. De ami sokkal lényegesebb: másodszor is bevált. Nagyon jó a filmben. Végül is hogy esett a választása Kaffka Margitra? Kezébe akadt a novelláskötete, elkezdte olvasgatni és... ... csomó marhaság befolyásolja az embert. Már tudom, hogy ha kiírnak egy pályázatot, akkor feltehetően magyar irodalmi műre szól, s nem ártana, ha nem lenne jogdíjas. Kaffka Margitnak pedig már nincs örököse. A Nyugat-generációban már elég szabadon válogat az ember. Se Krúdy, sem Kosztolányi nem jogdíjas, Móricz még pár évig igen, de Kaffka Margit már rég nem. És ez a Májusi zápor tetszett a legjobban, ehhez volt a legnagyobb kedvem. Nagy a magyar irodalom, ám az ember valahogy mindig ugyanoda nyúl, van egy pár szerző és jó napot! Már olyan szempontból, aki filmre vihető. De ami nagyon furcsa, ebben a sokat kárhoztatott, rémes Magyar Televízióban a 19. század utolsó harmadát és a 20. századi magyar irodalmat feldolgozták. Annak pedig semmi értelme nem lenne, hogy újraforgassák, ami már megvan. Füst Milán IV. Henrikjét, Kosztolányi Édes Annáját vagy az Esti Koméit ma már nem is lehetne filmre vinni. Egyszerűen nincs rá pénz. Ezt a Kaffka Margtot is öt nap alatt forgattuk, mert annyi volt rá. Három szereplő, egy helyszín, egy Nagy Sándor nevű szecessziós festő valamikori műteremlakása Gödöllőn. Ott áll üresen, teljesen lerobbant állapotban, külföldön él a tulajdonosa, örökösödési viták miatt nem adja el... a bútorokat pedig a Gödöllői Múzeum kölcsönözte. A színészekkel egy nap alatt átvettük az anyagot, próbálni nem nagyon lehetett, de végig két kamerával dolgoztunk, így a végén rengeteg variációs lehetőségünk volt. Most, hogy a film már bemutatásra vár, gondolom, készül a következő munkára. Én már jó ideje minden forgatás után azt mondom: nem első-, hanem utolsófilmes rendező vagyok. És tényleg könnyen elképzelhető, hogy nem lesz több lehetőségem. Ettől függetienül természetesen dolgozik az ember. Mindig van anyag, amellyel elvacakolok. De úgy konkrétan nem számolok semmivel. Elhagyott gyár lett a Magyar Televízió, a sarkon már várakoznak a hajléktalanok, hogy beköltözhessenek. Mit mondjak még? Vannak nagy öregei a szakmának, akik nem megpimpósodtak, hanem megaszúsodtak. És ők sem dolgozhatnak. Nem kapnak lehetőséget. Géplakatolni, kettőskönyveim otthon is lehet, filmet rendezni nem. Ez van. Nem könnyű, na!
