Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-21 / 43. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 21. www.ujszo.com Egy igazi blues-rock legenda a Deja vu klubban Török Ádám, kettős jubileum után Benjamin (Brad Pitt) és Daisy (Cate Blanchett) félúton az ellentétes irányba távolodó időben (Fotó: Continental film) F. S. Fitzgerald novelláját David Fincher érzelmekkel teli, mágikus elemekkel dúsított történetté dagasztotta Brad Pitt visszatérése a folyóhoz INTERJÚ Manapság nem ritkaság, hogy egy régi, nagynevű rockzenekar egy-egy megakoncertre, turnéra összeáll, s felidézi a magyar rock hőskorát. Van azonban egy banda, amely szinte megszakítás nélkül jelen van a színtéren, ez a Mini és frontembere, Török Ádám. Az énekes-fuvolás tavaly ünnepelte 60. születésnapját, zenekara, a Mini pedig 40 éves volt. Török Ádámmal beszélgettünk. Mi a titka a „talpon maradásnak”? Soha nem nosztalgiáztam, most sem teszem, inkább összeg- zem mindazt, ami eddig velem, illetve a Minivel történt. Jelentős volt számunkra a múlt esztendő, sőt, az idén még egy évfordulót megélünk, a Bem rakpart 6. szám alatt 40 éve folyamatosan működő Mini-klubot ünnepeljük meg egy gigantikus Mini-koncerttel. Ez március 14-én lesz a legendás klubban, s természetesen az ős-Mini-tagok is bekapcsolódnak a muzsikálásba. Hiszen például a neves gitáros, Závody János is alapító tag volt nálunk. A Mini 40 évét talán néhány adat szemlélteti a legjobban: 23 lemezt, CD-t, DVD-t adtatok ki, több mint 7000 koncertetek volt, amelyen mintegy 5 millió ember hallgatta meg a Kell a barátságot, a Gőzhajót, a Kolduskirályt. Együtteseiddel több mint negyedmillió hanghordozót adtatok el... Mázlistának mondhatom magam, hogy a magyar rock történetének három kultikus helyén is házigazda lehettem, lehetek, és hozzájárulhattam ezek hírnevéhez. A Bem rakparton ma is évente kétszer nagy bulink van, aztán ott volt az Ifipark és persze a Tabán, ahol most is minden május elsején egy nagy fesztivált tartunk. Manapság nem fújnak kedvező szelek az élő rock vitorláiba. Ti mégis koncerteztek? Nehezen telnek manapság a napok, s ebbe a mostani válság is belejátszik, de azért akad koncertlehetőség. Zenélek, most keverem az új CD és a DVD anyagát. Eddig több mint 100 dalt írtál. Mi hangzik el február 25-én a Deja vu klubban? Ezt bízzuk a véletlenre, de biztosan felhangzik néhány dal a régiek közül. Az est vendége lesz Erich Boboš Procházka is, ő régi barátom, s az ő jelenléte előrevetíti, hogy a blues sem hiányzik majd. (sa) A Benjamin Button különös élete című amerikai filmdráma indító kockái deja vu érzéssel lepnek meg. Idős hölgy mesél a lányának egy titkos naplóból romantikus, tomboló szenvedélyekkel teli szerelemről. TALLÓSI BÉLA Ennyi a jelenben zajló kerettörténet, amelyből egy csodás elemekkel indító mágikus mesével hamarosan visszatérünk a múltba. A lassan pergő kockák egyikével megérkezik a vizes, vagyis a tengeri motívum is, a nagy hajóval. Természetesen ez nem a Titanic, de a hajó, az aggastyán Benjamin Buttonnal a fedélzeten, itt is hosszú (végzetes) tengeri útra indul. Jéghegynek nem ütközik ugyan, de a japánok rajtaütő támadása pusztító tragédiával sújt le a tengeijáróra. A felsőbb hatalom azonban hasonlóan rendezi el a tengerészek sorsát, mint a Titanic esetében, de a főhőst, Benjámint megmenekíti. A jó öreg, lomha mozgású, megfárad Benjamin, aki valójában még gyerek, túléli a nagyvízen sorscsapások közepette hánykolódó hajó pusztulását. Az elnyújtott tengeri előjáték után meglódulnak az események - mint később felfogjuk, ez a lassított filmkezdés dramaturgiai fogás, a gyerek aggastyán Benjamin Button fejlődésének érzékelésére. De vissza a kerettörténethez, amiely a film dramaturgiája szerint is vissza-visszatér, megtörve a múlt eseményeit, hogy az ágyban fekvő beteg hölgy elbeszélése nyomán - logikai elvarrással vagy anélkül - elhagyhassuk az egyik epizódot és beléphessünk a másikba. Egyfajta álomgyári átírató márquezi mágikus realista motívumhasználattal (ez többször is megfigyelhető) úgy kezdődik Benjamin Button különös élete, hogy egy órásmester eldönti, olyan órát készít, amellyel hadat üzen a háborúnak, amiért elvette tőle szeretett fiát. Hatalmas óraszerkezetet szerkeszt, amelynek azonban visszafelé forognak a mutatói. Az óra elindulásakor megszületik két ember. Az egyik fiú, a másik lánygyermek. A fiú, Benjamin (Brad Pitt) külsejében az egyik lábával a koporsóban lévő aggastyán, a lány, Daisy (Cate Blanchett) pirospozsgás csecsemő. S elindul velük az idő oda-vissza: Benjamin évről évre fiatalodik, a lány évről évre halad a szervezetet felemésztő szép kor irányába. Az aranyközépen, életük teljében egymásba szeretnek, és fergeteges love storyt élnek meg rengeteg viszontagsággal, olyan bonyodalmakkal, folyamatosan felsejlő és kibomló titkokkal, hogy erőteljes epizódjaival - például, amelyikben Tilda Swin- ton szinte egy egész filmre elegendő energiával eljátszik egy csábítót -valamint itt már sodró ütemével magával ragad a film. Annyi információt ad, hogy az emberi elme egyszeri befogadással nem is tudja elmenteni az emlékezetbe. De nem is fontos, mivel valójában nem ettől, nem a sztorizás, a számtalan kiegészítő epizód történetbe szövésétől jó a film. A frenetikus ötlet és annak megvalósítása ejt ámulatba. A maszkmesteri bravúr, a számítástechnikai csoda, az illúziókeltő elemek, az effekt- technika a lenyűgöző, ahogy a színészek korának változásait megoldják az alkotók. Ahogy aggastyánként születik a csecsemő, ahogy aggastyánként teszi meg az első lépéseket a Benjámint alakító Brad Pitt, s ahogy folyamatosan változik a maszkja. A szeme azonban minden maszkból kifénylik, és meggyőz arról, hogy - bár hihetetlen - valóban ő alakítja az aggastyán gyereket. A nagyobb szemfényvesztés azonban még vár a nézőre. Amikor Benjamin, azaz Brad Pitt kamasszá fiatalodik. E más filmes valóságban ugyanazt az énjét láthatjuk viszont, akit a Folyó szeli ketté című korai filmjében megismertünk, ahogy önelégült mosollyal kibukik a vízből a nagy halászat után. A trükk, ahogy Brad Pitt eddigi filmes szerepeit, már megett színészi állomásait egy-egy pillanatra újra felvillantja David Fincher rendezése, különös hitelességet kölcsönöz a filmnek. Mai, valós korával Brad Pitt egy új történetben feltámasztja évekkel ezelőtti önmagát. Nem a történet, ez a becsapós, illuzionisztikus hitelesség sodor a katartikus érzésig. Jelöléseit illetően a legnagyobb eséllyel indul az Oscarért a Benjamin Button különös élete. E mozi valóban olyan filmvarázslat, amely nem lehet, hogy - legalább technikai részeivel - az amerikai filmakadémia tisztes tagjait ne varázsolná el. Holnap este Los Angelesben, az Oscar-díjakat átadó gálán kiderül, mit vált be a jelöléseiből. Török Ádám (Képarchívum) Los Angelesben 81. alkalommal adják át az amerikai filmakadémia díjait Érdekességek az Oscar történetéből MTl-JELENTÉS Holnap 81. alkalommal adják át Los Angelesben az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia díjait, közismert nevén az Oscar-díjakat. Néhány érdekesség a díj történetéből: Egy évben a legtöbb Oscart, szám szerűit négyet Walt Disney kapta 1953-ban. Disney „összetettben” is csúcstartó, különféle címeken 26 Oscart vehetett át. Ami a családi győzteseket illeti, tavaly a Coen-testvérek a Nem vénnek való vidék című filmjükért három Oscar-díjat vehettek együtt át. Testvérpárt először 1941-ben jelöltek (Joan Fontaine és Olivia de Havilland, Fontaine nyert). A Coppola és a Houston család három nemzedékre visszamenően kitüntetett: Francis Ford Coppola A Keresztapa 2. rendezéséért, apja a fűm zenéjéért, Sofia lánya az Elveszett jelentés forgatókönyvéért kapott Oscar-díjat. Walter Huston 1948-ban a legjobb mellékszereplőként, John fia ugyanezen film rendezéséért, míg Anjelica unokája 1985-ben a legjobb mellékszereplőként nyert. Az idei évben a „Brangelina-klán”, a Brad Pitt-Angelina Jolié házaspár mindkét tagját jelölték. Az abszolút csúcsot 2004-ben A Gyűrűk Ura - A király visszatér állította fel, amely mind all jelölését díjra váltotta. A jelölések terén a Titanic (1998) és a Mindent Éváért (1950) a listavezető 14-14 jelöléssel. A legtöbbször (idén immár 15. alkalommal) Meryl Streepet jelölték. A győztesek között 4 arany szobrocskával Katharine Hepburn a csúcstartó, őt a 3-3 Oscart begyűjtő Jack Nicholson, Ingrid Bergman és Walter Brennan követi. Mind az öt fő kategóriában (legjobb film, legjobb férfi és női főszereplő, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv) eddig három film diadalmaskodott: Ez történt egy éjszaka (1934), a Száll a kakukk fészkére (1975) és A bárányok hallgatnak (1992). Richard Burton hét, Peter O'Toole nyolc jelölés után volt kénytelen üres kézzel távozni. A filmek közül a negatív rekordot A fordulópont (1977) és A bíbor színe (1985) tartja: all kategóriajelölésből egyben sem kaptak semmit. Idén az ausztrál Heath Ledgert posztumusz jelölték a legjobb mellékszereplőnek járó díjra. Hasonlóra néhány alkalommal volt már példa (James Deant 1955-ben és 1956-ban is jelölték), de mindeddig Peter Finch az egyetlen színész, akit - 1976-ban - halála után tüntetett ki az amerikai filmakadémia a Hálózat főszerepéért. A főszereplők közül legidősebben Henry Fonda (76 éves volt) és Jessica Tandy (80), a mellékszereplők közül George Burns (80) és Peggy Ashcroft (77 évesen) örülhetett. A legfiatalabb nyertes főszereplőként a férfiaknál Adrian Brody volt (29 évesen), a nőknél Marlee Matlin (21), a mellékszereplőknél Timothy Hutton (20) és Tatum O'Neal (10). Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma galériájában szerdán délután nyitotta meg Hushegyi Gábor kurátor a Tichy Kálmán és Tichy Gyula müveiből rendezett kiállítást. Tichy Gyula a századforduló magyarországi képzőművészetének ismert személyisége, Tichy Kálmán pedig a múlt század első felének ismert csehszlovákiai magyar képzőművésze. A kiállítás, amely május 5-ig látható a Brämer-kúriában, kurátori válogatás a Rozsnyói Bányászati Múzeum és a MissionArt Galéria Budapest gyűjteményéből. (Fotó: SZMKM)
