Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-19 / 41. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 19. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Szökni készült a főszervező Milorad Obradovics, a szerbiai büntetés-végrehajtó hivatal igazgatója a B92 rádió-televíziónak megerősítette a sajtó- értesüléseket, hogy tíz napja átkutatták a belgrádi központi börtön celláit, és Legija zárkájában fegyverre hasonlító műanyag pisztolyt találtak. Mióta börtönben van, gyakran hí- resztelték, szökésre készül, most először közölték hivatalosan, vannak arra utaló jelek- olvasható a B92 honlapján. Legija a múlt hét végén rosszul- létre panaszkodott, azt akarta, szállítsák át a belgrádi katonai kórházba, de Obradovics hivatala biztonsági okokból megtiltotta. Legiját a börtönben megvizsgálták, egészsége nem voltveszélyben. (mti) Hugo Chávez választási győzelmét beárnyékolják a gazdasági problémák Mindent áthat a korrupció A vasárnapi népszavazás nyomán Hugo Chávez előtt megnyílt ugyan a lehetőség, hogy még akár egy évtizedig az ország élén maradjon, ám a venezuelai elnöknek komoly gazdasági és társadalmi problémákkal kell megküzdenie a szocialista forradalom megvalósítása előtt. MŰ-ELEMZÉS A zuhanó olajárak miatt Venezuelában várhatóan komoly megszorításokat kell végrehajtani az idei költségvetésben, s ez minden bizonnyal korlátozza Chávez mozgásterét a népszerű egészségügyi és oktatási projektek finanszírozásában. Nem véletlen tehát, hogy az elnök óvatosan fogalmazott, és a népszavazási eredmények közzététele után tartott győzelmi beszédében kerülte a tőle megszokott, radikális gazdasági és politikai változást kilátásba helyező ígérgetéseket. Chávez feltehetően tisztában van azzal, hogy könnyen elveszítheti a nép támogatását, ha nem talál gyorsan megoldást az emberek mindennapi megélhetését érintő problémákra. Mindez az egyébként is sötét gazdasági kilátásokkal együtt akár le is lassíthatja az általa szorgalmazott reformok ütemét, és visszafoghatja hadjáratát a magánszektor ellen. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy az elnök nehezen tud ellenállni az átfogó változást ígérő reformkísérleteknek. 2007 decemberében például - miután a szavazók elutasítottak egy nagyszabású, szocialista irányzatú alkotmányreformot, amely szintén tartalmazta az elnök újraválaszthatóságát két mandátum után is - Chávez már megígérte, hogy lassít a reformok ütemén, és több figyelmet fordít az emberek mindennapi gondjaira. Ezzel szemben néhány hónappal később állami ellenőrzés alá helyezett egy sor vállalatot, és számos olyan törvény megalkotását rendelte el, amely fokozta a gazdaság feletti állami irányítást. Most is több tényező van, amely eltérítheti Chávezt a problémák valódi gyökerét kezelő kormányzástól. Nem kizárt, hogy megkezdi néhány, jelenleg külföldi kézben levő aranybánya államosítását, amit még a népszavazás előtt ígért meg. Ezenkívül az sem lenne meglepő, ha az elnök elrendelné parlagon heverő földterületek kisajátítását, illetve új területek bevonását a mezőgazdaságba. Venezuela továbbra is nagymértékben függ a kőolaj-exportjából származó bevételektől, amelyek eddig lehetővé tették az élelmiszer olcsó importját. A zuhanó olajárak következtében azonban egyre fontosabbá válna ennek a függőségnek a csökkentése. A pénzügyminiszter nemrég azt mondta, a kormány tervei szerint megkétszereznék a megművelt földterületek méretét a következő négy éven belül. Jóllehet, az elnök továbbra is népszerű a szegény társadalmi rétegek körében, és az általa javastílt alkotmánymódosításokat a választók 54 százaléka megszavazta, a közvélemény-kutatásokból kitűnik, hogy Chávez híveit is aggasztja az egyre nagyobb méreteket öltő bűnözés, a korrupció és a 30 százalékot is meghaladó inflációs ráta. A népszavazáson az államfő közel egymillióval kevesebb szavazatot kapott, mint 2006-os újraválasztásakor, ami a „chávizmus” erejének hanyatlásáról árulkodik. „Lehet, hogy ma még ünnepelnek, de 2012-ben már számolniuk kell a bukás veszélyével is” - vélekedett Teodoro Petkoff újságíró-politikus. Fejlődésre azonban csak akkor lehet esély Venezuelában, ha Chávez változtat vezetői stílusán. A kormányzat működése minden, csak nem hatékony; az útépítéstől kezdve az élelmiszer elosztásán át minden ágazatot áthat a korrupció. A pártpolitikai kötelezettségek végeláthatatlan sora elszólítja a minisztereket, a polgármestereket és a kormányzati alkalmazottakat a megoldásra váró szakmai feladatoktól. A legégetőbb problémákkal szemben az ellenzékkel való együttműködés bizonyulhatna a legcélravezetőbbnek, ám a szélsőségesen megosztott dél-amerikai államban szinte áthidalhatatlan a bizalmatlanság az elnök és politikai ellenfelei között, és eddig egyik fél sem mutatott hajlandóságot a másik oldal felé való nyitásra. KÉZ,IRAT Értesítő MIKLÓSI PÉTER Levélszekrényünkben már ott lapult az Értesítés. Precízen, személyre és címre szólóan, hogy mennék el én is március 21-én államfőt választani. Az elkedvetlenítő a dologban „pusztán” annyi, hogy ez az államfóválasz- tás a felszínen két identitás: a mélynemzeti populista és az intelligensebb polgári szemlélet- mód küzdelmének, a rossz és a jó párharcának tűnik. Épp úgy, mint az elmúlt bő másfél évtizedben minden korábbi államfőválasztás Szlovákiában. Két ideológia, két kulturális univerzum, ne adj’ isten két lelkialkat párharcáról lesz szó, mely a köztársasági elnök szűkített j ogkörei ellenére igenis, érinti a „reálszférát”. Érinti, hiszen józan ésszel mérve nem mindegy, hogy a következő öt esztendőben mi történik a pozsonyi Grassalko- vich-palota termeiben és kevésbé ismert szegleteiben, amelyek megértek a változásra, s amelyek immár évek óta oly makacsul ellenállnak az államfői emelkedettségnek, bölcsességnek, pártatlanságnak, a szlovákiai magyarsággal szembeni toleranciának. A közelgő elnökválasztásnak - a kampány minden lapossága s minden elhallgatás dacára -valóban ez a tétje. A valamirevaló államfő ugyanis nem gúzsba kötött kezű díszpinty, hanem alkotmányos jogkörével élni tudó politikus. Olyasvalaki, aki (újraválasztása reményében) nemcsak a hozzá közelálló nacionalisták szabad- csapatait tűri-támogatja, hanem az ország egészére figyel. Például arra inti a kormányt, hogy az a világgazdasági krízis láttán ne blöfföljön rózsaszíneket, hanem konszolidálja az államháztartást, különben nem csupán a banki hitel- felvétel, hanem minden piszok drága lesz. Vegye észre, hogy egyre inkább bennragadnak az uniós források, vagy legyen bátorsága helyteleníteni, ha a milliárdos pályázatokat csak az illetékes miniszter dolgozószobájához legközelebb eső faliújságon hirdetnek meg. Emelje fel nyilvánosan a szavát, ha minden hazai börtönök főfőfőigazgatója önmaga sem szeplőtlen előéletű, kegyeltje viszont az igazságügyi miniszternek. Mondja el az ország polgárainak, hogy nincs mód fenntartani a mindenkinek egyformán ingyen járó s egyformán magas színvonalú gyógyel- látást, és hogy ennek tudatában kell kialakítani az ország egészségpolitikáját. Ismerje be azt is, hogy az ingyenes felsőoktatás sem ingyenes, no meg a közteherviselés szintén igazságtalan. És ne csak a vele egy húron pen- düló politikusokat ajnározgassa, hanem élve a pártok fölöttiség elvével ösztökélje a kormányt arra, hogy vágjon rendet az állam- igazgatásban, hozzon versenypárti és a protekcionizmust kizáró intézkedéseket. Aki államfő a talpán, sürgessen reális programot a romák felemelése érdekében, a nemzeti kisebbségektől ne csupán lojalitást követeljen, hanem természetes jogaik bővítését is a kormánytól; és igenis, kísérelje meg - tapintatosan, de határozottan, akár egyéni népszerűsége átmeneti csökkenésének árán - a többségi társadalom kétségtelenül létező türelmetlenségét, ma- gyarellenességét államférfiként kezelni. Nos, a véletlen úgy hozta, hogy az Értesítést ugyanaznap kaptam, ' amikor az államfői posztért újrainduló köztársasági elnök a parlamentben sebtében összerittyentett évértékelő beszédét tartotta. E beszéd felejthető, sőt felejtendő, az viszont nem, hogy az államfői tekintélynek immár ötödik éve ő ad arcot néhány emelet magasságig. Az ebből fakadó kórtünet pedig riasztó: minden téren siralmas állapotban van Szlovákiában a demokrácia, de leginkább a Grassalko- vich-palotában - amelynek újabban az akusztikája is elfuserálta- tott: a hőbörgéstól nem hallik a dübörgés. Ennyi! KOMMENTÁR Visszaszorul az ideológia AAAL1NÁK ISTVÁN Hangsúly- és irányváltást ígért beiktatásakor Obama az amerikai külpolitikában. A hangsúlyváltást mindenképpen jelzi: a hatvanas évek óta most először fordult elő, hogy az új amerikai külügyminiszter első külföldi útja nem Európába vagy a Közel-Keletre vezetett, hanem Ázsiába. Ennek jelképes üzenete van, amihez hozzá kell adni azt is, hogy az európai állam- és kormányfőket megelőzve Aszó Taro japán miniszterelnök lesz Obama első külföldi vendége a Fehér Házban. De ezek inkább csak gesztusok, még nem jelentenék automatikusan az irányváltást is, önmagában Hillary Clinton körútja semmiképp. A volt first ladynek külügyminiszterként ugyanis behatároltabb mozgástere lesz, mint elődeinek volt. Obama több lábra állította a külpolitikát, erős személyiségekből álló csapatot verbuvált, ezeket az embereket széles jogkörökkel ruházta fel, az alelnöktől kezdve a nemzetbiztonsági főtanácsadón és ENSZ-nagyköveten át egészen a közel-keleti vagy afganisztáni-pakisztáni különmegbízottig. Talán azért is, hogy ellenőrzés alatt tartsa korábbi riválisát. Az irányváltásra a Clinton-körút egyes elemeiből, az Obama által Iránnak tett tárgyalási javaslatból, valamint abból a tegnapi elnöki ukáz- ból lehet következtemi, amely jelentős afganisztáni csapaterősítést rendelt el. Úgy tűnik, az amerikai külpolitika új eleme lesz az első lépés taktikája: kínálok valamit, hogy aztán kémi-követelni tudjak. Clinton Tokióból főleg Phenjannak üzent. Bár keményen figyelmeztette a kommunista rezsimet, hogy jó lenne, ha teljesítené atomprogramja teljes felszámolására tett kötelezettségvállalásait és felhagyna a rakétakísérletekkel, a „lator- állam”-féle kifejezések teljesen eltűntek az amerikai szótárból. Újabb amerikai segélyeket ígért, kilátásba helyezve az amerikai-észak-koreai viszony normalizálását és a két Korea közötti békeszerződés lehetőségét. Nem véletlenül keresi fel Clinton e héten még Dél-Koreát is, ahol további részletek derülhetnek ki. Indonézia, ahová tegnap érkezett Japánból, a világ legnépesebb muzulmán állama, s ezt a látogatást Washington az egész iszlám világnak szóló üzenetnek szánja. A Clinton-körút talán legfontosabb állomása pedig Peking lesz. Ha mindehhez hozzáadjuk a már említett elnöki megnyilatkozásokat, a két különmegbízott - Mitchell közel-keleti, Holbrooke afganisztáni és pakisztáni - tárgyalásait, hozzávetőleg pontos képet kapunk az elkövetkező időszak amerikai külpolitikai prioritásairól. Jelszószerűen: az orosz-amerikai viták elsimítása mellett általános cél Amerika megítélésének javítása az iszlám világban. Irakról a hangsúly átkerül a sokkal veszélyesebb Afganisztánra, és itt természetszerűen Pakisztán is nagyobb súllyal esik latba. Iránra nemcsak az atomprogramja miatt fog összpontosítani az USA, a közel-keleti rendezésben is nagyobb szerepet kaphat (valószínűleg Szíriával együtt). És minden eddiginél fontosabb lesz Washington számára a viszony Kínával. Clinton asszony biztosan felrója Pekingnek az emberi jogok helyzetét - a dalai láma elűzésének 50. és a Ti- enanmen téri vérengzés 20. évfordulója is alkalmat fog rá adni -, de nem olyan nagyon. A gazdasági szempontok lesznek mérvadóak. Az új amerikai pénzügyminiszter a napokban a jüan árfolyamának manipulálásával vádolta meg Pekinget. Ami azért is fontos, mert Kína az amerikai állam egyik legnagyobb hitelezője, 700 milliárd dollár értékben vásárolt amerikai államkötvényeket, a kétoldalú kereskedelemben pedig az amerikai mérleg nagyon deficites. Következésképp: nem ideológiai, hanem érdekalapú lesz az amerikai külpolitika. A válsággócokra és az USA számára különösen érzékeny területekre fog fókuszálni az első hónapokban. Ez nem jelenti Európa mellőzését, csak azt, hogy nincsenek egymással sürgető bajaink. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ A külhoni magyar érdek- képviseletek nem tudnak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) átalakításának terveiről, amiről Göncz Kinga magyar külügyminiszter nyilatkozott - írta tegnapi számában a bukaresti Uj Magyar Szó (ÚMSZ) című napilap. A Bukarestben megjelenő újság szerint a magyar külügyminiszter bejelentését nem előzte meg semmiféle egyeztetés a külhoni magyar képviseletekkel, így sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), sem a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) nem tud ilyen kezdeményezésről. Borbély László RMDSZ-es képviselő a lapnak elmondta: magyar részről nem volt átalakításra vonatkozó javaslat, de a szerdán Bukarestbe látogató Szili Katalint mindenképp megkérdezik arról, létezik-e ilyen szándék. Borbély szerint a szervezetet erősíteni kellene, és működőképesebbé tenni. Hozzátette: mindenféle változtatást közösen kell elvégezni. A magyar diplomácia vezetője Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter budapesti látogatása után kijelentette, hogy hamarosan egyéves lesz a KMKF-ről szóló magyar parlamenti határozat, ebből az alkalomból pedig meg kellene nézni, hogy milyen mértékben szolgálja azt a célt, amelynek érdekében megszületett. (mti)
