Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-17 / 39. szám, kedd
18 Sport ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 17. www.ujszo.com Nyugodj békében, Marian Cozma. A veszprémi játékosok könnyes szemmel énekelték el a meccs után a himnuszt. (Somogyi Tibor felvételei) A veszprémiek elismerték: romokban voltak Cozma halála után, de már akkor megnyerték a meccset, mikor a játék mellett döntöttek lebb. Kár, hogy már csak múlt időben mondhatom mindezt.. Él a remény... A magyar bajnoki címvédőnek ezzel a felejthetetlen és szívszorító győzelemmel megmaradt az esélye, hogy Európa legjobb nyolc férfi klubcsapata közé kerüljön. A veszprémiek a harmadik számú BL-középdöntő csoport élére ugrottak. Gál Gyula, a csapat beállójának szavaival élve: „A továbbiakban is minden mérkőzésen Marianért játszik a csapat!” ■m Gál Gyula Könnyes búcsút vettek a Madárkától az MKB Veszprém és a magyar férfi kézilabda-válogatott beállója Hogyan lehetett készülni erre a fontos és érzelmekkel túlfűtött mérkőzésre? Készülni sehogy nem lehetett Úgy érzem, hogy ez a lélek és a szív mérkőzése volt a szörnyű tragédia után. Mindenki próbálta magából kiadni azt a dühöt és keserűséget, amiben- nünk volt. Megpróbáltunk 200 százalékon pörögni, ami véleményem szerint sikerült is. Milyen emlékeket őriz Marian Cozmáról? Nagyon egyszerűen lehet őt jellemezni: egy nagy gyerek volt. Mindig optimista, mosolygós, minden csínyben benne volt. Mi segítette át önt a holtponton a szörnyű napokban? Nekem a család nyújtotta a legtöbbet. Tizenkét éve nem voltam temetésen, mióta édesapám meghalt. Most azonban meg kellett adnom Mariannák azt a tiszteletet, hogy elkísérem őt az utolsó útjára. Nagyon mély nyomokat hagytak bennem a bukaresti történések, de másfél hónapos lányomnak, a nagy fiamnak és a feleségemnek köszönhetően valahogy össze tudtam szedni magam. Mi döntötte el a találkozót? Az, amikor elhatároztuk, vállaljuk a mérkőzést. Attól a pillanattól kezdve számunkra nem volt kérdéses, hogy kifog Veszprémben diadalmaskodni. .. (kb) Eklemovics hihetetlenül elszántan játszott - aztán a meccs után összeomlott „Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,/ Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,/ Kiknek őrizgetjük szellemét,/ Mindazokért egy-egy gyertya égjen” - csendült fel Marian Cozma emlékére a V- Moto' Rock szívszorító balladája az MKB Veszprém Ademar León elleni kézilabda Bajnokok Ligája- mérkőzés végeztével. KOVÁCS BARNABÁS Hiába győzték le két góllal (28:26 arányban) a bakonyiak a kulcsfontosságú BL-közép- döntő csoportmeccsek harmadik fordulójában a spanyolokat, a lefújás után senki sem tudta leplezni határtalan szomorúságát. A játékosok a pályán zokogtak (de úgy, hogy férfiembert csak nagy ritkán látni), a nézőtéren pedig ki a zsebkendőjét, ki pedig a piros-fehér- zöld szurkolói sálját áztatta könnyeivel... Elszállt a Madárka „Adio Pasarila - Viszlát, Madárka!” - román-magyar kétnyelvű transzparenssel búcsúzott a veszprémi szurkolósereg Marian Cozmától, a találkozó élőtti egyperces gyászszünetben. Még a világítást is kikapcsolták a Veszprém Arénában, ahol félelmetes csend honolt. A szurkolók Coz- ma-arcképpel ellátott fekete színű pólókban hangoltak a mérkőzésre, de a kezdő sípszó után már mindenki a megszokott piros-fehér mezt öltötte magára. A hazai csapat is megadta a tiszteletet a tragikusan elhunyt csapattárs emlékének: mindnyájan 8-as számú Cozma-pólóban melegítettek. A leóni csapat emlékérmet adott át a veszprémi csapatkapitánynak, Dejan Pericsnek. A szerb-szlovén kettős állampolgárságú hálóőr megcsókolta az ezüstplakettet, így is kifejezve mély tiszteletét. Szívből, Marianért Hogy aztán káprázatos védésekkel hozza extázisba az amúgy Játékosok és szurkolók együtt sírtak se csendes veszprémi oroszlánbarlangot. Perics önkívületi állapotban védett, s hozzá csatlakozott a honosított magyar válogatott Eklemovics Nikola. A veszprémiek irányítója elképesztő gólokat lőtt, átlövésből, de még a beálló pozíciójából is betalált. A mérkőzés legjobbja 9 góllal járult hozzá a felejthetetlen sikerhez, de a lefújás után benne is felszakadtak az oly friss lelki sebek. Csak zokogott, zokogott és zokogott. „Szívből játszottunk Marianért - hangsúlyozta Nikola a sajtószobában még mindig könnybe lábadt szemmel. - Milyen véletlen, hogy 28 gólt dobtunk, s ő éppen második hónap nyolcadikén hagyott itt minket. Ráadásul 1982-ben született...” Perez segített a holtponton A spanyol alakulat mindössze háromszor vezetett a mérkőzés során, ekkor az örökifjú „kubai magyar” Carlos Perez lendítette át a holtponton a gyászoló csapatot. „Ve-le-tek va-gyunk” - skandálta egy emberként a hullámvölgy idején a veszprémi nézősereg. A his- pánok egyik (ha nem a) legjobbja, Martin Straňovský pontos lövései sem segítették sikerhez a Reale Ademar csapatát. „Őszinte részvétem szeretném kifejezni a veszprémieknek. Le a kalappal előttük, nagyon jól védekeztek” - értékelt Jordi Ribera Romans spanyol vezetőedző. Cozma és a múlt idő „Nem is tudtunk felkészülni erre a mérkőzésre. Ez a hét mindenről szólt, csak a szakmáról nem. Romokban voltunk- vallotta az Új Szónak Csoknyai István, a veszprémiek legendás játékosa, a csapat jelenlegi másodedzője. - Pénteken a temetés következett, ami után újra teljes letargiába esett a csapat. Nagyon fontos volt, hogy a belső motivációt pozitív energiává tudtuk alakítani. Mindnyájunkat megviselték a történtek. Ilyés Feri és Marko Vujin állt Marianhoz a legközelebb, így ők még a meccs előtti napon is rossz idegállapotban voltak. Emberfeletti igyekezetük ellenére a mérkőzés során is látszott rajtuk a zavartság.” Csoknyai azt is elárulta, hogy neki Marian Cozma volt a kedvence. „Az egész csapatot nagyon szeretem, de a szívemhez ő állt a legközeMocsai: „A sportnak óriási az ereje” „Egy élet megszakadt, egy nagy küzdőt elveszítettünk - kezdte nem szokványos értékelését Mocsai Lajos, az MKB vezetőedzője. - Ez a győzelem óriási jelentőséget ad a sportnak. Most derült csak ki igazán, mekkora ereje is van a sportnak. Nemcsak a magyar nép, hanem még a román és a magyar nemzet is közelebb került egymáshoz...” (kb)
