Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-14 / 37. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Nem nyugszik sziklaszilárd alapokon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RM- DSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) meg­egyezése - vélekedett az erdé­lyi Krónika. A két szervezet el­nöke, Markó Béla és Tőkés László által vezetett delegáci­ók megállapodtak abban, hogy a júniusi európai parlamenti választásokra létrehozzák a magyar összefogás listáját, amelyen az RMDSZ és az EMNT jelöltjei 75:25 százalé­kos arányban vesznek részt. A jogilag az RMDSZ nevére be­jegyzendő, de tartalmában kö­zös listát Tőkés László vezetné, az EMNT a negyedik helyet is megkapná. Fogas kérdés, fél­re tudja-e tenni nézeteltéré­seit a két alakulat a választási kampányban, (mti) ________________________________ ■HM .......I............... Csomagokkal a válság ellen Már a csapból is a válság fo­lyik. Olyannyira, hogy még a csekély memóriájú Ivan Gašparovič fülébe is eljutott a híre, ezért az elnök a hét de­rekán gyorsan ellátogatott Galántára, ahol a krízisnek máig ellenálló Samsungot kereste fel. Minden nagyon szép, minden nagyon jó - gondolhatta az államfő. Mi meg arra gondoljunk: ilyen nehéz időkben valóban ilyen barátságosnak látszó, ám annál kisebb kaliberű emberre van szükségünk az ország élén? S1DÓ H. ZOLTÁN Futószalagon készülnek a cso­magok. Na nem a karácsonyfa alá valók, hanem a dollár- vagy euró- milliárdokkal pántlikázott, a kor­mányok által sebtiben kidolgozott gazdasági és munkahelymegmen­tő intézkedéscsomagok. Egy félre- siklott, mohóságon, tobzódáson alapuló világgazdaságot most - az eddig csak a csillagászok világá­ban ismert - százmilliárdokkal, billiókkal szeretnénk újra maga­sabb fordulatszámra ösztökélni. Idővel kiderül, hogy a jómódban, fényűzésben elpuhult „rút szibari- ta vázat”, avagy kevésbé költőien Nyugat-Európa és Észak-Amerika polgárait mennyire sikerül a mos­tani pénzügyi ösztökékkel újra a fogyasztás templomainak intenzív látogatására bírnunk. Vagy pedig a fanyar megmondóembemek, Vác­lav Klaus cseh államfőnek lesz iga­za? A közgazdász-politikus szerint a világválság olyan, mint az influ­enza: ha intenzíven gyógyítják, akkor egy hétig tart, ha csak kife- küsszük, akkor meg hét napig. Nos, Szlovákia valahol a két vég­let között lavírozik. A kormányzat gyártja az intézkedéseket, azon­ban ezek költségvonzata egyelőre elfogadható mértékű. A pozsonyi várdombon serénykedő parlamen­ti képviselők ujjbegye már egészen ellilul a gazdaságélénkítő intézke­dések sorozatos jóváhagyása mi­att. Az egyik kereskedelmi televí­zió jóvoltából kiderült, többségük­nek fogalma sincs, mi mindent hagynak jóvá - egy a lényeg, pén­teken délig tudják le az egészet. A sorra születő gazdasági csomagok tartalma - láss csodát! - esetenként nem is olyan borzasztó. Pedig az ilyen kapitalizmusellenes légkör­ben, amikor még a piacgazdaság zászlóvivő államaiban is hihetet­len mértékű állami beavatkozások mellett döntenek, Robert Fico és élcsapata egészen otromba ötlete­ket is megvalósíthatna. De nem, az eddigi intézkedések legalább fele vállalható, és nem tízmilliárdok- kal, hanem csak százmilliókkal terhelik meg a költségvetést. A kormányfő úgy próbálja kezelni a válságot, hogy nem szembe megy vele, hanem az elodázhatatlan vál­tozások élére áll. Agilitásának kö­szönhetően amit a gazdasági vál­ságtanács a hét elején megvitat, azt a kormány a hét másik felében rendkívüli ülésen már el is fogadja, hogy a rákövetkező napokban a parlament gyorsított eljárással a lépéseknek paragrafusok, törvé­nyek formájában érvényt szerez­zen. Az intézkedésdömping persze óhatatlanul vegyes saláta jelleget ölt: megtalálható benne a haveri osztogatás melegágyát megvető szociális vállalatok finanszírozásá­tól kezdve egészen a tényleg vál­lalható adócsökkentésig és gyor­sabb áfavisszatérítésig szinten minden. A kakaskodó Fico ügy­buzgalmában odáig ment, hogy még a gall kakas megtestesítőjé­nek, Nicolas Sarkozy államfőnek is nekiugrott. Hiába, a világválság miatt még a szemétdomb is kisebb lett. Sarkozy ugyanis országa stag­náló gazdaságát a francia autógyá­rak hazahívásával szerette volna felpörgetni, ami tekintettel a nagy- szombati Peugeot-Citroen cégre, kiverte a biztosítékot a miniszter­elnöknél. Protekcionista . Sarko kontra populista Fico - avagy keve­sebb idegen kifejezéssel folytatva a Smer-vezér azzal vágott vissza: ha elviszed az itteni gyárad, akkor vi- heted magaddal a Szlovák Gázmüvekben résztulajdonos Gaz de France energiacéget is. A választók voksaira vadászó megnyilvánulások, a politikai lát­ványpékségek és a mélyülő prob­lémák láttán beindított ötletbör­zék kitöltik ugyan a főműsoridót, azonban ezek csak annyira kössék le figyelmünket, mint Mónika vagy Joshi Bharat show-ja. A vi­lágválság mélyrétegei sokkal fon­tosabbak: az elbocsátások miatt leszakadó középosztálybeli réte­gek megjelenése, a szerényen élők mélyszegénnyé süllyedése, a nö­vekvő társadalmi feszültség szinte tapinthatóvá válása, a megélhe­tési bűnözés térnyerése. Mind­ezeket egyetlen intézkedési cso­mag sem tudja megállítani, leg­feljebb kordában tartani - ez utóbbi két szomszédunknál egyre nehezebben megy. Vigyázni kell, mert ha a krízis az utcára viszi a tömegeket, az emberek kezében pedig megjelenik a Molotov-kok- tél, akkor már nem a kormányok fogják kedélyjavító lépéseiket ki­csomagolni, hanem az egziszten­ciájukat féltők fognak becsoma­golni és távozni. KRONOLÓGIA Légi balesetek Az MTI-Sajtóadatbank össze­állítása 2000-tól azon légi bal­esetekről, amelyeknél a légi jármű roncsai lakott területre zuhantak és emberek halálát okozták. ♦ 2000. július 25. Párizs Gonesse elővárosában egy szállodára zu­hant az Air France Concorde gépe, a fedélzeten levő 109 személy meghalt. A szállodában levők kö­zül négyen vesztek oda. ♦ 2001. január 4. A kínai Ho­nan tartományban a légierő gé­pe lakóházra esett. A 21 áldozat közül hatan a becsapódás köze­lében voltak. 4 2001. március 24. A Francia Antillák Saint-Barthélémy szige­tén egy Twinn Otter személyszál­lító induláskor lakóházra esett. 22-en meghaltak. ♦ 2001. november 12. New York Queens negyedében a földbe csapódott egy Airbus 300-as, több épület kigyulladt. A gépen utazó 260 ember életét vesztette, kilencen haltak meg a helyszín közelében. ♦ 2002. április 18. Milánóban egy Piper kisrepülő becsapódott a PireUi-toronyházba. Meghalt a pilóta, ketten az épületben levők közül. 4 2002. május 4. Az észak-nigé­riai Kanónál sűrűn lakott terület­re zuhant egy belföldi repülő. 148 ember meghalt, köztük a fe­délzeten levő 76. ♦ 2003. június 30. Algériában, Bu-Fárik közelében lakóépület­be csapódott egy Hercules C-130 típusú katonai gép négy fővel a fedélzetén. Tizenketten életüket vesztették. ♦ 2005. június 7. Abangladesi fő­város, Dákká peremén lakóházak­ra zuhant egy katonai repülőgép. Egy asszony meghalt, négy sze­mély megsérült, a vadászgép piló­tája katapultált és sértetlenül föl- detért. ♦ 2005. szeptember 5. Az indo­néziai Medan városban legkeve­sebb 140 ember vesztette életét, amikor százkilenc utassal és nyolcfónyi személyzettel a fedél­zetén egy Boeing 737-es személy- szállító a felszállás után egy lakó­negyedre zuhant. A negyed lakói közül harmincán haltak meg. ♦ 2007. január 7. A dél-fran­ciaországi Arles közelében kert­vendéglőre zuhant egy helikop­ter, s az étterem vendégei közül hárman életüket vesztették a balesetben, nyolcán megsebe­sültek. ♦ 2007. október 4. A Kongói Demokratikus Köztársaságban egy Antonov-26 típusú gép sűrűn lakott negyedre zuhant, és felrobbant. A fedélzeten tartóz­kodó 22 személy életét vesztet­te, a földön további 28 ember halt meg. ♦ 2007. október 12. A kolumbi­ai főváros, Bogotá nyugati pe­remterületén heten meghaltak, amikor lezuhant egy kisgép. Az áldozatok közül öt a repülőgé­pen utazott, két személy a föl­dön tartózkodott. ♦ 2008. május 14. A kanadai Sziklás-hegység egyik városá­ban, Cranbrookban lezuhant és kigyulladt egy helikopter, s a gé­pen utazó három ember, vala­mint egy járókelő életét vesztet­te. 4 2008. május 30. Panamaváros központjában épületnek ütkö­zött a panamai légierő egyik heli­koptere. Az ütközés után a heli­kopter darabokra esett: a rotor egy áruház teraszára, a törzs pe­dig a tetőre esett és robbanást okozott. A fedélzeten lévő hat chilein kívül legalább öt panamai életét oltotta ki a baleset, (mti) KOMMENTÁR A b-származás SERES LÁSZLÓ Elkúrták. Mindannyian. Az állam, amelyik húsz (ötven) éve sem­mit sem tesz a romák integrációjáét, tíz év alatt elkölt rájuk 120 milliárdot, értelmetlenül, plusz anélkül, hogy egyáltalán számon tarthatná, ki a roma; az önkormányzatok, amelyek nagy ívben le- szaiják, jár-e az a cigány gyerek iskolába, és ha igen, apartheid-jel- leggel-e vagy sem; a nagyon érzékeny jogvédők, akik szerint nincs is cigány, meg se említsük, csak akkor, ha ők az áldozatok, ja és amikor „kulturális önazonosságukra” hivatkozva utasítják el fel­háborodottan az asszimiliáció mégoly szelíd felvetését is, hogy jö­vünk mi ahhoz. Hát, most jól megdőlt a Nagy Tabu. Legkésőbb a fiatal román sportoló meggyilkolása óta simán lehet cigányozni, cigánybűnözőzni, „betelt a poháť’-ozni Magyarorszá­gon, nem létező statisztikákra hivatkozni, hogy nagyon megnótt/nagyon nem nőtt meg a romák által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. Nálunk ugyanis törvényesen (és egyéb­ként helytelenül) nem legális nyilvántartani a származást, mintha nem neutrális információ volna a nemzetiségi adat, amellyel a rendőrök nyugodtan ethnic profile-ozhatnának, ha kell, hanem va­lamiért kínosan kerülendő pluszinformáció. Csakhogy épp ez utóbbi, „politikailag korrekt” attitűd csapódott le ez idáig nettó el­hallgatásként, megerősítve azokat, akik szerint pl. a csúnya c-szó hordozói már nem is c (cigány) hanem b (bűnöző) származásúak. Ők azok, akik most fellégezhetnek: végre ki lehet mondani - mit is? A Nagy Tabu hatalmas kongással dőlt meg, annyira üres volt: van­nak erőszakos romák, jé. Vannak köztük tolvajok, rablók, maffió­zók, nahát. Micsoda fontos adalékot tudtunk meg a bűn és az erő­szak mibenlétéről, és főleg mennyivel okosabbak vagyunk a teen­dőket illetően, most hogy mindezt tudjuk, végre meg vannak számlálva a bűnözés napjai Magyarországon. Amennyire botrány egy egész nemzetiséget kollektive bűnelkövetési hajlammal vádolni, annyira botrányos a „megélhetési” jelző mögé bújtatva annyira megérteni a bűn okait, hogy már kvázi a felmentő igazolást is megadjuk hozzá. Sztojka Iván, amint megélhetési elkövetőként, éhes szájjal májkrémet lop az enyingi élelmiszerboltból? - kérdezem a szociális szakmát. Aranyláncos, turbó-mercedeses kigyúrt fiatalemberek mint a szeg­regáció áldozatai? Ne vicceljünk. Küldjük végre iskolába a roma gyerekeket, de azért jó lenne a már elkúrt generációkkal is kezdeni valamit. Nem lehet minden szociológus mögé rendőrt állítani. A szerző a Hírszerző főmunkatársa JEGYZET Egy hónap az euróval MISLAY EDIT Bő egy hónap telt el azóta, hogy az eurók meg a centek bevonultak az életünkbe. S mi­vel lakva (illetve ez esetben költve) ismerszik meg az em­ber, vagy még másképp a pu­ding próbája az evés, öthétnyi tapasztalat birtokában már bátran véleményt mondhatunk arról, hogy ízlik a dolog. Egyrészt Szlovákiában büszkék lehetnénk arra, hogy alighogy beléptünk az eurózónába, már­is rekordot döntöttünk, és egy elsőséget szereztünk. Mégsem lehetünk büszkék, mert sajnos a lista, amelynek az élére áll­hattunk, ezt a nevet viseli: A legalacsonyabb átlagfizetések az eurózónában. Azelőtt a por­tugálok vezettek ebben a disz­ciplínában, tőlük a szlovének vették át két éve a 900 eurós át­lagukkal, de aztán jött Szlová­kia a 700 eurós átlaggal... És persze nem kevés azoknak a száma, akik ennek alig több mint a felét vagy a kétharma­dát vihetik haza. Nem csoda, ha a nagy többség úgy gondolta, annak a pár ban­kónak, ami fizetéskor a zse­bükbe vándorol, nem érdemes speciális európénztárcát venni. Nem ez lett a legkelendőbb árucikk az utóbbi hetekben. Igaz, a régi gyártmányok nem mindig eurókompatibilisek, de hát azért van a fejünk, hogy gondolkodjunk vele. Régi típu­sú tárcába például ne rakjunk 100 euróst, mert kilóg belőle, és elrongyosodik a széle. Fize­téskor meg árgus szemmel fi­gyeljünk, milyen papírbankó­kat kapunk vissza, mert ha ne­talán hiányzik belőle, akkor járhatjuk a bankokat, hogy be­váltsák hibátlanra. Egyébként a pénznemváltás aránylag zökkenőmentesen le­zajlott, régen látott toleranciá­val és türelemmel viseltettek egymás iránt a kereskedők és a vásárlók. A pénztárosok napo­kon, heteken át nagy nyuga­lommal szemezgettek az eléjük tartott tenyerekben az eurók- ból, és számolgatták a vevővel együtt, hogy akkor mennyi is hiányzik még a fizetendő összeghez. Többnyire békés hangulat uralkodott azokon a helyeken, ahol máskor egymás idegeire mentek az emberek. Az átállás lezajlott tehát. Csak a fejünkben nehezebb kicsit a váltás:az ismerőseim körében végzett gyors ankét azt mutat­ja, hogy egyelőre számolga­tunk, mint az őrültek. Ha ez ennyi euróba kerül, akkor az koronában mennyi lett volna? Ennyi meg ennyi cent az sok vagy kevés? Megéri megvenni azt az akármit, vagy mégsem? Nekem is mániámmá vált az eurószámítógép nyomkodása: oda-vissza számítgatom az összegeket, euróról koronára és vissza. Egyszerűen nincs még a zsigereinkben, nem „érezzük” a súlyát, még nem mindig tudjuk eldönteni, eu­róbán és centben mi a drága, mi az olcsó, és mennyire. El kell telnie még egy időnek, amíg belejövünk. Meg amíg megszokjuk, hogy a megbol­dogult koronánál az euró fur­csa mód gyorsabban fogy. A kolléganőm legalábbis ezt állítja... És mi oka lenne túloz­ni, ha erről empirikus módon szerzett tapasztalatot?!- Most, hogy közeledik a tavasz, a kormány igazán készíthetne nekünk válságellenes csomagot. (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents