Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-03 / 27. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 3. Vélemény És háttér 5 A segélyek kiosztásával megbízott tanárok eladják az élelmiszercsomagokat Észak-Koreában dolgoztatják a gyerekeket FIGYELŐ Ötvennégy nap ingyen Magyarországon, azonos munkában, azonos végzettséggel a nők nagyjából 8 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Az MSZP Nőtagozata és az MSZOSZ Női Választmánya a felháborító bérkülönbségek kapcsán tartott megbeszélést tegnap az MSZP új székházában. A dátumnak szimbolikus jelentése van, mivel ebben az évben a mai napig a magyar nők 33 napot ingyen dolgoztak a férfiak fizetéséhez képest. Az EU-ban 2007 óta február 22. a „pay gap”, a „nők bérhátrányának” napja. Az MSZP Nőtagozata és az MSZOSZ női választmánya ehhez a kampányhoz Magyarországon először saját programsorozattal csatlakozott, hogy hazánkban is kiegyenlített legyen a gyermekes édesanyák fizetése, ami az európai átlaghoz képest óriási szórást mutat. A találkozón részt vett Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége, aki hangsúlyozta: „Magyar- országon a gyermektelen nők és férfiak fizetése között a Bérbarométer adatai szerint 8% a különbség, ami európai mércével mérve átlagos. Az első gyerek megszületése után a nők és a férfiak bérkülönbsége azonban 14 százalékra nő, és ami egészen tragikus, hogy a második gyerek után 25% és a harmadik gyerek után ez a bérkülönbség pedig már 26%-os. Tehát ugyanazért a munkáért negyedével keresnek többet a férfiak, vagy kevesebbet a nők, csak azért, mert a munkaadó úgy gondolja, hogy egy kisgyerekes édesanya megbízhatatlan munkaerő.” A programsorozat következő eseményére február 22-én kerül sor, amikor az egygyermekes édesanyák már 54 napja dolgoznak ingyen a férfiak fizetéséhez képest. Március 31-én pedig a két-, három- és többgyermekes magyar édesanyák fizetési hátránya kerül fókuszba. Ez a dátum szimbolikusan azt a 100 napot jelenti, ami alatt a nők ingyen dolgoztak a férfiak béréhez képest. (OS) Észak-Koreában munkára kényszerítik és olcsó munkaerőként kizsákmányolják a gyerekeket, a nekik szánt élelmiszersegélyeket más célra fordítják, a be- börtönzöttek gyerekeit pedig fiatalkorúak büntetőintézetébe zárják - állítják szöuli székhelyű emberjogi szervezetek. AAT1-ÖSSZEFOGLALÓ A leromlott iskolarendszer miatt egyre több tanuló morzsolódik le, a főváros és néhány térség kivételével nő az írástudatlanság, miközben „a gyerekmunka és a gyerekek kizsákmányolása széles körben elterjedt és bevett gyakorlat” a nélkülöző országban - olvasható az Állampolgári Szövetség az Észak-Koreai Emberi Jogokért és az Ázsiai Központ az Emberi Jogokért nevű szervezetek tegnap nyilvánosságra került jelentésében. A legszegényebb vidékeken tanuló gyerekek helyzete a legrosszabb. Iskoláikban kevés a tankönyv, és rendszerint azokban is csak a kommunista pártot és vezetőit dicsőítik. A diákokat gyakran küldik dolgozni gazdaságokba és gyárakba, vagy olyan nyersanyagokat - fát vagy vasat - gyűjteni, amelyeket a hadsereg hasznosíthat, vagy a helyi hatóságok eladhatnak - áll a dokumentumban, amely mintegy 50 elszökött észak-koreai megkérdezése alapján készült. Sokszor a nemzetközi élelmiszersegélyek sem jutnak el a rászoruló gyerekekhez. A szegény tartományokban a segélyek kiosztásával megbízott tanárok inkább eladják az élelmiszercsomagokat diákoknak vagy kereskedőknek, de bevett gyakorlat az is, hogy a juttatások a kiváltságos társadalmi osztályokba tartozó fővárosi gyerekeknél vagy a hadseregnél kötnek ki. A tanulmányaikat folytató gyerekeket 14 éves kortól kétéves katonai jellegű szolgálatra kényszerítik a Vörös Ifjú Gárdákban, és ezzel hónapokra elvonják a tanulástól. Azokat a gyerekeket, akiknek szülei börtönbe kerültek, büntetőintézetekbe záiják, ahol „munkára kényszerítik és a legalapvetőbb oktatástól is megfosztják őket”. A jelentés néhány javulásról is beszámol, egyebek közt kevesebb- szer kínozzák a bűncselekményekkel gyanúsított kiskorúakat a kihallgatások során, és enyhébb büntetéseket szabnak ki azokra a gyerekekre, akiket tiltott határátlépés közben fognak el. Dél-koreai aktivisták bejelentették: arra készülnek, hogy Kim Dzsong II észak-koreai vezető február 16-i születésnapja alkalmából - a megszokott amerikai dollár és kínai jüan helyett - észak-koreai bankókat küldenek át a szomszédos országba azokban a léggömbökben, amelyekre ezúttal is a totalitárius rendszert elítélő röplapokat erősítenek. A szöuli kormány attól tart, hogy tervüket Phenjan provokációnak fogjatartanimost, amikorajogi- lag hadiállapotban levő két ország viszonya különösenfeszült. Hjun In Tek szöuli országegyesítési miniszter hétfőn ismét börtönnel és pénzbírsággal fenyegette meg az aktivistákat, ha a kormány engedélye nélkül küldenek pénzt Észak-Koreába, de azok - tegnapi sajtótájékoztatójuk szerint - kitartanak elgondolásuk mellett. SZEMSZÖG Jóska bátyánk sisakja, Mari néni mellénye Robert Kaliňák belügyminiszter az új közúti törvény hatályba lépése előtti napokban több alkalommal is büszkén és magabiztosan fejtegette, hogy az eddigit felváltó jogszabály alaposan előkészített, s jaj azoknak, akik vétenek előírásai ellen. A rend őrei szigorúak, kíméletlenül róják ki a büntetéseket. A belügyi tárca mindent megtesz annak érdekében, hogy az új törvénynek legyen értelme, ne csak egy további felesleges papírhalmaz díszelegjen a minisztériumi polcokon, a rendőrök asztalán, vagy a községi hivatal valamelyikirodájában. Tehát életbe lépett egy további szigorító intézkedés, amelyre - akár annak összeállítói, akár a széles tömegek véleményét summázzuk - nagy szüksége van Szlovákiának. Mert az ország útjain sok a halálos kimenetelű baleset, a gépkocsivezetők ész nélkül száguldoznak, a kerékpárosok kivilágítatlanul haladnak az országutak mentén... Nem beszélve arról, hogy sokan ittas állapotban emelik ki a bringát a ház mögül, a kocsma elől - és bátran úrnak indulnak. Ami viszont sokkal veszélyesebb és bosszantóbb: ezt megteszik azok is, akik személygépkocsival vagy teherautóval közlekednek. Gyakorta ők is megkóstolják a vezetés előtt a finom hazai borocskát, betérnek egy-egy felesre, megisznak a vasárnapi ebédnél egy (kettő, három...) sört. Utána bátran a volán mögé ülnek, abban a hiszemben, hogy nekik az égadta világon semmi bajuk nem történhet, csak levezetik valahogy aztapár kilométert. Tény, hogy szükség van a szigorított intézkedésekre, a határozott lépésekre a közúti közlekedésben. Sokan tudatosítják is. Viszont már most, az új törvény alkalmazásának első napjaiban nagyon sokan előre röhögünk saját magunkon, amikor belegondolunk, hogy ha a szomszéd faluba akarunk átruccanni kerékpáron, bukósisak és „foszforeszkáló” mellény nélkül az új jogszabály értelmében ez már nem mehet. Nagyon vicces lesz, ahogyan Józsi bácsi biciklijére ülve a sisakot a fejére csapva, a mellényt precízen megigazgatva kiteker a faluból, és útnak indul a legközelebbi helységbe, mondjuk egyik ismerőséhez egy kis tereferére. Vagy Mari néni teszi ugyanezt, mert a község határában már beérett a dió, s azt akarja begyűjteni, majd a fészerbe hozni a termést - kerékpáron. Vagy megpróbálja sisak és mellény nélkül? De ha éppen ott leselkedik a közúti rendőr? A pénzbírság a törvény megszegéséért Mari néninek és Józsi bácsinak elviheti a negyed nyugdíját. Kell a francnak ilyen drága dió! A baráti terefere végképp nem ér megannyit... De tegyük fel, hogy a bukósisakos Jóska bácsi boldogan karikázgat haverjához, nem a kocsmából teker, csak egy jó kávét ivott meg ebéd után. Mellette hirtelen elszáguld egy sötétített ablaküvegű szuper személykocsi, nem 80-nal, sem 100-zal söpör... Sokkal többel. A rendőrök lesben állnak, a másik falu határában, a bicikliző öreg jól látja őket. Legnagyobb csodálkozására azonban a csillogó-villogó fekete járgány száguld tovább, a zsaruk nem intik le. Egyáltalán nem lepődhetnénk meg, ha a feltételezett kép azzal folytatódna, hogy Józsi bá leveszi sisakját és mellényét, s dühében az árokba hajítja. De ha még jobban lazul a cérnája, egyenesen a rendőrökhöz vágja, s miután beér a szomszéd faluba, a kocsma felé veszi az irányt. Susla Béla Olvasóink írása nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözi. KOMMENTÁR A válságkezelés buktatói GÁLZSOLT A válságenyhítő csomagok hazai változatának elfogadásakor ügyelni kellene arra, nehogy a kúra súlyosabb legyen, mint a betegség. A Fico-kormány úgyis azt fogja állítani, hogy a műtét (válság- kezelés) sikerült, de vigyázni kell, nehogy a páciens (a szlovák gazdaság) meghaljon. Az állami infrastrukturális beruházások felpörgetése (az állam- adósság növelésének árán) és a foglalkoztatottság megőrzésének támogatása a magánszférában állami forrásokból - eddig ez körvonalazódik. Az elsőben a dübörgő építőipar lefékeződését akadályozná mega kormány azzal, hogy a fokozatosan lecsengő pláza-, lakókomplexum- és irodaépítések helyett az autópályák, vasutak, erőművek építésével bízná mega cégeket. A második esetben a vállalatokat és vállalkozókat támogatná, vegyenek fel új alkalmazottakat, ne bocsássák el a meglevőket, s az állás nélkülieket bátorítaná, kezdjenek vállalkozni. Ezt az ösztönzők széles skálájával, a vállalati járulékterhek egy részének átvállalásával, új munkahelyek és vállalkozások egyszeri anyagi támogatásával, az adók és járulékok ideiglenes elengedésével próbálná elérni. Komoly veszély, hogy a támogatásokat és megrendeléseket szelektíven fogják osztogatni, amivel komoly visszaélésekre adhatnakle- hetőséget, új, fiktív vállalkozásokat, munkahelyeket teremtenek, hogy felmarkolhassák az állami támogatást. Ezt nehéz lesz ellenőrizni, ráadásul félő, hogy tovább dagad az állami bürokrácia gépezete. Félő, hogy a válság idején alkalmazott és átmenetinek szánt intézkedések hosszabb távon is fennmaradnak minden versenytorzító hatásukkal, mert a vállalatok rászoknak az állami mankóra. Ráadásul aki eddig is becsületes vállalkozó volt, nem kap segélyt, aki most indít vállalkozást, az igen. Makrogazdasági szinten is kétséges a hatékonyság. A kormányzati túlköltekezés nem tudja helyettesíteni a csaknem 85%-ban exportra termelő szlovák gazdaság termékei iránti külföldi keresletet. Leegyszerűsítve: a kormány nem vehet a nyugat-európai fogyasztók helyett nyolcmillió lapos tévét a hazai gyáraktól. Számolni kell azzal, hogy a többletkiadások tekintélyes része külföldre áramlik - ez nem segíti a hazai termelést és foglalkoztatást. Márpedig a többletkiadások csak a költségvetési hiány és az államadósság növekedése árán teremthetők elő. A kölcsönöket az adófizetők fogják állni - kamatostul. A hitelező befektetők a sebezhetőbb országoktól válság idején nagyobb kamatfelárat kérnek. Ezért ezerszer meg kellene gondolni az eladósodást. Az állami politika korlátoltságát látva felmerül a kérdés, mi lehet a helyes válasz a krízisre. Várunk, amíg Nyugat-Európában beindul a növekedés, mert tőle függünk? Ez potyautas magatartás, de ha a kormány nem tesz semmit, nem nagyon ront el semmit. A cselekvésre kínálkozik pár megoldás. Csökkenteni lehetne a magas járulékterheket. Ez mindenkit érintene, igazságosabb lenne, mint az egyes csoportoknak adott támogatás vagy kedvezmények, nem növeli a bürokráciát és nem motivál visszaélésekre. Javítani lehetne a vállalkozói környezetet (az adók és járulékok beszedése egyablakos rendszerben), az uniós alapok felhasználását, a közszféra hatékonyságát (államigazgatás, egészségügy), ezzel le lehetne faragni a kiadásokat. A privatizáció folytatásával többletbevételeket lehetne előteremteni. így nem kellene növelni az államadósságot. Tekintettel a kormány eddigi politikájára, amely az egészségügyi reformot visszacsinálta, a privatizációt leállította, az uniós alapokkal meg úgy sáfárkodik, hogy azrról Slota és Janušek faliújságja jut eszünkbe, a fenti reformelképzelések hamvában holtnak tekinthetők. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Bokros Lajos szerint most van esély a reformokkritikus tömegét elindítani, hiszen a társadalom érti, hogy szükség van rá, a politi- kusoknakpedig nincs vesztenivalójuk - olvasható a Népszabadságban megjelent inteijúban. Mint mondta, amikor válság van, könnyebb ezeket a reformokat megvalósítani. A társadalom el- fogadóbb: mindenki tudja, hogy áldozatot kell hozni, és a felmérések szerint sokan készek is erre. A politikai osztálynak pedig kevesebb a veszíteni valója. A volt pénzügyminiszter úgy véli, a gazdaság altkor tud jól fejlődni, ha az állami szolgáltatók is kielégítik az igényeit, nem a saját maguk fontosságát megőrzendő és emelendő, minden teljesítménykövetelmény nélkül az állami költségvetés köldökzsinórjára vannak fűzve. „Amíg az állam kifizeti a kórházak, egyetemek költségvetését, és cserébe nem állít teljesítménykövetelményt, ezek az intézmények, mintördögatömjénfüsttőlfélnek attól, hogy a piac igazolja a teljesítményeket, és Isten ellen való vétek ilyen intézmények bezárá- sárólbeszélnť’-fogalmaz. Bokros felteszi a kérdést: ha a vállalati szektorban üdvözítő volt aprivatizáció, az egészségügyben miért ne lenne az. „Ma van egy mesterségesmonopóliumkéntfö- lénk tornyosuló társadalombiztosítás. Az volna a feladata, hogy képviselje az érdekünket, amikor orvoshoz megyünk. Ehelyett a szolgáltatók érdekeit képviseli velünk szemben. Ha verseny lenne a finanszírozásban, a magán- biztosítók a mi érdekeinket sokkal jobban képviselnék. Profitot pedig azzal érnének el, hajói működnek, és olyan orvosokat választanak, akik megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtanak jó áron.” Bokros Lajos szerint a betegek ki fogják kényszeríteni a jó minőségű szolgáltatásokat. „Ha erre a magyar egészségügy képtelen lesz, akkor aki tud, elmegy külföldre. Akkor válik szét igazán tehetősekre és szegényekre a világ. Utóbbiaknak marad a hazai pocsék, a gazdagok pedig még jobban igyekeznek megkerülni a járulékfizetést. Hiszen nem kapnak érte semmit. A magyar intézmények háromnegyedére nem lesz szükség. A vüág nem a magyar középszer megőrzésének irányába megy” - fogalmaz a volt pénzügyminiszter, (mti)- Még szerencse, hogy könnyebb kinyitni egy üveg bort, mint megnyitni a költségvetést. (Peter Gossányi rajza)
