Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-07 / 31. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 7. www.ujszo.com Kocsmában meg nem lehet fogyni, ott csak a szesz megy, készítik elő az infarktust, fékezett habzású sörökből isszák ki a gyomorfekélyüket... Ájhevödrím I SE *T . Talán azért az egyért jó lehet pékelni, mert nem hízik meg az ember... (Kép: TASR/Štefan Puskái) Szeretet. A szeretet legalább olyan kedvező találmány, mint a hajnali kocogás, hamar rájöttem erre. Szeretni jó, egyszerű emberi cselekedet, legalább olyan átlátható, pozitív agyi folyamat, mint arra gondolni: csirkekocsonya. SZÁVAI ATTILA Jolánom szerint csak akkor normál átlagember valaki, ha megtalálja magának azt az embertípust, jellegzetes emberi fajt, felekezetet, lábméretet, táncolási hajlamot, öltözködési, illetve vet- kőzési reflexeket, továbbá és végül főzési szokásrendszert, amit aztán lehet szépen gyűlölni, hátráltatni, ordítani kétpofára. A személyimben azt írták a névhez, hogy Galkovics, mégsem kapok elsőre kenyeret a péknél. Pék fék. Kétszer kell mondani a boltosnak, mert elsőre nem érti. Nem tudom, mit nem lehet érteni azon, hogy fél kiló. A boltos szerint olyan a hangom, mint egy tál hónapos kocsonyának, ha leesik a konyhakőre, szagra is olyan. Még ha azt mondanám, egy ezred kilotonna a félbarnából, oké, vagy, hogy uszálynyi paszuly. Pék azért nem lennék. Egész nap izzadni a kemence mellett, csöpögni hónaljból a kenyérmasszába, nem nekem való az ilyen. Talán azért az egyért jó lehet pékelni, mert nem hízik meg az ember, valahogy kiégnek a kalóriák belőle, kiégnek, mint az álom. Az álom meg jó dolog, ájhevödrím. Egy kicsit mindenld ájhevödrím szerintem, drímel otthon, ha nem látják; a spájzban, csizmapu- colás közben, miután bekötötte a radiátort, vagy bezárta a boltot. Nálunk, ha valaki boltos, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb polgár- mester lesz. Több példa volt erre. Talán akkor lehet a legjobban a falura gondolni álomilag, mikor a pultban csontozod a karajt, vagy mikor pakolod a tejet a hűtőbe, mint minden rendes boltos. És közben magadban faluzol csendesen, ájhevödrím. Nem tudom, Obama mennyi tejet pakolt ki, illetve be a hűtőbe, de ő egyből elnök lett, vagyis hát meglepetésre, lestük, mint az új lovat. Ahogy elnéztük a beiktatási ceremónián, ahogy ájhevödrímelt szépen, meg is beszéltük, hogy ez biztos nem ijedne meg egy Ids hurkatöltéstől, biztos tudja, hol kezdődik a villanypásztor, hol végződik a marha. Meg persze mindenkinek tetszett, hogy le van fogyva az Obama. Állt szépen a népe előtt, mint a ruhafogas. A családban most ez az egyik aktuális téma, a fogyás, meg persze az Obama, akinek szintén van ájhevödrímje. Ezért szeretem a magyar nyelvet, jól lehet mondani rajta a külföldi összefüggéseket. Ki is írattam az egyik fehér pólómra, hogy ájhevödrím, úgy kellett elmagyarázni a kocsmában, mit jelent. Pólómániások vagyunk az asszonnyal. Utoljára voltam a terveim szerint a kocsmában, mától fogyunk, mint a telihold. Kocsmában meg nem lehet fogyni, ott csak a szesz megy, készítik elő az infarktust, fékezett habzású sörökből isszák ki a gyomorfekélyüket. Egyszer volt ilyen fekélyem, mondtam is a miatyánkot, meg az ájhevödrímet föl az istenkének, hogy ha bennem hagyja a sorsomat, konkrétan, ha megmaradok, annyit fogok imádkozni, mint a templom egere, ígérem. A plébánosnak is mondtam ezt. Szerinte valamit sportolnom is kellene, megmozgatni magamban az emberi haladást, fitneszfóka, tréningmackó, tornagólya. Felvettem az dzsordzsbussos fekete pólómat (illetve az asszonyé, csak én hordom, mikor valamit dolgozok hátul az állatok körül), és úgy szaladtam pár kört az ólak között, hogy szokjam a hangulatot, fekete a fehéren, pepitahajnal, disznórecsegés. A bussos póló azért is van, hogy jobban kitűnjek a baromfi- udvar állatai között, ne tévesszenek össze. Mert hát lássuk be, még amerikai filmekben sem láttam olyan marhát karámban, aki egy másik marhát ábrázoló pólót visel. Meg hát van ugye a mondás, hogy úgy áll rajta, mint tehénen a gatya, vagy jolánosan: amerikai traktoron az orosz krémtorta. A futás hamar megtetszett, taposni szét az ólak közeit, csoszogva kocogni, tudatossággal az arcon, csak futni, futni, futórózsa, szembeszél. Halló, itt Sam beszél. Biztos kap ilyen hívásokat is az új elnök, csak akad egy Sam, aki felhívja. Az Obama is biztos sportol, Jolán szerint a politika teszi őt ilyen szép, derék emberré, meg hogy biztos van neki is sok ájhevödrímje. Mert ha sok van belőle, az állítólag olyan, mint a befőttesüveg: tartósítja az embert. Mert ha nincsenek célok, nincs semmi sem. Ezt így én találtam ki, az öreg Galkovics szerint akár politikus is lehetnék. Ezt azért mondta, mert ő is volt politikus és ilyesmik még neki is csak ritkán jutottak eszébe. Kimondtam még egyszer (talán ki fogom hímeztetni a konyhafalra a masina fölé): ha nincsenek célok, nincs semmi sem, ájhevödrím. Ehh... tényleg szép. A szomszéd azzal biztatott, mikor megálltam egy percre az ólfutás közben, hogy olvassak minél többet, kell a sok pontos információ a világról, mielőtt aztán rászabadul az ember a fajfejlődésre. Azzal nyugtattam, hogy azért nem olvastam eddig, és azért nem kívánok eztán sem könyvet kézbe venni, mert nem akarom, hogy mások gondolatai befolyásoljanak. Erre a szomszédom elsőre csak a helyesírási kézikönyvet javasolta, kellenek a jó alapok, szokjam a betűket, hogy aztán kellő tapasztalattal menjek neki a szakács- könyvnek, vonatmenetrendnek. Kérdeztem tőle a kerítésnek támaszkodva, hogy oké, de szerinte, ha így haladnék, mikor jutnék politikai hatáskörbe, az alkotmány még sem egy fazék gesztenyefőzelék, pláne gyorsvonat a nyugatiból valahová keletre (édentől). Erre valamiért legyintett egyet a szomszéd és otthagyott a kerítésnek támasztva, közben nevetett, mint a málnahab. Az asszonynak nagyon tetszik ez az Obama, hiába mondtam neki, hogy addig fog tetszikelni, amíg ki nem húzom a tévét. Nem mondom, bennem is megpendült a szimpátia, mikor láttam ezt az Obamát, ahogy mondja a fazék hangjával az ájhevödrímet, de egy ilyen europid asszonynak, még ha egy Galkovics feleség is, nem kell éjjel-nappal amerikáznia. Utazni meg pláne nem, még ha válóperesek lennénk, oké, de így, szügyig a házasságban, így pláne nem, nagyon pláne. Pedig megnézette az interneten a jegyet, mennyi az ájhevödrím, mekkorát kell repülni. Mondtam neki, minek mennél ki, Jolán, hogy két kövér fenékpárnával több legyen, te tengerimalac, te hajótörés, zsírcunami. Az egyik középső Galkovics volt egyszer Amerikában. Azt mondta, régen látott két hét alatt annyi kövér embert, mint odakint. Szerinte viszont legalább annyi a nemzeti identitás bennük, mint a zsír. Ezt, hogy nemzeti identitás, úgy kellett vele elmagyaráztatom, hogy tudjam majd a szomszédnak is mondani edzés közben. És mondta még ez a középső Galkovics, szerinte sokat tanulhatnánk az amerikai nemzeti lelkesedésből, mire én csak annyit mondtam neki (miközben a futáshoz kötöttem a cipőfűzőmet), hogy ők meg olyanokat nem tudnak, hogy kapásból bűnözőnek tekinteni minden politikust. Zsigerből háthi- degrázódni, ha politikusra gondolunk. Ezen kellene változtatni, nekem ez az ájhevödrím. Csak ehhez politikusok is kellenek, fejeztem be, majd nagy levegőt vettem, mielőtt befutottam az ólak közé. VÉIIMÍNY-e Blogmustra Az új Dzurinda tündöklése és bukása A kereszténydemokraták fiatal üdvöskéje 36 éves korára immár komoly politikai karriert tudhat maga mögött. A jogi kar elvégzése után a Harvard Law Schoolon és Cambridge-ben tanult, majd négy évig az igazságügyi tárca hivatal- vezetője, később minisztere lett. Mára az ellenzék vitathatatlanul legpiacképesebb politikusává nőtte ld magát. Az egyetlen karizmával is rendelkező keresztény konzervatív demokrata, aki képes a média nyelvén beszélni, tömören és velősen fogalmazni. Ráadásul jövőképe is van, ami, valljuk meg, politikai berkekben általában megbocsáthatatlan bűn, hisz komoly veszélyforrás lehet minden pártelnökre nézve. Daniel Lipšic mindezt maga is belátva rájött arra, hogy ha célt akar érni, nagyban kell játszania. Mégpedig legjobb, ha saját szakállára. Pártjában ugyanis túlzottan tartanak tőle, így ott különösebb babér úgysem terem a számára. Elhatározta hát, hogy Mikuláš Dzurindát követve, aki ugyanezt a második Mečiar kormány alatt (94-98) már megcsinálta, az egész ellenzék mediátorává, egyfajta szellemi vezérévé válik. Pontosan egy éve javaslatot is tett közös ellenzéki köztársaságielnökjelöltre, árnyékkormányra és választási programra, mellyel szerinte sikerrel vehető a következő választás. Majd a Palko-féle csoportból az utolsó pillanatban kilépve inkább pártjában, a KDH- ban maradt. Érthetően nem akart másodhegedűssé válni, hisz Pavol Hrušovský mellett jóval nagyobb esélyt látott arra, hogy pártelnökké váljon. A teljes bejegyzés a Körkép blog- ban olvasható: http://korkep.sk Moralitás mint a honi politika közkedvelt szava Szlovákia. Az utóbbi pár hétben megnőtt a morális szavakkal dobálózó politikusok száma. Hogy mely mérce alapján állítják fel az igazságaikat, kérdéses. Az önreflexióból azonban igencsak hiányt szenved a pozsonyi parlament... Nem elég, hogy az „ellenzékünk” darabokra van szétesve, a gyenge (kivédhető) pofonok után most már az ökölbe zárt kéz veri szét a sokáig fent hordott orrát. Lipšic nagyon jól tudta, hogy kijelentései milyen port fognak kavarni. Azt is tudta, hogy a Smer jelenlegi retorikája sem fogja szó nélkül hagyni. Dani annak is tudatában volt, hogy Hrušovský csillaga már hullófélben van. A keresztények rájöttek, hogy Pavol nem vált be elnökként. Dániel ujjal mutogat a többiekre, mondván, én ki akartam lépni, de a hatalom (vágy) nem engedte. Most nevető harmadikként megbánja a dolgokat, és a közvélemény 0,3%-át (ami a KDH viszonylatában már rengeteg) a saját oldalára állítja, s lám, megszületett az új vezér (megjegyzem, még mindig jobb, mint Hrušovský). A teljes bejegyzés a Presstige blog- jában olvasható: http://pressüge. sk/blog/ Autonómia - az MKP-tól Lépett a Felvilág, a civilek hosszú hallgatás után összedobtak egy kerekasztalt. Nem hiszem, hogy Artúr király inspirálta volna őket. Sokkal inkább a múlt, volt már sok minden (legutóbb Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum), és sok minden még nem kóser. Példának okáért nem lenne az egy olyan Egyeztető Tanács, urambocsá miniparlament, amely Erdélyben egyébként simán működik. Annak ugyanis már autonómiás a felhangja a Felvidéken. Jaaaj, nem szabad, fuuuj. Igaz, aztán megkaptuk, amire telik. Ám „a kerekasztal legyen kerekasztal”. Persze, az vesse rájuk az első követ, akinek nagyobb a „kapacitása”. Új politikai pártra nem telik. Nem is kell, abból csak testvérharc lehet, a végső. De valami mégiscsak égetően kellett, mert ha a Felvilágban csak az MKP van, akkor nyugodtan bezárhatjuk a boltot, lehúzhatjuk a rolót, és várhatjuk a (szlovák vagy globális) Armageddont. Megszületett tehát a Kerékasztal - welcome! Pár stratégiai szépséghibára azért érdemes felhívni a figyelmet kijevi kibicként és felvilági drukkerként egyaránt. Az első rögvest procedurális jellegűnek látszik, ám több annál. Nem engedték be ugyanis a tanácskozás helyszínére az autonómiaharc kóbor lovagját, Bósza Jánost. A teljes bejegyzés a Felvilág blog- ban olvasható: http://www.para meter.sk/blog/felvilag így is lehetne Volt egy álmom. Összeült a szlovák és a magyar emberi jogi bizottság, paroláztak egyet, és két óráig tanácskoztak a nagy semmiről. Aztán amikor végeztek, kiálltak a kamerák elé, és lenyilatkoz- ták a szokásos sablonokat: egyetértés, barátság, megoldásra váró problémák, egy újabb találkozó szükségessége. Minden a szokásos, langyos módon folyt, mikor egyszer csak Balog Zoltán állt a mikrofon elé. „Sajnos nem jutottak közelebb az álláspontjaink a Dunaszerda- helyen történt szégyenletes rendőrtámadás ügyében sem, a szlovák hatóságok, úgy tűnik, véglegesen lezárták az ügyet. Mivel azonban máig nem került elő hiteles videofelvétel az incidensről, szeretnénk megkérni kollégáinkat egy szívességre. Nálunk ugyanis teljesen véletlenül van egy szalag, ami tisztázza, micsoda és miért történt a futballmeccsen. Szeretnénk ezt a felvételt három példányban átadni mélyen tisztelt szlovák kollégáinknak - kéijük, juttassanak el egyet a parlamentbe, egyet a belügyminisztériumnak, egy pedig akár maradhat is a bizottságban. A lemez negyedik példányát az Európai Parlamentbe küldtük, ahol Gál Kinga szólal majd fel az ügyben. Elmondhatatlanul örülünk annak, hogy segíteni tudjuk a nyomozó szervek munkáját.” A teljes bejegyzés a Szótlan szemtanú blogban olvasható: http://bumm.sk/blog/szemtanu (© Lashee) Lipšic. Még az árnyékának is karizmája van (Kép: Pavol Funtáľ SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
