Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-07 / 4. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 7. Szülőföldünk 25 Régebben levélben több szlovákiai magyar politikust és közéleti személyiséget is megszólítottak, többségük azonban válaszra sem méltatta őket Csemadok-alapszervezet Homonnán - avagy a kincs, ami nincs Homonna. Amikor néhány hónappal ezelőtt először hallottam arról, hogy a ke­let-szlovákiai Homonnán Csemadok-alapszervezet működik, bevallom, azt hittem, áprilisi tréfáról vagy valamilyen félreértés­ről lehet szó. Nálam jobban informált barátaim azon­ban addig bizonygatták, hogy igazat beszélnek, hogy végül elhatároztam, elmegyek a Laborc-parti városba, és megkeresem az ottani egyesület tagjait. LECZO ZOLTÁN Homonna Királyhelmectől hetven kilométerre északra fek­szik, így személygépkocsival alig több mint egy óra alatt megtehe­tő a két város közti távolság. Csontos Árpáddal, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöké­vel valamint feleségével, Valiké­val lakótelepi otthonukban talál­koztam. A két nyugdíjas alig ész­revehető akcentussal beszél ma­gyarul, az hogy ritkán hallhatnak magyar szót, inkább csak abból derült ki, hogy egy-egy kifejezés vagy szófordulat helyes alkalma­zásához időnként rövid fejtörésre volt szükségük. Valika Magyaror­szágon, a Nógrád megyei Vany- arc községben született. A faluba 1705-ben érkeztek az első szlo­vák telepesek, ő is az egyik ilyen „betelepült” család leszármazott­ja. Csehszlovákiába, pontosab­ban a Losonchoz közeli Tőrincsre ötéves korában, az 1948-as la­kosságcsere idején került. Gya­korlatilag ott tanult meg magya­rul. Később Pozsonyban járt egyetemre, ahol pszichológusi képesítést szerzett. Férjével 1967 óta élnek együtt, három felnőtt fiuk és hat unokájuk van. Magya­rul azonban csak a legidősebb gyerekük beszél. Csontos Árpád tősgyökeres homonnai. A nagy­szülei a múlt század elején jöttek Szlovákia területére. Édesapja, aki később hosszú évtizedekig mint úri szabó dolgozott a kelet­szlovákiai városban, Budapesten született. Csontos úr soha nem járt magyar iskolába. Prágában teológiát tanult, de később nem dolgozott lelkészként. Elmondta, hogy régen a homonnai magyar­ság döntő része zsidó származású volt, a város 4700 lakosa közül mintegy 2500-an. A II. világhá­ború után azonban nagyon keve­sen tértek vissza, 1948-ban pedig közülük is többen külföldre tá­voztak. Mostanra a város nemze­tiségi összetétele jócskán megvál­tozott: a 2001-es népszámlálási adatok szerint a közel 35 ezer la­kosból 30 ezer szlovák, 1700 ru­szin, 1100 roma, 740 ukrán, 220 cseh, 69 magyar, ám lengyelek, és más nemzetiségűek is élnek itt. A településen 1918-ig volt polgári iskola, valamint faipari és kereskedelmi középiskola is, me­lyekben a tanítás magyar nyelven folyt. Az első Csehszlovák Köz­társaság megalakulását követően bezárták a magyar okatási in­tézményeket, sokáig még szlovák tannyelvű középiskola sem volt a városban. A reformátusok az is­tentiszteletet 1945-ig magyar nyelven tartották, azóta viszont már csak szlovák szót hallhatnak a hívek. Mielőtt tehát bárki bár­mit számon kéme az itteni ma­roknyi magyarságon, érdemes íiAin» Tagság kezdete: .„off, m./x.j Helyi csoport; t ,r • ­Kerület: fy&ntctó Helyj^giit bélyjgzöj« és titkár aláírása Magyar Dolgoz»* »A Csebsdovátoai . tagja­KultúregyesüleUí** „ tm- f* „Mások jobb pályázatot adtak be” a szlovákok zöme nem lepődik meg, hisz a népes helyi ruszin ki­sebbség tagjai is az anyanyelvü­kön szólnak egymáshoz az utcán, így az idegen beszéd nem kelt feltűnést, és senkit sem zavar. Csontos úr egyetlen olyan ese­ményről sem tudott beszámolni a múltból, hogy az itt élő különböző nemzetiségekhez tartozó embe­rek között összetűzés vagy komo­lyabb vita lett volna. A homonnai- ak, beszéljenek bármely nyelven, mindig békésen megfértek egy­más mellett. Csemadok-gyűlés - szlovák nyelven Érdekességként említi, hogy a Csemadok-alapszervezet havonta egyszer tartott üléseit mindig ma­gyar nyelven nyitják meg, de ké­sőbb általában átváltanak szlo­vákra, mert olyan tagok is vannak, akik már egy szót sem értenek magyarul. Az összejöveteleknek a kulturális központ ad otthont, itt ugyanis a fenntartó egy helyiséget ingyen bocsát a homonnai kisebb­ségi szervezetek rendelkezésére. A Csemadoknak se külön irodája, se könyvtára, se számítógépe, se fénymásolója, se telefonja, se in­ternet-hozzáférése nincs. Illetve mindezek mégiscsak rendelkezés­re állnak, ugyanis Csontosék laká­sa a szervezőiroda, itt tárolják az összes régi újságot, könyvet, fényképet és minden más kordo­kumentumot, itt találhatók a működéssel kapcsolatos hivatalos iratok, innen bonyolítják a tele­fonhívásokat, a családfő számító­gépéről emaileznek, ezen dolgoz­zák fel a különböző rendezvénye­ken készített fénykép- és videofel­vételeket. Azt talán mondanom sem kell, hogy a fölmerülő összes költséget saját zsebből fizetik, a nyugdíjukból. Tagsági díj van ugyan, ám a fejenként fizetett 50 korona szinte semmire sem elég, ebből nem tudnának rendezvé­nyeket szervezni. Ahelyett azon­ban, hogy a pénztelenség miatt sopánkodnának, Csontosék rend­szeresen pályázatokat készítenek. Az igazolvány tanúsága szerint Csontos István a homonnai Csemadok-alapszervezet tagja volt 1954-ben. Az egyesület egy évvel később megszűnt. (Szabó Bernadett felvételei) egy kis fejszámolást végezni: az utolsó helyi magyar iskola ki­lencven évvel ezelőtt zárta be ka­puit, az utolsó magyar istentisz­telet pedig hatvanhárom éve hangzott el a településen... A ruszin nemzetiségű polgármester is tag Csontos úr büszkén mutatta meg édesapja egykori Csemadok- tagságát bizonyító igazolványát. Eszerint Csontos István 1954-ben még tagja volt a helyi szervezet­nek, de az egyesület egy évvel ké­sőbb, 1955-ben megszűnt. Fia majd hatvan év elteltével, 2004-ben döntött úgy, hogy nyolc alapító taggal együtt újra életre hívja az itteni alapszervezetet. Az elhatározás okait illetőleg megle­pően egyszerű magyarázatot ka­pok. „Azért alapítottuk a szerve­zetet, hogy az itteni magyaroknak lehetőségük legyen rendszeresen találkozni egymással, és fontos szempont volt az is, hogy ne fe­lejtsük el végleg a magyar nyelvet” - mondta. Megtudtam azt is, hogy a homonnai alapszer- vezetnek jelenleg 39 tagja van, többségük nyugdíjas, a legidő­sebb helyi „csemadokos” idén töl­tötte be 92. életévét. Az itt élő magyarok zöme nem helybéli születésű, rozsnyói, losonci, nagymihályi, abarai, újvári, ung­vári és más településekről szár­mazó emberek is tevékenykednek a szervezetben. Meglepődve hal­lottam, hogy Homonna ruszin nemzetiségű polgármestere, Vla­dimir Kostilnik is évek óta alap­szervezeti tag. Nemrégiben pedig Csontos úr egyik szlovák anyanyelvű barátja szintén felvé­telét kérte az egyesületbe. A „nemzetközi” együttműködésnek egyébként nagy hagyományai vannak a városban. Valika néni elmondása szerint a helyi evangé­likusok egy része a Cseh Egyesület tagja, akik jó kapcsolatokat ápol­nak a homonnai reformátusokkal, közülük meg sokan a Csemadok alapszervezetének a tagjai. Eljár­nak egymás rendezvényeire, ba­rátkoznak egymással, kíváncsiak a másik nemzet fiainak hagyomá­nyaira, ünnepeire és kultúrájára. Homonnán a magyar szó hallatán A Csemadok alapszervezeté­nek megalakulását követően egyik első intézkedésük az volt, hogy a városi kábeltelevízió kíná­latába bekerüljön a Duna Televí­zió is. Megjegyzem, a szlovák te­levízióban sugárzott nemzetiségi műsorokon kívül ez az egyetlen magyar nyelvű csatorna, melyet foghatnak az itt élő magyarok. Csontosék néhány évvel ezelőtt kiderítették, hogy Homonnának cseh, lengyel és ukrán testvérvá­rosa van, magyar viszont nincs. Azonnal intézkedtek. A polgár- mester felhatalmazásával felvet­ték a kapcsolatot Kisvárda képvi­selőivel, a szerződés viszont nem köttetett meg, mert a település nem sokkal korábban Királyhel- meccel írt alá ilyen megállapo­dást. Hogy Homonna se marad­jon magyar testvérváros nélkül, végül Mátészalkával állapodtak meg. Egy szerencsés véletlen kapcsán kiderült, hogy a ma­gyarországi Pusztadobos pol­gármester asszonyának ősei Ho- monnáról származtak. Azóta ez­zel a településsel is jó kapcsolatot tartanak fenn. Négy évvel ezelőtt nemzetiségi fesztivált szerveztek, melynek megrendezéséhez 50 ezer korona támogatást kaptak a kulturális minisztériumtól. Rend­szeresen részt vesznek a mátész­alkai és a pusztadobosi rendez­vényeken, a homonnai akciókon pedig a magyarországi települé­sek küldöttségeit, tánccsoportja­it, énekkarait látják vendégül. A helyi tanítóénekkar például a mátészalkai együttessel barátko­zik, egymás rendezvényeire rendszeresen meghívást kapnak. A homonnai Csemadok-alapszer­vezet tagjai a cseh szervezettel együtt járnak Kassára színházba, míg a magyarok a Thália előadá­sát nézik meg, addig a csehek a szlovák színházét. Az elmúlt években a városban oktattak már számítógépes alapismereteket a nyugdíjasoknak, de a Cseh Egye­sülettel közös emléktúrákat is szerveztek II. Rákóczi Ferenc va­lamint Komenský tiszteletére. A szlovákiai és magyarországi em­lékhelyeket így a szlovákok, cse­hek és a csemadokosok együtt keresték fel. Az alapszervezet Csontosék otthona a helyi Csemadok szervezőirodája, könyvtára és iratmegőrzője, és a pályázatok zöme is e falak között íródik A jó szomszédok megértik egymást című projektet a minisztérium idén nem tartotta támogatásra méltónak 2006-ban A jó szomszédok meg­értik egymást címmel szervezett példaértékű rendezvényt, me­lyen először a homonnaiak, majd egy évvel később a pusztadobosi­ak voltak a házigazdák. Tíz napig szlovák és magyar gyerekeket „csereüdültettek”, akik együtt ki­rándultak, nyelvet tanultak, meg­ismerhették a két nép történel­mét és hagyományait, valamint közös fellépésekre is sor került a különböző rendezvényeken. Csontosék még szlovák-magyar kisszótárt is készítettek a gyere­kek számára, hogy azok könnyebben kommunikálhassa­nak egymással. Az idén ezt a pro­jektet a szlovák kulturális minisz­térium azonban már nem tartotta támogatásra méltónak, az indok­lásban egyebek mellett az volt ol­vasható, hogy „mások jobb pá­lyázatokat adtak be”... Azt persze elképzelni sem tudom, hogy a két szomszédos ország jelenlegi fe­szült viszonya közepette mi se­gíthetné elő jobban a szlovák és a magyar nép közeledését, mint a szlovák és a magyar gyerekek kö­zött szövődő barátságok? Hivatalosan nem léteznek Meglepő módon azonban a homonnai Csemadok alapszer­vezete a felsorolt történések, a tagság és Csontosék áldozatos tevékenysége, valamint az eddig elért eredmények ellenére hiva­talosan nem létezik. Az egyesü­let régebben a nagykaposi szer­vezethez tartozott, ám az ott le­zajlott viták és gondok a ho­monnaiak működését is megne­hezítették. Bár elszámolási vitá­juk soha sem volt, bankszámlá­jukat zárolni akarták, és a leg­nagyobb problémájuk, hogy je­lenleg statisztikai számjellel, az ún. ičo-val sem rendelkeznek. A jó sorsuk azonban nemrégiben összehozta Csontosékat Kopasz Józseffel, a Csemadok országos alelnökével, aki miután értesült az itteniek gondjairól, felajánlot­ta a segítségét. Régebben egyéb­ként levélben több szlovákiai magyar politikust és közéleti személyiséget is megszólítottak, többségük azonban válaszra sem méltatta őket... Elmenőben még megkérdeztem Csontos urat és feleségét, hogy így, az ünnepek táján mit kémének ajándékként, mire lenne igazán szükségük. Szinte egyszerre felelték: „Saját statisztikai számjelet szeretnénk, hogy pályázni tudjunk, és az is jó lenne, ha végre tartozhatnánk valakihez.” Ugye, tisztelt illeté­kesek, ezek a kérések a viszony­lag könnyen teljesíthetők kate­góriájába tartoznak?

Next

/
Thumbnails
Contents