Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-07 / 4. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. január 7., szerda 6. évfolyam, 1. szám Hunok, gázkamra és holokauszt Sólyom és Gašparovič az érsekújvári találkozón megbékélésre szólított fel 22. oldal Csomadok-alapszervezet Homonnán A legtöbb magyar politikus és közéleti személyiség válaszra sem méltatta őket 25. oldal 28. oldal Szobányi trápus Hamarosan pápáját szüretel a darnyai Zsófi család, a termésből lekvár készül Január elsején, 22.40-kor jött a világra Komárom idei első babája, a 3350 gramm súlyú, 49 cm-es Csicsó Sebastian A kis Sebastian a Csicsó család negyedik gyermeke, két nővére és egy bátyja van. A 26 éves anyuka és a kicsi is jól van. Az elmúlt évben 708 gyermek született a komáromi kórházban, hússzal több, mint 2007-ben. (Kis Kata felvétele) Melyikük az első? Mindkét baba január 1-jén született Kassán, a Louis Pasteur kórházban. Elsőként a kínai kislány, Yao Qi, majd a roma fiúcska, Štefan Gaži jött a világra. Az anyuka, Mária Gažiová állandó lakhelye a Luník IX lakótelepen, abban a házban van, amelyet nemrég le kellett bontani, mert életveszélyessé vált. Az asszony jelenleg az édesanyjánál lakik. František Knapíknak, Kassa polgármesterének a napokban át kell adnia az első idei babának a város ajándékát, 332 eurót. Feltétel, hogy a gyerek szlovák állampolgár és kassai lakos legyen. Lapzárta idején még nem derült ki, a kínai kislány megfelel-e ezeknek a követelményeknek. (TASR-felvételek) Galántán az első baba január 1-jén 0 óra 40 perckor császármetszéssel jött a világra. A diószegi Éva Hajdúová egészséges fiúgyermeknek adott életet, akinek a Kevin nevet adta. Másodikként a 19.15 perckor Dominik jött a világra, Renata Kiglerová kisfia az első idén született galántai lakos. (Szőcs Hajnalka felvétele) A dunaszerdahelyi járásban az új év első kisbabája a dunaszerdahelyi Kázmér Kristóf lett. Édesanyja, Ildikó január 1-jén 8.05-kor hozta a világra császármetszéssel. A baba 53 cm, 4 kilogramm, és édesanyjával együtt jó egészségnek Örvend. (Fogas Ferenc felvétele) JEGYZET Miért vezetnék szívesen naplót? JUHÁSZ KATALIN Terápiás jelleggel persze, sokak szerint használ az ilyesmi. Ha az ember este átgondolja a napját, számba veszi téteményeit, felidézi a történéseket és a gondolatokat, amelyek a történések hatására megfogalmazódtak benne, máris jobban tudja „vezetni” saját életét. Persze mindennek a rendszeresség az alapja. Nem beszélve arról, hogy fél év (vagy tíz év) múlva milyen élvezettel lehet visszaolvasni mondjuk a december 30-át. Ne ijedjenek meg, nem kezdek el naplót írni, önök sosem fogják megtudni, mi minden történt velem ma, december 30- án. Bár egy dolgot azért hadd említsek, főleg azért, mert órák óta foglalkoztat, amit délután láttam a cseh közszolgálati televízióban. Hatéves, elsős gyerekekkel készítettek beszélgetőműsort egy prágai suliban. A csöppségeket különböző témákról kérdezgették, olyan stílusban, hogy „Mi jut eszedbe a szerelem/hazug- ság/másság/árulás szóról?” Megdöbbentő, mennyi minden eszükbejutott. Az oviba például járt egy kislány, aki „nem tartozott közéjük“, teljesen más volt, mint ők, pedig csehül beszélt, mint Lucka, a történet mesélője. Csak az a probléma mutatkozott vele kapcsolatban, hogy kávébarna volt a bőre. A fociedzésről pedig kiűtáltak a fiúk egy vietnami kissrácot, állandóan a ferde szemén röhögtek. Lám, a mai gyerekek már négyötéves korban szembetalálhatják magukat a mássággal. Akár hiszik, akár nem, a prágai elsősök a homoszexualitásról is tudják, hogy micsoda. „Az, amikor egy férfi egy másik férfit vesz feleségül, vagy egy nő egy másik nőt. Anyu szerint ez nem helyes.” A kábítószerekről is hallottak már, tisztában vannak vele, hogy a drog rosszabb, mint a cigi és a sör együttvéve, és hogy a függőséget lehet ugyan gyógyítani, de hosszadalmas és nehéz a procedúra. Küencévesen kezdtem írni az első naplómat, pár éve előkerült valamelyik szekrény mélyéről, és e döbbenetes tévéműsor hatására felidéztem belőle pár gondolatot. Olyasmiket találtam említésre méltónak, hogy például az iskolai ebédlőben nem hagyták a moslé- kosvödörbe önteni a tejlevest, mindenkinek meg kellett ennie, erre a Zoli visszaöntötte a leve- sestálba, ami igen gusztustalan. Gőzöm nem volt róla, mi az a homoszexualitás, vagy a kábítószerek, sőt nálunk otthon a vendégeknek sem volt szabad rágyújtaniuk a gyerekek jelenlétében. Na, szóval azt akarom kinyögni, hogy a mai hatévesek sokkal tájékozottabbak a világ dolgaiban, mint mi voltunk kilenc-tízéve- sen. Nem árt vigyázni, mit és hogyan mond előttük az ember. A szeptembertől szintén elsős Erik nevű haverom például úgy szörföl az interneten, hogy nem győzöm kapkodni a fejemet. És amire ráklikkel, azt lassan el is tudja olvasni, szóval vigyázat, kedves szülők...! Eszembe sem jutna megkérdezni tőle, mi a véleménye a könnyű drogokról, a másságról, a kirekesztésről, az árulásról és a szerelemről. Erikkel az alapozta meg barátságunkat, hogy a lábánál fogva ránci- gáltam ld a takaró alól, azon ál- mélkodva, hogy jé, mit találtam, micsoda kincset! Hároméves volt akkor, és máig ez a kedvenc játékunk. Szóval nagyon szeretném, ha megmaradna gyereknek, amíg csak lehet, és minél később kerülnének látóterébe a fent említett témák. Az új év kezdete a fogadalmak ideje. Érdekes lenne sorban elolvasni, mi mindent fogadtam meg szilveszter éjjelén az elmúlt évtizedekben. Legalább ezeket feljegyezhettem volna... A mostani, legújabb fogadalmam valójában egy apróság, számomra viszont nagyon fontos. Persze nem kötöm az orrukra, hiszen nem írok naplót, nyilvánosát meg duplán nem. Aki mások életére kíváncsi, olvasgasson biogokat, van belőlük elég az interneten. Egy publikus vágyam azonban mindenképp van: szeretném, ha a 2009-es év egy picivel lassabban, nyugodtabban telne, mint az előző. Kevesebb stresszel, pörgéssel, kapkodással és idegeskedéssel. Kívánom, hogy mindenkinek legyen egy kis ideje a saját lelkére, annak csipkézésére. Talán ez az egész napló-téma azért jutott eszembe, mert egyre kíváncsibb vagyok saját magamra, de nincs időm arra, hogy végre találkozzunk...
